Nemrég, még fagyban, épp hóesésre várva látogattuk meg a Budapest Airport hóelhárító osztályát, hogy megnézzük hogyan tisztítják meg a reptér útjait a kiszolgáló járműveknek és a futpályákat a repülőgépek számára:
Ám nemcsak a közúton is ismert módon küzdenek a téli körülmények ellen, ezért egy másik fagyos munkaállomásra autóztunk át, újabb izgalmas gépekhez. A repülőtér egy félreeső szegletében, óriási acéltartályok mellett várnak bevetésre a Menzies Aviation jégtelenítésre használt járművei. Ezek nem a betont jégtelenítik, hanem közvetlenül a felszállás előtt, magukat a repülőgépeket. A jégtelenítést végző cég öt járművel dolgozik. Kétféle típus is megtalálható, egyikük nyitott kosaras, másikuk zárt kabinos.
Ahogy a hóeltakarító gépeknél a norvég vonal volt a befutó, úgy repülő jégtelenítésben úgy látszik, a dánok a legprofibbak. A Vestergaard többféle jégtelenítő járművet is gyárt, a kompakt modellektől egészen az extrém magasra elérő változatig többféle van a kínálatban, ezek mellett a betonra jutott jégmentesítő folyadék feltakarítására, és a repülőklotyók ürítésére is gyártanak célgépet. van belső égésű motorral hajtott és elektromos változat is. Mi most az Elephant Beta és az Elephant My modelleket nézzük meg közelebbről is. Ebből képből már sejthető miért is hívják így őket!
Miért kell jégteleníteni?
Sokan úgy gondolják, hogy a repülők jégtelenítésének az a célja, hogy a szárnyon lévő kormányfelületek, és egyéb mozgó alkatrészek ne fagyjanak be, tudjanak rendesen nyílni, csukódni. Nem, a jégtelenítés ennél kicsit bonyolultabb, de nem vészes, rögvest minden érthetővé válik.
A szárnyakra rakódó jég többféle meglepetést is okozhat, amellett, hogy jelentős plusz tömeget jelent, rontja a légellenállást is, de ami a legveszélyesebb, megváltoztatja a szárnyprofilt, amitől akár 30 százalékkal is csökkenhet a felhajtóerő.
Magyarul a jég rárakódásával nehezebben, vagy egyáltalán nem tud felszállni a gép, amit egy aszimmetrikus, szárnyanként eltérő mértékű jegesedés még veszélyesebbé is tud tenni. Jellemzően kétféle jégtelenítés létezik, az egyszerűbb csupán a szárnyakra, vízszintes vezérsíkokra rakódott hó, jég fizikai eltávolítását jelenti, magyarul lelocsolják a repülőről a havat, jeget, deret.
Előfordulhat, hogy további beavatkozásra nincs is szükség, de ha fagypont alatt van a hőmérséklet, és esik is valami csapadék, akkor jöhet a kétlépcsős jégtelenítés. Ha erre van szükség, akkor a hóréteg eltávolítása után egy másfajta folyadékot juttatnak a szárnyra, vízszintes vezérsíkra, amely egészen a felszállásig, illetve úgy 200 km/órás sebességig marad meg a felületen.
Nyáron is lehet gyakorolni a jégtelenítést, csak egy repülőgépszárny és egy csomó hab kell hozzá. Aztán lehet ismételni a mozdulatokat, és akár a takarékos szórást is:
Mivel jégtelenítenek?
A szórófejes járművek tartályaiban kétféle folyadék található, a Type 1-es mentesítésre szolgál, míg a Type 2-es a megelőzés miatt kerül a gépre. Mindkettő glikol alapú anyag, de míg az 1-es – pirosas-sárgás színű folyadék – 65 fokosra fűtött állapotban és 85 fokos vízzel az aktuális feladathoz igazodó töménységű keverékként kerül a felületre, addig a jóval sűrűbb 2-es – zöld színű folyadék – már töményen, hígítás nélkül. Egy átlagos repülő jégtelenítésére 160-200 liter bekevert anyagra van szükség és 10-15 perc alatt végeznek a jégtelenítéssel.
Először az egyszerűbb, nyitott kosaras járművet próbáljuk ki, ahol a kosárból, kézzel tartott fecskendővel lehet locsolni a jégtelenítő folyadékot. A kosárból csak magát a kosarat lehet irányítani, a jármű mozgatásához egy másik emberre is szükség van, akivel folyamatos rádiókapcsolatban van a kosárban dolgozó. Télen ez kevésbé szórakoztató hely, mint a Beta fantázianevű, zárt, fűtött kabinos gép. Teljes testhevederben szállhatok csak be a kosárba, ami kissé darabosan áll vissza mindig vízszintesbe.
Sokkal szórakoztatóbbnak ígérkezik a zárt kabinos járgány, ahol már nem kell bajlódni a munkavédelmi felszereléssel, csak fel kell mászni a mindenféle rafinált védelmi eszközzel ellátott vezetőállásba. Itt már joystick irányítja a szórófejet, amelyet érzékelők vesznek körül, ezeknek az a feladatuk, hogyha 20 N-nál nagyobb erővel nyomódnak a repülőhöz, akkor megállítják a rendszert.
A kis kabinban kijelzők tájékoztatják a vezetőt – igen, az egy operátoros gépet innen, bő 10 méter magasból is lehet vezetni – a különböző folyadékok mennyiségéről, hőmérsékletéről, a fűtött szórófej beállításairól, illetve nagyjából mindenről, amiről tudnia kell.
Míg az emelés, jégtelenítés, és a különféle mozgatások a joystick-kal végezhetők, addig a gép vezetéséhez pedálok és valódi kormány áll a sofőr rendelkezésére. Kintről nagyon könnyűnek tűnhet az irányítás, de korántsem az. Egyszerre sokféle mozgást kell koordinálni, és a jármű vezetése sem egyszerű, bár a felülnézeti képért itt nem kell kamerák képeiből összetákolni a látványt, egyszerűen csak ki kell pillantani a szélvédőn. A kormány sincs közvetlen kapcsolatban az alsó ormánnyal, van egy kis késés, míg az alsó kormány leköveti a fölső helyzetének változását.
Gyakorlásként lehet próbálgatni ipszilonozni a magasban ülve, úgy, hogy az autó eleje a hátulja és közben még forog is a kabin ide-oda. Tanulságos kipróbálni, milyen hamar lehet benne végleg összekavarodni. Szerencsére van Home-gomb is a szerkezeten, ezt nyomva tartva az egész miskulancia elegánsan visszaáll alapállásba és úgy hagyhatjuk el a kabint, mintha ezt mi csináltuk volna, a sok mozgást szépen összehangolva.
A jeges résznek egyelőre a végére értünk, de ne menjetek messzire, mert bukkanhatnak még fel különféle érdekes repülőtéri járművek.