Egy FIAT 131 okádja a havat a Col de Turinin, egy Opel Ascona 400 köpi a murvát az Ezer tó ralin, 037-es Lancia száguld Korzikán és egy 600 lóerős Audi Sport quattro S1 döngöli földbe a konkurenseket a Pikes Peaken. Van valami közös ezekben a jelenetekben: ugyanaz az ember vezet.
Zseni négy keréken
Walter Röhrl az, aki többféle versenyágban és útfelületen is világklasszis. A langaléta volánfenomén 1947. március 7-én született, tehát ma 75 éves. Azért én írok róla, mert kétszer is ülhettem mellette a Vezessnél töltött több mint 20 évem során.
2006-ban a 997 Turbóban, 2010-ben az akkor legerősebb utcai Porschéban, a 620 lóerős 911 GT2 RS-ben. A becsövezett GT2 RS gyakorlatilag egy közútra is kiengedett, alig domesztikált vadállat a versenypályákról, amely 9,8 másodperc alatt tép fel 200-ra és a 300 km/órás határt is átlépi 28,9 másodperc alatt a gyári adatok szerint.
Mellette testközelből is átélhettem, hogyan vezet egy zseni négy keréken. Ezt a címet a Porschénél adták öt évvel ezelőtt a 70-ig születésnapjára rendezett kiállításnak, és a megfogalmazás egyáltalán nem túlzó.
Bátyja meghalt a sebességért
Walter Röhrl a bajorországi Regensburgban született, háromgyermekes, római katolikus családba. Szülei egyáltalán nem voltak tehetősek, tehát nem úgy indult a versenyzői karrierje sem, mint Nelson Piquet, Carlos Sainz vagy Keke Rosberg később a Forma-1-ig jutó sarjának.
Vadállati sebességgel és sebészi pontossággal vezet
Röhrl a rali legbrutálisabb és legfélelmetesebb korszakában vezetett, olyan érában, aminek a videóit elhűlve nézem. Egy másik koron nem érdemes egy későbbi időszak normáit számon kérni, de tényleg hátborzongató, ahogy az utakat elözönlő, a feléjük száguldó versenyautók elől minél később félreugrani igyekvő nézők között téptek a korszak ászai, ami akkoriban így volt megszokott és csak ritkán töröltek szakaszokat a ralivébén a kirívóan fegyelmezetlen nézőtömeg miatt.
Amikor a ralivébé futamain indult, rajt előtt sosem azért imádkozott, hogy minél jobb eredményt érjen el, a rajtban azt kérte Istentől, hogy ne érje baj a versenyen. Fivére épp abban az évben lett autóbaleset áldozata, amikor Walter Röhrl megszerezte a jogosítványt, testvére egy 356-os Porschében veszített életét.
Röhrl az Audi quattróban
Édesanyja egyáltalán nem örült annak, hogy még egy fia az életét kockáztassa a sebességért, ami lelkiismereti konfliktusokkal terhelte versenyzői pályafutásának elejét. Olyannyira, hogy 1971-ben vissza is akart vonulni.
Olasz vonal
Első futama a Bavaria-rali volt 1968-ban, ahol a sízés kapcsán megismert Herbert Marecek volt a társa, akivel még síversenyzőként, illetve képesített síoktatóként ismerkedett meg. Egy FIAT 850 Sporttal indult a karrierjük, amit a következő szezonokban BMW 2002ti-re majd a Bertone-karosszériás szépségre, egy Alfa Romeo 1750 GT-re cseréltek.
Alapelve volt, hogy előre kell tudni, mit fog csinálni az autó, mert aki a történésekre reagál, az könnyen belehal a ralizásba
Kétszeres ralivilágbajnok, 1980-ban FIAT-tal 1982-ben Opellel lett első társával. Összesen négyszer győzött a Monte-Carlo-ralin, 1980-ban, aztán 1982 és 1984 között zsinórban háromszor voltak a leggyorsabbak navigátorával, Christian Geistdörferrel, ráadásul mindannyiszor más autóval nyertek: először FIAT 131 Abarthttal, aztán Opel Ascona 400, majd Lancia 037 Rally és egy A2-es Audi quattro volt a versenygép. A köztes évben, 1981-ben Jean Ragnotti és Jean-Marc Andrié volt az első egy Renault 5 Turbóval.
Hiába volt egy veszélyesen őrült korszak egyik legnagyobbja, a brutális pályákon rendezett versenyeket Röhrl mindig utálta. Ilyen futamok voltak például az Akropolisz-ralik és a Szafari-ralik gödrös, sziklás, autópusztító utakkal. Nem véletlen az sem, hogy nagyon sok versenyágban kipróbálta magát az Atlanti-óceán mindkét partján, de a Dakaron nem indult el, szemben mondjuk Carlos Sainzcal, az idősebbel, aki a bajor zsenihez hasonlóan kétszeres ralivilágbajnok.
Nem volt a regensburgi érsek sofőrje, ez csak legenda, de valóban dolgozott sofőrként a bajor egyházmegyék elöljáróságán
Sí és kerékpározás
Walter Röhrl imád kerékpározni, persze ő ezt sem csak úgy cangázásként űzi, kontrázással hosszú csíkokat húzva a hátsó kerékkel, kőkemény hegyi tekeréssel őrzi egészségét. A sokáig lenézett orrmotoros Porsche-sportautókat azért is kedvelte, mert a 968-ban el tudta helyezni a kerékpárját.
Röhrlt a legtöbben az Audi quattróval azonosítják, pedig kapcsolatuk eleinte inkább ellenséges volt a csapattal. Ő mondta, hogy a quattróba idomított majmot (eredetiben: dressierten Affen) is ültethetnének, akkor is nyerne.
Ennél jobban nem lehetett volna megfogalmazni a turbós összkerekes fölényét a hátsókerék-hajtású raliautókkal szemben, de ez elég udvariatlanul hangzott, mivel az Audi egyik gyári pilótája akkor épp Michèle Mouton volt. Ő máig az egyetlen nő, aki navigátora, Fabricia Pons oldalán vébéfutamot nyert és a világbajnoki címről is épphogy csak lecsúszott 1982-ben, amikor pont Röhrl előzte meg az Opel Ascona 400-zal.
Röhrl nyurga, 196 centis
Christian Geistdörfer navigál neki
Abban az évben nyerte második világbajnokságát navigátorával, Christian Geistdörferrel, aki ma is társa historic versenyeken, ahol századmásodperces pontossággal kell a speciálszakaszokat teljesíteni. Ne gyorsaságikra gondoljatok, többnyire parkolókban kell X idő alatt végigmenni egy kibójázott pályán, a szintidőhöz minél közelebb.
Idővel az Audi felismerte, hogy olcsóbb Röhrllel győzni, mint ellene menni, és a bajor zseni is belátta, hogy turbó és összkerékhajtás nélkül nemigen van többé raligyőzelem, ezért a Lancia után 1984-re aláírt az Audinál.
Egy márkavébé-győzelemhez hozzásegítette az Audit csapattársaival 1984-ben, de egyéniben nem lett újra világelső, ahhoz a Peugeot 205 T16 túl sokat tudott. Igaz, a B csoportos 205 egy középmotoros bombázó volt, míg az Audi megtartotta a szériaautó orr-hosszmotoros felépítését.
Évtizedeket töltöttek együtt, sokszor életveszélyben
Raliról körpályára
A B csoportos gépek betiltása után még indult néhány ralifutamon, 1987-ben az A csoportos Audi 200 quattrót, ezt a békés luxuslimuzint is vezette pár futamon, és ugyanebben az évben leiskolázta a mezőnyt a Pikes Peak hegyi felfutón aratott gőzelmével, de egyre inkább gyorsasági versenyekre nyergelt át.
1988-tól a Trans Am-sorozatban a 200 quattróval, 1989-től 90 quattróval volt egyeduralkodó csapattársaival, amíg szabálymódosításokkal az az amerikai versenyrendezők ki nem utálták a helyi menőket körbeautózó európai betolakodókat.
1990-től következett a DTM, ahol egyéni bajnoki címet nem nyert, de az Audi márkaelsőségét alaposan megtámogatta a pályaversenyzésre igencsak alkalmatlannak ható, de V8-as erőgépével és állandó összkerékhajtásával váratlanul gyorsnak bizonyuló Audi V8-ban. 1994-ben indult utoljára profi autóversenyzőként élesben, szintén a DTM német túraautó-bajnokságban.
Aláírattam vele önéletrajzi könyvét is, a címe Aufschrieb
Minden körön megy a stopper
Röhrl perfekcionista és az óra ellen autózik. Neki a vezetés sosem melléktevékenység, közúton is nagyon koncentráltan vezet, és elmondása szerint azért nem érte baleset, mert mindig tíz autóval előrébb is figyel.
Ezen a videón is látszik a Röhrl lényéből fakadó mozdulat, ahogy elindítja a stoppert. Még amikor magamfajta műkedvelőket autóztat, akkor is méri a köridőket, mindig. A 997-es 911 RS2 egyik bemutatóját a Hungaroringre szervezte a Porsche 2010-ben, ahol Röhrl két másodpercet gyorsult saját mérése szerint a rendezvény kezdetétől az esemény végére addig a körig, amikor engem vitt a reptérre indulás előtt. Mindig fontos neki a köridő, és inkább 10 perc előnnyel akar győzni, mint egy másodperccel, mondván az milyen izgalmas küzdelem volt.
„Egy autóval nem lehet úgy bánni, mint egy emberi lénnyel”
Ő mondta például, hogy egy autóval nem lehet úgy bánni, mint egy emberi lénnyel, mert egy autó szeretetet kíván. Szintén az ő örökbecsűje, hogy számára az autózás ott kezdődik, amikor a gázpedállal irányítja az autót. Minden más csak munkavégzés. További emlékezetes kiszólásai:
„A 8 perc feletti Nordschleife-idejű autókhoz nem húzok bukósisakot.” (a nürburgringi köridőre értve)
„A drift annak a művészete, hogy egy instabil állapotot stabilan tarts.”
„A gyorsulástól a megrendültség könnyeinek vízszintesen kell hátrafolynia a fül felé.”
„Egy jó vezetőnek az oldalablakra tapadnak a rovarhullák.”
„Egy autó csak akkor elég gyors, ha reggelente ott állsz előtte és félsz kinyitni.”
„A túlkormányozottság az, amikor a navigátor fél. Az alulkormányozottság az, amikor én félek.”
„Az alulkormányozottság az, amikor látod is a fát, aminek nekimész, a túlkormányozottság az, amikor csak hallod.”
Isten éltesse sokáig Walter Röhrlt! Aligha jut el hozzá ez a cikk, de ha mégis: herzlichen Glückwunsch, Herr lieber Röhrl, bis hundertzwanzig!
