Néhány hete bemutattunk egy gyönyörű és célszerű öreg Peugeot: a 404 Berline egy hazai példányát. Most a márka egy nem sokkal fiatalabb, ám annál hedonistább típusával ismerkedhetünk meg, amely a praktikum terén tapasztalható hiányosságait elképesztő szépségével ellensúlyozza.
Ha egy igényes veterángyűjtő egy adott márkát – mondjuk Peugeot-t – keres, logikus döntés, hogy egy hozzáértő kereskedésben nézzen szét. Pásztor Tamás azonban egy amerikai autókra specializálódott holland cégnél pillantotta meg álmai autóját.
„Nem is tudom, hogy kerülhetett hozzájuk a kupé. Túl akartak adni rajta, nem foglalkoztak vele. Ma már más volna a helyzet, igazi kincs egy ilyen tetszetős, korai példány, akkor viszont szerencsém volt. Arra ügyeltem, hogy ne legyen hiányos, hogy meglegyen minden alkatrésze, beleértve a díszítőelemeket is, mert ezeket rendkívül nehéz pótolni.” – avat be a részletekbe Tamás.
„Ha saját célra, nem dísznek, hanem használatra veszünk veterán autót, ne próbáljunk spórolni azon, hogy rossz állapotú, teljes körűen felújítandó példányt veszünk. A restaurálás ugyanis előre nem látható tempóban viszi a pénzt és az időt, és hacsak nem valami nagy értékű kincset szereztünk be, amiért sorba áll a piac, jó eséllyel többet költünk az autóra a végén, mint amennyit ér. Minél jobb állapotú, és feltétlenül hiánytalan autót kell keresni, úgy viszonylag gyorsan és fájdalommentesen használatba vehetjük az autót.”
Tamás tudta persze, hogy a ránézésre jó állapotúnak tűnő karosszéria alatt mi vár rá, viszont a hajtáslánc és a többi fődarab rendben volt, és nem hiányoztak a beszerezhetetlen apróságok. Ráadásul pont olyan kivitel volt, amit mindig is szeretett volna: első szériás, hátul csíklámpás, elöl négy kocka fényszórós példány (egyébként ez az a stílus, amit a 2018-ban bemutatott Peugeot e-Legend tanulmányautó olyan pontosan megragadott.) Olyannyira korai volt az autó, hogy még az 1,8 literes benzinmotort szerelték bele – később 2,0 literes soros négyhengeres, majd a második szériától V6-os motorok kerültek a motortérbe.
Az 504 persze nem csak elegáns, de a maga korában modern autónak is számított. Ez volt az első olyan Peugeot, amelyet – az alapkiviteltől eltekintve – nem merev hátsó híddal, hanem független hátsó felfüggesztéssel szereltek. Ez jóval kényelmesebbé és stabilabbá tette a 404-esnél (amely műszakilag ugyan az elődje volt, ám az eltérő számrend jól mutatja, hogy a Peugeot magasabbra pozícionálta az új modellt.) A kupé az afrikai terepralik verhetetlen bajnokának bizonyult, nem utolsósorban megbízhatósága miatt, hiszen akkoriban a versenyzők maguk szerelték az autót, a magukkal vitt szerszámok és cserealkatrészek segítségével.
Hogy mennyire kiváló autó volt az 504-es, jól példázza, hogy a rendkívül pragmatikus Enzo Ferrari maga is évekig járt egy limuzinnal, majd egy kupéval. Az utóbbit Ferrari jó barátja és üzleti partnere, Sergio Pininfarina tervezte, ahogy a kabriót is. Ma az utóbbinak nagyobb az ázsiója, de annak idején, újonnan olcsóbb volt, mint a kupé. „Egyrészt a kupé rögzített teteje sokkal szebben adja ki a formát, mint a vászontető, másrészt merevebb is a keménytetős kivitel – a szépség és a jobb vezethetőség egyformán szerepet játszhatott abban, hogy a korabeli vevők többre értékelték a kupét.” – elmélkedik Pásztor Tamás, aki az autó vásárlásakor maga is választhatott volna egy kabriót a kereskedés kínálatából, ám eszébe sem jutott ez a lehetőség.
„Nem tudom az okát, de mindig is kupéban gondolkodtam. Az esztétikum mellett közrejátszhatott az is, hogy mindennapi használatra szántam, márpedig egy kabrió közép-Európában nem alkalmas erre. Ha tűz a nap, megsülünk, ha gyorsan megyünk, nagy a huzat, ha felhúzom a tetőt, kényelmetlenül szűk. Családos autónak a kupé sokkal alkalmasabbnak tűnt.”
A Peugeot 504 Coupé műszaki adatait itt megtalálod.
Hogy valóban alkalmasabb-e, az egyelőre elméleti kérdés maradt, mert Pásztor Tamás az elmúlt másfél évtizedben nem jutott el oda, hogy teljesen felújítsa az 504-es Coupét. „Mindig volt valami, ami miatt félre kellett tenni. Egyszerre soha nem lett volna rá időm. Amellett ugyanis, hogy három méterről nagyon jól mutat, közelről, de pláne a fedeleket felnyitva pontosan látszik, hogy a karosszériát az alapoktól fogva kell felújítani – vagy mondjuk így: újragyártani. Néhány éve már ott tartottam, hogy nekilátok, hiszen az 504-es volt az, amely (még ha limuzinként is) elindított a Peugeot-rajongás útján. Aztán közbejött valami teljesen váratlan, ami felborította minden tervünket: a márka első újkori luxusautója, amelyről azt hittem, egész Európát bejárhatom érte, úgysem találok belőle. Végül aztán a Csillaghegyen jött velem szembe egy gyönyörű, eladó példánya… Hogy melyik modellről van szó? Hamarosan azt is elárulom…”
