Sokáig tartotta magát a feltételezés, hogy 1896 volt az az év, amikor Magyarországon feltűnt az első automobil. Dr. Négyesi Pál oldtimerszakértő viszont addig kutatott, míg rá nem bukkant egy négy évvel korábbi időpontra, így szinte napra pontosan 130 évvel ezelőtt, 1892. november 26-án vette kezdetét a magyar autózás története, jellemzően egy hivatalos engedély kiállításával, ami minden magyar forgalmi engedélyek ősének is tekinthető. Szerencsére csak a dátum változott, az első magyar autótulajdonos nevét nem kell újra megtanulni, az továbbra is Hatschek Béla lát- és műszerész, az Első Magyar Műszemgyár igazgatója.
Hatschek Béla a kormány mögött. Illetve mellett.
Persze a forgalmi engedélyek őse inkább csak egy egyedi, írásbeli engedély volt, amelyben Budapest rendőrkapitánya hozzájárulását adta, hogy Hatschek Béla „Benz mozdonykocsiját” használhassa a városban. A szöveg is mókásan hangzik mai szemmel nézve:
„Hatschek Béla lát- és műszerész (Váci utcza 2. szám alatt) kérelme folytán ezennel megengedem, hogy Benz nevű mozdonykocsiját mely megvizsgáltatván egy beszerzett szakvélemény szerint a közbiztonság igényeit kielégítőnek találtatott, Budapest fő- és székváros területén közlekedésbe hozhassa a következő feltételek mellett:
- A járműnek forgalomba hozatala alkalmával a közlekedési rend tekintetében fennálló általános szabályok pontosan betartandók
- A jármű vezetésével csak oly egyén bízható meg, ki az általános közlekedési szabályokat ismeri, és a jármű kezelésében kellő jártassággal bír
- Ezen engedély csupán az ez alkalommal megvizsgált egy jármű forgalomba hozatalára jogosít fel. Ha több kocsi forgalomba hozatala szándékoltatnék, arra külön engedély szerzendő meg mely mindenkor a forgalomba helyezni szándékolt kocsi előzetes vizsgálata után adatik meg…”
Az első kötelező forgalmi engedély
Sok évnek kellett még eltelnie, míg Magyarországon az 57.000/1910. B. M. számú rendelettel 1910. május 1-től kötelezővé tették a gépjárművek üzemeltetéséhez a forgalmi engedély kiváltását. Szintén ez a rendelet tette kötelezővé a rendszám használatát, de akadtak benne egyéb érdekes részletek is. Az akkori szabályozás egyik legfontosabb tétele az volt, hogy a jármű ne gyulladjon ki, vagy robbanjon fel üzem közben, és lehetőség szerint ne zavarja a közlekedésben részt vevő igás- vagy hátasállatokat se. Kötelező volt a megbízható irányítókészülék és a két darab, egymástól független fékberendezés, valamint a rögíztőfék is, 350 kilogrammos tömeg fölött pedig tolatnia is tudnia kellett a járműnek. 1910-ben a világítást még nem tartották különösen fontosnak, elöl két, hátul egy lámpa volt kötelező, mindegyiknek színtelen üvegűnek kellett lennie, míg a motorkerékpárokon csak az első fény megléte volt elvárás.
1905-ben még nem volt kötelező a forgalmi engedély – Fortepan / Zichy
A magánhasználatra szolgáló gépjárművek rendszámán a jelzések fehér alapon vörös betűk – Budapesten vörös római számok, melyek a kerületeket jelölték – és fekete arab számok lehettek, előre, hátra is fel kellett szerelni, kötelező volt hátul kivilágítani, viszont a hátsó akár üvegből is készülhetett. 1910 és 1922 között adták ki az első generációs forgalmikat, amelyek egyszerű, négyoldalas papírdokumentumok voltak, és a jármű típusa, alvázszáma, teljesítménye, használati módja is szerepelt rajtuk.
Dr. Négyesi Pál. Az ő kutatásainak köszönhető, hogy négy évvel korábbra datálható a hazai autózás kezdete
1922 és 1930 között adták ki a második generációs forgalmi engedélyeket, miután a háború után megmaradt üzemképes járműveket új rendszámmal és forgalmi engedéllyel látták el. Amellett, hogy a tulajdonos nevének kihagyott rubrikához már nem írták oda automatikusan, hogy „Úr”, további adatokkal is bővült az okmány, amely főleg az autó, illetve a motor műszaki részleteire terjedt ki. Felvezették rá a használt üzemanyagot, a motor furatának, löketének adatait, a gumiabroncs méretét, illetve a kocsiszekrény kivitelét, sőt, az erőátvitel nemét is – lánc vagy kardán.
Füzetként lapozható, keményfedeles forgalmi engedély
A következő változat 1930-ban érkezett, a 250.000/1929. B.M. rendelet alapján, ami „A közúti közlekedés rendjének és a közutakon a közrend fenntartása” címet viselte. Újdonságot jelentett benne az ideiglenes, illetve a nemzetközi forgalmi engedély bevezetése, illetve a próbarendszám megjelenése is.
1958-ban érkezett meg a negyedik variáció, az akkor bevezetett forgalmi engedély már szürke fedeles kis füzetformátumú okmány volt, és ebben az időszakban vezették be az egy alkalomra szóló forgalmi engedélyt is, amelynek birtokában rendszám és forgalmi engedély nélkül is lehetett közlekedni a járművel, az előre meghatározott útvonalon. Ugyanebben az évben a rendszámokat is megújították, ekkor vezették be a két betűből és négy – kétszer két – számból álló formátumot.
Két lapból álló zöld forgalmi engedély
1981 és 1999 között adták ki a két lapból álló, négyoldalas, ötödik generációs, zöld színű forgalmi engedélyt, amit már egy kis átlátszó tokban lehetett tartani. Az okmány egy személyi lapból – ezen álltak a gépjármű tulajdonosának adatai -, és egy törzslapból állt – ezen a gépjármű adatai szerepeltek. Többek között már a jármű saját és megengedett együttes tömege, de feltüntették a jármű színét és gyártási évét is. De lemaradt a hengerek és a tengelyek száma, valamint a gumiabroncsok mérete. Könnyebbé vált az átírás is, tulajdonosváltáskor a törzslap változatlan maradt, csak a személyi lapot kellett leadni, és az új tulajdonos újat kapott. Közben 1990-ben ismét új, három betűből és három számból álló rendszámot vezettek be. 1992. május 1-től 2010-ig még egy papírnak kellett lennie a forgalmiban, a környezetvédelmi igazolólapnak, más néven zöldkártyának.
1999 januárjától 2004 év végéig volt érvényben a hatodik generációs forgalmi, ami már szinte ugyanúgy nézett ki, mint a jelenleg is érvényes hetedik forgalmi engedély, amit Magyarország EU-s csatlakozásakor vezettek be. 2023 januárjától pedig belföldön autózva már nem kell a vezetőnek magánál tartania a forgalmit, ettől függetlenül persze meg kell csináltatni, fizikailag léteznie kell az okmánynak. Amit amúgy mégis érdemes magadnál tartani, ha hatósági áras üzemanyagot tankolnál, de az autópálya-matrica vásárlásánál is kényelmes, ha a forgalmiban lévő vonalkódot csak „lecsippantják” a kút kasszájánál.
További részletek a forgalmi és jogosítvány nélküli autózásról ebben a cikkben olvashatók:
Akit jobban érdekel az első forgalmi engedély, a kiadásának körülményei, és megtekintene testközelből egy Benz Patent-Motorwagen-másolatot is – legalább akkora becsben tartják, mintha igazi lenne, megérinteni is csak cérnakesztyűben lehet – az látogasson el az Autóklub szolgáltatóközpontjába (1043 Budapest, Berda József utca 15., A épület) és hétköznaponként 8 és 15 óra között, karácsonyig ingyenes kiállításon tekintheti meg a fenti járművet, és további fényképeket, dokumentumokat is láthat a magyar autózás kezdeteiről.
