Budapesten hónapok óta pokoli szívás autóval közlekedni. A korábbi, aránylag békés időknek lőttek, egyszerre túrták fel, zárták le a rakpartot, a Lánchidat, a metrópótló buszok miatt pedig a Bajcsy-Zsilinszky út, Nyugati felüljáró is minden nap úgy beáll, mint a szög. De szórakoztatják az autósokat a Dózsa György út, Váci út kereszteződésében is, és még vagy ezer másik helyen, illetve a kerékpáros forgalom mértékével nehezen indokolható körúti sávmegszüntetések sem tettek jót a közúti közlekedésnek.
Ezért jó hír, hogy nemrég végre elkészült a pesti rakpart egy újabb, a Parlament és a Margit híd között fekvő szakasza. Ugyan tiszta szívből még nem örülhetünk neki, mert hiába van kész, az autóforgalomnak nem adták még át, és jó ideig, jövő év nyaráig ez így is marad. Az ok egyszerű: nem nagyon lenne hol elhagyni a rakpartot annak, aki északról indul, hiszen a Lánchídnál zsákutcába torkollik az út, ott még tart az építkezés, a Fővárosi Vízművek a DN 1200 ivóvízvezeték rekonstrukcióját végzi, várhatóan még jövő év augusztusáig, majd a rakpart további részei újulnak meg sorra, egészen a Bálnáig.
De biciklivel, rollerrel, gyalog, babakocsival már most is bejárható, az ígéretek szerint gyalogosbaráttá tett rakpart. A gyalogosbarát annyit tesz, ezen a részen nincsenek parkolók – igaz, ezeket itt már jóval korábban, évekkel ezelőtt megszüntették -, keskenyebb az úttest, miközben szélesebb lett a járda, megújult a burkolat, friss padokat helyeztek ki, és ültettek fákat is, igaz, azokból csak a Margit híd környékére jutott. Megnéztük, milyen élőben, valóban ott fog majd korzózni fél Budapest, vagy csak egy újabb szépen térkövezett pusztaság lett a rakpart.
Mikor lett Budapestnek rakpartja, és mire használták amikor elkészült? Parkokban, fák között andalgó tömeg sétált-e a Duna partján, vagy kőkemény ipari terület volt, amit később az egyre nagyobb járműforgalom fájdalommentes elvezetésére használtak?
Budapesten – amit akkor még javában Pest-Budának hívtak – már az 1838-as nagy árvíz előtt is gyakoriak voltak az áradások, de ebben az évben különösen nagy pusztítást végzett a Duna. Ekkor határozták el, hogy ez nem mehet így tovább, az Építési Rendszabás előírta a megsemmisült lakóházak helyébe építendő új épületek falvastagságát, a felhasználandó anyagokat, és rendelkezett többek között arról is, hogy a Március 15. téri templomtól nagyjából 1200 méter hosszan kőpartot építsenek. A tényleges munka lassan kezdődött el, arra 1853-ig kellett várni, amíg a Duna Gőzhajózási Társaság el nem kezdte a saját hajói számára kiépíteni a Lánchíd pesti hídfője két oldalán mindkét irányban 345 méteres szakaszon a kőpartot. Később, 1859-től 1866-ig ezt tovább építették északra és délre is. A déli rakpart emeletesre épült, alul rakodták ki a hajókat, felül az átrakodás történt, ez az emeletes szerkezet a Fővám téri vásárcsarnoknál még ma is megfigyelhető, sőt, a piac területére vezető kapu is megvan még, de rakpart és a vásárcsarnok kapcsolata a metróépítéskor megszűnt.
Bár a rakpart és környékének parkosítása, már 1870 kerül is téma volt, a sétánykialakítási indítványt elutasították, a szűk helyre és arra hivatkozva, hogy az amúgy is kereskedésre van fenntartva. Ugyan vonzó volt a sétányok létesítése, de már akkor is fontosabbnak tartották, hogy a közlekedés legyen zökkenőmentes és hogy erre alkalmas úthálózatot létesítsenek.
Persze a rakpartépítésnek és az árvízveszélyes területek elképesztő költségekkel járó feltöltésének is voltak ellenzői, az így keletkezett építési telkek haszonnal járó eladásának pedig az akkor börtönben ülő Táncsics volt a legnagyobb elbírálója. Szerinte a pestieknek levegőzőhelyre, parkokra lett volna szükségük. A pestiek viszont úgy gondolták, park helyett inkább mégis feltöltik, majd a Duna-part mai képét adó épületekkel beépítik az újonnan szerzett területet.
Haladjunk délről észak felé, a robogót a Magyar Tudományos Akadémia épülete előtt lakatoltam le, onnan baj nélkül lehet lejutni a 2-es villamosmegállóin keresztül a lezárt rakpartra. Itt még nagy a felfordulás, a Lánchídnál elkerített munkaterület, tájékoztató tábla, kerítés mindenfelé, a rácsokon túl pedig pár darab látható abból az elképesztő keresztmetszetű vízvezetékből, amit éppen itt építenek be a régi helyére. Impozáns darab.
A Margit híd felé haladva eleinte semmi érdekes nincs, a régi, aránylag széles felület rendezetlen ugyan, fű csak nyomokban van a buckás terepen, de legalább vannak fák, bokrok, zöld és néhány klasszikus, piros festésű köztéri pad. Nem a legkomfortosabb téblábolóterep, de nyáron van árnyék, padok, miazmás. A kép nem sokkal a Parlament előtt változik nagyot, ahol a korábban már felújított szakasz egy éles vonallal felváltja az eddigi otthonos rendetlenséget. Innen pár lépés csak a Cipők a Duna-parton budapesti holokauszt-emlékmű, ahol évszaktól függetlenül mindig rengeteg turista fényképezi a 2016-ban a világ második legjobb köztéri szobrának választott alkotást. Most sincs ez másként, pedig hűvös van és a szél is piszkosul fúj.
Tovább haladva a Parlament a következő látványosság, de gyalogátkelő itt nincs, aki kifotózta magát a vascipőknél, az nem is nagyon megy erre tovább a rakparton, inkább az Országház felőli oldalon folytatja a sétát. A Duna felőli oldal a felújításkor széles gyalogutat kapott, amin se fa, se fű, se bokor nincs, csak irdatlan mennyiségű világos gránitkocka és néhány szemetes. Nyáron pusztító lesz itt árnyék nélkül sétálni, a rolleres, babakocsis közlekedésnek meg az apró kockakő fekszik keresztbe, ahol gyakran néhány centis szintbeli különbségekre is kell számítani, amikben rosszabb esetben pofára is lehet esni.
Nem sokkal a Parlament után a függőleges partfal visszavált lépcsősre. Na, ez az a rész, ahol valóban kapcsolatba lehet lépni a folyóval, ha valaki erre vágyik, mert itt könnyedén le lehet lépkedni a vízhez, ücsörögni, olvasgatni, napozni, kinek mihez van kedve. Közben lassan vége is a sétánynak, közeledik a Margit híd, ahol még mindkét oldalon egy-egy buszmegálló fogja majd meg a forgalmat, ugyanis a keskenyebb keresztmetszet és a záróvonal miatt a korábbi rendszerrel ellentétben már nem lehet megelőzni a megállóban éppen álló buszt.
Itt a város felőli részen még pár új kerékpártároló található, a Duna felőli oldalon pedig fák. Igen, fák, tisztességes, komolyan vehető méretű példányok, amikből 34-et számoltam meg, amik mellé valamivel több pad is került. A zöld nagyon hiányzik a rakpartról, de állítólag több helyre nem lehetett fákat telepíteni. Talán ez lett a leginkább élhetőbb része a most felújított rakpartszakasznak, és itt lehet átszállni a körúti villamosra, vagy folytatva a gyaloglást átsétálni a Margit-szigetre, vagy éppen tovább baktatni Újpest felé. A fel-, illetve lehajtót még betontömbök zárják le, és szigorú tábla jelzi, hogy hiába hívogat a friss, tükörsima aszfalt, még nem hajthatunk be.