Egy átlagos hétfői szerkesztőségi megbeszélésen merült fel, hogy mekkora hülyeség piros lámpánál állva folyamatosan nyomni a féket. Feleslegesen világítunk, elvakítjuk a mögöttünk állót – a féklámpába való izzó teljesítménye ugyanúgy 21 watt, mint a ködzárófényé, amit utál mindenki, bár talán az azonos teljesítmény ellenére sem vakít annyira – aztán jobban belegondolva kiderült, mégis lehet haszna annak, ha a forgalomban állva valaki nyomva tartja a féket. De mikor és miért?
Amikor muszáj nyomni
Automata váltós autóban muszáj taposni a féket, különben a kocsi szép lassan elkezd előrekúszni. Persze kiveheted P-be is – ez is rögzíti az autót, nem gurul el -, csak akkor zöldnél, amikor indulnál kell gyorsan végighúzni a kart egészen a D-ig. Modernebb automata váltós autókban a Hold gomb megnyomásával megúszhatod a folyamatos féken állást, ilyenkor állóra fékezés után hiába van D-ben a fokozatválasztó, addig nem kezd kúszni az autó, míg nem érsz a gázpedálhoz.
Automata váltós autóban nem nagyon van választásod, nyomni kell a féket
Az elektromos autók is nagyjából így működnek, bár ott nagyobb a szórás, van olyan villanyautó, ami addig nem moccan, míg nem adsz gázt, izé, nem adsz áramot a motornak, míg mások pont úgy viselkednek, mint az automata váltós, hagyományos autók: a fék felengedése után azonnal elkezdenek lassan, megfontoltan kúszni. Viszont akadnak olyan villanyautó típusok is, amelyekben a fokozatválasztóból hiányzik a P állás, így ezeket leállítás után a kézi-, vagy hivatalos nevén a rögzítőfékkel kell biztosítani elgurulás ellen.
Mi baj lehet, ha nem nyomod a féket?
Leginkább az, hogy elgurulsz. Előre, vagy hátra, és aztán magyarázkodhatsz, baleseti bejelentőt töltögethetsz és közben átkozhatod magad, mi a frászért bambultál el, nyomkodtad a telefont, óbégattál a hátul rendetlenkedő kölkökkel. De érhet ennél nagyobb baj is, például beléd szállhatnak hátulról. Ha nem fékezel, és van előtted másik autó, akkor rögtön hárman, ne adj’ Isten négyen is bíbelődhettek utána a papírokkal.
A legrosszabb, ha nagyobb tempóval csapódik valaki az álló autódba. Nem is feltétlenül piros lámpánál, hanem bedugult autópályán, a sor végén állva múlhat azon az életed, hogy fékezel-e állás közben is, vagy sem. De miért?
Rémlik még valami az általános iskolai fizikából? Ha sok kísérlet nem is volt az órákon, az egymásnak lökődő kiskocsisat szerintem a legtöbb helyen nem spórolták meg. A tökéletesen rugalmas és tökéletesen rugalmatlan ütközésekből biztos emlékszel még valamire, de legalább arra, hogy ha az egyik sínen mozgó kocsit nekilökte a tanár a másiknak, akkor a mozgó egy pillanat alatt megállt, az álló pedig hirtelen elindult. Az életben nem ennyire egyértelmű a dolog, hiszen nem merev, törhetetlen fémkocsik csapódnak egymásnak, de az biztos, hogy amikor álló autóba hátulról belerohan egy közel azonos tömegű másik, akkor az álló nagyon gyorsan elindul majd előre. És ez nem jó.
Ugye, hogy emlékszel a kocsilökdösős kísérletre? – Youtube, Mzsg Öveges
Nézzük, mi történik egy ráfutásos ütközésnél!
Amikor az álló autónak nekiütközik egy másik, hátulról érkező, akkor a mozgási energiájának egy részét lassulás közben átadja az állónak, amitől az álló autó felgyorsul. Ez a gyorsulás nagyon rövid idő alatt zajlik le, és sok mindentől függ a mértéke is. A gyorsulás ugyanis egyenlő a sebességváltozás és a változás időtartamának hányadosával (a = Δv/Δt). Nagy gyorsulást tehát nemcsak nagy sebességváltozás okozhat, hanem az is, ha a sebességváltozás nagyon rövid idő alatt következik be, pl. ütközésnél.
Hogy mennyire gyakoriak a ráfutásos balesetek és mit okoznak, milyen a jó ülés-, illetve fejtámla-beállítás, azt ebből az EuroNCAP videóból is megtudhatod:
Ez a nagy gyorsulás az, ami az emberi testnek nem igazán tesz jót. Álló autóba hátulról beleütközve ezt az erőt az ülés fejti ki a testre, és a fejtámla a fejre, ami az ütközés pillanatában tehetetlensége miatt „lemarad” a test többi részéhez képest, majd beleütközik a fejtámaszba, gyakran agyrázkódást okozva ezzel az utasnak (és némi lassan múló nyakrándulást). De mekkora ez az erő?
Az ütközések hatásának becslésekor a kialakuló gyorsulást a nehézségi gyorsuláshoz viszonyítva szokás megadni. 20 km/h sebességű ráfutásos ütközésnél a test gyorsulása kb. 30 g (itt a „g” a nehézségi gyorsulás), ami azt jelenti, hogy a testre ható erő a test saját súlyának 30-szorosa. Míg a 30 g gyorsulás a testnek nem feltétlenül okozna súlyos, maradandó sérülést, de a fej ennél jóval kevesebbet bír. A 30 g nagyjából olyan, mintha egy profi ökölvívó vinne be fejre egy találatot, ami az átlagembernél felér egy azonnali kiütéssel, de hasonló mértékű, de más irányú gyorsulást mérnek a katapultülések kilövésekor is. De nem kell ekkora sebességű becsapódás ahhoz, hogy napokig fájlaljuk a meghúzódott nyakizmainkat, ehhez bőven elég egy hátulról jövő kisebb koccanás is.
Ha hátulról jönnek beléd, már kis sebességnél is úgy érezheted, leszakad a fejed
Hogyan úszhatod meg?
Ütközéskor tehát az elsődleges cél a gyorsulás csökkentése. Ennek egyik módja a fékezési út (és ezzel együtt a fékezési idő) növelése, amit az autó karosszériájának alakváltozásával, gyűrődésével oldanak meg az autógyárak. Ez az ütköző autók adottsága, ami minden autónál más, és a kinézett típus megvásárlása után ezen nem lehet változtatni. Amibe viszont lehet beleszólása a vezetőnek, az az, hogy az álló autóban a féket nyomva mérsékli a gyorsulást. Ha ugyanis az álló autó fékez, akkor a hátulról érkező ütközéskor a karosszériában bekövetkező deformáció ugyan nagyobb lesz, de ezzel együtt az autó hosszabb idő alatt éri el az ütközés utáni sebességet, megnő a sebességváltozás időtartama, csökken a gyorsulás. Ráadásul a nagyobb, maradandó deformáció több energiát nyel el, így az ütközés utáni sebességváltozás nagysága is kisebb lesz, tovább csökkentve a gyorsulást.
Érdemes jól beállítani a fejtámlát is
Biztonsági öv, fejtámla
A fékezésen felül van még néhány dolog, ami segít a túlélésben. Meglepő, de ráfutásos balesetnél is hasznos a biztonsági öv, ami megvéd attól, hogy az ülésből előre kirepülj. Persze először nem előre, hanem hátra fogsz mozdulni, ahogy az autó, illetve az ülés bepréselődik alád. Az autók biztonsági öve nem rugalmas – ha az volna, megfeszülés után csúzligumiként lőne vissza az ülésbe -, hanem maradandó alakváltozást szenved, képlékenyen nyúlik, miközben egy baleset során megfeszül. Komolyabb baleset után ezért az övet is ki kell cserélni, mert másodszor már nem lenne képes erre a trükkre. A biztonsági öv mellett a fejtámla is életet menthet, ezért fontos mindig helyesen beállítani a magasságát, és amennyiben képes ilyen irányban is elmozdulni, a lehető legközelebb állítani a fejhez.
Tehát nem feltétlenül butaság a féket nyomva állni a pirosnál, vagy torlódásnál a kialakuló sor végén, ahol amúgy is praktikus megállás után a visszapillantót kémlelni, hátha érkezik valaki, aki elbambult egy kicsit.
