A Vezessnél a kezdetek óta nagy hangsúlyt kap az autós pop kultúra, amelynek szerves részét képzik a zenék. Amióta megjelentek a közúti járművekben a rádiók és hangszórók (1930, Motorola 5T71), azóta a zene szinte elválaszthatatlan része az autózásnak. Ahogy egy jó zene vezetés közben ellazít, inspirál, kiszakít kicsit a hétköznapi mókuskerékből, úgy fordítva is igaz, hogy az autózás számtalan zenészt, zenei producert megihletett már és összeszámolni sem lehet, mennyi dal született, amely ezt a hétköznapi tevékenyéget „énekli” meg. A hétvégi csapatás mellé nem kell hifi, de utazás közben mi is zenét hallgatunk.
A stílus sokféle lehet, akár egy igazi klasszikus, mint Billy Ocean-től a Get Outta My Dreams, vagy Sub Bass Monstertől a Sebességmámor, esetleg a ZZ Top benzinkúton horzsoló rock and rollja, a lényeg ugyanaz: a zene és az autózás is a szabadság érzését nyújtja és amikor a kettő találkozik, abból a legtöbb esetben csodás dolgok történnek. És ezen a ponton rá is kanyarodhatunk cikkünk főszereplőjére, egy szekszárdi fiatalemberre, aki a lehető legegyedibb művésznevet választotta: Tezás Csaba, ahogy anyakövezték. Amikor teljesen véletlenül belebotlottam Csaba egyik zenéjébe, nem volt kérdés, hogy felvegyük vele a kapcsolatot.
Mi kérdezünk, Csaba válaszol
„Bonyhádon születtem, viszont 23 éve Szekszárdon élek a szüleimmel. Gépgyártástechnológiai technikusként végeztem a középsuliban és amennyire nem szerettem tanulni, azóta folyamatosan tanulok és fejlesztem magam. Zenélés, bártender szakma, játékfilm szinkroniskola, dobolás, jogosítványok, szóval sziporkázom. :) Az autózás iránti érdeklődés szerintem kiskoromban kezdődhetett, csak akkor még Matchbox és Buraggo formájában, a mai napra azonban már odáig nőtte ki magát a történet, hogy a nagymotoron kívül mindenre megcsináltam a jogosítványt (tehergépjármű, nehézpótkocsi, busz).
Csaba elmesélte, hogy egy 2002-es Skoda Octavián tanult vezetni, és édesapja 1998-as Opel Astráján gyakorolot. Viszonylag hamar sikerült megvenni az első autóját, amit a mai napig használ: Ez egy 2002-es Citroën Xsara, 1.6 literes benzines, 16 szelepes, teszi a dolgát, imádom. Hamar építettem bele egy barátommal autóhifit, hogy legyen benne valami kellemes hangzás és mára már a saját dalokat is megszólaltatom a hangszórókon keresztül.
Csaba álomautói, ha rászakadna egy nagyobb nyeremény
1.- Az egyik valami fanatikus által, profi módon összerakott ’98-as Toyota Supra, amiben van vagy 900 lóerő.
2.- A legújabb Mercedes GLE Coupé kirándulósnak.
3.- Végül egy új Peugeot Boxer. A rakteret berendezném egy férfibarlangnak, fasza kanapéval, laptoppal, hangfalakkal.
Az autókkal, autózással nap mint nap közel kapcsolatba kerül, mivel egy szekszárdi benzinkúton dolgozik, lassan 3 éve. Adta magát a kérdés, hogy ő milyennek lát minket autósokat.
A kúton a legtöbb autós magának tankol, a többiek igényébe veszik a segítséget, nem csak tankolás ügyben, hanem guminyomás, fagyállómérés, szélvédőmosás, ablakmosófolyadék beletöltése az autóba, vagy az olajszint ellenőrzése. A segítőkészség miatt hálásak szoktak lenni a vásárlók és a mai napig borravalóvalóval jutalmazzák a segítséget. Ennek a mennyisége egyenesen arányos a kutas szorgalmával.
Azt kell mondjam, hogy az embereknek annyira a seggéhez nőtt az autó és már annyira alapvető az autózás, hogy mindegy mennyi egy liter üzemanyag, így is úgy is megveszik. Hogyha pénteken növelnek mondjuk 5 forintot, az 10 liternél még csak 50 forint többlet, 20 liternél 100 és így tovább. Tehát úgy van vele az ember, hogy az a plusz 400-500 forint hogy teletankoljam az autót, nem számít. Ezzel csak az a baj, hogy minden héten van szinte emelés, és így 1 hónap alatt kb. egy teletank nem 400-500 forinttal kerül többe, hanem 1-2 ezerrel.
Csaba a benzinkúton szerzett tapasztalatai, élményei ihlették az egyik dalát, mint mondta, amiket a zenében leír azok mind valós és megtörtént, saját bőrén tapasztalt események.
A zene iránti szeretetem valószínűleg a bátyámtól indul. Senki sem zenész a családban, de ő volt az, aki már csecsemő korom óta tolta a fülembe a techno-t, house zenét. Régen tecktonik-oztam, arra mondták többen, hogy jó, aztán középiskolában egy osztálytársam megtanított keverőpulton zenélni, összeraktam pár mixet, aztán szerveztünk pár diszkós bulit is. Nem tetszett, hogy nem volt egy olyan szórakozóhely, ami kimondottan elektronikus zenével foglalkozott, továbbá az a mentalitás sem volt megnyerő, hogy a mi korosztályunknak csak a leghamarabb lerészegedés volt a cél. Nem volt maguk felé egy minimum igény és ez zavart, ezért is vágtunk bele a buliszervezésbe.
Dalszövegeit maga írja, és ott tart, hogy a saját alap készítését is szeretné csinálni. Mivel ehhez nem árt némi zeneelmélet, ezt is tanulja párhuzamosan a szövegalkotással.
Nem gondolom jónak magam dalszövegalkotásban, sokkal inkább eltérőnek, egyedibbnek másoktól, és ez igaz a témaválasztásra is. Azért vágtam bele ebbe az egészbe, mert számomra bosszantó az a jelenség, hogy számtalan rapper, dalszövegíró van, de mindegyik ugyanazt a sablonos, közhelyes témát boncolgatja. Maximális tisztelet persze a kivételnek. Nem a technikával, flow-val van baj, pusztán a témaválasztásokkal és a se eleje, se vége rappelésnek, pláne ha már egy előadó megénekelte hat zenében ugyanazt. Mondok egy példát: miért énekeli el azt tízszer egymást követően, hogy „Én vagyok a legjobb rapper”? Nem azzal van a gond, hogy így gondolja, mert a megfelelő, egészséges önkép teljesen normális, hanem a mennyiséggel. Így számomra egy kaptafává válik az egész, és hiába jó a rím, hiába lüktet az alap, hiába technikás, hallottam már tízszer.
Úgy érzem ezért vágtam ebbe bele, hogy olyan hétköznapi, mindenkit érintő témákat dolgozzak fel, amelyre más még nem gondolt. A célom igazából a szórakoztatás és az, hogy idővel mások is megismerjék, elismerjék a stílusomat. Egyelőre keresem azt a megfelelő hangleejtést, technikát, amely számomra elfogadható, elég kritikus vagyok magammal szemben, szóval zajlik az útkeresés.
Na de mi a helyzet a maszkkal?
Azért szerepel a fotókon és a klipekben, mert nagyon tetszenek és úgy voltam vele, hogy ez akár egy védjegy is lehet, nem az arcomat szeretném titkolni.”
