Néhány héttel ezelőtt a Vezessen áttekintettük, milyen karórát találhat magának az, aki kedvenc autómárkáját nem csak a ház előtt vagy a garázsban szeretné látni, hanem a csuklóján is viselné.
Akkor a volumenmárkák brandelt óráit vettük sorba, többségük enyhén túlárazott hétköznapi darabnak bizonyult – a mai válogatás darabjaira viszont minden jellemző, csak a hétköznapiság nem, ami pedig az árakat illeti, nos, tessék kapaszkodni!
Svájci csodák vadonatúj családi, sőt, a magasabb régiókban akár komoly sportkocsik, luxusjárgányok (lakások, nyaralók) áráért – ezekről az órákról néha még a gazdagok is csak álmodhatnak.
Karóraügyi gyorstalpaló
Bár a gazdag nemeshölgyek számára már a 18. század végétől készültek miniatürizált, csuklón viselhető ékszerórák, a férfiak a 20. század elejéig zsebórát hordtak. A karórák karrierje az első világháborúban indult, amikor a fronton, a lövészárkokban egyszerűen nem volt praktikus a zsebórák rendeltetésszerű használata, így kezdetben azokat erősítették házibarkács-módszerekkel a csuklójukra a tisztek, közkatonák, majd a megjelenő igényre a gyártók is reagáltak.
Világháborús veterán – az első karórák egyike (Forrás: Auckland Museum)
A karórákat többféleképpen is feloszthatjuk, a meghajtás szempontjából a két fő csoport a precíziós rugókkal, fogaskerekekkel, áttételekkel működő mechanikus, valamint a piezoelektromosságon alapuló kvarcóráké.
Ami az energiaellátást illeti – az egzotikusabb megoldásoktól most eltekintve –, a mechanikus óráknál kézi felhúzásról és a kar, csukló mozgását lendkerék segítségével továbbító automata szerkezetekről beszélhetünk (a kettő nem zárja ki egymást), míg a kvarcórák egyszerű gombelemből vagy napelemes-akkumulátoros rendszerből nyerik a működéshez szükséges energiát.
Egy Miyota kvarcszerkezet
A high-end óramárkák általában saját (mechanikus) szerkezeteket használnak, míg mások neves tömeg- vagy specializálódott gyártótól vásárolják azokat. A mechanikus szerkezetek terén a japán Seikót és Miyotát, valamint a svájci ETA-t és Sellitát érdemes említeni, míg kvarcszerkezeteket a Seiko/Epsontól, a Citizenhez tartozó Miyotától, a Casiótól, valamint a svájci Rondától és az amerikai Timextől szokás beszerezni, ha nem olcsó kínait szeretne az érintett.
A világ talán legnagyobb számban eladott digitális kijelzős kvarcórája (Forrás: NotFromUtrecht)
Az idő kijelzése történhet analóg (hagyományos mutatós) vagy digitális (folyadékkristályos) megoldással, vagy ezek keverékével is. A mechanikus órák csak az előbbire képesek, kvarcórákból mindkét/három típus elérhető.
Funkciók, komplikációk: az aktuális idő kijelzésén kívül a karórák sok egyebet is „tudhatnak”: a legelterjedtebb a dátum mutatása, de a hét napja, más időzóna/zónák párhuzamos követése, a stopper/kronográf, a holdfázisok, a maradék járástartalék mutatása, az öröknaptár, a logaritmikus számológyűrű, a hangjelzés mind-mind ilyen – az elektronikus szerkezeteknél ezeket funkcióknak, a mechanikusaknál komplikációknak hívjuk. Az utóbbi csoportnál jelentősen növelik az óra árát a plusz komplikációk.
Egy egyszerű, bevált, tömeggyártású automata szerkezet
Az árat a felhasznált anyagok és a kidolgozás is erősen befolyásolják: a legegyszerűbb, teljesen műanyag darabok előállítása „fillérekbe” kerül, a tokoknál a futtatott fémötvözetek jelentik a következő lépcsőt, az acéltokok a jó hétköznapi daraboktól a csúcsluxusig egyaránt jellemzőek, de terjed a titán és a szénszálas kompozitok használata is – a nemesfémek, egyéb egzotikus anyagok természetesen csak növelik a költségeket. Fontos elem még az óra „üvege”, ami az olcsó műanyagtól a tartósabb, jó plasztikokon, az (edzett) ásványi üvegeken keresztül a hihetetlenül kemény zafírüvegig terjed.
Ugyancsak meghatározza az árat maga a márka: a luxusgyártóknál ez magától értetődő – amire néha még rá is tesznek egy lapáttal a kínálat korlátozásával –, de gyakori ez az ismert divatmárkák brandelt, időnként egészen silány óráinál is, melyek szinte mindig rossz ár/érték arányt képviselnek.
Alpine – Tissot
Kezdjük a felsorolást egy, a talán az előző összeállításunkban is elférő karórával. A Renault alig pár éve élesztette újra az Alpine márkát, a francia sportkocsihoz pedig a köz- és elismert, de messze nem a csúcsot jelentő svájci gyártóval, a Tissot-val fogtak össze.
Az A110-eshez a tulajdonosok – vagy akár csak rajongók – az akár még a hétköznapi ember számára is megengedhető, finoman a 70-es évekbeli Alpine Berlinette műszerfalát idéző, a másodpercmutató ellensúlyaként a logó A-ját alkalmazó, 45 mm-es tokátmérőjű, visszafogottan elegáns automata kronográfot vehetik meg – „alig” 1500 euróért, kb. 540 ezer forintért. A karóra különlegessége, hogy a sokkal magasabb kategóriákat idézően a sportkocsi műszerfalába is rögzíthető.
Bentley – Breitling
A Bentley és a Breitling kapcsolata évtizedekre nyúlik vissza, a svájci óragyártó alapítójának unokája, Willy Breitling már az 1940-es években a brit márka autóit hajtotta.
A 2002 óta folyamatosan élő együttműködés keretében a „Breitling for Bentley” név alatt az óragyártó számos exkluzív, a luxusautók színeit, motívumait visszhangzó karórát gyártott már, az alábbi, az 1929-es, „Blower” becenevű versenyautó előtt tisztelgő darab számlapja az eredeti autón is használt szilfát imitálja, a zsánerben visszafogottnak mondható, 42 mm-es tokjában a márka saját gyártású mechanikus csúcskalibere, a B01 ketyeg a minőségi bőrszíj mintája pedig a Bentley-k belteréből ismert varrást idézi. Az arany változat 9,7 millió forintért kapható, de ha valaki megelégszik a rozsdamentes acéllal, már 3,6 millió Ft-ért is hozzájuthat az 1000 darabban készült sorozat egy példányához.
A Breitling korábbi, sokszor csészealj méretű (49 mm-es átmérő), az elegancia és a giccs határán néha az utóbbi oldalra szédülő Bentley-modelljei 2-3 millió forintnak megfelelő összegekért forognak a használtóra-piacon.
Nissan – Grand Seiko
Bár a Seiko közismert óragyártó, a japán óriás luxusmárkáját, a Grand Seikót már inkább csak az óraértő közönség ismeri. Míg a korábbi órás anyagunkban hiányoltuk a japán szinergiákat, ebben az esetben pontosan erről van szó: a Grand Seiko 2019-ben a Nissan GT-R születésének 50. évfordulójára – érdekesség, hogy a Seiko is 1969-ben mutatta be első kvarcóráját – készítette el ezt a limitált kiadású kronográfot, amely a mechanikus és kvarcórák erényeit egyesítő Spring Drive technológiával szuper pontos járást és időmérést biztosít.
A Nissan GT-R 50th Anniversary Edition (Hakosuka) Bayside-kékjét viselő, titántokozású, 46 mm-es átmérőjű, 72 órás járástartalékú, mindössze 200 példányban készült karóra újonnan nagyjából 7 millió forintért volt elérhető.
Aston Martin – Jaeger LeCoultre/Girard-Perregeux
Az Aston Martin 2014-ig „az óragyártók óragyártójának” tekintett Jaeger LeCoultre-ral dolgozott az egészen lenyűgöző, egyes modelleken a kristály megnyomásával működtethető AMVOX-széria keretében – a használt órák piacán 1,8 és 18 millió Ft közötti áron mozognak az 1-estől 7-esig tartó sorozat darabjai –, de az idei évtől a szintén nem „kismiska” Girard-Perregeaux lett a kanadai milliárdos Lawrence Stroll által felkarolt, a Forma-1-be is bevezetett patinás brit sportkocsigyártó partnere.
A nyolcszögletű lünettájával és négyszögletes textúrájú számlapjával a luxusstandardnak számító Audemars Piguet Royal Oakot idéző, 42 mm-es tokátmérőjű Laureato Chronograph 15 800 eurónál (kb. 5,7 millió Ft) kezdődik, de a rózsaarany változatért ennek több mint dupláját, 35 400 eurót (12,7 millió Ft) is elkérnek, úgy, hogy egy Aston Martin volánjánál, kicsit James Bond bőrébe bújva amúgy is inkább egy Rolex vagy Omega illene a csuklóra.
Rolls-Royce – Corum/Girard-Perregeaux
Rolls-Royce-a sem sokaknak van, Rolls-Royce-órája azonban még kevesebbeknek. A brit luxusautó-gyártó az 1970-es évektől a svájci Corummal működött együtt, az akkori, az ikonikus hűtőrácsot idéző „Spirit of Ecstasy”, kézi felhúzású mechanikus darabok manapság 8 és 20 ezer dollár – 900 ezer és 6 millió Ft – közötti áron forognak attól függően, hogy „mezei” arany-, vagy gyémántokkal kirakott fehérarany tokozású példányokról van szó.
A Phantom Drophead Coupé Pininfarina által áttervezett verziójához, a 2007-es Hyperionhoz a Girard Perregeux Vintage 1945 Tourbillonja járt, amely különleges kialakításának köszönhetően a műszerfalba erősítve, valamint csuklószíjon is ugyanúgy megállta a helyét. A konkrét Rolls-Royce-modellt nem találtuk, de nagyon hasonló – automata, 48 órás járástartalékú – darabokat 13 millió Ft környékén vásárolhatunk, ha futja rá.
Mercedes-Benz (AMG) – IWC Schaffhausen
Forma-1-es csapatán keresztül 2013 óta a rangos – a 19. században a kézi helyett az amerikai minta alapján a nagy szériás óragyártást elsőként alkalmazó – svájci márkával, az IWC Schaffhausennel működik együtt.
A második világháborús vadászpilóták „fliegerjeit” a legmodernebb technológiákkal és anyagokkal (pl. szénszálas matériák) ötvöző, a csapat főszponzoraként szereplő Petronas színeit is felvillantó, öröknaptáras, hétnapos(!) járástartalékú, 46,5 mm-es kerámiatokos automata kronográf árával nem is szerénykednek, az időnként akár a hétszeres F1-világbajnok Lewis Hamilton csuklóján is látható AMG-s „Big Pilot” 40 600 euró, azaz 14,6 millió Ft.
Ferrari – Hublot
Ugyan az Hublot merész, sokszor ízléstelenségbe hajló dizájnjaival megosztja az órarajongók társadalmát, karóráik minőségét azért ritkán éri kritika. A világ egyik legismertebb márkájával, a Ferrarival társulni még egy, a saját területén szintén nem épp kishalnak számító óragyártónak is komoly eredmény, így az Hublot ki is tett magáért.
A Big Bang modell Ferrari-változata, az Unico Titanium nevéből is következően 45 mm-es átmérőjű titántokban hordja 72 órás járástartalékot biztosító automata kronográf szerkezetét, a számlapról pedig a Cavallino Rampante köszön vissza, míg a szintén titánból készült csattal záródó szíj a maranellói márka autóiról és -ból ismerős gumiból és Alcantarából készül. A ferraris „nagy durranás” 26 ezer dollárnál (9,5 millió Ft) kezdődik, de aranyos részletekkel közel 37 ezerig (13,2 millió Ft) is mehetünk.
A nagy durranásból máris apró pukkanás lesz, ha az Hublot egy másik ferraris óráját vesszük elő: az annak idején a mindenvivő LaFerrari kísérőjeként kínált, mindössze 50 példányban gyártott, őrületes 50 napos(!) járástartalékot tudó MP-05 az órásmesterség kiemelkedő teljesítménye volt. Az egészen különleges, az autó erőforrását idéző karóráért annak idején 300 ezer svájci frankot, mai árfolyamon hajszál híján 100 millió forintot kértek, használtan 72 és 165 millió között mozog.
Bugatti –Parmigiani Fleurier/Jacob&Co.
A múlt század első felének egyik legmenőbb sportos autómárkáját az 1980-as évek végén élesztették fel, de az igazi feltámadást a Volkswagen-csoport belépése jelentette. A Veyronnal és a Chironnal a világ egyik legexkluzívabb autógyártójává vált Bugatti az órák terén sem adta lejjebb, lenyűgözően érdekes és drága darabok fűződnek a nevéhez.
A Bugatti a svájci Parmigiani Fleurier-t választotta partneréül, amely 2006-ban a Bugatti Type 370-nel kezdte a sort, a hengeres kialakítású finommechanikai csoda különböző változatai 230-280 ezer dolláros (mai árfolyamon 69-84 millió Ft) áron mentek, de hasonlóan különleges a Veyron formáját idéző, csepp alakú, az időt szintén a belső oldalán mutató, a számlap hagyományos helyén csak a járástartalékot kijelző Super Sport széria is, hasonló összegekért.
Az előbbiekhez képest szinte aprópénzért vihető az eddigi leghagyományosabb Bugatti-óra a Parmigiani Fleurier Aerolithe, amelyet a hasonló nevű 1935-ös Type 57 ihletett. A luxuskivitelű tachiméteres automata kronográfért „alig” 20-23 ezer dollárt (6-7 millió Ft) kell leszurkolni.
A Bugatti-modellek 1000 feletti lóerejét a W16-os motor adja, a Jacob & Co.-t pedig pontosan ez, azaz az erőforrás ihlette meg, hogy elkészítsék a Chiron Tourbillont, melyben a gyorsulási-lassulási erők hatását minimalizáló forgószerkezet mellett egy miniatűr W16-os dolgozik igen látványosan, további díszként pedig még „turbófeltöltők” is forognak a tok oldalán. A mindössze három példányban készült karóra darabja 280 ezer dollár (84 millió Ft).
Bár W16-os nincs benne, a Jacob & Co. árban mér ezt is megfejelte a Twin Turbo Furious Bugatti 300+-szal, a karbontokos, 832 alkatrészből álló, két tourbillont is tartalmazó kronográfra 525 ezer dolláros (közel 160 millió Ft) árcédulát akasztottak.
Lamborghini – Roger Dubuis
Az alapító Roger Dubuis karrierje a Longines-nál indult, a Patek Philippe-nél folytatódott, mielőtt 1995-ben megalapította saját márkáját. A saját óráit az ezredfordulótól forgalmazó cég Dubuis halálának évében, 2017-ben kezdett együttműködést a Lamborghinivel.
A Huracán és az Aventador S modellek által ihletett, csontvázasított, titánt, kerámiát, karbont alkalmazó, tourbillonos Excalibur órák külseje talán megosztó, technikai kiválóságuk azonban vitán felül áll. A beugró körülbelül 19 millió forint egy „egyszerű” fekete titántokos darabért, de a hasonló külsejű, de még egzotikusabb anyagokkal készült, esetleg drágakövekkel is díszített – természetesen limitált kiadású – példányokért 70, 80, 90, 120 de akár 235 millió forintot is elkérnek. A határ tényleg a csillagos ég.
McLaren – Richard Mille
Az alig 20 éve alapított Richard Mille az elmúlt másfél évtizedben leginkább a sport világában igyekezett építeni brandjét, ami nem véletlen, hiszen a fiatal svájci óragyártó külsőre igen robusztus, a belsőt tekintve végtelenül high-tech, könnyű, ütésálló, egzotikus anyagokat, egyebek mellett grafént is felhasználó karórákat gyárt – elképesztő árakon.
A Forma-1-ben több versenyző, csapat szponzoraként is megjelentek az elmúlt években, de néhány éve leginkább a McLaren partnereként szerepelnek. A nagy múltú, mostanában újra magára találni látszó brit alakulat részére épített RM 50-03 nem pusztán féltéglányi méretéhez, hanem a mechanikus karórák túlnyomó többségéhez képest is szédületesen könnyű, mindössze 38 gramm a tourbillonnal is ellátott, a másodperc tört részét is mérni képes kézi felhúzású kronográf. Az ára is ennek megfelelő: a 75 darabos széria egy-egy példányáért 980 ezer dollárt, azaz 293,5 millió forintot kértek a márka butikjaiban. Használtan 460 millióért találtunk egyet.
Vajon őrültség egy vagy több autó árát költeni egy-egy karórára? Ha a pénz nem jelentene akadályt, vennétek, hordanátok ilyesmit, vagy ez így is, úgy is felesleges rongyrázás? Ha választhatnátok, melyiket húznátok a csuklótokra vagy tennétek otthon a széfbe?
