Nincs meg a napszemüvegem! – jajdul fel a feleségem tíznapos utazásunk első estéjén. Számítottam erre a mondatra, csak nem tőle. Könnyebb is volna a helyzet, ha a papírforma szerint tinédzser gyermekeink valamelyike hagyja el a cuccát: rövid szülői kioktatás után megy tovább az élet, hiszen használati tárgyaik vásárlásakor eleve rövid élettartammal kalkulálunk. A fegyelmezett felnőtt azonban megengedi magának az igényes (és ennek megfelelően drága) megoldásokat, tudva, hogy úgyis képes vigyázni a cuccára. Kivéve, amikor nem.
Nagy baj persze nincs: az apartman és a parkoló közötti kétszáz méteren lesz valahol, mondogatom magamban. De nincs ott, ami tulajdonképpen jó hír, mert valójában nem is napszemüveget keresek, hanem egy, a dioptriás szemüvegre mágnesesen felpattintható, vékony és sérülékeny – ellenben rendkívül csinos – előtétet, ami aligha élte volna túl a közvetlen találkozást a természettel. Akkor hát majd az autóban.
A mi autónkban csak a vezető ülésén volt vékonyka, lehajtható könyöklő. Az itt látható megoldás alatt további tárolóhely található.
Az első utasülés környékén sincs. A Jogger nem bővelkedik trükkös pakolóhelyekben, annyi lerakófelület azonban akad az első sorban, hogy eltartson néhány percig, amíg feltúrom a középkonzolt, a sekély kesztyűtartót, az öblös ajtózsebet. Minden fekete, a műanyagoktól az üléskárpitokon át a padlószőnyegig. Ez igényes, tetszetős utazási környezetet teremt, az első benyomások alapján az anyagok strapabíróak is. Most mégis jobban örülnék egy olcsóbb, szürke beltérnek, amelybe nem olvad bele egy férfifésű méretű és vastagságú fekete izé.
Olcsón autóztunk át fél Európán…
Részben szakmai kihívásként, részben a valós költségek csökkentése miatt úgy döntöttünk, körültekintően választjuk meg idei családi nyaralásunk járművét. Az ideális üzemanyag kiválasztásának folyamatáról itt olvashatsz, itt pedig eláruljuk, tényleg spóroltunk-e a gázüzemű Dacia Joggerrel.
Az ember agya a pánik előszobájában az irracionális lehetőségeket sem zárja ki, ezért a hátsó üléssoron is megnézem, félresöpörve a bizonyosságot, hogy ott úgysem lehet. Az üléseken nincs is, ahogy a mély, de rövid lábtérben sem. Utolsó mentsvárként megnézem az első utasülés alatt. A magas konzolon pipiskedő első ülések alatt kényelmesen elférnek nem csak a lábfejek, de az üres ásványvizes flakonok, telefontöltők, papucsok is, minden egyébbel együtt, amit a tizenévesek mindennapi létezésük során elhullajtanak (ld. fent). Ebben a formálódó káoszban aztán a napszemüveget is megtalálom: az ajtó melletti résben csúszhatott le, a vastag, fekete padlószőnyeg pedig, ami gyakorlatilag láthatatlanná tette, puha kialakításával meg is óvta a karcoktól. Happy end.
Magas, de rövid ülőlapok, rengeteg hely
Ez az incidens kalandnak meglehetősen unalmas, ám sok mindent elmond a Joggerről, és annak mindennapi használhatóságáról. A Dacia legújabb hétülés típusa mindkét szellemi elődjénél – a Logan MCV-nél és a Lodgy-nál – divatosabb, tetszetősebb és igényesebben kidolgozott jármű. Nem csak a legpraktikusabb, de a legdögösebb tagja is a márka aktuális kínálatának. Alapjait tekintve azonban nincs nagy eltérés sem a korábbi hétüléses modellekhez, sem a kínálat többi tagjához képest: padlólemeze egy alapvetően kisautókhoz kifejlesztett platform, amelyet a végletekig megnyújtottak, hogy tágas és kényelmes legyen.
Védőpaneljeivel, magas orrával jól leplezi, hogy inkább kombi, mint SUV
Az orr hosszú, mert így szép; a csomagtartó hatalmas, mert így praktikus. Nagy bőrönd, hátizsákok, hűtőtáska, szalmakalap: négy ember másfél heti nyaralós cucca lötyögősen elfér, méghozzá úgy, hogy a harmadik sori ülést csak felhajtottuk. Ha kiszereljük, a felfújható SUP-nak is jutott volna hely a roló alatt. Az utastér tágas, de inkább felfelé: különösen a második sori ülés került magasra, így itt függőlegeshez közeli lábszárral ülünk. Ebben az a jó, hogy két 190 centis kamasz is elfér hátul.
Ebben az viszont a rossz, hogy amikor aludnának (és, ugye, mindig aludnának), az egyenes üléshelyzet megnehezíti számukra a kényelmes bevackolást. Segítene a helyzeten, ha a háttámla dőlésszögét állítani lehetne, de azzal elindulna felfelé egy olyan emelkedőn a Dacia, amelynek a tetejére csak a kedvező árat hátrahagyva tudna felkapaszkodni – akkor meg inkább lemond az ember a hátsó támla állíthatóságáról, és előrébb húzza a vezetőülést, hogy elférjen mögötte a térd.
ISOFIX-aljzatok, kihúzható fejtámaszok, lapos ülőlap
Ilyenkor persze már a vezetőülés magasságával is kell játszani, hiszen elöl is hasonló a helyzet, mint hátul. Némi tologatás, emelgetés után megvan az az üléshelyzet, amivel egész napra kibékülünk – utaztunk már ennél komfortosabban, de nem ennyiért (és most nem a rettentően spórolós Eco-G gázüzemre gondolok, hanem az autó nyers vételárára).
Mi jöhet még ezek után? Nos, csupa jó: bár hosszasan részleteztem az ülésekkel kapcsolatos problémákat, egyrészt ezek erősen felhasználófüggő macerák, másrészt rajtuk kívül voltaképpen nem adott okot a kritikára a Jogger.
A 100 lóerős, háromhengeres motor nem csak konstrukciójához képest mondható kulturáltnak és csendesnek, autópályán is jó a zajkomfort. A hosszú tengelytáv hozzájárul a kellemes rugózáshoz: bár a Jogger rossz minőségű útfelületen nem tudja letagadni, hogy kisautó-futómű dolgozik alatta, országúton stabilan, komfortosan gördül.
Teletöltött LPG-tartállyal ilyesmi hatótávolsággal számolhatunk
A vezetői környezet a maga egyszerűségében kifejezetten ergonomikus, a mélyre helyezett klímaszabályozó tárcsákkal ki lehet békülni, amiben sokat segít a multimédiás kijelző telefonintegrációs varázslata. Ebben az árkategóriában kifejezetten gáláns szolgáltatás, hogy a mobiltelefonon futó navigációs és zenei streaming alkalmazásokat a nagy központi monitoron keresztül szemlélhetjük, illetve vezérelhetjük. A rendszer működése nem tökéletes, főleg az indítás akadozik (ami azonban nem a Dacia, hanem a funkciót fejlesztő beszállítók sara), de a megoldás messze jobb, mint a saját telefon apró képernyőjén nyomkodni, és arról kisilabizálni a navigációs információkat.
Igényes a műszerfal textilbetétje. Autónkból hiányzott a bepattintható telefontartó, de a telefontükrözés funkció működött
Célhoz érve tolatókamera, valamint parkolóradarok biztosítják a sérülésmentes letámasztást – hatalmas előny, ha a manőverezésre rendelkezésre álló teret magas járdaszegélyekkel, girbegurba vonalvezetésű utak és szabálytalanul várakozó autók tagolják. Bár kétségtelenül elegánsabb volna, ha kulcs nélküli nyitással és indítással kényeztetne a Jogger (felszereltségi szinttől függően ez is elérhető), nincs semmi baj a hagyományos indítókulccsal, hiszen a központi zár nyitására, a motor beindítására fordított idő értelmezhetetlenül rövid az utazás időtartamához képest.
Semmi rongyrázás: hagyományos indítókulcs, hagyományos klímavezérlés
Egy dolog teszteletlen maradt a tíz nap során: bár szerettem volna kipróbálni, hogy válik be a gyakorlatban a keresztléceket is magában foglaló tetősín, a hatalmas csomagtartó miatt nem volt indokolt tetőbokszot felszerelni az autóra. Nincs okom azonban feltételezni, hogy ne működne csaknem zökkenőmentesen: a Jogger tíz nap alatt meggyőzött arról, hogy életképes koncepciót találtak ki a Dacia központjában. Kiforrott konstrukciót csomagoltak kifejezetten divatos, de várhatóan jól öregedő formába, hozzácsaptak rengeteg helyet, és egy sor olyan szolgáltatást, ami nem csak a márka hagyományos vásárlóközönségét ejti gondolkodóba. A dögös forma, a kedvező ár és a takarékos LPG-üzemű motor néhány éve önmagában is eladta volna a Joggert, az ezekhez társított extráknak köszönhetően azonban ma is nyerő, modern ajánlatnak számít.
Ekkora lett volna a csomagtartó, ha kiszereljük a harmadik üléssort. Nem volt rá szükség
