„Nézd csak, apu, ezt találtuk Andrissal a patakparton!” – állított haza tíz év körüli fiam, és boldogan mutatta a zsákmányt, egy sártól csöpögő, hínárral díszített, a kosztól alig felismerhető műszerfaldarabot. A legtöbb szülő ilyenkor önvédelemből már el is kurjantja magát, hogy ezt aztán be nem hozod a lakásba, büdös kölök, vidd vissza oda, ahol találtad, nem kell újabb szar a szobádba! Én is vettem már a levegőt, de mielőtt megszólalhattam volna, már jött is a kompromisszumos javaslat, hogy az erkélyen szétszedi, megnézi, mi van benne, aztán mehet az egész csombék a kukába.
Ez így már belefér, hadd legyen. Megenyhülve már meg is néztem a szerzeményt, egy szebb napokat is látott Mercedes műszerfalat. A kedves vandálok/autótolvajok már betörték rajta az ívelt plexit, kitörték a visszajelzőlámpák színes műanyagjait, de valószínűtlen módon a mutatók túlélték a pusztítást és a vizes élőhelyben rejlő egyéb veszélyeket. Ránézésre nem egy bonyolult szerkezet, valószínűleg egyszerűbb felszereltségű autóban lehetett, mert fordulatszámmérő helyett egy mutatós óra foglalta el a műszerfal felét.
Na, itt kezdett felébredni bennem is a gyerek. Mi lenne, ha a szétbarmolás helyett egy működő órát eszkábálnánk a maradékból, végül is elég nagy, messziről is látszik, ha besuvasztjuk valamelyik polcra. A tulajdonos is rábólintott, így elkezdődhetett az átalakítás.
A kosz nagy része szappanos vízzel lejött, a mutatók, számok takarítását pedig fülpiszkálóval és ablakpucolóval végeztük. Megmaradtak az izzók is, bár szinte egyik sem világított, de csupán a párás környezet ártott meg nekik, kis csiszolópapíros dörgölés után a kontaktok is megjavultak. Hogy még több fény legyen a műszerfalon, az üzemanyagszint-jelző piros lámpája is kapott közvetlenül áramot és az irányjelző két zöld nyilát is ráforrasztottuk a tápvezetékre, ami egy ki tudja már, mihez kapott 12 voltos, 230 voltos konnektorba dugható tápegységből lógott ki.
Egy régi, rommá tört játékautóból kiszuperált kapcsoló került még az egész hóbelevanc oldalára, hogy a világítást le lehessen kapcsolni, ha nincs rá szükség, de az óra járhasson tovább. Ami hibátlanul működik azóta is, bár olyan rohadt hangosan kattog, hogy a szomszéd szobába is áthallatszik a zaja. Nem mondom, hogy nincs ennél esztétikusabb óra a világon, de szinte nulla forint befektetésével, pár óra, gyerekkel közösen eltöltött barkácsolás után egész klassz kis díszkacat lett belőle.
Persze mást is lehet eszkábálni autóalkatrészből, és a mi mókolásunknál szebben is kivitelezhető a meló. Itt van rögtön egy profibb, de több szerszámot, szakértelmet, időt igénylő megoldás, Polo műszerfalra hangszerelve:
De nemcsak műszerfalból lehet autós bármit eszkábálni. A Porsche dizájncsapata például kipufogóból épített hangszórót. Fogták a 911 GT3 rendszám alatt található dupla kipufogóját, és készítettek belőle egy hangszórót. A Bluetooth-kapcsolatot használó hangszóró képes kezelni a nagy felbontású audiofájlokat is, teljesítménye 60 W, és egy feltöltéssel 24 órán át döngetheted vele a zenét. A kellemetlenebb rész most jön, a Porsche hangszóróért 695 dollárt – 225 ezer forintot – kell letenni a pultra.
A profi, gyári megoldások után gyorsan térjünk vissza a házilag kivitelezhető autós kegytárgyakhoz. A felni alapra épült bárszéket, vagy a dugattyúból készülő hamutartót hagyjuk, ezek nem annyira izgalmasak. De a nappaliban díszlő, motorblokkból készülő asztal már megüti az ingerküszöböt, sőt. Igaz, ezt sem egy downsizingon átesett, háromhengeres egyliteres motorból érdemes megcsinálni, hanem hat hengertől fölfelé, és ha lehet, V elrendezésű motorból. Mondjuk egy V8-asból.
Legalább kétféle iskola létezik, az egyik simán fogja a látványos motort és csupán egy konzolt szerkeszt rá, amire jöhet az edzett biztonságiüveg. De akár szét is lehet fűzni a motort és a kapott alkatrészekből hegeszteni valami furcsát, majd arra tenni az üveget. Aki még ennél is extrábbra vágyik, az néhány alkatrész kicserélésével látványos, mozgó motorra épülő asztalkát is építhet magának.
Ha megelégszel a falad dekorálásával, akkor egy autó elejét is feltapaszthatod valahova. Ehhez praktikus olyan sík felületben végződő autót választani, mint amilyen a Defender. Szerencsére ezt sem kell feltétlenül neked megcsinálni, készen is kapsz ilyet, például itt. Igaz, ez sem olcsó, 3400 dollárt kérnek érte, és most épp nincs is belőle. Viszont nem csak szép, hanem praktikus is, hiszen a lámpái működnek, simán bevilágítják a szobát.
Mehetsz ennél messzebb is, ha elég annyi, hogy az alapanyagot az autóból szerzik – egész pontosan a katalizátorból -, akkor ezek a remek formatervű gyűrűk is tetszenek majd. Elnézve a gyűrűket, mindegyiknél hamar kiderül, hogy melyik márka adta az inspirációt hozzá, hiszen olyan ikonikus típusok jellegzetes formái köszönnek vissza rajtuk, mint a Mini Cooper, Lamborghini Huracán, vagy a Ford Fiesta.
Végül az egész autóból is lehet valami mást csinálni. Van, aki bárpultot farag belőle, mások pedig szabadtéri kádat reszelnek a kiszuperált, másra már nem jó autó belsejébe. Itt akár te is kipróbálhatod.
És neked? Van bármi régi autóból származó alkatrészdarab a lakásodban? Egy BMW vese a polc tetején, egy fél Mini a konyha falán, esetleg egy Ikarus ülés az előszobában? Vagy csak elegánsan egy szétvágott kabrió Merciben alszol?