„Valaki jól jár ezzel”, „egy pályázat és egy cég” – ezt a két választ kaptuk egymástól függetlenül egy vidéki és egy budapesti autós iskola vezetőjétől, mikor megkértük őket, mondják el, mi volt az első gondolatuk a szakmájukat érintő hétvégi hírrel kapcsolatban, mely szerint a jövő évtől kiváltható lesz szimulátorozással valamennyi vezetésóra a jogosítványra hajtó tanulók számára.
Csak lehetőség, nem lesz kötelező
Az egyik névtelenséget kérő iskolavezető egy tavalyi szimulátoros állami pályázat linkjét is elküldte szerkesztőségünknek, és megnevezett egy konkrét céget is. Ez a pályázat azonban a tehergépkocsi- és autóbuszvezetői tanfolyamokon és vizsgákon használható berendezésekről szól.
„A szélesebb körben is alkalmazható szimulátorok hatósági akkreditációja várhatóan hasonló rendben, de egy önálló eljárásban történhet majd meg” – válaszolta megkeresésünkre a Technológiai és Ipari Minisztérium Kommunikációs Főosztálya, vagyis szerintük még a szakma előtt van a B-s jogosítványok megszerzését érintő szimulátoros pályázat.
Megkerestük a megnevezett céget is, a nekik írt levélben arra voltunk kíváncsiak, bármilyen formában részt kívánnak-e venni majd szimulátorral a járművezető-képzésben a jogszabálymódosítás után. „Cégünk a francia Ediser vezetéstechnikai szimulátorok kizárólagos magyarországi forgalmazója 2015 óta. Autósiskolai partnereink részére már eddig is 15 darab személygépkocsi-vezetők képzésére alkalmas szimulátort értékesítettünk. Célunk az, hogy az új jogszabályi környezetnek megfelelően a feladatra alkalmas szimulátortípusainkat – amint erre lehetőség nyílik – akkreditáltassuk, s az autósiskolákat további, magas színvonalú berendezések értékesítésével támogassuk a szimulátoros oktatás végzésében” – válaszolta az E-Educatio Információtechnológia Zrt.
Nem véletlen, hogy találgatnak az érintett autós iskolák, ugyanis a részletek megalkotása még hátra van. „A jogszabály csak lehetőséget teremt a szimulátorok alkalmazására, az nem válik a képzések kötelező elemévé. A részletszabályok kidolgozása folyamatban van, a tanulók legkorábban egy év múlva használhatnak efféle eszközöket” – ígéri a tárca a Vezessnek.
Régóta fel-felmerülő javaslat, hogy tanpályás gyakorlással kellene kiegészíteni a rutinpályás és a forgalomban zajló gyakorlást, hiszen a rántópad vagy a fellocsolt, csúszós felület segíthetne a tanulóknak még ügyesebb vezetővé válni. Erről a felvetésről most nem hallani
Hasznos vagy nem a szimulátor?
Tegyük félre a cégeket, érdekelteket és ellenérdekelteket, nézzük meg pusztán azt, hogy hasznára válhat-e a személyautós jogosítványt megszerezni akaró tanulóknak az, hogy a képzésük során kiegészítheti a szimulátoros gyakorlás az autók közúton való vezetését.
A szimulátor mellett szóló érvként elhangzott az eredeti hírt közlő RTL-tudósításban, hogy a tanulókat így már olyan veszélyes közlekedési helyzetekre is fel lehet készíteni, amelyek a normális forgalomban vezetett órákon nem gyakorolhatók. „És elhangzott erre konkrét példa is? Én még nem hallottam” – reagált erre az általunk megkérdezett fővárosi iskolavezető, aki ezután tulajdonképpen maga mondott két lehetséges esetet. Az esőben és a havas úton való vezetés szimulálását. Szerinte nagy ritkán előfordul, hogy a kötelező 30 óra alatt (amit jellemzően 1-2 hónap alatt teljesítenek a tanulók) egyszerűen nem esik az eső, azaz nem találkozik ilyen időjárási körülménnyel a kezdő járművezető. „Ha meg igen, akkor sokukat már az ablaktörlő összezavarja.” Havas úton azonban szinte egyáltalán nem autóznak újabban, ezt mindenképpen érdemes kipróbálni a monitorok előtt ülve.
Apropó, minitor. Mindkét iskolavezető (akik maguk is aktív oktatók évtizedek óta) súlyos problémának nevezte, hogy tapasztalataik szerint komoly gondok vannak a számítógépes játékokat használó, és a szimulátoros versenyautózáson felnőtt diákjaik figyelemmegosztásával, valamint a felelősségérzetükkel.
„Általában egy monitoron játszanak, a komolyabb szimulátorokban 3 monitor van, az autóban ülve azonban 360 fokos figyelem kell. Ezt nagyon nehezen tudják megszokni azok, akik gépen játszanak, vagy szimulátoros ‘autót vezetnek’. Ez komoly probléma. Másrészt elég sokat küzdünk, hogy megértessük velük, itt csak egy életük van, nincs újabb és újabb, itt felelősek a saját és mások igazi életéért” – mondja a vidéki iskolavezető.
Rengeteg a probléma a járművezető-képzésben
Állítólag csak pár vezetésóra lesz kiváltható szimulátorral, az általunk megkérdezettek között a 3-4 választható óra híre terjed. „Ha ennyi, akkor meg teljesen értelmetlen változtatni” – ezt már a fővárosi oktató vágja rá. Szerinte amúgy sem a géphasználattal lehet minőségibbé tenni a most számos problémával küzdő jármű-vezetőképzést, hanem például a jelenlegi kötelező 30 órás előírás rugalmasabbá tételével. „Egyesek már szinte tudnak vezetni, nekik anyagilag könnyebbség lenne, ha már mondjuk 20 óra után vizsgázhatnának, ők akkor is átmennének. Míg mást nem engednék vizsgázni 30 óra után sem, mert a szakmai megítélésem szerint nem tud biztonságosan vezetni. Ám, ha nála mondjuk jelzi az iskola, hogy még órákat kellene vennie, a szülők szerint csak pénzt akarunk kihúzni a zsebükből.”
Amennyiben nem lesz kötelező, csak választható a szimulátoros vezetés, nagy kérdés, hogy miért és mennyi iskola vásárol majd ilyen készüléket nagyjából 8-10 millió forintért. Az általunk megkérdezettek szerint biztosan 10 százaléknál kevesebben, habár egyikük kicsit továbbgondolta a történetet, és példát hozott a működésük körüli jogbizonytalanságra. „Először azt mondják, hogy nem kötelező, aztán miért ne tehetnék később egy tollvonással kötelezővé? Itt volt a Bü-terem esete (a Biztonsági ellenőrzés és üzemeltetés tantárgy oktatásához megfelelő terem biztosítása a nagy kategóriáknál – a szerk.), amit először kötelezővé tettek, sokan beruháztak rá, aztán eltörölték a kötelező használatot. Mi szerencsére csak béreltük.”
A gép beszerzése drágíthatja a képzést, viszont egy-egy szimulátoros óra költsége feltételezhetően kevesebbe kerül, mint az üzemanyagot égető személyautóé. Kérdés, kevesebb lesz-e a mostani vezetésóráknál a szimulátoros óra díja
Mindketten súlyos problémának nevezték az emberhiányt. Évekig nem volt oktatóképzés, ami miatt egyes népszerűbb iskoláknál állítólag hónapokat kell várni manapság, mire összejöhet a jogosítvány. A kata-módosítással pedig újabb emberek esnek ki szerintük a képzésből, ami olykor nem csak hosszadalmas, de meglehetősen drága is. Jelenleg jellemzően 300-400 ezer forint között kell fizetni összességében egy B kategóriás jogosítványért, márpedig egy 8-10 milliós beruházás könnyen tovább drágíthatja az oktatást. Ezt az összeget ki kell termelni azoknak az iskoláknak, amelyek beruháznak majd, könnyen a diákokra háríthatják a költségüket.
A fővárosi iskolavezető szerint jelenleg a tanulók számára előírtan levezetendő 580 kilométernyi távolság sem stimmel, legalábbis a fővárosban ennyit képtelenség levezetni 30 óra alatt. „Persze, kivihetem a tanulót az autópályára, ott gyűjtheti a kilométereket, csak éppen nem tanul meg vezetni, ha a sztrádán töltjük az idejét.”
Más változások is várhatók
Kevesebb szó esik arról, hogy percalapúvá teheti a jogalkotó a most óraalapú vezetést. Nem egyedi tapasztalás, hogy egyes oktatók „ügyintézésre” beugranak ide-oda, miközben a tanuló kint ül a kocsiban, a – jellemzően ma 6-12 ezer forintos – óradíj meg ketyeg, fizeti annak ellenére, hogy csak részben vezeti le az egészet. „Ez kimondottan szimpatikus változás, mert bezárhatja ezt a kiskaput” – kommentálja ezt a budapesti iskolavezető.
Ennél nehezebben betarthatónak tűnik az a terv, amelyre a vidéki kollégája hívja fel a figyelmet. Eszerint az oktatóknak két órával a vezetés megkezdése előtt le kellene jelenteni, hogy mikortól és mennyi órát (vagy percet?) vezet majd le a tanulója. „Ezt elég nehéz lesz betartani, mert mi van, ha mégsem jön meg, vagy késik, vagy ha elfárad, és kevesebbet akar vezetni, vagy jön neki egy telefon, és másként alakul az előre megbeszélt programunk…”
