Sörpadokon ülünk egy műhelyben a szerszámszekrények között, az ebéd krumpli fasírttal, mint otthon. Sehol semmi installáció, kivetítő, ködgép; még prezentáció sincs. Ide nem is kell a felhajtás, mert maga az esemény a csoda: a Porsche meghívott a weissachi fejlesztő- és motorsportközpontba, ahol nemcsak a 962-009 vázszámú versenygépet láthattam és az újjáépítését végző szakemberekkel találkozhattam, de azok egy részével is, akik a világverő sportprototípus mögött álltak.
Világverő Porschék: 935, 956, 962 és 962C
Tényleg megtörténik a csoda, mert lehull a lepel a sárga-piros versenyautóról és azt a Norbert Singert kérdezhetem róla, aki a 956 és a 962 főkonstruktőre és versenymérnöke volt a Porschénél. Nem mellesleg ő jegyzi a nyitott 936-ost és a Moby Dicknek becézett über 911 Turbót is, amely 935 néven vált legendává a világ versenypályáin. Az ő korszakában, 1970 és 1998 között, a Porsche 16 abszolút elsőséget szerzett a Le Mans-i 24 óráson.
Itt volt velünk Rob Powell is, aki a Porsche formatervező munkatársaként 1987-ben megtervezte és kivitelezte a versenyautó fényezését és matricázását a főszponzor Shell, illetve a Dunlop színvilágában. De ezzel még nincs vége, mert Hans-Joachim Stuck, idén 70 éves, kétszeres Le Mans-győztes, kétszeres DTM-bajnok versenyzőlegenda is megjelent az eseményen, ahol egyedül a Vezess volt jelen a teljes magyar sajtóból.
Ezért legenda a Porsche 956, a 962 és a 962C
Versenyautóként alig felfogható a 956 és a 962/962C jelentősége, könyvek íródtak róluk, de pár mondatban összefoglalom a lényeget. A 956 1982-1985 között zsinórban négyszer győzött Le Mans-ban, utána még kétszer a 962C, mire a Silk Cut Jaguarok és a Sauber Mercedesek képessé váltak legyőzni őket. Ezek a Porschék hasonlóan dominánsak voltak a világ más legendás pályáin, Daytonában, Sebringben és a többi hosszú távú autóversenyen is.
A 956 és a 962/962C volt a csőrácsvázas korszak után a Porsche első sportprototípusa a sokkal korszerűbb könnyűfém cellával. Épp az alu monocoque volt az autó gyenge pontja, szó szerint, mert szilárdsága nem volt igazán jó. Ezt az FIA is felismerte és a 962 korszakára kötelezővé tette az acél bukócsöves merevítést az alu monocoque mellé. A 956 és a 962 főleg a tengelytávjukban különbözik, utóbbié 12 centiméterrel hosszabb. A szabálymódosítás célja a versenyzők lábának védelme volt, a borzalmas végtagroncsolódások hatására a sportprototípusokban és az F1-es autókban is kötelező lett a pedálsort az első tengely vonala mögé beépíteni.
Chris Harris videójában Norbert Singer is megszólal a 962-ről
A motor hathengeres boxer, a 956-ban 2,65 literes és nagyjából 620-640 lóerős. A blokk hűtése a 935-höz hasonlóan levegővel működött, a hengerfejet azonban nem a jellegzetes ventilátor látta el hűtéssel, mert azt folyadék hűtötte, ahogy a továbbfejlesztésekkel később már a komplett motort is. A Porsche sosem ragaszkodott vallásos buzgalommal a léghűtéshez, egyszerűen jó ideig a Volkswagen állta a mindenkori versenyköltségvetésük felét, hogy amíg a Bogár fut, a Porschék léghűtéses motorral nyerjenek, amilyen a Bogáré. A 962 motorja 2649 helyett 2869 köbcentis (később voltak 3,3-as verziók is). A 962C teljesítménye nagyjából 680 lóerő 8200-on, kései utcai verziók elérték a 730 lóerőt. A C az amerikai IMSA-bajnokságra fejlesztett 962-től különböztette meg és a sportprototípusok csúcskategóriáját jelentő C-csoportra utal.
A 962 fölényét talán az jelzi legjobban, hogy amikor a szabályváltozások miatt a Le Mans-i 24 óráson már nem volt bevethető versenyautóként, egy rendszámozásra alkalmassá tett szériaautó-változata nyert 1994-ben. A kocsiba tolatókamerát kellett beszerelni a közúti forgalomba helyezéshez, hogy lehessen látni valamit hátrafelé.
Utcai autóként ez a Dauer 962 Le Mans akkor is nevezhető volt a futamra, amikor versenygépként az eredeti 962C már nem. Nem gyorsaságával, hanem megbízhatóságával nyert újra a 962-es. A diadal hatására a versenyt rendező ACO befoltozta a lyukat a szabálykönyvben és előírt a szériaautóknak egy minimális darabszámot, amit a 13 példányban készített 962-örökös nem teljesített. Brunei szultánjának hat példánya lehet a Dauerből.
Amikor a Porsche Porschét restaurál
A 962-009 most teljes szépségében látható, de előtte évtizedeket töltött matricázás nélkül, ártatlan fehérben a Porsche Múzeum kallenbergi raktárában. A gyári múzeum kiállításán az a Rothmans-színekben pompázó 962C látható, amellyel 1987-ben Derek Bell, Al Holbert és Hans-Joachim Stuck megnyerte a 24 órás Le Mans-i versenyt.
Látva a 962-009 Csipkerózsika-álmát, Armin Burger, a gyári múzeum motorsport-koordinátora, a versenyautós részleg lelke arra gondolt, mennyire jó lenne a nagyon különleges történetű autónak visszaadni egykori ragyogását.
Újjáépítése a weissachi fejlesztőközpontban folyt, az eredetileg tervezettnél sokszor nagyobb ráfordítással és munkával, de ugyanabban az épületben, ahol évtizedekkel ezelőtt összeépítették. Weissachban nem csak elméleti munkák futnak, erről legkésőbb a vécén meggyőződhet az ide látogató, ahol a szappan melletti adagolóból olajoldó kéztisztító krém jön, modern kori Ultraderm.
Hiányzott a fél hátulja
Ránézésére a 962-009 jó állapotban élte túl az elmúlt 34 évet, de csak ránézésre. Rengeteg munka volt vele, a szerelésben és az újjáépítés koordinálásában nagyon komoly szerep jutott Traugott Brecht úrnak, aki versenyszerelőként a győztes csapat tagja volt a Dauer 962 LM 1994-es Le Mans-i elsőségekor.
A restaurálás során kiderült, hogy a 962-009-es versenygép vázának hátsó fele részben hiányzik. Egy másik 962C-ről vett mintával sikerült pótolni a szálerősítésű műanyag vázszerkezetet.
Akkoriban a Porsche üvegszálat használt és nem szénszálat, amiről Norbert Singer elmesélt egy emlékezetes sztorit. Az F1-ből ismerős szénszálas műanyagok előnyeivel ők is tisztában voltak, meg is építettek próbaként egy aramid- és karbonszálakkal erősített kasztnit a 962-höz.
Bevetésen a 962. Jochen Mass vezet Spában, a táv 1000 km
De a teszteken azt tapasztalták, hogy a borítás nemhogy nem könnyebb, de 3,5 kg-mal nehezebb, mint az üvegszálas volt. A titok nyitja a szénszálak sérülékenysége, mert a felpattanó kövek pont olyan irányból terhelték őket, amely irányból nagyon kis erőhatást viseltek csak el, így eltörtek és behorpadt a felület.
A sérüléseket kijavító munkatárstól derült ki, hogy a high-tech borítás a temérdek lyuk begittelésétől lett nehéz. Jellemzően a Porschére, nem az volt a válasz, hogy akkor hagyjuk is a szénszálat, hanem egy, a köveknek ellenállóbb, üvegszálas fedőréteg került rá a további fejlesztés során.
Versenygépből tesztjármű
Ez a 9-es vázszámú 962C 1987-től volt versenyben, de nem a hosszú távú világbajnokság futamain aratott, hanem a jóval rövidebb sprintversenyeken, az akkor indított Super Cup futamain. Mivel éjszakai versenyzésre nem kellett felkészíteni, ezért van egy pár első fényszórója.
Aktív versenykarrierje után az autóból tesztjármű lett, Norbert Singer főkonstruktőr és versenymérnök ezen próbált ki csapatával új fejlesztéseket a köridők javítására. Az egyik az összkerékkormányzás volt 1990-91-ben, amit akkorra japán márkák már szériaautókban is kínáltak. A Honda Prelude-ben 4WS-ben látott, mechanikus rendszerrel ellentétben a Porsche elektronikus vezérlésű négykerék-kormányzással kísérletezett, de a rendszer többletsúlya miatt nem hozta a remélt köridőjavulást a versenyautóban.
Korai PDK: gyors, de nehéz
Nem így a PDK-váltó, a Porsche Doppelkupplungsgetriebe, tehát a kettős kuplungos sebességváltó. Használata még az 1960-as évek közepén merült fel a Porschénél, de a konstrukció ötlete jóval korábbi. Készült is egy prototípus, de a PDK-val az volt a baj, hogy hidraulikus vezérléssel még az 1980-as években sem sikerült rendesen megoldani a működését.
Versenyautóban idén 40 évvel ezelőtt vetette be először a Porsche a köridők javítására. Később, 1985-től az Audi is használta a kettős kuplungos sebességváltót az S1-es Sport quattróban. A PDK vagy DSG úgy vált használhatóvá és egyre jobbá, ahogy a vezérlését az egyre fejlődő elektronikára lehetett bízni. Szériaautóban végül a 2003-as Golf IV R32-ben és az első generációs Audi TT 3.2 DSG-ben jött ki a kettős kuplungos váltó, utána vették át ázsiai, olasz, svéd és más márkák is.
Kiállítási tárgyként megnézhettem a 962C verseny PDK-ját. A váltóházat és a kettős kuplungos egység tömbjét látva megértettem, mi volt a baja Norbert Singernek ezzel a megoldással: a súlytöbblet. Az ötfokozatú kézi váltóhoz képest a versenygép rögtön nehezebb lett 40 kg-mal.
860 kg, 680 lóerő
Ennek egy részét, úgy 15 kg-ot az évek alatt sikerült másutt megfogni és 858-860 kg-ra lefaragni a PDK-s 962C súlyát. A váltó többletét részben ellentételezte a szénszálas műanyagra cserélt kanyarstabilizátor, a kisebb és könnyebb akkumulátor, illetve egy csomó komponens cseréje. Mivel a 962-009 leggyakoribb versenytávja csak 200 mérföld (320 km) volt, az alkatrészeket nem kellett egy teljes Le Mans-i versenytáv, nagyságrendileg 5000 km elviselésére méretezni.
Hans-Joachim Stuck nagyon szerette a PDK-t, mert a váltáshoz nem kellett elengedni a kormányt, ami óriási előny a századokért küzdve egy kormányrásegítés nélküli, széles slick gumis, kerékvetőre feltett gépben. Az új váltó a sportprototípusokban mégsem futott be karriert.
Bár az újítással picit gyorsabb lett az autó, mert a felváltások során nem szakadt meg a gyorsulás, egyben megbízhatatlanabbá is vált. A másik hátránya a többletfogyasztás, mert ha nincs gázelvétel váltáskor, akkor befecskendezés is van, ami nagy baj, ha a szabályzat is korlátozza az üzemanyag-mennyiséget.
Fogyasztás: 60 helyett 45-50 l/100 km
Ez annak ellenére mérhető többlet volt, hogy a 956 és a 962-esek turbómotorja nagyjából 20 százalékkal kevesebb benzint zabált meg a mechanikus helyett elektronikus vezérlésű befecskendezés bevetésével.
Ebből a legelején, az 1982-es átálláskor csak 1-2 százalék jelent meg Norbert Singer szerint, de a Bosch korszerűbb és pontosabb keverékképzésével a következő évek során közelebb lehetett menni a kopogásos égés határához, ami szintén javította a motor működését, nem kellett annyi pluszbenzin az égéstér hűtéséhez és így tovább. A sok apróságból összeállt az a megtakarítás, ami a hosszú távú versenyzésben kincset ért a ritkább tankolások és a könnyebb versenyautó miatt. Nagyságrendileg 60 helyett 45-50 liter benzinről van szó 100 km-re.
Stuck és társai a PDK-nál is jobban örültek volna a kormányszervónak, ami a helyenként extrém kormányerőket elviselhetőbbé tehette volna 6-12-24 órán át tartó versenyeken. A válasz az volt, hogy bitte trainieren, mert a kormányrásegítés hibája kiesési ok lehet, szóval maradt az edzés.
Pokoli hőség
Csak hogy el tudjátok képzelni, mit bírtak ki ezek a versenyzők az árnyékmentes pályák gyilkos nyári napsütésében, vázolom a 962-009 szellőzőrendszerét. Ezen az autón a négy+négy körlyukon beáramló menetszél enyhíti a szélvédőkupola mögötti forróságot. Oldalanként egy-egy nyílásba vezeti be kis kopoltyú a levegőt, a másik 3-3 sima körcikkmetszés a műanyagon, kb. egy sárgabarack méretében. Stuck azt mesélte nekem, hogy léteztek eltolható ablakos verziók is, de az ablak nyitásával mérhetően romlottak a köridők a megnövekedő légellenállás miatt, ezért inkább kibírták a hőséget.
Ráadásul folyadék-utánpótlás nélkül, mert akkor nemhogy a sisakba vezetett ivócső nem létezett, de egy üveg vizet sem vittek magukkal a versenyzők. A többnyire 2-2 órás stinteket ki kellett bírni egy korty víz nélkül úgy, hogy a hátadban 680 lóerős bestia tombol a 850 kilós versenyautóban és körönként 350-360 körüli sebességgel tépsz pályától függően. (Később a Volkswagen Ehra-Lessien tesztpályáján 404,6-ot ment a 962-es Porsche egyik utcai verziója. A Dauer 962 LM 730 lóerős és 0,31-es alaktényezőjével sokkal áramvonalasabb, mert nem csökkenti a végsebességét a versenyautók brutális leszorítóereje és fokozott légellenállása.)
Hans-Joachim Stuck több autógyárnak vezetett. Ő mesélte, hogy elég egyszer beülni egy Porsche versenyautóba, hogy megértsd, miért ők nyernek. Mert ez a legjobban felkészített autó a legjobban felkészült csapattól. Itt nem kell attól tartani, hogy letörik egy szárny és kivágódsz a pályáról, bár azt is mondta, hogy amikor elrajtol a mezőny, ennek veszélye már nincs ott fejében.
Porsche 962C: nagyon hangos, nagyon gyors
Egy Porsche 962C beindításához nem kellenek laptopos mérnökök, az autót két szerelő üzemeltetni tudja. Az olaj előmelegítésére nincs szükség, erre direkt rákérdeztem a 917 videó miatt. A gyár szakemberei a 917-esek motorját is olajmelegítés nélkül indítják, de az autók értelemszerűen nem mennek hideg időben és nem befektetésként dédelgetett oldtimerként tekintenek rájuk, hanem versenyautóként.
Itt a 962C-ben kis méretű akkumulátor van a bal küszöbben, aminek a töltöttségét a versenyre kell megőrizni, emiatt egy segédakku szükséges az önindítózáshoz. A motor könnyen életre kelt, hangja az alapjárat körül is csontig hatol. Hát még amikor az álló helyzeti melegítés után Stuck kihajt a pályára, a tiszteletkör után bejön ellenőrzésre, majd utána tényleg odalép neki és a következő körökben akár 270 km/órás sebességnél eldörren a célegyenesben, ahonnan a hangrobbanás jön. Hátborzongató és felemelő látni őt egykori versenyautójával, korhű overallban.
A cikk végére hagytam egy bölcsességet Norbert Singertől. Singer a siker fő összetevőjeként az értelmes kompromisszumokat jelölte meg ahhoz, hogy összességében az ő autójuk legyen a leggyorsabb, akkor is, ha nem az ő motorjuk a legerősebb, futóművük a legfejlettebb vagy az autó aerodinamikai jellemzői sem a legelsők. Ebben semmi új nincs, de most figyeljetek!
A győzelem titka: szabad hibázni
Szerinte a 956 és a 962 azért verte körbe a mezőnyt a világ versenypályáin, mert a csapat, a Porsche Motorsport családként tudott működni. Ahogy egy testvért, szülőt, nagybácsit nem tudsz lecserélni, ha hibázik vagy konfliktusba keveredtek, úgy a csapat is összetartott, a hibák összekovácsolták őket – emlékezett vissza a ma 82 éves konstruktőr.
Kemény, de szakszerű vitákban dőlt el, merre tovább, és aki az álláspontjával alulmaradt, nem kezdte fúrni a másikat. A siker alapeleme volt, hogy szabad hibázni, amit a legfelső vezetés is tudott. A Porsche igazgatótanácsának tagjai sokszor a fejlesztésből kerültek ki, maguk is dolgoztak versenyautókon, pontosan tudták, hogy megesnek hibák és nem lehet mindig győzni. Ezzel a szemlélettel a Porsche minden más autómárkánál több diadalt tudott aratni.