Szűk három éve írtunk a Lego egy igen speciális projektjéről, melynek keretében a korábban megjelent 1:8-as méretarányú Technic-változat után 1:1-es méretben, azaz életnagyságban is felépítettek egy Bugatti Chiront, ráadásul a hipersportkocsi Lego-modellje akár 20 km/órás haladásra is képes volt.
A játékgyártónál szeretik a sportkocsikat, ahogy a kihívásokat is, így tavaly megjelent náluk a Lamborghini Sián FKP 37 Technic-verziója is, melyet télen mi magunk is összeraktunk.
A Bugatti után persze benne volt a pakliban, hogy ezt a modellt is felskálázzák majd, ma pedig le is rántották a leplet az olasz villám – a bolognai dialektusban ezt jelenti a sián – legóváltozatáról.
Lamborghini Sián FKP 37
A Sián a világ első szuperkapacitású kondenzátorával – azonos tömeg mellett háromszor annyi elektromos energiát tárol, mint egy lítiumion akkumulátor! – megvalósított hibrid hajtáslánccal rendelkező sportkocsija. A járgány a márka meglévő V12-es benzinmotorját kapta, melyhez egy 34 lóerős, 48 V-os villanymotor társul. A villanymotort a sebességváltóba integrálták – ez is újdonság, mert a mild hibridek világában nem szokás közvetlenül a hajtásba bekötni az elektromotort. A Sián elektromosan tolat és parkol, azaz képes a teljesen emissziómentes közlekedésre (helyváltoztatásra.) A rendszerhez speciális regeneratív fékberendezés is tartozik.
A 785 lóerős benzinmotor (ami már eleve teljesítményrekord a cégnél) és a 34 lóerős elektromos egység együttesen 819 lóerőt ad le, ami aztán végképp csúcs. Az autó tömeg-teljesítmény aránya az Aventador SVJ-t is lepipálja, a végsebessége 350 km/óra. A Sián az első Lamborghini, amely 2,8 másodperc alatt eléri a 100-as tempót. A típusból 63 darab készült, mindegyik teljes mértékben a vevő elvárásai szerinti kivitelben.
A 3696 darabból álló 1:8-as kis Sián sem volt semmi, lenyűgöző részleteket vittek át az építőkockákkal, de a friss, 1:1-es változat fényévekkel előrébb jár, a több mint 400 ezer Lego Technic-elemből összerakott modell kicsit hunyorítva megszólalásig hasonlít az eredetire.
A 154 különböző típusú – ebből 20 egyedi – elemből álló alkotást a Lamborghini szakembereivel a lehető legszorosabb együttműködésben tervezték és készítették el, a formák, az arányok, a futurisztikus részletek milliméterre pontosan köszönnek vissza a Lego-autón, azaz ugyanúgy 4980 mm hosszú, 2101 mm széles és 1133 mm magas, mint az eredeti.
A tömegben azért van különbség: bár a Sant’Agata Bolognese-i gyártó hivatalosan nem közölte a Sián FKP 37 tömegét, az valahol 1600 kg környékén van, míg a Lego műve 2,2 tonnát nyom.
A munka során még arra is figyeltek, hogy a villámlás megjelenjen a modell fényszóróin és a hangsúly kedvéért az oldalra beépített fénycsíkokon is, ahogy az igazi változat esetében is történik a lekapcsoláskor.
A részletek az autó belsejében is folytatódnak, méghozzá a kockákból megépített Lamborghini-emblémával és olasz zászlóval ellátott kormánykeréken, ahogy a műszerfalon és versenyüléseken is.
Ugyan a Bugatti Chironnal ellentétben a Lamborghini Sián FKP 37 Lego-változata nem járóképes, a cég ezt tekinti első teljesen valósághű autómodelljének, egyebek mellett azért, mert a Lego-Sián egyenesen a Lamborghini hivatalos festőműhelyében kapta meg a fényezést, amely biztosítja majd a szerkezet tartósságát is.
Az életnagyságú Sián a Lego részéről egy 15 tagú csapat 8660 órányi – 5370 óra tervezés-fejlesztés, 3290 óra kivitelezés – munkájának gyümölcse, a világpremier kapcsán pedig beszélgettünk is a csehországi Kladnóban dolgozó stáb egyik kulcsemberével, a vezető tervező Lubor Zelinkával.
Mi a személyes kötődésed a Legóhoz?
Nos, úgy tippelem, hogy már több mint 28 éve játszom Legóval, és most 30 éves vagyok, szóval azt hiszem, ez elég egyértelmű válasz. A Legónál hét éve dolgozom, mára vezető tervezői pozícióban vagyok a kladnói gyárunkban, melyet Fantáziagyárnak hívunk, nálunk készül ugyanis a Lego-parkokban, -üzletekben látható összes nagy modell, mint ez a Lamborghini is.
Hogyan kerültél kapcsolatba a Legóval mint céggel, hogyan lett belőled legótervező?
Azt mondanám, hogy véletlenül, de szerencsés véletlen volt! Multimédiás, 3D grafikai tervezést tanultam, az iskola után pár évig ezen a területen is dolgoztam, reklámokon, ilyesmiken, aztán egyszer a Lego keresett szabadúszó 3D tervezőket, megkaptam a munkát, 2014-ben pedig teljes állásra is felvettek, így kerültem be, és azóta is itt vagyok.
Segített, hogy egész életedben legóztál, vagy a munka teljesen más, új megközelítést kívánt?
Kettős dolog ez. Egyrészt természetesen előny volt a legós múltam, tudtam, miről van szó, kreatívan tudtam használni a különböző elemeket, másrészt viszont teljesen más munkaként foglalkozni a Legóval. Itt már nem egy-egy, néhány száz elemet tartalmazó dobozról, hanem egy egész gyárról, több száz dolgozóról, több százezer elemről van szó, nagyban kell gondolkodni, mint a mostani Lamborghini-modell esetében is. Eleve hozzászokást igényel ez a mérték, a méret. De a korábbi tapasztalat mindenképp segít, így rögtön átlátja az ember az alapokat, ismeri az elemeket stb.
Az eredeti szakmád milyen formában segít ebben a munkában?
Alapvetően – és ez ebben a konkrét projektben is érvényesült – segít, hogy otthon vagyok a számítógépes grafikában, a nagy adatállományokkal való munkában, a gyors modellezésben, ugyanis mindig vagy vázlatokból, vagy 3D modellből indulunk ki, nekem pedig ezeken külön nem kell gondolkodnom. És nyilván a művészeti affinitás is számít, hiszen végső soron, akár legóval is dolgozva, azért ugyanúgy fontosak az arányok, a színek, itt is ugyanúgy számítanak, még ha a legó teljesen más médium is. És persze nincs is legóiskola, ilyenre nem lehet beiratkozni.
Pontosan milyen szereped volt a mostani projektben?
Én voltam a tervezési vezető, a kezdetektől részt vettem a munkában. Miután felmerült az ötlet, az első kérdés az volt, hogyan is közelítsük meg a feladatot – volt már dolgunk nagy méretű autómodellekkel, azt kellett megnéznünk, mit csináljunk másképp ebben az esetben, hogyan kössük össze a Lamborghini és a Lego dizájnnyelvét. A projekt előrehaladtával három-négy másik dizájnerrel dolgoztunk az autó részletein, különböző részein. Volt, aki a motorháztetőn dolgozott, más a lámpákon, az én feladatom pedig az egész összehangolása volt. Emellett én tartottam a kapcsolatot az építési részleggel, ahol akár nyolcan is dolgoztak az általunk tervezettek fizikai megépítésén, konzultáltunk, néha ők álltak elő jobb elképzelésekkel az építést illetően, mi pedig átterveztük a modellt.
Konkrét alkatrészeken is dolgoztál?
Igen, volt ilyen is, mindig nagyon élvezem ezt a fajta munkát, a féktárcsát például én csináltam, a belső egyes részletein is dolgoztam, és persze az ötletelési fázisban sok-sok vázlat tőlem származott.
Az autó melyik része a kedvenced, mire vagy a legbüszkébb?
Nehéz erre válaszolni, mert alapvetően az egész csapatot képviselem, rajtam kívül számos igen tehetséges ember dolgozott ezen, így a közös munkánkra vagyok a legbüszkébb, arra, ahogyan a több hónapos gondolkodás, tervezés után összeállt a teljes modell. Mindig ez a legjobb érzés.
Ahogy a sajtóanyagból kiderült, a Siánhoz használt 154 elemből nagyjából 20 egyedi gyártású volt – arányaiban mekkora részét adják ezek a modellnek?
Ezt fejből nem tudom megmondani, de talán fontosabb is azt tisztázni, hogy alapvetően nem vadonatúj, csak ehhez a projekthez gyártott elemekről van szó, nincsenek „varázstéglák” az autóban. Van például ez az elem (mutatja a borítás hatszögletű részelemét – B. G.), ez korábban csak pirosban létezett, nekünk pedig lime-zöld kellett. De teljesen új elemeket nem gyártattunk, létezőkből raktuk össze a modellt.
Korábban a Chironon is dolgoztál – volt különbség a két projekt között, vagy inkább hasonló volt a munka a két hipersportkocsival?
Teljesen más volt a két munka, ahogy a célok is különböztek. A Chiron esetében a vezethetőség volt az elsődleges, emellett az volt az első 1:1-es méretarányú autómodellünk, így sok próbálkozást, kísérletezést kívánt, ráadásul nagyjából egymillió elemből épült fel. A Siánnál ellenben a dizájnon volt a fókusz, hogy az eredetihez lehető legközelebb álló modellt hozzunk létre, sőt, talán még ennél is több, mondhatni műalkotás kerüljön ki a kezeink alól. Erre példa mondjuk a vonalak fénnyel való kiemelése. De az egész munka sokkal áramvonalasabb volt, kevesebb mint feleannyi, 400 ezer elemet használtunk fel, és úgy vélem, összességében magasabb szintű szakmai munkát végeztünk a Siánnal, mint a korábbi modell esetében, épp az annál szerzett tapasztalatok alkalmazásával.
Milyen segítséget nyújtott a Lamborghini, milyen adatokat adtak át?
Borzasztó segítőkészek voltak! Jártunk a dizájnközpontjukban, konzultáltunk a tervezési vezetőjükkel, a Sián tervezője ellátogatott hozzánk Kladnóba egy workshopra, átbeszéltünk, dizájnszempontból mik a legfontosabbak, miket kell egy az egyben átvinnünk a modellre. Nagyon készségesen a Sián teljes 3D modelljét is átadták. A fényezésben is segítettek – most először festettünk Lego-modellt –, a motorháztető és a tető színátmeneteit a Lamborghini fényezőmestere festette le.
Képes a modell mozogni?
Nem, ez egy statikus kiállítási modell, a talapzathoz van rögzítve, azzal együtt targoncával lehet mozgatni.
Használtatok ragasztást az elemeknél?
Nem, egyáltalán nem, a Technicnél nincs ragasztás.
Hogyan szállítható az autómodell, egyben, darabokban?
Néhány törékeny részt, mint például a visszapillantókat le kell szerelni, aztán mehet egy óriási dobozba az egész, abban utazhat bárhova.
Szívesen kipróbálnád magad igazi autótervezésben is?
Soha ne mondd, hogy soha, de nagyon jól érzem magam a Legónál, mert egy helyett itt annyi más tehetséges tervezővel, annyi más márkával dolgozhatok együtt, szóval egyelőre nem is gondolok a váltásra. Hobbiként azért foglalkozom ezzel, ami azt illeti, magánórákat is veszek a Škoda egyik tervezőjétől, otthon rajzolok autókat, ezt mindig is csináltam, de a készségeim csiszolásaként tekintek erre, nem pályamódosításként.
Kedves Lubor, köszönjük a beszélgetést!
Ha a fentieken túl is kíváncsi vagy a Lego nagy dobására, a Siánnak szentelt weboldalon nézelődhetsz tovább!