Még mindig München és még mindig a 2021-es, mobilitási kiállítás. Már túl vagyunk a furcsa tanulmányautókon, az apró, városi autópótlékokon és a világelső csodabringák kipróbálásán is. De van még ezeken kívül bármi egyéb érdekes a kiállításon? Naná! Itt vannak például a zsúfolt városi utakon állandósuló dugókra fittyet hányó csodamasinák is. Ezekkel elméletileg bárhonnan, bárhova ripsz-ropsz eljuthatsz. Majd, valamikor.
Nincsen még rendes autószalon sem repülő autó, vagy valami hasonló nélkül, egy mobilitási expónak pedig muszáj legalább egy olyan eszközt bemutatni, ami elhiteti velünk, hogy már tényleg mindjárt nyakunkon a városi közlekedést forradalmasító, repülő, autószerű cucc. Persze, igazából pontosan abban a pillanatban jönne el a világvége, amikor a két dimenzióban is kaotikus közlekedés egy csapásra háromdimenzióssá bonyolódna. Megnyugtató, hogy ez egyelőre még odébb van, pedig Henry Ford már 1940-ben megjövendölte, hogy „Eljön az idő, amikor a repülőgép és az autó kombinációja valósággá válik. Lehet rajta mosolyogni, de el fog jönni”. Nem kizárt, hogy igaza van, és tényleg így lesz, de hogy nem holnap, az is biztos.
Az évek óta minden autókiállításon feltűnő, és most is itt parkoló holland repülőautót most hanyagoljuk, a szerencsétlen járgányon látszik, hogy sem úton, sem levegőben nem lehet neki jó, és már 2018-ban is azt ígérték, hogy hamarosan lesz rajta árcédula, és bárki megveheti, aztán repkedhet vele kedvére. Persze nem így lett.
Szerinted kell nekünk, hogy ilyen legyen a városi közlekedés?
De ábrándozni még lehet – nemrég idehaza is megnézhettük, hogyan képzeli egy magyar cég a légitaxizást -, így Münchenben is akadt pár repülő izé. Az egyik legizgalmasabb az Atlas Aero szárnyas buborékja volt, ami első blikkre csupán egy méretes polikarbonát kabinból és egy pár méreten aluli szárnyból, valamint egy toló-légcsavarból állt. Ember nincs, aki a látottak alapján elhiszi, hogy ez képes repülni, egész addig, míg csak a repülő szerkezet egyik, zárt állapotban lévő szárnya látszik. Nyitott állapotban már előbukkannak a függőleges felszállást lehetővé tevő légcsavarok is a szárnyban, oldalanként 4-4 darab.
A felszállás sok energiát igényel, de utána már kevesebbet fogyaszt
A kialakítás előnye, hogy helyből képes fel- és leszállni a repülő, nincs szüksége hosszú kifutópályára és a behajtható szárnyakkal még akár úton is képes közlekedni, legfeljebb 30 km/órás sebességgel. Szóval elméletben alkalmas a háztól házig közlekedésre, csak éppen a levegőben.
Bár a toló- és az emelkedésért felelős légcsavarok is elektromos hajtásúak, és a repülőgépen puffer akkumulátor is található, mégis inkább hagyományos, belső égésű motorban üzemanyagot égetve, generátor segítségével nyerik az elektromos energiát, nem rengeteg, nehéz akkumulátorból. Mivel semmi nincs még kőbe vésve, később akár tüzelőanyag-cellás hajtású változat is elképzelhető belőle.
Egyelőre csak a pucér formatervet állították ki, műszaki tartalom nélkül
A szerkezet fel- és leszállás közben igényli a legnagyobb elektromos teljesítményt, ilyenkor 400 kW-ot szippantanak magukba az egyenként 50 kW teljesítményű emelő légcsavarok, viszont elérve a kívánt magasságot, már csak a tolólégcsavar 50 kW-ja terheli az akkumulátorokat, miközben siklik a gép. Ez az ígéretek szerint 300 km/órás utazósebesség eléréséhez is elég, miközben elképesztően takarékos is a repülő, 100 kilométerenként e-üzemanyagból – ezek a megújuló energiaforrások segítségével előállított, cseppfolyós, vagy gáz halmazállapotú üzemanyagok gyűjtőneve – csupán 5 litert éget el. Ha minden jól megy, jövőre már a tesztrepülések is megkezdődhetnek a remek kilátást ígérő helyből felszálló repülőgéppel, az engedélyeztetését 2024-re tervezik, míg a boltokba 2026-ban kerülhet. Kíváncsiak vagyunk és drukkolunk a cégnek.
Szárnyanként 4 darab légcsavar emeli fel az Atlas Aero spéci repülőjét
Ehang 216
Sokkal szerényebb környezetben, két pavilon között a szabad ég alatt szomorúan kelleti magát a kínai Ehang 216-os, személyszállító drón. Nem szabad bedőlni a látszatnak, a raklapon billegő óriásira nőtt drón sokkal közelebb áll a valósághoz, mint a kiállítócsarnokban pózoló szárnyas rokona. Még, ha ezt nehéz is elhinni, a félig bontott dobozok, szétgurult bitfejek közt ide-oda szaladgáló figura láttán, aki hősiesen próbálja megtalálni és összerakni a gigantikus Lego készlet minden darabját.
Nyitásra nem lett kész, még pár óra játék benne van ebben a készletben
A cég a mindenki számára elérhető, biztonságos, önvezető és környezetbarát légi közlekedés megvalósítását tekinti küldetésének és olyannyira közel állnak a célhoz, hogy több országban már a tesztrepüléseken is túl vannak a járműveik. Persze nemcsak lakatlan belső-ázsiai puszták fölött próbálták már ki a drónszerű taxit, hanem Ausztria és Hollandia légterében is, de zajlottak tesztek Japánban is. Természetesen eddig minden esetben baleset nélkül, amit a többszörösen túlbiztosított rendszernek köszönhetnek.
Ilyen az Uhang belseje, sehol egy kormány, vagy pedál
A kis méretű, nyolc karon elosztott, összesen 16 darab villanymotorral rendelkező, kétszemélyes buborék 220 kilogrammnyi hasznos teherrel képes felemelkedni, és ezzel 35 kilométeres távolságot megtenni. Csúcssebessége 130 km/óra. A repüléshez szükséges energiát akkumulátorokból kapják a motorok, amiket a földön 220 vagy 380 voltos konnektorból is fel lehet tölteni.
Akár katasztrófahelyzetekben is bevethető
Annak ellenére, hogy a személyszállításon kívül még orvosi, vagy éppen tűzoltó szerepben is bevethető a járgány, mégis elég para lehet, hogy nem a bent ülők döntik el, merre menjen a repülő kabin, nem tudnak beleszólni az irányításba sem, hanem mindent magától csinál a gép.
Határozottan látszik, hogy van még egy kis időnk, mire átállhatunk a kétdimenziós közlekedésről a háromdimenziósra. Addig is, gyakoroljunk még egy kicsit itt a talajszinten.
