Egy előzőleg kábítószert és alkoholt is fogyasztó férfi Soltvadkerten nem állt meg a rendőrök felszólítására, helyette időnként 170-180 km/órás tempóval menekülni kezdett, az 54-es úton többször megpróbálta leszorítani az őt üldöző járőrkocsikat, majd kb. 50 km után, az M5-ös autópályára vezető körforgalomba beszorítva is beletolatott még egy rendőrségi járműbe, írtuk január 21-én.
Alig telt el egy hét, és már arról tudósított minden sajtóorgánum – köztük elsőként a Vezess –, hogy Debrecenben filmbe illő autós üldözés zajlott, a rendőrök egy ékszerbolt kirablóját kergették, a kis Fiat több parkoló autónak is nekiment, mielőtt megállt volna.
Másnap már arról írtunk, hogy Budapesten kezdett ámokfutásba egy vezetői engedéllyel nem rendelkező 16 éves fiatal, akit tucatnyi rendőrautó vett üldözőbe. A keresztbe állított BKV-busszal is megfékezni próbált tini elsodort egy rendőrt, később egy rendőrautónak is nekiütközött, mielőtt elfogták volna, és igen sajnálatos módon a kergetőzés során egy járőrautó is elgázolt egy eléje lépő őt, aki súlyos sérülésekkel került kórházba.
Négy nappal később már Mohácsról érkezett beszámoló autós üldözésről, szűk egy hete újra a debreceni rendőröknek adott feladatot egy jogsival nem rendelkező autós, aki egy járőrt is megpróbált elütni, és ugyanaznap a csepeli reggeli csúcsforgalomban is száguldozott egy korábban többször bevont jogsis audis, aki azonnal menekülni kezdett, amikor rendőrautót látott…
Nem tudni, évente hány ilyen eset van
A fentiek alapján úgy tűnik, megszaporodtak az autós üldözések, így a Vezess megkereste az ORFK-t, hogy kiderüljön, valóban megnőtt-e a menekülők száma, ahogy arra is kíváncsiak voltunk, vajon milyen elvek alapján kezelik és hogyan értékelik a rendőrök az ilyen helyzeteket.
Mint kiderült, az első kérdésre nincs válasz, a rendőrség ugyanis nem vezet statisztikát arról, hány közúti üldözés történik, de ami még meglepőbb – hiszen a hírek alapján igen gyakran a jogsival nem rendelkezők menekülnek –, az ORFK azt sem tartja számon, évente országosan hány vezetői engedéllyel nem rendelkező közlekedőt fognak – akár üldözés után, akár anélkül.
(Nem ezek az első kérdéseink, melyekre a „nincs rá statisztika” válasz érkezik az ORFK-tól, felmerül a kérdés, hogy az ilyen adatgyűjtések nélkül hogyan ítéli meg a rendőrség a saját munkája eredményességét, az állampolgárok jogkövetésének javulását vagy romlását…)
Számaink tehát nincsenek, de azokon túl is akadnak körüljárásra érdemes kérdések.
„Mindent bevethetnek”, ha meg kell állítani valakit
A közúton intézkedni kívánó rendőr, a KRESZ alapján kar-, tárcsa-, fény- vagy sípjelzéssel, menet közben – autóból, esetleg motorkerékpárról – a megkülönböztető jelzés használata mellett a fentiekkel, valamint hangszórón vagy a megállásra felhívó szövegű felirattal jelezheti a megállítási szándékát.
Bár az ORFK szerint „a jogkövető állampolgár alapvető teendője (…), hogy maradéktalanul együttműködjön az intézkedő rendőrrel”, látható, hogy ez nem mindig történik meg.
Bocsánatos bűn, sőt, bizonyos helyzetben észszerű viselkedés a nem azonnali megállás: ha mögülünk ad jelzést a rendőr megállásra, akkor az első biztonságos lehetőségnél kell megállnunk, így ha a jelzésadás helyénél ez nem hajtható végre – parkoló autókkal szegélyezett szűk utcán, forgalmas, soksávos városi úton, autópályán –, akkor a rendőrnek olyan helyre kell „vezetnie” minket, ahol a megállási feltételek adottak.
Ha valaki egyáltalán nem engedelmeskedik, akkor – a gépjárművel közlekedő rendőrök – a megállítandó jármű folyamatos követésével és az útvonalán más rendőri egységek bevonásával alakítanak ki olyan helyzetet, ahol a megállítás biztonságosan végrehajtható.
Egy lehetőség, hogy az úton haladó motoros vagy gépkocsizó járőr „kiemelt figyelemmel és fokozott óvatossággal” megelőzheti a megállítandó járművet, majd ezt követően a közúti közlekedés szabályai szerint „Állj!” jelzést adhat neki, de a rendőrségi törvény (1994. évi XXXIV. tv.) alapján számos más eszköz is szóba kerülhet, ideértve az útzárakat is, azaz a rendőrségi vagy más járművek – lásd feljebb a BKV-buszt –, a szöges útzár, a betontorlasz stb. alkalmazását, ám mindig kiemelt szempont, hogy „az észszerűnél nagyobb kockázatvállalás” a rendőrnek nem megengedett, valamint hogy a közlekedés többi résztvevőjének biztonságát nem fenyegetheti az akció.
Menekülés – 5000 forinttól egészen az eltiltásig
Az ORFK tájékoztatása szerint önmagában a rendőri jelzés figyelmen kívül hagyása a közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértését jelenti, ugyanakkor a menekülés közben, illetve annak érdekében elkövetett egyéb szabálysértések köre igen széles lehet.
A Büntető Törvénykönyv szerint tipikusan a közúti veszélyeztetés, a közúti baleset okozása, a cserbenhagyás, a hivatalos személy elleni erőszak, valamint a segítségnyújtás elmulasztása merült fel az ilyen esetekben, míg a szabálysértési törvény (2012. évi II. tv.) alapján a közúti közlekedés rendjének megzavarása és a közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése kerülhet elő. Szép bűnlajstrom jöhet össze.
Mivel a rendőri jelzés figyelmen kívül hagyásával a járművezető kapásból megszegi a KRESZ 6. §-ában foglaltakat, akkor is szabálysértésről lesz szó, ha a megállítási jelzésnek úgy engedelmeskedünk, hogy csak jóval később, például további kilométereket vezetve, de azalatt minden más közlekedési szabályt megtartva vezetünk pl. hazáig.
Szabálysértési eljárásban a pénzbírság legalacsonyabb összege 5000, legmagasabb összege 150 ezer forint, halmazati szabály alkalmazása esetén (pl. a „menekülés” során elkövetett további közlekedési szabálysértések miatt) 225 ezer forint lehet, további intézkedésként pedig a járművezetéstől eltiltás is alkalmazható.
A jogász szerint is jobb megállni
A fentiekben a rendőrségi álláspontot ismertettük, de érdemes figyelembe venni, mit is mondanak a független jogászok.
A D.A.S. Jogvédelmi Biztosító vezető jogtanácsosa, dr. Gombolai Éva a Vezess megkeresésére elsőként leszögezte, hogy mivel rendőri gépjárművel csak jogszabálysértés észlelése esetén vagy rendőri akció során lehet más járművet megállításra kényszeríteni, ezért ha valaki azt észleli, hogy meg akarják állítani, akkor annak meg is van az indoka, másfelől pedig nehéz elképzelni olyan szituációt, hogy valaki ne vegye észre ezt a megállítási szándékot.
Gombolai ügyvédnő szerint szintén életszerűtlen, hogy valaki egyéb közlekedési szabálysértés nélkül ki tudja vonni magát az ellenőrzés alól, de ha ez mégis sikerül, akkor nem kizárt, hogy a feljebb említett egyszerű szabálysértéssel megússza – de ez csak az érem egyik fele. Mivel szinte mindig lenne más, eredeti oka a megállításnak-ellenőrzésnek, a későbbi – valószínű – büntetőeljárásban igenis számíthat majd a menekülés ténye.
„A bíróság ugyanis arról a bűncselekményről dönt, elsődlegesen azt vizsgálja, hogy az annak elkövetéséhez szükséges egyes tényállási elemek megvalósultak-e. Például az, hogy valaki rablás miatt felelősségre vonható-e, nincs összefüggésben azzal, hogy a rablást követően üldözni kellett-e, megállt-e a rendőri jelzésnek, vagy nem állt ugyan meg, de pofátlan higgadtsággal közlekedett tovább” – magyarázta a Vezessnek.
„Ahol ennek mégis jelentősége lehet, az a büntetés kiszabásánál figyelembe vett befolyásoló tényezők vizsgálata. Az elkövető megbánó magatartása, az eredmény elhárítására irányuló tevékenysége, a cselekmény megbánását kifejező megnyilvánulásai enyhítő körülménynek minősülnek, míg a kitartó, a fondorlatos, a gátlástalan, a garázda, az orvul való vagy egyébként veszélyes elkövetési mód súlyosító körülmény. Az elkövetőnek a rendőri megállítás során tanúsított magatartása ezeket az elemeket felerősítheti, alátámaszthatja, támpontot adhat a személyiségéhez, így közvetetten a büntetés kiszabására is hatással lehet” – mutatott rá az ügyvédnő.
Feljebb már felmerült, hogy nem ritkán a vezetői engedély hiánya miatt lép valaki inkább a gázra. A jogsi hiánya szintén súlyosbíthatja a történtek megítélését, mutatott rá a Vezessen tanulságos, esetleg rendhagyó eseteivel rendszeresen megjelenő dr. Janklovics Ádám közlekedési ügyekre szakosodott ügyvéd:
„A közúti veszélyeztetés elkövetésének nem feltétele a jogosítvány, de büntetéskiszabási tényező, nyilván rosszul mutat, ha úgy szabálytalankodom szándékosan, hogy nincs érvényes engedély – ebben az esetben ez plusz szabálysértés. Az eltiltás hatálya alatt való vezetés pedig tavaly május óta egyenesen bűncselekménynek minősül: a szabálysértési eltiltással büntetett elkövetők 1, a büntetőjogi eltiltással büntetett elkövetők 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendők.”
2 év börtön lett a menekülésből
Janklovics doktor a saját praxisából egy konkrét ügyet is megosztott velünk, az elméleti fejtegetés után így láthatjuk, a valóságban hogy jár a menekülést választó, üldözést kikényszerítő autós:
Főszereplőnk, a 30-as éveiben járó Attila egy budapesti panelház aljában italozott a szokásos törzshelyén, ahová autóval érkezett, mert előtte ügyeket intézett. A kocsmában 2 Unicumot és 3 dl fehérbort ivott, miközben a cimboráival beszélgetett, majd kb. egy óra után beült az Opel Astrájába, a két utcányira lévő lakása felé vette az irányt.
Hiába lett volna alig 300 méter a táv, Attila pechjére pont egy rendőrjárőr elé fordult ki. A rendőrök ellenőrzés céljából figyelmeztető fény- és hangjelzést adtak, de a férfi nem tett eleget a megállítási felszólításnak, helyette gázt adott, megpróbálta lerázni a rendőröket. Üldözés kezdődött, a járőrök segítséget kértek, ezért több rendőrautó is érkezett az egyébként nyugodt lakótelepre. Végül sikerült megállítani Attilát, aki azonban csak látszólag volt együttműködő, mert ahogy a rendőrök kiszálltak a kocsiból, ő megint megpróbált elmenekülni, gázt adott, el is sodorta az egyik feléje közeledő rendőrt, aki egy parkoló autónak esett. Folytatódott az üldözés, de másodjára már sikerült Attilát két oldalról úgy beszorítani, hogy nem volt más választása, kiszállt a kocsiból.
Attilát a közúti veszélyeztetés mellett hivatalos személy elleni erőszak bűntette, segítségnyújtás elmulasztása és ittas járművezetés vétsége miatt hallgatták ki gyanúsítottként. A nyomozás során beismerte valamennyi cselekményt, de a rendőr elsodrását illetően úgy nyilatkozott, hogy az nem volt szándékos, rosszul mérte fel a helyzetet. A bíróság a férfit minden fenti pontban bűnösnek mondta ki, a fenti cselekményekért 2 év börtönre ítélték, mellette 4 évre eltiltották a közúti járművezetéstől.
„Tekintettel arra, hogy a közlekedési ügyekben a közúti veszélyeztetés szándékos bűncselekmény, a jogalkotó is igen szigorú büntetést alkalmaz. Ügyvédként tapasztalom, hogy nem ritka a letöltendő szabadságvesztés sem, emellett a közúti veszélyeztetést elkövetővel szemben a bíróság járművezetéstől eltiltást is alkalmaz büntetésként. A bűncselekmény súlyosabban minősül, ha súlyos testi sértést, még súlyosabban, ha maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást vagy tömegszerencsétlenséget, ennél is súlyosabban, ha halált, legsúlyosabban pedig, ha kettőnél több ember halálát, illetve halálos tömegszerencsétlenséget okoz” – emelte ki Janklovics Ádám.
Ahogy a fentiekből kiviláglik, gyakorlatilag sosem érdemes menekülni. Ha a rendőr meg akar állítani, engedelmeskedjünk, különben kisebb súlyú szabálytalanságból is komoly bűncselekmény lehet, ha csak üldözés után fognak meg – márpedig elég biztosra vehetjük, hogy végül megfognak.
