Elég sok pénzed van, de nem hoz lázba semmi a mai autókínálatból? Kiráz a hideg a villanyautótól, és nem bírod a check engine lámpa látványát sem? Olyan autót keresel, amivel az egymillió kilométer is simán hozható? Akkor van itt neked valami. Illetve rögtön kettő is.
Ha biztonságos autómárkát kell mondanod, akkor valószínűleg a Volvo ugrik be, ha élvezetesen vezethetőt, akkor egy BMW emblémája dereng fel, ha pedig a luxus a fontos, akkor jó eséllyel azt mondod: Rolls Royce. De mi a helyzet, ha szinte örök életű, elpusztíthatatlan autókat gyártó márkára kérdeznek rá?
Ugye, hogy akkor a Toyota jut eszedbe? A Toyoták között pedig a Land Cruiser az, amelyik szinte bármit képes túlélni. Most két, azonos korú, de nagyon különböző felszereltségű darabot mutatunk meg, amik kinézetre és műszakilag is szinte új állapotúak, és kilométer is alig került beléjük az életük során.
Miért különlegesek, ritkák?
Új korukban ezeket a Land Cruisereket jellemzően munkaautónak vették, ami együtt jár azzal, hogy dolgoztak velük, ömlött beléjük a kilométer és a ridegtartás az akkoriban nem túl acélos korrózió védelemmel ellátott japán gyártású, folyton terepen futó autók kasztniját is rendesen megviselte.
Ennyi vas kevés autó alatt van
Magyarul hiába készültek szinte örök életű motorral, hajtáslánccal, sokkal nehezebb volt így átvészelniük az elmúlt évtizedeket, mint például egy langyos garázsban dédelgetett, csak száraz, napos időben megjáratott sportkocsinak.
Mivel azonban Land Cruiserből szerencsére sokkal többet gyártottak, így mégis akad néhány, amelyik ilyen állapotban maradt meg. Hibátlan, törésmentes kasztnival, elgázosítás nélkül.
Soros, hathengeres benzinmotor
Utóbbi is ritka jelenség, hiszen egy használt, nagy benzinmotoros autó sokadik, egyre kevésbé tehetős gazdája azért már elgondolkodik azon, hogyan lehetne gazdaságosabbá tenni egy 4.5 literes benzines motor etetését, ami úgy 17-22 litert jelent 100 kilométerenként. Ezek az autók szerencsére ezt is megúszták, ma is benzint kell tankolni a 95 literes tankjukba.
Toyota Land Cruiser 80
1990-ben mutatkozott be a Land Cruiser 80-as sorozata, amely a korábbi, 60-as szériát váltotta le. Az amerikai és európai piacra gyártott autók állandó összkerékhajtásúak voltak, alapfelszerelésként érkező központi differenciálzárral, illetve opciós, tengelyenkénti differenciálzárral, az afrikai, ázsiai, illetve japán piacos példányoknál pedig továbbra is megmaradt a kapcsolható összkerék-hajtás. Motorkínálatában kizárólag hathengeres motorok szerepeltek, de dízel, és benzines közül is lehetett választani.
A soros hathengeres benzinmotorok 4.0 és 4.5 literes változatban készültek, egyes piacokon karburátorral, máshol injektorral, a dízelek 4.2-esek voltak, és kezdetben 12, később 24 szelepes hengerfejjel gyártották őket. Már az alapváltozathoz is lehetett feláras automatikus váltót rendelni, ami mindössze négyfokozatú volt, és egyszerű működése mellett ez is igen strapabíró darabnak bizonyult. Bár a modell gyártásával Japánban már 1997-ben felhagytak, a 80-as szériát még egészen 2008-ig gyártották Venezuelában.
Gyári alufelnik, és kevésbé durva gumik feszítenek az autón
Mindkét FZJ80-as, 25 évvel ezelőtt, a kilencvenes évek közepén hagyta el a gyárat, de az azonos motor és váltó ellenére láthatóan teljesen más felszereltségi szinttel. Míg a piros az akkori szintek közül szinte a legfapadosabb volt – ennél csak az Európába el se jutó, műborkárpitos, kézzel tekerős ablakos kivitel volt puritánabb – addig az ezüst színű változat a bőrkárpittal, elektromos tetővel, motoros és fűthető ülésekkel, okos klímával, három üléssorral, alufelnivel már a felső polcról kellette magát.
A piros zsír új Old Man Emu futóművet és egy laza 10 centis emelést kapott:
A felszereltség mellett még egy részletben különbözik egymástól a két autó: a hátsó ajtajuk kialakítása más. Ízlés kérdése, kinek melyik a praktikusabb, de a szerényebb felszereltségűnél jobbra-balra nyílnak a csomagtartó ajtószárnyai, míg a fullos változaté részben fel, részben lefelé. Érdekes, hogy ez a gyakoribb, az Európába érkező Land Cruiserek szinte mind ilyennel rendelkeztek.
Bő 800 literes a csomagtartó alapesetben is
Mire jó?
Amellett, hogyha vonzódsz a klasszikus, tisztán szénhidrogén származékkal üzemelő autókhoz, amelyekben a lehető legkevesebb elektronika és a lehető legtöbb acél van, egy húszas éveinek derekán járó Land Cruiser befektetésnek sem rossz. Igaz, fura kiadni annyi pénzt egy régire, mint amennyiért már már egy újat is megkapsz, de míg annak az ára a vásárlástól jó ideig folyamatosan csökkenni fog, addig a 25 évesé évről évre többet ér majd. Egyre kevesebb van belőlük, és akinek áll otthon egy a garázsban, az valószínűleg csak akkor adja el, ha nagyon muszáj.
Elsőre nem annyira szembetűnő, de rengeteg apró különbség van a két autó belseje között:
Mi romlik el benne?
A tapasztalat az, hogy semmi. Ha a tulaj nem trógerkedi el az olajcseréket, nem adja kontár szerelő kezébe az autóját, és nem gondolja, hogy érdemes gyári helyett 20-30 százalékkal olcsóbb utángyártott alkatrészekkel kísérletezgetni, akkor az egymillió kilométer nem viseli meg különösebben ezeket az autókat. Az öreg Land Crusier-ekben utazó Sandlander-nél 1,8 millió kilométeres autóval is találkoztak már, ami köszöni, jól van.
Ez pedig a harmadik üléssor
Szóval, ha nem visel meg a nagy fogyasztás, és az se zaklat fel, hogy bő 20 éves autóban ülsz, mert csak az számít, hogy soha ne álljon meg alattad, akkor valami hasonlót ajánlanék. Úgy újabb 25 évre.
