1990 augusztusában adták át Budapest legdélebbi Duna-hídját, az M0-st a folyón átvezető Hárosi, vagy más néven Deák Ferenc hidat. A körgyűrű bővítésével a híd 2013-ban déli párt is kapott, és ennek átadásával egy időben már fel is merült az északi híd felújításának terve.
Felújítás után felújítás, megnyitás után lezárás
Az M0-s felújításával párhuzamosan végül 2018-tól 2020 májusáig tartott a rekonstrukció, de rögtön az átadás után újra le kellett zárni a hidat. Műszaki problémáról volt szó: kiderült, hogy a hídszerkezetet tartó saruk egy része deformálódott, az egyik később el is tört.
A saruk cseréje és az egyéb munkálatok miatt idén márciusban újra megindult a munka, júniustól a déli hídra terelték a forgalmat, mindkét irányba két-két sávon lehetett közlekedni, míg az északi hidat teljesen lezárták.
A végül valahol 30-35 milliárd Ft között végződő beruházásnak köszönhetően szeptember 1-jétől az M1-es autópálya felé vezető északi oldali hídon három forgalmi sávon, az M5-ös autópálya felé vezető déli oldali hídon pedig teljes szélességben (három forgalmi sávon és a gyűjtő-elosztó sávon) haladhatott újra a forgalom.
A déli körgyűrűszektor hídjai óriási – a helyi mellett tranzit- – forgalmat bonyolítanak, így az áteresztőképesség megfelezése komoly nehézségekkel, lassulással is járt, autós szemmel rémálom lett a csúcsidőkben való közlekedés, aki tehette inkább el is kerülte az M0-st az utóbbi hónapokban, így tett a Dunaharasztiban élő kollégánk, Koncz Dávid is. Ő így élte meg az M0-s hídfelújítás miatti dugulását.
Nekem gyötrelem, a gyerekeknek játék volt
Nyugodtan mondhatom, hogy dunaharaszti lakosként az elmúlt években kevés dolog befolyásolta jobban a közlekedésünket, mint az M0-s bővítése, felújítása, aztán kegyelemdöfésként a híddal való szerencsétlenkedés. Ha nekem valaki néhány évvel ezelőtt azt mondja, hogy a felújítás a közlekedési helyzet javítása helyett hónapokig tartó gyötrelmet okoz majd, biztos kiröhögtem volna, de sajnos az van, hogy az elmúlt hónapokban, években (ki számolja már…) így is röhögtem – csak éppen kínomban.
Voltak dolgok, amiket szerettünk csinálni az M0-s M1/M7 vezető oldala mentén. Aztán ezek a dolgok egymás után szépen elkoptak, mert épeszű ember nem áll be egy olyan több kilométer hosszú sorba, amelynek vége a saját városánál van, és legjobb esetben is egyórás araszolás várna rá. Amikor még arra jártunk, a gyerekek egyik kedvenc játéka az volt, hogy Dunaharasztitól az M7-esig hányféle ország rendszámait tudják lestipistopizni, ami egyébként remekül mutatja, hogy miért lett minden ennyire rossz errefelé. Hát azért, mert egy ilyen fontos tranzitútvonalon nem fér bele semmilyen, de főleg egy ilyen fokú bénázás.
Sorban állás helyett mi is azt csináltuk, mint mindenki más, kényszerűségből új útvonalakat kerestünk, más dugókba álltunk be, ahol kevesebbet kellett tépni a hajunkat. Ami az M0-ssal történt, az agglomeráció lakosainak életszínvonalát (és levegőjét) hosszú időn át jelentősen rontotta, és csak remélni tudjuk, hogy nem lesz több kínos meglepetés.
Abban a pillanatban, ahogy a Hárosi hídon felszámolták a terelést, mintha kiszippantották volna az autókat a környező utakról, felfoghatatlan, miért kellett erre ennyit várni. Talán hamarosan majd újra merünk az M0-s felé indulni.
Minden nap egy évtized úszott el a hídnál
Kollégánk „kiszippantásra” vonatkozó megjegyzése nem túlzás, a terelés szeptember 1-jei megszűnése, az északi híd felszabadulása – tegyük hozzá, a tervek szerint az év végéig, hétvégente lesznek még néhány órás korlátozások – óriási változást hozott.
A felújítási munkálatok utolsó napján, majd 1-jén a Google térképes segítségével folyamatosan követtük a törökbálinti M7-es bekötő és a gyáli M5-ös bekötő közti szakasz aktuális menetidejét, szinte nem is hittünk a szemünknek a számok láttán.
A 27 km-es szakasz a Google Maps szerint forgalom nélkül, üres úton oda is, vissza is 15 perc lenne, amit nyugatról keletre, azaz az M5-ös felé már az átadás előtt is úgy-ahogy hozott, az M5-östől az M7-es felé viszont horroridőket láttunk még a felújítás utolsó napján is, mielőtt 1-jén fellélegzett a szakasz az északi híd megnyitásával.
A felújítás utolsó napján Törökbálint felől Gyál irányába 31, visszafelé 63 perc volt a menetidő, míg szeptember 1-jén az M7-estől az M5-ösig 16 percre, fordítva 17-re csökkent. A két nap között nyugatról keletre 15, keletről nyugatra 46 percet, másképp negyed, valamint háromnegyed órát nyertek a közlekedők.
Ha a Magyar Közút 2020-as forgalomszámlálásai adatai alapján a két irányban együtt napi 102 ezer áthaladóval (szakszóval „egységjármű”) számolunk, a felújítás befejezésével 103,7 ezer órát, másképp 4320 napot, vagy ha úgy tetszik, 11 évet és nyolc hónapot spóroltak meg az arra járók egyik napról a másikra.
Kedves Olvasóink, ha használtátok az M0-s érintett szektorát az elmúlt időszakban, ti mit éltetek meg, mit tapasztaltatok a felújítások alatt, valamint az azóta eltelt napokban? Írjátok meg kommentben!