Sokan, sokféle céllal letekerték már az augusztus végén átadott, 120 kilométeres hosszúságúra nyúlt kerékpárutat, ami Budapestet köti össze a Balatonnal. Egészen pontosan annak legkeletebbi csücskével, ahol ha még van erőd, át is válthatsz a tavat megkerülő, 206 kilométeres szakaszra. De ennyire ne rohanjunk, kezdjük az elejével.
A terv
A vezessnél így október tájékán néha felmerül, hogy el kéne menni egy hosszabbat biciklizni. Tekertünk már többször egész Balatonkört, illetve kisebb karikákat is, legutóbb pedig az jutott eszünkbe, hogy a frissen elkészült Budapest-Balaton bicikliutat kéne megnézni. Hallottunk róla jót és rosszat is bőséggel, így meg kellett néznünk a saját szemünkkel is, hogy mi az igazság. Maga a csapat most elég kis létszámúra sikerült, Horváth Zsolt kollégámmal vágtunk neki a papíron 120 kilométer körüli útnak.
Míg Zsolt rendszeresen sportol, fut, bringázik, addig én a garázsba is lifttel megyek, a futásnak pedig a gondolatától is kiráz a hideg. Viszont érdekelt, hogy nagyjából egy év kihagyás után biciklire ülve, egy lendülettel képes vagyok-e ekkora távot bicajozni látványos agónia nélkül. Az út közel 1000 méteres szintemelkedése azért előre jelezte, hogy nem olyan túra lesz ez, mint amiről gyereklányok álmodoznak biedermeier babaház előtt kucorogva, de volt még valami gonoszság, amivel egyáltalán nem számoltunk: a szél.
Az első szervizpont, okosan az út elején. Ha nem volt rendben a bringád, itt még összekaphatod
Nem volt előre meghatározott érkezési idő, vagy hasonló, de mások szintidejét nézegetve 10 órára saccoltuk a menetidőt, amibe még úgy is belefértünk, hogy lépten-nyomon megálltunk fényképezni, volt, hogy a nyomvonalat is kerestük, ebédeltünk egyet, és sajnos egy defektjavítós kényszermegállást is be kellett iktatunk az út vége felé.
Honnan hová?
Az Aktív Magyarország oldalán szereplő nyomvonal szerint a Gellért tértől indul a móka és Balatonakarattyánál, a padok, szép kilátással nevű pontnál ér véget, ahonnan ugyan csak vizuális kapcsolat van a Balatonnal, de legalább már látszik. Ha meg is mártóznál benne, akkor innen még le kell ereszkedned. Bár valószínűleg az elmúlt évtizedekben minden kerékpáros a 7-es úton célozta be magának a Balatont, az új út elég messze fut a hetestől, és sok, látszólag értelmetlen kerülőt is tartalmaz.
Bár indulhattunk volna a Lánchídnál lévő 0 kilométerkőtől is, de mi praktikus okokból a Kelenföldi pályaudvar melletti P+R parkoló mellett döntöttünk. Úgy terveztük, ha végigtekerjük a távot, akkor a Balatonnál felülünk egy vonatra, Kelenföldön leszállva pedig berámolunk a kocsiba és mehetünk haza Isten hírével. A Bartók Bélán végigtekerni amúgy sem akkora élmény, bár a Feneketlen-tó vagy a Bikás park nem néz ki rosszul. Igazából még kijjebb érdemes kezdeni, valahol Kamaraerdő környékén, ahol parkolni is egyszerű, és a kerékpárok ki- és bepakolása is komfortosabb, egyszerűbb, mint a nagyobb forgalmú helyeken.
Ha Garmin GPS-ed van, akkor itt a link, ahonnan letöltheted a navigáláshoz szükséges GPX file-t.
Na, és milyen?
Vegyes. Nagyjából Kamaraerdőtől kezd egyértelművé válni, hogy pontosan mikor, merre kell kanyarodni, és innen a legérdekesebb a nyomvonal. Ahol új burkolat van, ott príma minőségű aszfalt és nagyon széles út várja a bringásokat, csodaszép felfestéssel, néhol még világítással is.
Viadukt a másik viaduktról. Szerintem itt mindenki megáll
Ha nem is sok, de akad pár pihenőhely is az út mentén, ahol megeheted a becsomagolt szendvicseidet, de ha műszaki gondod van, és meg tudod javítani magad a biciklid, ahhoz is kapsz állványt, szerszámot, pumpát. Út közben gyakoriak a tájékoztató táblák, hogy az adott szakasz vagy híd éppen hány milliárd forintba is került. Útjelzésből is van jó pár, de akadnak olyan helyek, ahol simán el tudsz menni rossz irányba, mert egyáltalán nem egyértelmű, merre vezet tovább a bringaút. Különösen a székesfehérvári szakasz rémes, a rengeteg lámpás kereszteződéssel, cikcakkban bringázással és a hitvány minőségű, felpúposodott útburkolatokkal. Ez a legutálatosabb része a 120 kilométernek, igazán klassz lenne kihagyni.
Hosszú, mandulafákkal szegélyezett út Etyek határában
A nehézség még úgy is bőven elviselhető, hogy egy éve még csak rá sem néztem a biciklimre. Persze vannak szuszogtató kaptatók, de egyáltalán nem halálosak, átlagos edzettséggel nem okoznak problémát az Etyek környéki emelkedők sem. Viszont a kilátás még ezért is bőven kárpótol. Nekünk még annyi kellemetlenség jutott, hogy a múlt hét egyetlen esőmentes napján megtett úton olyan pusztító szembeszelet kaptunk – bármerre fordult az út, mindig szembe fújt a rohadék -, hogy volt olyan lejtő, ahol lefelé is lassultunk, ha nem tekertünk. Ez pedig hosszú távon nagyon el tudja venni az ember kedvét, és úri társaságban vállalhatatlan mondatok mormolására ösztönöz.
Kinek jó és mire?
Ha úgy gondolod, hogy remek családi túra lehet együtt, konvojban lekerékpározni a Balatonig, akkor ezt gyorsan verd ki a fejedből. Egy nap alatt szinte kizárt, hogy letoljátok családi dráma vagy véráldozat nélkül, ez az út nem igazán erre való. Ha viszont edzeni akarsz, egy aránylag biztonságos, széles, és jó minőségű, kis forgalmú úton, akkor ez a te tereped. Persze nem végig, de lehet találni olyan részeket, amelyek erre tökéletesen alkalmasak. Szintén élvezetes lehet, ha csak egy-egy szakaszt nézel ki és azt tekered le, de akkor gondolnod kell arra is, hogy vagy visszafelé is meg kell tenned azt a távot, vagy vonatozni, vagy egyéb logisztikai tervet kovácsolni az út előtt, és úgy választani, honnan hová akarsz eljutni.
A szerző, a típusidegen kerekeivel
Mi jól szórakoztunk, bár a nyomorult térdeim miatt nem lett túl délceg az időeredményünk. Nem kellett sokat várni a vonatra sem, amivel fehérvári átszállással végül visszajutottunk Kelenföldre, az autóinkhoz.
Tuti tipp:
Végül egy jótanács: ha valamiért úgy döntesz, hogy mindenáron le akarod tekerni a Budapest és Balaton közti szakaszt, én azt javasolnám, fordítva csináld. Inkább pakold fel a biciklit a vonatra és zakatolj le vele mondjuk Balatonakarattyáig, a vasútállomástól legalább tekerj fel a magaspartra – néhány perc kerékpározás az egész -, hogy azért legyen egy kis Balaton-élményed, aztán neki is kezdhetsz a nagyjából 120 kilométeres útnak. Magyarországon jellemzően a nyugatias szelek a leggyakoribbak, a BuBa szakaszán, az ország nyugati felén pedig az észak-nyugatiak.
Út a végtelenbe, és tovább
Tehát sanszos, hogy ha fordítva indulsz, akkor nem fog folyton szembe fújni a szél. Ami megspékelve a durva emelkedőkkel, elég demotiváló. De a lényeg, hogy próbáld ki. A bringás Balatonkörhöz hasonlóan ez is egy szinte kötelező túra, ha egy kicsit is szeretsz, vagy szoktál bringázni. Aztán ha megvan, többször nem kell végigbiciklizni, ha meg tetszett, bármikor ismételhetsz. Hajrá!
A vonatállomás pár percre van csupán a túra végétől
Ha pedig már a Balatonnál vagy, akár körbe is bringázhatod a tavat:
