„Féltem. Negyvenkilenc éves férfiként bevallom, hogy tartottam tőlük, és persze iszonyúan féltettem a családomat” – mondja András, aki drámai levelet küldött a Vezess szerkesztőségébe. Soraiból kiderül, hogy egy csapat újra elővette a régi, szemét módszert, amelyről korábban már írtunk cikket.
Jelenleg 1,5 millió darabnál is több 15-20-25 esztendős személyautót használnak a magyar családok, közülük bárkivel előfordulhat az alábbi történet attól a pillanattól kezdve, hogy felrakják a netre a kocsijuk apróhirdetését.
„Hol áll a kocsi?”
Pedig András igyekezett alaposan mindenre felkészülni előzetesen. Az édeaspjától éppen tíz éve átvett, jó ideje csak második autónak használt 1999-es Opel Astrájukkal újabban már a felesége sem járt, egy hónapja a kertes házuk garázsa mögött porosodott. Már a leállása előtt is rosszalkodott vén testében számos alkatrész, amikor május elején úgy döntöttek, meghirdetik, be sem indult.
Természetesen néhány ismert egyéb hibájával együtt ezt is leírta a hirdetésben a pedagógus, precízsége ezúttal nem a matektanár szakmájából fakadt. Inkább szerette volna megelőzni, hogy bárki is átverve érezze magát, ráadásul magát is védeni akarta: ezt tudja a kocsi, ennyit kér érte, pont. A hasonló évjáratú Astrák legolcsóbbjai közé rakta fel a hirdetést a Hahu-n, így hangzott a szövege:
„Eladó Opel Astra F 1.4 Caravan, 1999-es. Az autó jelen pillanatban nem működik, egy hónappal ezelőtt leállítottuk. Akksit kell benne cserélni, a műszerek közül rossz a sebességmérő, rozsdásak a sárvédők, szakadt a sofőrülés. Az autó egésze korának megfelelő állapotú, bebikázással, kis ráköltéssel használható még pár évig. Műszaki van rajta, az ár alkuképes.”
A férfi meglepetésére még két perc sem telt el a hirdetés aktiválása után, máris kezdett melegedni a telefonja, annyian csörgették múlt hét péntek kora délután. Ezt az időpontot gondolta ideálisnak, hiszen így ha lesznek érdeklődők, a hétvégén már tudja is fogadni őket. A legelső hívója „becsületes munkás embernek” mondta magát, akinek „a melóhoz” kell a kocsi.
„Vele együtt az összes érdeklődő rákérdezett, hogy van-e benne katalizátor. Meg, hogy hol áll a kocsi. Olvastam a katalizátor-lopásokról, és mivel meg kellett adnom a hirdetésben a lakhelyet, a szomszéddal még aznap bebikáztuk a kocsit, és egy tíz kilométeres kör után (hogy töltődjön az akksi) begurultunk vele a közeli Lidl parkolójába. Másnap ott találkoztunk a vevőjelölttel” – fűzi tovább András a sztorit. Nagyon régen adott már el autót, és olvasta cikkünket a késeléssel fenyegetőző bűnözőkről, jobbnak látta segítséggel az oldalán nekikezdeni az alkudozásnak.
Együtt néztek nagyot másnap reggel a tanúzásra megkért szomszédjával, amikor két darab méretes férfival kiegészítve érkezett a hipermarkethez a legelsőként telefonáló „munkásember”.
Szalonba rakott használt autó és nyakkendő. Nálunk jellemzően nem az illusztrációs fotón látható körülmények között kelnek a kocsik (GettyImages)
„Ott vagyunk a lakásodnál, várunk téged, te kis csicska”
„Öten ültünk szegény Astránkban a próbaúton, végig teljesen normálisan viselkedtek. Elmondtam, hogy van benne katalizátor, és felsoroltam a hibáit is. A vevő is vezetett, rendben talált mindent, aztán még egyszer körbejárták mindhárman. Alkudtak keményen, végül engedtem közel 20 százalékot, megkötöttük a szerződést, elbúcsúztunk” – így kell kinéznie egy átlagosan rendben lévő adás-vételnek. András mosolyogva hívta a feleségét, hogy az első érdeklődő elvitte az autójukat.
Azonnal lemondta a másik két fixált időpontot, előhúzta zsebéből a neje által előre megírt bevásárlólistát, és nyugodtan összevásárolta a hétvégére szükséges élelmiszereket a hipermarketben. Éppen belépett a szatyrokkal a házuk előszobájába, amikor megcsörrent a telefonja. A vevő volt.
„Ettől a pillanattól egészen más hangnemben beszélt, közölte, hogy a váltó elkezdett zúgni, kattogni, és ezt a hibát elhallgattam előle, ezért fizessem meg a kárát. Adjak neki vissza 100 ezer forintot, indulnak is vissza a kocsival, de már nem a parkolóhoz, hanem a házunkhoz. A címem ugye rajta volt az adás-vételin” – meséli a hat napja történteket az ekkor hirtelen elsápadt pedagógus. Annyi lélekjelenléte volt, hogy egyből rávágta, éppen indulnak a vidéki nyaralójukba, ahonnan csak hétfőn reggel jönnek haza, és az autó váltójával egyébként sincs semmiféle probléma, amit mind az öten megtapasztaltak egy órája.
Azonnal felhívta a szerelőt, akihez régóta hordta az Opelt, mire a szaki próbálta megnyugtatni. Jó a váltó, ne engedjen nekik, csak trükköznek, pénzt akarnak kizsarolni. Nem is keveset. András 359 ezerért hirdette a kocsit, 300-ért adta oda, erre most még 100 ezret követeltek.
Még kétszer felhívták aznap, ő ugyan próbálta határozottan állítani, hogy jól működő váltóval adta el a kocsit, amit teljesen rendben lévőnek nevezett a vevő is a próbaút során, ezért nem hajlandó fizetni egy fillért sem. Valójában ekkor már félt, olyan stílusban beszéltek vele.
Másnaptól aztán jöttek az sms-ek is. „Velünk ne szórakozz, te kis g…i, ha nem fizetsz, máris indulunk hozzád”, „verd az anyádat, megvan a címed, készítsd a pénzt, indulunk”, „ott vagyunk a lakásodnál, várunk téged, te kis csicska”. András sorra mutatja az üzeneteket, azt mondja, felnőtt életében soha nem félt még ennyire. „Ez ugyanaz a módszer, amiről az önök cikkét olvastam” – mondja grimaszolva.
Múlt hétvégén nem mozdultak ki a házukból a családjával, a gyerekeket sem engedte ki, hétfőn reggel pedig azonnal ment a hivatalba bejelenteni az Opel eladását. Ott újabb meglepetés érte.
Ilyen autók jönnek be az országba, ilyeneket használ az átlag magyar autós. Értékesíteni és venni is kockázatos lehet ezt a korosztályt, de ha betart pár szabályt az eladó, védi magát (GettyImages)
„Klasszikus zsarolás”
„Uram, rossz a lakcím, és rossz a személyi igazolvány száma is” – ezzel fordult felé az okmányirodai dolgozó, miután kétszer is rákeresett a vevő adataira. Kiderült, hogy a férfi neve alá a szerződésre írt adatok nem stimmelnek. Elég sok hasonló nevű embert talált a Facebookon, de a zárt ajtók mögött vasárnap elég sok időt töltött böngészve a gépén, habár kéttucatnyi hasonló nevű felhasználó között kellett keresgélnie, rábukkant. Igazából nem is rejtegette magát az ember. Megtalálta a profilját, a valódi lakhelyét, és ezzel a segítséggel le tudta jelenteni az kocsi eladását, majd a biztosítójánál is jelezte a tulajdonosváltást.
Viszont továbbra is félt. Hétfő volt, jönni-menni kellett a gyerekekkel, és ugye azt írták, hogy eljönnek a házukhoz… Ekkor írt levelet szerkesztőségünknek, mi pedig két ügyvédet is rögvest megkérdeztünk. Az ügyet innentől érdemes két részre bontani.
Az első kérdés a szavatosság. Miért felelhet egy olyan 23 éves autó értékesítése után az egykori tulajdonosa, amiről a kocsi jellemzésekor első helyen írta a hirdetésben, hogy nem működik? Meg amelyiknek öt ember tanúsíthatná, hogy működött a váltója.
„Sajnos az adásvételi szerződések kitöltésénél jellemzően nem szánnak időt a felek arra, hogy az eladó által adott tájékoztatást belefoglalják, pedig az eladó számára biztonságot nyújt, ha a szóban elmondott hibákat rögzítik a szerződésben is” – így szól Gombolai Éva fontos tanácsa a használt autójukat bármikor és bárkinek értékesítő eladókhoz. Jelen esetben András beleírta az általa tudott összes hibát a szerződésbe, a váltó pedig hibátlan volt, ráadásul a vevő szóban elmondta a tanúk előtt, hogy részéről rendben az autó, aláírta a bajokat soroló szerződést is. A DAS csoportvezető jogtanácsosa szerint döntő, hogy volt-e a kocsinak olyan hibája az adásvételkor, amiről a vevő nem tudott, és nem is kellett vele számolnia. Nem volt ilyen, a váltó hibátlanul működött.
„Ami az ügy másik felét illeti, a fenyegetések, zaklató sms-ek küldése a konkrét körülményektől függően önmagában bűncselekménynek minősül. Amennyiben az eladó egyértelműen és határozottan jelzi, hogy nincs szándékában egyezkedni, és ennek ellenére nem hagynak fel a fenyegetőzéssel, így akár rövid időn belül sokszor, akár tartósan érkeznek ilyen hangvételű üzenetek, akkor a rendőrséghez kell fordulni a bizonyítékok bemutatásával. Elsődlegesen zaklatás miatt lehet kérni az eljárás megindítását, melynek éppen az a célja, hogy súlyosabb bűncselekmény ne valósulhasson meg. A vevőknek pedig tudomásul kell venniük, hogy a kialakult vitának ez semmiképpen nem lehet a megoldási módja, hiszen a büntetőeljárás során az nem lesz vizsgálat tárgya, hogy a sérelmük valós-e vagy csupán vélt-e” – állítja Gombolai Éva.
Tehát a lényeg: ha elromlott a váltó, ha nem romlott el, ezt még csak nem is vizsgálnák meg, amennyiben András feljelentené mindezek után az őt zaklató vevőjét. A vizsgálat tárgya a pedagógus által felvett telefonbeszélgetésekben elhangzottak lennének, valamint a neki írt sms-ek, és az általa elküldött válaszok.
A közlekedési ügyekre szakosodott Janklovics Ádám ügyvéd a történtek után nem is várna egy percet sem. „Minden esetben tennék feljelentést. Klasszikus zsarolás, ha a telefonhívások és sms-ek szövegkörnyezetéből kiderül, hogy vagy visszaadod pénzt, vagy ez és ez történik… Na, itt van a fenyegetés. Ám ha a szövegek alapján a zsarolás nem áll meg, a telefonhívások és az sms-ek tömkelege zaklatásnak felel meg, hiszen ezekkel önkényesen avatkoznak be a privát életébe.”
Két napig próbálkozott az ember, aztán abbahagyta. András végül nem tett feljelentést. Utólag úgy tűnik, bevett gyakorlat szerint próbálkozott a fenyegetője a pénz kicsikarásával. Ezúttal nem jött össze neki.
