A 20. század közepén, harmadik negyedében születettek gyerekként, fiatalon azt gondolhatták, hogy a 2020-as években már repülő autókkal járunk a robotmunkaerővel működtetett gyárakba, otthon hangutasításra készül a több fogásos vacsora, a hétvégéken pedig a Holdra ruccanunk át víkendezni, ehhez képest viszont ma nagyon is hagyományos otthonainkban ülve, esetleg hagyományos, belső égésű motorral hajtott, fosszilis üzemanyagokat égető autóinkkal kimozdulva, világjárvány közepette, globális drágulásokkal szembesülve, nyersanyag- és áruhiányok fenyegetésében élünk.
Ami az autóipart illeti, már év eleje állandó téma a csiphiány: a termelést lassan egy éve gátolja, hogy a koronavírus-járvány elején a gyártók a keresletet alulbecsülve csökkentették rendeléseiket, a szilíciumcsipeket szállító – túlnyomórészt távol-keleti – gyártók termékeit pedig azonnal felszippantotta, hosszú időre lekötötte a home office-ba kényszerült tömegek által felpörgetett számítástechnikai, szórakoztatóelektronikai és okostelefon-ipar. Emellett néhány csipet készítő gyár teljesen le is állt.
Ma már ott tartunk, hogy az alkatrészhiány miatt igényeinkre szabott új autót jó esetben is csak sok-sok hónapos várakozással rendelhetünk, a kereskedések készleten lévő darabjaira is egyre kisebb kedvezményeket kaphatunk – már ha egyáltalán –, és sajnos úgy tűnik, nincs vége a történetnek, az eddiginél jóval nagyobb mumus is fenyegeti az autóipart. A globális termelés drámai visszaesése, akár leállása is reális lehetőség.
Fényes fehér lánggal égő könnyűfém – mi az?
A magnézium. Az autózást, a motorsportot felületesebben ismerő ezen kémiai elem hallatán legfeljebb a versenymotorok és -autók, hipersportkocsik szuperkönnyű felnijeire asszociál, de a élettanilag is fontos – nyomelemként az izmok, az idegek, az immunrendszer és az emésztés működését is segítő – könnyűfém bizony az autóipar számára kiemelten, egyre nagyobb arányban fontos alapanyag, az alumínium előállításához is elengedhetetlen.
A globális autóipar az általa felhasznált alumíniumhoz a világ magnéziumtermelésének bő egyharmadát (35%) veszi fel.
A modern autókban a motorblokkokban, a sebességváltóknál, futóműben, a karosszériában, egyéb alkatrészekben is komoly arányban alkalmazzák a különböző alumíniumötvözeteket, így ha a nyersanyag korlátozottan, vagy egyáltalán nem elérhető, csökkenni fog, vagy egyszerűen leáll a termelés, ami jó esetben is az árak elszállását, rossz esetben teljes hiányt okozhat.
Az alumínium ugyan a Föld – még pontosabban a földkéreg – egyik leggyakoribb eleme, de mivel önmagában túl reakcióképes, ipari felhasználásához ötvözetként kell alkalmazni.
Kína kezében vagyunk
Ehhez az egyik legfontosabb ötvözőanyag a magnézium, amelyből a globális piacon Kína már-már monopóliummal rendelkezik – a teljes kitermelés és feldolgozás 85-87%-áról beszélünk –, így ha ott baj van, mindenki bajba kerül, márpedig most baj van.
Az ázsiai óriásnál energiatermelési és -ellátási nehézségek miatt a többségükben Senszi tartományban található 50 magnéziumtermelő üzeméből 35-öt teljesen leállítottak a közelmúltban, ráadásul a maradék üzemekben is visszafogták, akár felére csökkentették a termelést.
Illusztráció (Getty Images)
A magnézium ráadásul nem tárolható hosszú távon, gyorsan oxidálódik, így ha Kína nem pörgeti fel a termelést, Európában november végére kifogyhatnak az autóipar számára nélkülözhetetlen alumínium előállításához szükséges készletek, mivel a kontinens 95%-ban onnan szerzi be a könnyűfémet.
A hiány már most is jól érzékelhető, az elmúlt bő egy hónapban a magnézium és vele együtt az alumínium ára is kilőtt, rekordmagasságig jutott szeptember végén, októberben, csak az elmúlt egy-két hétben jött mérséklődés.
Sajnos a kínai termelés újraindulása sem garantálja a helyzet gyors rendeződését, hiszen rövidebb távon a még ma is komoly állami befolyás alatt álló hazai ipar szívhatja fel a nyersanyagot.
„Katasztrofális következmények”
Egy héttel ezelőtt 12 európai fém-, csomagolás- és autóipari érdek-képviseleti szervezet fordult közösen az Európai Unióhoz a helyzet megoldását sürgetve, közleményükben „messzire nyúló következményekkel”, sőt a termelésre potenciálisan „katasztrofális hatással” lévő problémára figyelmeztetve.
Állításuk szerint az ellátási lánc megszakadása a teljes európai ipart – benne az autóiparban közvetlenül dolgozó vagy ahhoz közvetetten kapcsolódó közel 14 millió ember állását – fenyegeti.
Nem csak a magnézium hiányzik
A magnézium/alumínium- és félvezetőhiányhoz mérhetően ugyan nem fenyegeti az autóipart, de tavasz óta a(z európai) műanyaggyártás is bajba került az alap- és adalékanyagok hiánya miatt, az elmúlt néhány napban pedig a papíralapanyag cellulóz világpiaci árának elszállásáról hallhattunk.
A szénhidrogének termelői árai is egyre csak emelkedtek az elmúlt egy évben, az igen magas olajárak – valamint a forint gyengesége – tükröződik a sosem látottan magas üzemanyagárakban a hazai kutakon, a földgáz drágulása pedig a modernebb dízelmotorok működéséhez elengedhetetlen adalék, az AdBlue előállítását tette olyan drágává, hogy a kontinensen már-már hiánycikk lett a termék, a legjelentősebb, szlovákiai gyártó gyakorlatilag csakis a hazai piacot látja el.
Ha tartósabban fennmarad az AdBlue-hiány, a személy- és főleg a teherszállítási szektor is összeroppanhat, hiszen a buszok, teherautók, kamionok többsége nem mozdul majd az adalékanyag nélkül, ami aztán szinte minden termék árának emelkedését hozhatja, mielőtt egyes dolgok spedíció hiányában egyszerűen eltűnnek a kínálatból.
Érdekes időket élünk.
Vihar előtti csend?
Az autógyártók egyelőre hallgatnak az alumíniumellátás nehézségeiről, érdekük is ez, hiszen tőzsdén szereplő cégekként további komoly veszteséget jelentene a vészharangok megkongatása.
Illusztráció (Getty Images)
Ezzel együtt a csiphiány miatt az év eleje óta számos gyárban szüneteltették már hosszabb-rövidebb időre a termelést, csak augusztus óta állt már vagy futott jelentősen csökkentett módban a munka a Ford kölni, a Mercedes-Benz brémai, rastatti, sindelfingeni és kecskeméti, a Stellantis franciaországi, rennes-i és sochaux-i, az Audi két németországi és a SEAT barcelonai üzemében, a szintén a Stellantishoz tartozó Opel eisenachi, valamint a VW-csoporthoz tartozó Škoda három csehországi gyárában pedig már egészen az év végéig csend lehet.
Ha a csiphiány erre képes, képzelhetjük, mi lesz, ha az alumínium is elérhetetlenné válik…
