1. Édesanyám folyamatosan feszült az autóban, mindegy, ki vezet, ő riadtan ül az anyósülésen, mint nyúl a bokorban, ugrásra készen. Előzésnél fel-felszisszen, kapaszkodik, nyomja a képzeletbeli féket (pedig ilyenkor a gázt kéne nyomni, na mindegy). Néha egy-két „juj” is kiszalad a száján, azzal körítve, hogy ő ezt már nem vállalta volna be. Persze hogy nem, mert havonta egyszer ül volán mögé, úgy nem nehéz.

2. Édesapám simán belenyúlt a kormányba még néhány éve – nem csak nálam, a család bármely tagjánál -, erről szerencsére sikerült leszoktatni. Ez nemcsak idegesítő, de borzasztóan veszélyes is.

3. Vannak olyan utasok, akik mindig jobban tudják. Jobban tudják, merre kell menni, hol kell lekanyarodni, hová parkoljunk vagy éppen mikor vagyunk késében és mikor nem, és ennek többször hangot is adnak. De ők nem vezetnek…

4. A műanyag idomok lábbal tiprása. Ezt ne csináld, ha hozzám akarsz beülni. Lépd át, simán át lehet, és tedd a lábad ahová való, a szőnyegre.

5. Az anyósülésen helyet foglaló utas tolatáskor belehajol a jobb oldali tükörbe, hogy ő is nézze, merre hátrálunk. Ez rendben is van, de arra a tükörre ilyenkor nekem nagyobb szükségem van, mint neki, hiszen tőle nem látok semmit.

6. Ha unokaöcsém velem utazik, ő átmegy DJ-be, amivel alapjában véve nem lenne gond, mert szeretek zenét hallgatni menet közben, de ő úgy tolja, hogy 20 másodpercenként más számot rak be. Nem megy végig egyik sem és egy 200 kilométeres úton borzasztó idegesítő tud lenni, mikor az összes toplistát kétszer hallgattuk meg oda-vissza.

7. „VIGYÁZZ!!!” – hasít a 30 perce csöndes utastérbe a felkiáltás, amitől egyszerre ugrik fel a pulzusod 60-ról 180-ra és érzel halálfélelmet, hiszen már majdnem aludtál. Csoda, hogy nem rántja félre a kormányt az ember reflexből. De azt nem mondja, hogy mire vigyázzak, csak másodpercekkel később, amikor már kihordtam egy infarktust.

8. „VIGYÁZZ KUTYA!!!” – igen, 50 méterre az úttesttől, a járdán, pórázon. Feleségem nagy kutyabolond, ez van…

9. Az nem zavar, ha valaki eszik az autóban, én is szoktam rendszeresen (persze ne olajos hal legyen vagy lángos), viszont az, ha a haverok már jókedvűen, itallal a kezükben szállnak be, akkor addig nem szoktam elindulni, amíg ki nem ürítik a dobozt, üveget vagy poharat. Szívesen meg is állok útközben, ha megszomjaznak, de menet közben nem iszunk alkoholt az autóban.

10. Soha ne csapd be az autó ajtaját! Legyen az autó bárki tulajdona. Megdolgozott érte, szereti, ő sosem csapkodja, és ha nem is mondja, neki ez legalább úgy fáj, mint mikor az ágy lába megcsókolja a lábujjad.

Ismerős helyzetek?
Igen, minden áldott nap
25% (356)
Előfordul néha
61% (892)
Én nem engedek be senkit az autóba, enyém
8% (118)
Nem tapasztaltam ilyet még soha
6% (84)