Aranyi Péter
Teherautó, ami vigyáz a gyalogosokra. A 2022-es év kedvenc tesztjárműve számomra a DAF XD volt, amely elnyerte a 2023-as Év Teherautójának járó elismerést is. A holland gyártó új városi áruszállításra, kommunális feladatok ellátására, valamint az építőipari felhasználásra tervezett járműcsaládja a távolsági nyergesekben alkalmazott legmodernebb megoldásokat hozta el a sofőrök számára.
Hogy mennyire átfogó és becsületes munkát végeztek azt jól mutatja, hogy 16 centiméterrel megnövelték a fülke hosszúságát, létrehozva ezáltal egy nagyobb ütközőzónát. Emellett teljesen új kabinfelfüggesztést, valamint hátsó tengely felfüggesztést alkalmaztak. Végeredményben pedig 38 kilogrammos súlycsökkentést értek el az alváz esetében úgy, hogy közben nagyobb merevségre tettek szert a torziós erőhatásokkal szemben. Az XD a DAF nagytestvéreiből – XF, XG és XG+ – ismert műszerfalat és belső dizájnt kapta meg. De, ami ennél is fontosabb, hogy a korábbinál sokkal jobban vigyáz a gyalogosokra. A jobb oldali ajtóban, a normál utasablak alatt elhelyezett üvegnek (City Window) köszönhetően a sofőr láthatja, ha valaki – mondjuk biciklis, vagy gyalogos – tartózkodik a jármű mellett, az alapfelszereltség részét képező Corner Eye holttérfigyelő kamera pedig meglehetősen széles és hosszú sávban biztosan folyamatos, élő képet a jármű jobb oldalának környezetéről.
Az alsó ablaknak, valamint a Corner Eye holttérfigyelő kamerának köszönhetően remekül el lehet tüntetni az oldalsó holttereket.
Mindez kifejezetten jól jön jobbra kanyarodásnál, vagyis olyan helyzetekben, amikor a gyalogosoknak, vagy a bicikliseknek elsőbbsége lehet.
A DAF XD hajtásáról MX-11-es motorok gondoskodnak, amelyek új injektorokat, hengerfejeket, valamint vadonatúj HE400-as turbófeltöltőket és megújult kipufogógáz kezelő rendszert kaptak. Az új DAF XD 299-449 lóerő közötti teljesítményszinteken elérhető motorokkal készül. Ezekkel, valamint az új fülkével teljes mértékben élvezhetővé és komfortossá tehető a kormánykerék mögött töltött munkaidő. Abszolút megérdemelte az idei évben megkapott kitüntetett figyelmet.
Fehér Patrik
Kihúzhattam egy tételt a bakancslistámról akkor, amikor a Ferrari 296 GTS-t vezettem Olaszországban, de azt nem autóteszt keretein belül hajtottam. A szigorúbban vett keretek közé azonban pont illik a Mazda MX-5, ez volt az idei kedvenc tesztautóm. Olvasóink az elmúlt években is megtalálhatták hasonló évösszegző listáinkon, álomgarázsainkban vagy születésnapi ünneplésünkben, de egyértelműen soha senki nem nyilvánította abszolút évkedvencnek a japán roadstert – eddig.
1989 óta van velünk a Mazda MX-5, ez a negyedik generációs modell (ND)
Már a negyedik generáció sem mondható fiatalnak 2016-ös születési évvel, mégis mindig van valami apró apropónk, ami alkalmat teremt egy-egy hét tető nélküli boldogságra. Nekem ezúttal kora őszi, még kellően meleg napokat aranyozott be a puhatetős MX-5, mely számomra azért is volt kellemes emlék, mert réges-régen, az első tesztautós kilométereimet is egy ilyennel tettem meg.
Remek élmény vele menni, vele lenni, függővé válhat az ember
Azóta persze sok benzint alakítottunk már örömmé, és én is több tapasztalattal a hátam mögött kértem fel egy táncra a kicsikét, mely függőjévé teszi az embert. És ezt – ahogy fentebb is olvashatod – nem csak én mondom!
Földes Attila
Nem lenne túl fantáziadús választás, ha az idén 61 éves Land Roverrel a garázsban az új Defendert, vagy a Range Rovert választanám az év tesztautójának. Bár a Defendernél rendesen meginogtam, világéletemben 110-es, – ez a hosszú változat – fehér és lemezfelnis példányra vágytam, meglehet, ha nem teherautó lett volna a tesztautó, akkor talán ezt választom. Helyette inkább valami izgalmasabbat választanék, bár tesztautónak nem nevezném.
Én nagyjából mindent vezetek, kipróbálok, ami kicsit is több, vagy más, mint egy mezei autó, és amit hagynak is, a félmilliárd forintos darutól a százéves, izzófejes motorú traktorig. Az idei legnagyobb, benzinégetéshez kapcsolódó élményt pedig Balatonon szereztem, amikor az Aeroexpress hidroplánjával ismerkedhettem meg. Ezt nyilván nem én vezettem, de hatalmas élmény volt olyan történelmi pillanat részesének lenni, mint amilyen a balatoni, hidroplános személyszállítás újraindításának egyik próbája.
Hamvas Tamás
Váratlanul erős év volt 2022. Ha visszagondolok, mennyi érdekes autóhoz volt szerencsém, talán sosem volt ennyire színes a rangsor. Teljesen egyértelmű, hogy a lista elején a számomra legkedvesebb és legérdekesebb autó, a BMW Z8 áll, ami után közvetlenül az a BMW E9-es 3.0 CS, amivel párban vezethettem a Balaton felvidéken még nyár elején. Felejthetetlen élmény volt a Budapest-Bamakóra induló Hindustan Ambassadorral karikázni Budapesten, és személyes sikerem is fontos volt idén, soros hathengeres BMW-t vettem, amit apránként javítgatok.
Egy-egy nap vezethettük egymás után a DBS-t és a DB11-et, fergeteges sportautók
Ez a felsorolás viszont a kedvenc tesztautóinkról szól, így ígérem, oda fogok kilyukadni a történettel, mert új autókból is voltak igazi nagyágyúk. A V8-as és V12-es Aston Martin jelenthetné nálam idén a csúcsot, a DBS-ről ráadásul forgattunk is, borzasztóan sok benzint égettünk el vele és némi gumit is a szín tiszta hedonizmus jegyében. Volt V8-as Mercedes, meg 800 lóerő feletti AMG GT, ezek mellett mégis egy köztest jelölnék meg kedvencemnek, ami nálam mindent vitt, ez pedig az 530 lóerős BMW M850i kabrió.
Ez az autó hozta nekem a tökéleteshez legközelebb eső vezetési élményt idén. Egyszerre sportos és kényelmes utazós luxusautó pont jó minőségben minden téren, egy nagyon szélsőséges modell, nem mellesleg szerintem bomba jól is néz ki.
Nem csak az év tesztautója nálam az M850i kabrió, de a legjobb fotózásunk volt a közös tesztkörön a Mercedes-AMG SL55-tel
Horváth Zsolt
Egy Ferrarit vezetni mindig különleges élmény, pláne felemelő, ha Maranellóban, a gyár kapujában kapod meg az autót – ott, ahol Enzo Ferrari mindig bemutatta az új modelleket. Most is jobb kedvem lesz, ha arra napra gondolok, amikor szeptemberben a V12-es motorral szerelt 812 GTS-t vezettem. A születésnapomon. Frenetikus volt!
Ám idén ez egy hajszállal a második helyre volt elég. 😊 Nem kérdés, hogy a sportos autókat kedvelem. De bármilyen izgalmas is egy autó közúton, ha versenypályán körözhetek eggyel, az még különlegesebb. 2022-re jutott egy izgalmas pályázós élmény, amikor a Olaszországban a Porsche GTS programjában, nem csak a 718, 918, Taycan modelleket de egy 924 GTS-t is próbára tehettem.
Összesen 59 darab készült a Porsche 924 GTS-ből, 245 lóerős turbómotorral és 1,1 tonnás önsúllyal, így dinamikája ma is izgalmas pillanatokat okoz
Bár rendszáma van, sokkal inkább egy versenyautó, őrületes mechanikai zajokkal. Elöl a motor visít, hátul a kipufogó ordít, alattunk pedig a váltó sivít. Gázreakciója klasszikus autós, van benne egy kicsi késés, de 3500-tól belép a turbó és beindul a buli, felgyorsulnak az események. Itt már nem számít, hogy a kormány szervó nélküli. A gyorsabb kanyarokban úgy is besegít, ahogy sodródik az autó hátulja.
Sokkal lassabb, a pályán mint egy Taycan, de élményben – nekem – sokkal többet ad!
Szörényi András
Idén nálam minden más új négykerekűt elhomályosított a Ferrari 296 GTS, de nem egyformán. Káprázatos fényének pitvarából azért felsejlik pár autó, köztük egy pickup. A Ford Ranger Raptor legyőzhetetlenséget ígér a sivatagi zúzás szabadságélményével, üzemszerűen ugrathatsz vele, sziklát mászhatsz és mindezt egy garanciális szériaautóban.
Holtversenyben dobogós vele a benzinnel és autógázzal is tankolható Dacia Jogger 1,0 ECO-G, mert olyan olcsón annyi embert és csomagot semmilyen más autó nem visz el, mint az LPG-vel is használható, szinte féláron tankolható óriáskombi.
Idén az autózás másik véglete is megvolt a Mercedes-AMG GTS 63 E-Performance hibriddel. Belém égett, ahogy 843 lóerejével közelebb rántja az égboltot minden gázadásra, 100-ig 2,9 mp telt el, 200-ra sem kellet több 10 másodpercnél. De az ötajtós luxuskupéban az a nagy szám, hogy hibridsége a 7-11 km valós hatótávú, konnektorról feltölthető akkuval érdemben csökkenti a városi fogyasztást, ahol úgyis csak szenvedne a 639 lóerős V8.
De 2022-ben a mindenvivő a nyitható tetős 296 GTS volt, életem első Ferrarija. Konnektorról tölthető akkus hajtásrendszere érdemben csökkenti a benzinfogyasztást és használható elektromos hatótávot nyújt ott, ahol a V6-ot kár beindítani, ahol viszont szabad a pálya, a 830 lóerős hibridhajtás eljuttat a beteljesedéshez. Nem tehet róla az autó, de ha próbálsz vele civilizált sebességtartományban maradni, az pont olyan, mintha éhes tigris volnál egy íróasztalfiókba zárva. Elég volt egy picit belefeledkezni a gázadásba és Svájcban vagy Amerikában ugyanezért nem úszom meg a börtönt. De Itália és a Motor Valley ebben is más minőség.
Idén nagyon sok örömöm volt saját autóimban is. A Renault Mégane II CC a mindennapi kabriózás lehetőségét adja. A sima ezerhatos benzines kupékabrióval nyitott tetővel járhatok akkor is, ha épp februárban van 20 fok vagy novemberben 17.
Összesen 1000 km ment csak a kompresszoros 209 CLK kabrióba , de azért a kapolcsi kiruccanásért és kisoroszi kempingezésért, ami ebből a legnagyobb rész, már megérte kifizetnem rá az adót és a biztosítást.
Ennél sokkal többet gurultam a Balaton mindkét partján a 124-es kombival , amely a működő légkondival rekkenő hőségben is a béke szigete volt lassú, de kitartó hömpölygésével, amit az öthengeres, 20 szelepes szívódízel alázenélt, 7,5 liter körüli fogyasztással.
Ezek pedig a tavalyi kedvenceink:
És ha kicsit még mélyebbre ásunk, akkor ez itt a 2020-as lista:
