A tájékozódás megkerülhetetlen része a mindennapjainknak, de olyan specifikus szakterületeken is elengedhetetlen, mint a hadiipar vagy a meteorológia. Manapság a legtöbben a mobiltelefonjaik segítségével jutnak el A-ból B-be: bekapcsolják a BudapestGO-t, a Google Térképet vagy a Waze-t, és már lehet is indulni. A modern technológia olyan szinten beivódott ebbe a gyakorlatba, hogy hétköznapi szituációkban a papír alapú domborzati és közigazgatási térképek már csak az általános- és középiskolai osztálytermek falain lógva bírnak még némi jelentőséggel.
Ez ráadásul nem is annyira az elmúlt pár év hozománya: arra még határozottam emlékszem, hogy 2005-ben lapozható Európa-térképpel indultunk el, és vettük a nyakunkba szüleimmel Olaszországot, már amennyire az 1992-es Opel Kadettünk engedte, ami a két hét alatt „csak” kétszer mondta be az unalmast, de az már egy másik történet lenne, hogyan legózott édesapám a kemping közepén az autó alkatrészeivel. Nagyjából 15 éve kezdtek el hangsúlyosabban terjedni a műszerfalba épített, illetve különálló GPS-készülékek, majd az utóbbi években a mobiltelefon került a tájékozódás origójába, igaz, ennek digitalizálására vagy valami hasonlóra már az előző évezredben is akadtak próbálkozások.
Az amerikai Wisconsin államában azonban 2023-ban elérkezett a nosztalgia ideje. Ahogyan arról a Jalopnik beszámolt, az állami közlekedési minisztérium a honlapján elérhetővé tette autópálya-térképeinek archívumát, egészen 1916-ig visszamenőleg. Igazi kuriózum látni, hogy alig több mint 100 éve a közigazgatási térképek még csak a főbb útvonalakat jelölték, sőt, arra is figyelmeztették a közlekedőket, hogy indulás előtt győződjenek meg az utakról, illetve azok állapotáról.
Tíz évvel később már kevésbé kétértelmű térképeket adtak ki, sőt, a főútvonal-hálózati térképen azt hirdették, „Wisconsinban nehezebb eltévedni, mint sok államban megtalálni az utat”. Az idő előrehaladtával a topográfia és az úthálózat kéz a kézben fejlődtek, méghozzá egyre gyorsabb ütemben: megjelentek a térképek az útjelző táblák, a nagyobb városok közötti távolságok, sőt, még a népszerűbb turisztikai célpontok is. Idővel színesebbé is váltak a térképek, de közben a legtöbb szempontból igyekeztek megőrizni az egységes megjelenésüket a könnyebb kiigazodás végett. A mostani verzió 2019-ben jelent meg, de azt idén nyáron újabb fogja felváltani.
Nézd meg az amerikai térképek evolúcióját:
Magyar valóság: akkor vs. most
A világ többi pontjához hasonlóan Magyarországon is a térkép jelentette a legalapvetőbb tájékozódási forrást a 20. században. Annyira, hogy a Magyar Autóklub helyi csoportja a Dunakanyarban rendezett autós rejtvény-túraversenyt is, ahol a résztvevőknek a térképet is forgatniuk kellett. Az alábbi képen a Pilis vándorserleg című esemény legfiatalabb résztvevője, a 19 éves Varsitz Gyula és vájár édesapja, valamint Gergely Sándor látható, ahogy az 1961-es rajt előtt tanulmányozzák a térképet Simca Aronde gépkocsijuk motorháztetején, a József Attila Művelődési Ház előtt. A versenyzőknek a mintegy 120 km-es távon 12 rejtvény ügyességi feladatot kellett megoldaniuk.
Fotó: Bojár Sándor/MTI
Ennek azokban az időkben a tömegközlekedés szempontjából is volt jelentősége, hiszen akkor vad álmokban sem létezett BKK Futár vagy Budapest GO, sőt, sokáig még részletes menetrendet sem helyeztek ki a megállóban. Csupán az derült ki a korabeli utastájékoztatásból, hogy milyen járatok és milyen irányban közlekednek, továbbá azt, hogy az üzemzárás előtti utolsó busz mikor távozik a megállóból.
1963-ban így nézett ki az Engels téri (1990-től Erzsébet téri) buszmegálló. Ekkor a Fővárosi Autóbusz Üzem a forgalmasabb megállóknál kísérletképpen az autóbuszok útvonalával megjelölt térképeket helyezett el. (Fotó: Fényes Tamás/MTI)
Meg kellett várni az ezredfordulót is ahhoz, hogy digitális előrelépést érjen el tájékozódás terén az ország. 2001-ben érkezett el az a pont, hogy a Navi-gate Kft. közreműködésével elkészült Magyarország első, műholdas navigációs rendszerekhez használható digitális térképe. A vállalat korrigálta a fő- és alsóbbrendű utak, valamint a nagyvárosok digitális térképeit, ennek a lépésnek köszönhetően jelent meg a magyar autósok életében a GPS fogalma.
Sulyok István, a Navi-gate Kft. munkatársa az autós navigációs készüléket helyezi el a gépkocsiban. (Fotó: Balaton József/MTI)
És ha már szóba került a tömegközlekedés, ezen a fronton a nagyobb volumenű áttörés egészen 2014 őszéig váratott magára. Októberben volt 8 éve, hogy hivatalosan átadták a GSM- és WiFi-technológiát is használó BKK Futár-rendszert, amit uniós forrásból fejlesztettek ki. Nemcsak a járművezetők kommunikációját könnyítette meg mind az utasok, mind pedig a diszpécserközpont felé, de az utasok válláról is óriási terhet vett le. A mobiltelefonon elérhető alkalmazás – mely tavaly óta fut BudapestGO néven – ugyanis nemcsak az útvonaltervezést tette lehetővé, hanem azt is, hogy a forgalomban lévő buszok, trolibuszok és villamos aktuális, pontos helyzetét is nyomon kövessék. A forgalmasabb csomópontok megállóihoz kihelyezett kijelzők is ebből nyerik az információkat.
Egy, már beépített Futár-rendszer műszaki berendezésének érintőképernyős kijelzője egy autóbuszban. (Fotó: Máthé Zoltán/MTI)
De hogyan is jutottunk el addig, hogy a térképekre leginkább történelmi unikumként hivatkozzunk?
Mi fán terem a GPS? És a navigáció?
A GPS a Global Positioning System, azaz a Globális Helymeghatározó Rendszer rövidítése. Az 1950-es évek végén a szovjetek, majd az amerikaiak kezdtek saját navigációs rendszer fejlesztésébe, míg a napjainkban is használt szisztéma 50 éves múltra tekint vissza, az alapjait ugyanis 1973-ban fektették le.
A rendszer működését 24 Navstar műhold biztosítja, amik hat csoportba osztva, 20,2 ezer kilométeres magasságban naponta kétszer kerülik meg a Földet úgy, hogy a bolygóról valamennyi pontjáról mindig legalább négy műhold látszódjon egyszerre. Két frekvencián, háromdimenziós elven működnek, azaz a helymeghatározás mellett időt és sebességet is mérhetünk vele.
Hosszú utat járt be a tájékozódás, mire eljutottunk a két frekvenciás, háromdimenziós megoldásig, amivel már a legegyszerűbb és a legnehezebb útvonalakat is megtervezhetjük. (Fotó: Kováts Olivér/Vezess)
Ennél sokkal régebb óta ismerhetjük a navigáció forgalmát, aminek gyökerei a tengeri közlekedéshez nyúlnak vissza, mint azt latin eredetű neve, a navigatio is mutatja, ami hajózást jelent. A legelső navigációs eszközök egyike ráadásul nem is a térkép, hanem az iránytű volt: Kínában már Kr. e. 1100 körül is ismerték, bár akkor még mágneses kocsikból állt.
A papír alapú térképek az ókori egyiptomiak, a papirusz feltalálásának idején kerültek be a köztudatba. Ezt megelőzően, Kr. e. 1600-1400 között sziklafalakba véstek térképet, majd ezer évvel rá a babiloniak egy agyagtáblán ábrázoltak egy világtérképet, ami az akkori Mezopotámia fekvéséről adott képet – olvasható az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszékének oldalán.
Később csillagászati helymeghatározás segítségével tájékozódtak, majd a hajózási almanachon, a szextánson és a kronométeren át vezetett a navigáció evolúciótörténete a szaktávíróig, a rádióig, a radarig, végül pedig a műholdig.
Használ még valaki papír alapú térképet?
A válasz röviden: nem – legalábbis, ha a szerkesztőségen belül megejtett körbekérdés eredményeiből indulunk ki, bár van, aki elismerte, hogy még 2010-ben is használt térképet, amikor vidékről feljött a fővárosba. A visszajelzések alapján azonban a papír alapú térképek manapság már tényleg a fiókok mélyén porosodnak vagy a szekrények aljában lapulnak.
Ugyanezt a kérdést – és egy másikat is – az olvasóinknak szintén feltennénk:
A modern technológia sem életbiztosítás
Bár alapvetően igencsak megbízhatóak a különféle navigációs rendszerek, az elmúlt évekből számos anomália is köthető azokhoz. Az egyik rákfenéje a modern tájékozódásnak, hogy garantáltan eltévedünk, ha rosszul ütjük be az úti célunkat. 2019-ben egy olasz származású, 81 éves autós emiatt kötött ki a szülőföldje helyett Németországban úgy, hogy Angliából indult, mintegy 9 órán át haladt a rossz irányba. (Jelen sorok szerzője fiatal kora ellenére is járt már így, ezért ugyanebben az évben a Városliget szomszédságában található Hősök tere helyett a XVII. kerületiben kötött ki. Kalandos reggel volt a BKK Futárral egy sajtóeseményre sietve, szó se róla, de legalább azóta tudom, nem csak egy Hősök tere található Budapesten…)
Jó, hogy már térkép is van a „zsebünkben”, de nem minden esetben szentírás. (Fotó: Kováts Olivér/Vezess)
A másik pedig az, ha a navigáció tényleg nem tudja, merre van az előre. Ennek következtében arra is volt precedens, hogy pesti mocsárban kötöttek ki ukrán kamionosok, a GPS „utasítására” csatornába hajtott a sofőr, vagy éppen a kietlen pusztába vagy sziklák közé vezényelte. Mind közül kétségkívül az viszi a prímet, amikor a Vezess csapatát vezette félre a navigációs rendszer:
