A második világháború után talpra álló nyugat-európai országokban viszonylag hamar megjelent a privát autózás iránti igény. A Peugeot az önhordó karosszériás 203-assal igyekezett a vevők kedvében járni, 1950-ben pedig bemutatta ennek kombi variációját, illetve variációit: az egyszerű kivitelű, rendkívül tágas Commercialt, valamint a három üléssoros, kényelmesebb Familiale-t. A puttonyos variánsok közös jellemzője volt a 278 centiméterre (+20 cm) növelt tengelytáv, ami rendkívül tágassá tette az utasteret is.
Ez volt a Peugeot első kombija – legalábbis, ha figyelmen kívül hagyjuk a Peugeot 202 kifejezetten bérautónak tervezett, furcsa egyterű verzióját. A 203 Break után nem volt megállás, jött a márka első keresztmotoros, elsőkerék-hajtású típusa, a Peugeot 204, amiből 1965 őszén kezdtek kombit gyártani. A modell formai különlegessége volt a deréktájon kicsúcsosodó hátfal (á la első generációs Honda Jazz), ami nem csak csinossá tette az autót, de a rakteret is növelte valamelyest. Itt nem volt Familiale verzió, és a tengelytáv is csak 5 centivel nőtt a szedánhoz képest. Így is rettentő távol voltak egymástól az első és hátsó kerekek, mintha egy másik kategóriába tartozna a kocsi.
Peugeot 204 Break
Ez a Peugeot dizájnereinek is feltűnt, ezért a Peugeot 304 fejlesztésekor cselhez folyamodtak: egyszerűen átrajzolták a 204 orrát, és hátul arányosabbra növelték a túlnyúlást. A kombinál még ennyit sem csináltak: a 304 és a 204 között a felületes szemlélő mindössze a fényszórók, a hűtőmaszk és a műszerfal alapján tehet különbséget.
A Peugeot persze egyszerre több vasat – azaz több kombit – is a tűzben tartott. Az 1955-ös Peugeot 403 szintén létezett Commerciale és Familiale kivitelben; utóbbi nyolcszemélyes utasterével valóságos busznak számított. A kiváló konstrukció azonban nem tudott kilépni az 1960-as Peugeot 404 árnyékából – nem csoda, mert az még sokkal többet kínált, különösen Break kivitelben. A kombi ugyanis hátul dupla csavarrugókat kapott, az üzemanyagtöltő nyílás a rendszámtábla mögül átköltözött a bal hátsó kerékdobra, a méretes csomagtérajtó felnyitását pedig rugórendszer könnyítette meg. A 404 zsenialitását jelzi, hogy bár tágasabb volt, mint a 403 kombi, valójában a karosszériája és a tengelytávja is rövidebb volt annál.
Peugeot 505 Break Dangel
A Peugeot kombik az ezt követő időszakban érték el fénykorukat. A 404 után következő 504-es, majd 505-ös hatalmas, 2900 mm-es tengelytávon nyugvó, emelt tetőlemezű Break kivitelei, illetve a három üléssoros, igényesebb Familiale verziók a kor hétköznapi luxusautójának számítottak. Éppúgy alkalmasak voltak hét vagy nyolc személy, mint (a két hátsó üléssort teljesen síkba döntve) terebélyes méretű rakomány szállítására. Európa-szerte a legváltozatosabb feladatkörökben alkalmazták ezeket az autókat, készült belőle minden, a halottaskocsitól kezdve a mentőautóig, a katonai járműtől a szervizkocsiig. És persze terepjáró: a francia Dangel cég által átalakított, emelt futómű az alapkonstrukció robusztusságával valóságos mindenjáró szerkezetté tette ezeket az autókat.
Peugeot 207 SW Outdoor
Az ügyfeleknek egy bánata volt csupán: a Peugeot nem volt elég merész ahhoz, hogy a felső kategóriában is építsen kombit. Habár elkészültek egy esetleges Peugeot 604 Break tervei, azokat végül elvetették, és később, a 605 és a 607 sem kapott kombi karosszériát.
A 2000-es évek elején visszahozta a hőskor duplakombis modellválasztékát a Peugeot. A Peugeot 307 Break egy hagyományos, kiforrott kombi volt, míg a 307 SW (a márkánál máig alkalmazott típusjelzés az angol Station Wagon kifejezés rövidítése) hétszemélyes, csupaüveg utazóautóként helyettesítette az egyterűeket. Aztán ott volt a 206 SW, amelyből pedig emelt hasú szabadidő-verziót építettek – ez volt az Outdoor, ami a 207-esnél is sikeresnek bizonyult.
Peugeot 308 SW
Ma azt gondolnánk, a szabadidőjárművek mellett nincs létjogosultsága a kombinak. A 2008 valóban okafogyottá tette a 208 Breaket, viszont a 3008 és az 5008 alatt is maradt hely a 308 és 508 SW modelleknek – utóbbival már a közutakon is találkozhatunk, az előbbi hamarosan megjelenik a piacon.
