Történetünk főszereplője, a húszas évei végén járó Tamás egy tavaly nyári éjszakán tartott hazafelé ezüst Volkswagen Golfjával a barátnőjétől. Már a Velencei-tónál lévő szülővárosában járt, amikor az autó jobb elejével hátulról elütötte az út szélén tartózkodó Gábort – így kezdődik a valós közlekedési balesetek bírósági utóéletét bemutató sorozatunk e heti, meglehetősen bizarr története.
Érthetetlen döntés, ami bebiztosította a végzetes kimenetelt
A folytatás krimibe illő: Tamás a gázolást követően megállt, kiszállt, ám ahelyett, hogy mentőt, rendőrt hívott volna, a sérült, eszméletlen áldozatot az autójába helyezte, majd egy közeli utcába hajtott, ahol kiemelte a járműből, és náddal benőtt, kb. 15 cm mély vízben elrejtette a középkorú férfit, utána pedig hazament.
Miután Gábor viszont napokig nem tért haza, öccse indult a keresésére, ő találta meg testvére holttestét.
Mint utólag kiderült, a férfi a gázolásban olyan súlyos sérüléseket szenvedett – koponyatörés, agyzúzódás és egyéb sérülések –, hogy a baleset bekövetkezte után 30 perccel elhunyt. A baleset során elszenvedett sérülések és halála között közvetlen ok-okozati összefüggés volt, az azonban nem volt megállapítható, hogy Gábor még életében, vagy a halál beálltát követően került a vízbe.
Illusztráció (Forrás: Getty Images)
Tamás „ott sem volt”
A gázolót a balesetet követően 10 nappal keresték fel a rendőrök, a település térfigyelő kamerái alapján ugyanis azonosították a személygépkocsit, s így annak tulajdonosát: Tamást. Magáról a balesetről nem került elő felvétel, arról azonban igen, hogy az adott időpontban adott környéken járt az ezüst Golf.
A férfi közúti baleset okozásának vétsége, valamint segítségnyújtás elmulasztásának bűntette vádjával állt bíróság elé.
Tamás a büntetőeljárás egésze során végig ártatlannak vallotta magát, azt mondta, hogy a barátnőjétől hazafelé tartva valóban járt a környéken, de nem ütött el senkit, nem volt érintett balesetben.
Védője, dr. Janklovics Ádám közlekedési ügyvéd az eljárás során kifogásolta is, hogy kizárólag feltételezéseken alapszik a baleset helyszínének megállapítása, hiszen a nyomozás során nem végeztek szemlét, továbbá a lefoglalt gépjárművet sem szemlézték, nem szereztek be sem vérmintát, sem DNS-mintát, azaz nem is volt kétségkívül bizonyított, hogy az áldozat ott volt-e az autóban vagy sem.
Illusztráció (Forrás: Getty Images)
„Hanyag figyelmetlenség”
A bíróság természetesen nem pusztán a vádlott szavaira hagyatkozott, tanúkat, szakértőt is meghallgattak az ügyben.
Tanúként hallgatták meg Tamás feleségét, testvérét, valamint további személyeket, akik mind azt állították, hogy a kérdéses személygépkocsit néhány kivételtől eltekintve kizárólag a vádlott használta.
A műszaki szakértői vélemény szerint a Tamás 22 km/h sebességgel ütötte el a sértettet. Tamás közlekedése során nem észlelte Gábort – azt sem sikerült megállapítani, hogy az áldozat az út szélén haladt, vagy állt –, őt észlelési és cselekvési késedelem terhelte. Arra adat az eljárás során nem merült fel, hogy a gépjármű világítása működött-e.
A vádlott ugyanakkor mindenképp köteles lett volna az adott forgalmi helyzetben szükséges figyelemmel és elővigyázatossággal úgy közlekedni, hogy megfelelő időben észlelje az út szélén lévő Gábort, ezek megléte mellett, megfelelő időben történő cselekvés esetén elkerülhető lett volna az ütközés, így a férfi halála.
A fentiek kapcsán Tamást a közúti baleset okozása során a gondatlanság enyhébb formája, negligentia (hanyag gondatlanság) terhelte, mivel az adott helyzetben a tőle elvárható figyelmet és körültekintést elmulasztotta.
Azt hitte, halott
Ami a segítségnyújtás kérdését illeti, Gábor a baleset következtében olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a baleset után 30 perccel elhalálozott, ám az igazságügyi orvosszakértői vélemények szerint közvetlenül az ütközés és a baleset elszenvedése után még életben volt, pulzusa volt és lélegzett, a vádlott pedig abban a téves feltevésben volt, hogy a sértett elhalálozott. (Tamás a Btk. 20. § (1) bekezdése szerinti tévedésben volt, ez azt mondja ki, hogy „Nem büntethető az elkövető olyan tény miatt, amelyről az elkövetéskor nem tudott”.)
Tekintetbe véve azonban, hogy az elütött áldozat a baleset után még fél órát élt, és nem volt olyan körülmény, amely egyértelműen a sértett halálát jelezte volna, fennállt Tamás segítségnyújtási kötelezettsége.
Illusztráció (Forrás: Getty Images)
Másfél év lett a vége
A bíróság megállapította Tamás büntetőjogi felelősségét közúti baleset okozásának vétségében, továbbá segítségnyújtás elmulasztásának bűntettében, s ezért őt 1 év 6 hónap fogházbüntetésre, 4 év közügyektől eltiltásra és 5 év járművezetéstől eltiltásra ítélte.
A bíróság enyhítő körülményként értékelte azt, hogy a vádlottat hanyag gondatlanság terheli, továbbá a sértetti közrehatást, ugyanis Gábor megszegte a KRESZ 21. § (3) bekezdés a) pontját, miszerint gyalogosként lakott területen lehetőleg a menetirány szerint a bal oldalon, lakott területen kívül mindig a bal oldalon, a járműforgalommal szemben kellett volna tartózkodnia az úttesten.
A bíróság mérlegelte, hogy a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére van-e lehetőség, de arra az álláspontra jutott, hogy az nem szolgálná a büntetés célját. Az enyhítő körülményekre tekintettel azonban a börtön végrehajtási fokozatnál eggyel enyhébb, fogház végrehajtási fokozatot határozott meg.
Illusztráció (Forrás: Getty Images)
„Valóban atipikus helyzetről van szó, hiszen Tamás a balesetet követően nem csupán az illetékes hatóság értesítését mulasztotta el, s távozott a helyszínről, hanem az elhalálozottnak vélt sértettet a közelben lévő nádasban rejtette el. Azzal, hogy nem nyújtott megfelelő segítséget a sértettnek, a veszélyhelyzetet előidéző számára kötelező segítségnyújtást mulasztotta el, s ezzel közúti baleset okozásának vétsége mellett a Btk. 166. § (3) bekezdése szerint minősülő segítségnyújtás elmulasztásának bűntette is megvalósult” – foglalta össze Tamás védője, dr. Janklovics Ádám.
Magyar valóság
A jogi, bírósági ügyeket feldolgozó sorozatunkban megjelent cikkek mind valós, Magyarországon megtörtént eseteket dolgoznak fel, a helyszíneket, időpontokat, az érintettek személyes adatait azonban általában – részben vagy teljesen – megváltoztatjuk.
