Sajnos a Vezessen is gyakran jelennek meg rendőrségi hírek olyan szabálytalankodókról, gyorshajtókról, balesetet okozó vezetőkről, akik jogosítvány nélkül, akár eltiltás hatálya alatt ültek volánhoz.
Nem vezethetnének, mégis megteszik, nem egyszer önmagukat és másokat veszélybe sodorva, néha egyenesen tragédiát okozva, mint például az a csepeli száguldozó, akinek korábban már többször bevonták a jogosítványát, mégis csak hosszas üldözés után tudták elkapni februárban, és aki aztán egy hónappal ezelőtt újra Csepelen busszal ütközött, utasa, egy érettségire készülő fiatal lány halálát okozva.
Hogyan és miért vonhatják be valakinek a vezetői engedélyét? Miért tilthatnak el valakit a járművezetéstől? Ki számít teljesen alkalmatlannak a közúti közlekedésre? Miért ülnek az ilyenek mégis a volán mögé, és mivel lehetne ezt megakadályozni? Ezeket a kérdéseket igyekszünk körüljárni jogászok és közlekedéspszichológiai szakértő segítségével.
Jogosítvány nélkül az utakon
Egyszerű a kifejezés, pedig jó néhány formában és okból valósulhat meg, ahogy a jog is eltérően kezeli, bünteti a különböző eseteket, így érdemes először ezen a téren rendet tenni.
A legegyszerűbb eset, ha valaki rendelkezik érvényes, az adott kategóriára kiadott jogosítvánnyal, ám az épp nincs nála. Ez a közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése szabálysértésnek minősül, büntetési tétele 10 vagy 20 ezer Ft, attól függően, hogy a helyszínen vagy utólag fizetjük be a bírságot.
Folytassuk azokkal, akik soha nem is szereztek vezetői engedélyt – talán kedvük, jó eséllyel pénzük sem volt a képzésre, vidéken, valamelyik rokon, haver „segítségével” úgy-ahogy megtanultak vezetni, majd addig hajtják a jellemzően olcsó, rossz állapotú autóikat, amíg egy ellenőrzésen meg nem buknak, vagy rosszabb esetben balesetet nem okoznak.
A törvény szempontjából ugyanide tartozik az, ha az érvényes orvosi alkalmassági igazolás hiánya miatt a jogosítvány „lejárt”, ha az illető az általa éppen vezetett járműkategóriára nem rendelkezik vezetői engedéllyel (pl. személyautóra van jogsija, de teherautót vezet).
Törvényi szempontból szintén ebbe a körbe sorolható, ha bűncselekmény gyanúja miatt bevonják a vezetői engedélyt (pl. balesetet okozott az elkövető, felmerült a közúti veszélyeztetés, ittas vagy bódult vezetés gyanúja.) Ilyenkor tehát van érvényes vezetői engedély, de azt a hatóság bevonta, azaz a vezetési jogosultság szünetel.
Ezek alapesetben mind engedély nélküli vezetés szabálysértést jelentenek, melyre visszatérünk még.
Elveszik, bevonják a jogosítványt – mit is jelent ez? És mi az az eltiltás?
A jogosítványt már a helyszínen elveszik, ha a járművezető azzal gyanúsítható, hogy közúti veszélyeztetés, közúti baleset során maradandó fogyatékosságot, halált, kettőnél több ember halálát vagy halálos tömegszerencsétlenséget okozó közúti baleset okozása, járművezetés ittas állapotban, illetve járművezetés bódult állapotban bűncselekményt követett el. Szintén a helyszínen elveszik a jogosítványt, ha a járművezető járművezetéstől eltiltás hatálya alatt áll, vagy a közlekedési igazgatási hatóság a vezetési jogosultságának szünetelését elrendelte. Látható tehát, hogy egyes esetekben a jogosítványt már azelőtt bevonják, hogy maga az eljárás a konkrét bűncselekmény miatt lezajlott volna, mondhatni, hogy amolyan előrehozott büntetésről van szó.
Amennyiben a bíróság végül járművezetéstől eltiltást szab ki, be kell számítani azt az időtartamot, amikor a vezetési jogosultság szünetelt, azaz azt, amikor a plasztikkártya ténylegesen elvételre került.
„Sokszor előfordult a praxisomban, hogy bűncselekmény alapos gyanúja miatt az ügyfelemtől a helyszínen elvették a jogosítványát, majd hosszú idő után a rendőrség megszüntette az eljárást, például az igazoltatást követően a kábítószer-gyorsteszt a vizeletből valamilyen kábítószert mutatott ki, a toxikológus megállapította, hogy pl. MDMA volt az illető szervezetében, ám a kirendelt orvosszakértőt a cselekmény időpontjára visszaszámolva nem tudta a bódultságot megállapítani. Eltelt 3-4 hónap, majd a bódult vezetési eljárást megszüntették és kábítószer birtoklása miatt elterelésre küldték az ügyfelemet, a jogosítványt pedig visszakapta” – mondta az eseteivel a Vezessen rendszeresen megjelenő dr. Janklovics Ádám közlekedési jogász.
„Hasonlót el lehet mondani közúti veszélyeztetés esetén is, a gyanúsítást követően elveszik a vezetői engedélyét, mert kötelező, majd az eljárás végén mégsem emelnek vádat, mert a cselekménye nem volt szándékos” – tette hozzá.
A járművezetéstől eltiltást a szabálysértési hatóság (pl. rendőrség) szabja ki szabálysértési eljárásban, vagy büntetés, amit a bíróság alkalmaz abban az esetben, ha a Büntető Törvénykönyv azt lehetővé teszi. Egyes esetekben a járművezetéstől eltiltás kötelező. A törvény elsődlegesen azokra az esetekre írja elő az eltiltást, amikor a szabálysértést vagy a bűncselekményt az engedélyhez kötött járművezetés szabályainak a megszegésével követik el. Kevésbé ismert, hogy ettől függetlenül eltiltás lehet a vége annak is, ha valaki teljesen más bűncselekmény elkövetéséhez járművet (pl. kábítószer-kereskedelem, de ilyen lehet a cserben hagyás is) használ.
Engedély nélküli vezetés szabálysértésnél az esetek jelentős részében a pénzbüntetés és a járművezetéstől való eltiltás lehet a szankció, de az akár letöltendő, 12 hónapig terjedő elzárás sem rendkívüli.
A járművezetéstől eltiltás időtartama szabálysértés esetén legkevesebb 1 hónap, maximum 1 év, míg bűncselekmény esetén akár 10 év is lehet. Sőt, utóbbi esetben akár véglegesen is eltiltható az, aki a járművezetésre alkalmatlan. A végleges hatályú eltiltás alól a bíróság az eltiltottat kérelemre mentesítheti, ha az eltiltás óta tíz év eltelt, és az eltiltott a járművezetésre alkalmassá vált.
Ha az eltiltást szabálysértési vagy közigazgatási eljárásban szabták ki, esetleg összegyűlt 18 közlekedési előéleti pont legfeljebb egy évig, ha büntetőeljárásban szabták ki, három évig terjedő szabadságvesztés is lehet a büntetés, emellett gyakorlatilag automatikus a pénzbüntetést és a további, több évre szóló eltiltás.
A járművezetéstől eltiltás időtartama szabálysértés esetén legkevesebb 1 hónap, maximum 1 év, míg bűncselekmény esetén akár 10 év is lehet. Sőt, utóbbi esetben akár véglegesen is eltiltható az, aki a járművezetésre alkalmatlan. A végleges hatályú eltiltás alól a bíróság az eltiltottat kérelemre mentesítheti, ha az eltiltás óta tíz év eltelt, és az eltiltott a járművezetésre alkalmassá vált.
Van alkalmatlan vezető?
Ki az alkalmas, mit jelent az alkalmasság? Ez a Közlekedési Alkalmassági és Vizsgaközpont (KAVK) asztala, náluk tartják az ún. utánképzéseket. Az utánképzés minden esetben kötelező, ha a járművezetéstől eltiltást bűncselekmény elkövetése miatt szabták ki és nem korlátozták meghatározott járműkategóriára. Szabálysértés esetén akkor van utánképzési kötelezettség, ha az eltiltás időtartama a 6 hónapot meghaladja.
Elmondható, hogy a jogosítványt leggyakrabban ittas vezetés miatt veszik el hazánkban, sőt, ijesztő, de igaz, hogy Magyarországon minden 9. bűncselekmény ittas vezetés, így nem meglepő módon KAVK-hoz is igen sokan ilyen okból érkeznek.
Illusztráció (Getty Images)
2021-ben összesen 6999 fő jelentkezett utánképzésre a KAVK-nál (idén áprilisig 2250 fő). A „visszatérő kliensek” aránya kb. 20-25%, többségük a a közlekedési előéleti pontok csökkentésére vagy ismételt ittas vezetés miatt kerül vissza.
Aki sikeresen – akár sokadjára is – végigcsinálja az utánképzést, újra járművezetésre alkalmasnak számít – ugyanakkor nem feltétlenül kapja vissza azonnal a jogosítványát! –, de vajon van-e olyan, aki teljesen alkalmatlan?
„Gépjárművezetőket teljesen alkalmatlannak csak orvosi (egészségügyi) szempontól lehet minősíteni. A végleges alkalmatlanság csak nem pótolható hiányosságok alapján feltételezhető. Egyes kedvezőtlen személyiségképek valószínűsíthetik ezt, de tekintve, hogy ezek változhatnak, a véglegesség általában csak orvos által mondható ki” – kezdte magyarázatát a Vezess kérdésére Váradi Balázs, a KAVK pályaalkalmassági igazgatóságágának vezetője.
„A gépjárművezetők közlekedéspszichológiai alkalmassági vizsgálata során képességeket és személyiségjegyeket elemzünk. A pszichológus az alábbiakban példaként felsoroltak vizsgálata alapján dönt a korlátozásról vagy kizárásról a kért pályaalkalmassági kategóriában: elégtelen észlelési teljesítmény; a közlekedési helyzetek biztonságos megoldásához szükséges felismerési és döntési képesség hiánya vagy nem kielégítő szintje; a figyelmi teljesítmény nem kielégítő szintje; az észlelési, a döntési és a mozgási tevékenység összerendezettségének hiánya; a gépjárművezetői teljesítmény szélsőséges ingadozása, terhelés, fáradtság vagy monotónia hatására; a közlekedési magatartást befolyásoló személyiségvonások, amelyek fokozott baleseti veszélyeztetettségre utalnak; a pszichés kifáradás; foglalkozási (életkori) sajátosságokból eredő, kedvezőtlen személyiségkép” – folytatta a szakember.
Az utánképzés első szakasza a pszichológiai feltárás – illusztráció (Fotó: Getty Images)
A KAVK szakértője szerint az eltiltás hatálya alatt vagy akár eleve engedély hiányában vezető sofőrök csak nagy általánosságban bonthatók csoportokra. Ilyen szempontok alapján külön nem rögzítik, regisztrálják őket, így az arányaik sem meghatározhatók, ám három fő jellemző mentén csoportosíthatók:
• Értelmi képesség nem kielégítő szintje (például azok, akiknél hiányzik a szabály-alkalmazás és helyzetfelismerés összhangja, vagyis az adott szabály helyzetre való alkalmazása képességének hiánya)
• Kontrollfunkciók hiánya (például önfegyelem hiánya, a fantázia érvényesülése a realitás rovására, függőségek)
• Normakövetés hiánya (azok, akik akár tisztában is vannak a szabályokkal, de valamiért úgy gondolják, nem vonatkoznak rájuk, vagy indokolatlan hátrányt okoznak nekik).
A kérdésre, hogy egyesek miért nem tartják be a „játékszabályokat”, miért vezetnek újra és újra önmagukat és másokat veszélyeztetve akár úgy is, hogy emiatt korábban már „megütötték a bokájukat”, büntették, akár el is tiltották, utánképzésre kötelezték őket, a szakértő így felelt: „Ez nagymértékben függ az ember személyiségétől (pl. rizikóvállalás, normakövetés stb.), a szocializáltságától, a normaszegéssel járó büntetés elkerülhetőségétől, mértékétől és kikényszeríthetőségétől is.”
Akkor tehát a törvény szigora a válasz?
Miért nem teszik őket hűvösre azonnal?
A cikk elején említett hírek kapcsán a hétköznapi emberen felmerül a kérdés, hogy az ilyen, közveszélyesnek tekinthető embereket miért nem zárják be azonnal, miért nem távolítják el a forgalomból és általában a társadalomból, de a laikus is érzi, hogy ez nem ilyen egyszerű, hiszen minden eset egyedi, minden eset más és más.
Illusztráció (Forrás: Getty Images)
Éppúgy vannak az egyszeri megbotlásból, fiatalkori vagánykodásból elkövetett esetek, mint a kóros alkoholfüggők elkövetései. A büntetés kiszabása során nem lehet mechanikusan, táblázatokból dolgozva eljárni, általánosságban meghatározni azt, hogy mit kell kiszabni. Mindent az adott, konkrét ügy tényeire vonatkoztatva kell értékelni, és a határozatban megindokolni, mondja a büntetéskiszabás elveivel foglalkozó bírósági kollégiumi állásfoglalás.
A bíróság az eljárás során a büntetési tételek által meghatározott keretben mozogva úgy szabja ki a büntetést, hogy az igazodjon a bűncselekmény tárgyi súlyához, a bűnösség fokához, az elkövető társadalmi veszélyességéhez, valamint az egyéb enyhítő és súlyosító körülményekhez. Magyarul: személyre szabottan kell megbüntetni az elkövetőt, el kell rettenteni másokat attól, hogy ilyen bűncselekményt kövessenek el, sőt, ha a bűnelkövetésnek volt sértettje, akkor részben számára is reparatívnak (helyreállítónak) kell a kiszabott büntetésnek lennie.
„Ugyanaz a közlekedési bűncselekmény eredményezhet enyhébb büntetést, ha alkalmi, megbánó elkövetőről van szó, szemben azzal, ha valaki alkoholfüggő, az alkoholfogyasztást alkoholos és gyógyszeres, illetve addiktológiai kezelés ellenére sem tudja abbahagyni. Utóbbi esetben ugyanis kimondható, hogy az adott személy egészségi és pszichológiai állapota alapján orvosi szempontból nem alkalmas gépjárművezetőnek” – magyarázza a D.A.S. Jogvédelmi Biztosító csoportvezető jogtanácsosa, dr. Gombolai Éva.
Illusztráció (Fotó: Getty Images)
A társadalom számára felkavaró esetek kapcsán a szigor iránti igény egyrészről jogos lehet, másfelől viszont nem lehet minden esetre megoldás. Számolni kell azzal, hogy a stigmatizáció, a büntetés hosszú távon károkat is okozhat. Nem egyszerűen vagy kizárólag a súlyos büntetéseknek van elrettentő ereje, sokkal inkább annak, ha az elkerülhetetlenül bekövetkezik. A büntetőjog kettős nyomtáv jellege miatt kell eszköz a társadalomra valóban veszélyes elkövetők erőteljes szankcionálására, de a kisebb súlyú bűncselekmények, illetve az első alkalommal „bűnbe esők” esetén kellenek olyan alternatív módszerek, amik a jövőbeli megelőzést helyezik előtérbe. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a büntetés megtorló jellegét előtérbe helyező elméletek mellett vannak a helyrehozó funkciót, reszocializációt priorizálják, fejtette ki a jogász.
„Amikor arról beszélünk, mi lenne visszatartó erő a közúti közlekedés biztonságát érintő, visszaeső bűnelkövetőkkel szemben, látható, hogy az utóbbi idők büntetőpolitikája ezzel kapcsolatban erőteljesebb fokozatba kapcsolt például azzal, hogy az eltiltás hatálya alatti vezetés vagy a közúti veszélyeztetés is felfüggesztett börtönbüntetést vonhat maga után, sőt, van példa a ténylegesen letöltendő büntetésre is. Az a tapasztalatom, hogy a nyomozó hatóság sem legyint már arra, hogy büntetőfékeztek előttem, vagy az autós a járdára hajtással ijesztegeti a kerékpárost. Egy ügyemben a rendőrség a köztéri kamerák felvételeit visszanézve visszakereste az összes olyan járművezetőt, aki az ilyen incidens tanúja lehetett, és így sikerült bizonyítani a közúti veszélyeztetést annak ellenére is, hogy a kamerafelvételek magát az esetet nem tudták rögzíteni” – mutatott rá Gombolai.
Szintén fontos eszköz a bíróság elé állítás, melynek köszönhetően tettenérés esetén nagyon rövid időn belül bíróság előtt találja magát az elkövető, a szokásos ügymenettől eltérően 2 hónap alatt már az ítélet is rendelkezésre állhat.
Illusztráció (Fotó: Getty Images)
Mi lehet a megoldás?
Nehéz, összetett kérdés, amire természetesen nincs egyértelmű válasz, hiszen ha lenne, nem írnánk jogsi nélküli ámokfutókról.
„Álláspontom szerint a jogi eszközök megvannak, óriási kérdés azonban az, hogy hogyan lehet a felderítési arányt javítani, kívánatos-e, hogy mindenkit ellenőrizzenek állandóan? Vagy hogyan lehetne prevenciós eszközökkel elérni, hogy az arra alkalmatlanok, ne vegyenek részt a közlekedésben?” – véli az ügyvédnő.
„Jelenleg kb. óvodás, kisiskolás korban fordít figyelmet az oktatás a preventív jellegű edukációra a rendőrség bevonásával, miközben a közlekedési kihágások következményeivel az idősebb korosztályt is szükséges lenne szembesíteni. Végül általános, hogy a saját kihágásával mindenki nagyvonalúbb, elnézőbb, mint másokéval, nem gondolva át, hogy adott esetben kizárólag a vakszerencsén múlik, hogy melyikből lesz baj és mekkora. A legnagyobb kérdés tehát az, hogy miért nem tartják be a járművezetők a szabályokat, ha a közmegegyezés, hogy azok szükségesek, adottnak tűnik?” – summázott a D.A.S. jogásza.
