Gyöngyösön járunk, ahol egy az utcáról átlagosnak kinéző telephelyre bekanyarodva hamar kiderül, hogy különleges helyre érkeztünk. Az udvar közepén egy csőrős Mack nyerges, mögötte a tréleren négy darab, szakszerűen rögzített Hofherr traktor az első amit meglátunk, amelyek éppen egy május elsejei veterán traktoros rendezvényről érkeztek vissza. Ugyan főleg a traktorok miatt jöttünk, de persze a Mack sem hétköznapi darab, és nem is akárhogy került ide: az amerikai autók iránt rajongó tulajdonos egy 1912-es évjáratú gőzgépet adott érte cserébe.
Nem messze a szerelvénytől irgalmatlan hosszú orrú Dutra napozik a gyepen egy MTZ társaságában, a másik irányban pedig változatos méretű traktorok, gépek pihennek egy halomban. Hamar kiderül, hogy amit látunk, az még csak a jéghegy csúcsa, az udvar hátsó felében, fedél alatt állnak sorban a már felújított, rendberakott, működőképes példányok. Összesen vagy 180 traktor és 250 darab ilyen olyan egyéb gép, motor található itt. Hofherr traktorból valószínűleg itt található a legnagyobb választék a világon, 30 darabot számolhat meg a márkából az, akinek van szeme hozzá, egészen a kezdetektől az 1985-ös, elvetélt afrikai export kísérletre összedobott, rettentően szögletes prototípusig, aminek megrendelése a legendárium szerint akkor esett kútba, amikor a próbaindításnál az afrikai kezelő eltörte a kezét.
1985-ben új ruhát kapott a régi technika
De miért pont a Hofherr?
Bármennyire is nehezen hihető, de a megjegyezhetetlen nevű, rengeteg mássalhangzót tartalmazó Hofherr-Schrantz Clayton-Shuttleworth márkanév magyar traktort takar. A magyar mezőgazdasági gépgyártás egyik úttörőjének számító Hofherr Mátyás Bécsben, 1869-ben alapította meg saját gyárát, aminek vezetésébe 1881-ben Schrantz János is beszállt. Az aratógépek, cséplőgépek, vetőgépek gyártásával egész Kelet-Európában népszerűek lettek a cég termékei, Budapesttől Bukaresten át Lembergig. Mivel a bécsi gyárat helyhiány miatt nem tudták már bővíteni, fogták az üzemet, összepakolták és 1912-ben Kispestre költöztették, miközben már szinte a teljes keleti piacot uralták. A Clayton Shuttleworth név használatának jogát akkor kaparintották meg, amikor az erős konkurenciát látván ezek a cégek bedobták a törölközőt, eladták részesedésüket a Hofherr-Schrantz-nak és hozzájárultak a névhasználathoz is.
Lehet rövidíteni is: HSCS
A tréleren parkoló négy Hofherr is különleges, de ami a legizgalmasabb, hogy hibátlanul működnek is a közel 100 éves gépek. Ezek nem szomorú kiállítási tárgyak, amikre teremőrök vigyáznak és megérinteni sem szabad őket, hanem indulnak, csattognak, jönnek mennek és persze füstölnek, izzanak. Az egyhengeres motor és az irgalmatlan lökettérfogat – a nagyobb változat 13700 köbcentis, és csak hajtókar a dugattyúval 80 kilogrammot nyom – a rugózatlan futóművel, pucér acél kerekekkel nem számít a komfortos munkavégzés etalonjának.
10-15 percig még jó májusi időben is kell az indításhoz
Nem segít ezen az alacsony fordulatszám sem, ami úgy 60-300 körüli percenként, amit az ülésbe szerelt rugó próbál meg elviselhetővé tenni. Több kevesebb sikerrel, mert alapjáraton a traktor minden porcikája ugrál, remeg és vele együtt a gépkezelő is, amiről azonnal Lajos és Sánta Gizi mosógépes jelenete ugrik be Szomjas György Roncsfilmjéből.
Alapból körmös munkakerekekkel készültek ezek a traktorok, de járt hozzájuk leszerelhető járókerék is, amivel úton is lehetett közlekedni anélkül, hogy a körmök felszaggatnák az útburkolatot. Sőt, a gyár még egy féllánctalpas készletet is mellékelt a traktorhoz, ha extrém cudar sárban kellett mozogni a traktorral. Sajnos ebből nem maradt fent egyetlen egy darab sem.
Nem zavarnak össze a műszerek
Hogy indul?
Pöccre nem, az biztos. Az egyhengeres, izzófejes traktor beindítása elég macerás dolog, az időjárástól, külső hőmérséklettől függően, akár 10-20 perig is eltarthat, mire munkára fogható állapotba kerül a motor. Kezdetnek alá kell gyújtani, amit szó szerint kell érteni. Régebben petróleum, vagy benzinlámpát használtak erre a célra, ma a gázpalackos megoldás valamivel kényelmesebb módja az előmelegítésnek. A lánggal szinte izzásig kellett hevíteni a traktor orrán lévő izzófejet, majd ha ez megvolt, akkor lehetett nekiállni az indításnak. Ez kézzel történik, a traktor oldalán lévő lendkerék ide-oda lengetésével, vigyázva az ujjakra. És persze a forgási irányra is ügyelve, mert a kétütemű féldízel „hátrafelé” is tud járni.
Miért ilyen bonyolult?
Az izzófejes motor furcsa jószág, de egyáltalán nem bonyolult, sőt, inkább egyszerű, nagyon megbízható, könnyen szerelhető, olcsón üzemeltethető szerkezet, csak elindítani volt macerás. Olyannyira, hogy az sem volt ritka, hogy a reggeli gépindítás után egész nap nem állították le a motort, vagy váltásban dolgoztak rajta, vagy ebédidőben, pihenők alkalmával egyszerűen alászedték a kormányt, rögzítették, majd hagyták, hadd menjen körbe körbe a traktor, míg nem ül rajta senki. Logikus kérdés, hogy akkor miért nem hagyták alapjáraton ketyegni? Azért mert a csekély terhelés mellett annyira lehűl a motor orrán az izzófej, hogy egy idő után már nem gyulladt volna meg benne az tüzelőanyag.
Alapjárat körül így ketyeg a motor:
Bár feltalálásakor az eredeti változat szelepekkel vezérelt, négyütemű szerkezet volt, a továbbfejlesztett motorok már kétüteműek voltak, Európában, Amerikában is ezek terjedtek el, míg az angolok a négyütemű változatot reszelgették tovább. A Hofherr traktor egyhengeres, „féldízel” motorja vízszintes elrendezésű, elején található az izzófej, aminek ahogy a neve is mondja, üzem közben folyton izzásban kell lennie. Mivel a motor kompresszióviszonya a dízeléhez mérve elég alacsony, 3:1, a dízel kb. 18:1-es arányához képest, így az üzemanyag – gázolaj, vagy nyersolaj, de elketyegett petróleummal is – már nem gyullad meg pusztán a sűrítés közben felforrósodó levegőtől, szükség van az izzófej hőjére is, amit az indítás után, megfelelő terhelés mellett már nem kell külső lánggal tovább fűteni, hanem a motorban lezajló égés tartja üzemmelegen. A tüzelőanyag befecskendezés – ez is kisebb nyomáson történik, mint a dízelmotorban – sem a sűrítési ütem végén történik, hanem a szívóütemben.
Ez itt a befecskendező
Az eredeti Hofherr-eken kívül van itt még az államosítás utáni időkből származó Vörös Csillag traktorgyár feliratú járgány és Dutra is, és a világon talán a legnagyobb példányszámban eladott Fordsonból is. Aminek szintén van magyar szála, hiszen az 1917-ben Henry Ford utasítására tervezett egyszerű, könnyen kezelhető, elérhető árú, futószalagon gyártott traktor tervezésében Galamb József és Farkas Jenő is részt vett. A soros, négyhengeres benzinmotorral hajtott traktor 20 lóerő körüli teljesítményre volt képes és 1930-ig 750 ezer darab készült belőle. Ezek mellett Case, International Harvester, Mávag, de argentin, Pampa névre keresztelt traktor is áll a tető alatt.
És még nincs vége, hamarosan újabb konténer érkezik Amerikából, izgalmas gépekkel a bendőjében. Szóval jövünk még ide, pláne, hogy Dodge Viper, Corvette ZR1 is parkol a traktorsorok között.
Izgalmas a háromkerekű traktor
