Az emberiség történetének túlnyomó részében – kb. 200 ezer, ha az elődöket is nézzük, több millió éven keresztül – a szárazföldi közlekedésben csak a lábára hagyatkozhatott, olyan gyorsan tudott haladni, amilyen tempóval képes volt gyalogolni, futni. (Utóbbiban egyébként kiemelkedően jók voltunk és vagyunk, az állatvilág igen kevés tagja képes olyan hosszú távon futni, mint mi, ezért is lettünk kiváló vadászok.)
A civilizációk kialakulásával, kb. 6000 évvel ezelőtt aztán megjelentek a kerekeken guruló eszközök, a kordék, szekerek, kocsik, hintók, de ezek is csak azokat vonó állatok – szarvasmarhák, majd lovak – tempójával gurulhattak.
Benz Patent Motorwagen – az első automobilok sétatempóval haladtak, belehúzva is kocogni lehetett mellettük (Fotó: Getty Images)
A 19. században végre eljöttek az addigi példátlan sebességgel haladó vonatok, majd a 20. század hajnalán feltűntek a belső égésű motorral szerelt „önjárók”, azaz automobilok.
Karl Benz első automobilja 1886-ban még alig 16 km/órás sebességre volt képes, de a technikai fejlődés gyorsulása az autók gyorsulását is hozta, mára ennek hússzorosa sem rendkívüli a különböző gyártók sportkocsijainál, sőt.
Az alábbiakban áttekintjük, mikor melyik is volt a leggyorsabb sorozatgyártású közúti autó, min ámultak 80, 50, 30 évvel ezelőtt.
Bemondás, ködösítés, tippjáték
Mielőtt belemennénk a felsorolásba, le kell szögeznünk, hogy lehetetlen teljesen hiteles abszolút listát közölni, ugyanis a közúti autók végsebességének mérésére sosem volt és ma sincs szabvány, egyezmény, nemzetközileg elfogadott standard. A sebességi, gyorsulási adatok első – de közismerten nem megbízható – forrása maga a gyártó, amely persze elfogult, mindig igyekszik a legjobban hangzó értékkel előállni, legyen szó akár a tempóról, akár a fogyasztásról.
A független mérések ugyanakkor számtalan eltérő, különböző pontosságú forrásból származnak: az évek során hobbitesztpilóták, autós újságírók, gentlemanversenyzők futottak itt, ott, amott a tesztelni kívánt autókkal eltérő körülmények, üzemanyagszint stb. mellett.
Minél korábbra tekintünk vissza, annál inkább a múlt köde lepi be a pontos tempót, elmondásokra, anekdotákra kell támaszkodni, de az újabb időkben – azaz 2. világháború után, ezekre az évtizedekre is koncentrálunk majd – alapvetően az esetleges gyári korlátozásokat kiiktatva, két irányban megtett, az adott autó végső sebességét kiadó távon mért-észlelt, majd publikált számokat veszünk alapul.
A Porsche lipcsei tesztpályája (Fotó: Getty Images)
További bizonytalansági tényező a helyszín, mely kezdetben lehetett akár földút, kiszáradt tómeder is, de későbbi is a lezárt közúttól a használaton kívüli repülőtértől kezdve a tanpályán és a független vagy valamelyik autógyártóhoz kötődő tesztpályán keresztül profi versenypályáig terjedt az adott tesztelő preferenciáitól, lehetőségeitől függően.
A közúti autó fogalma is képlékeny, mert nagy különbségek lehetnek egy később nagyobb számban piacra dobott prototípus, egy versenyautó homologációs célból épített kis közúti szériája, valamint egy sok száz, esetleg több ezer példányban készült szériaautó között, de összességében minden típus közúti autónak tekinthető, ha legalább egy nemzeti piacon kereskedelmi céllal gyártották, és meg is kapta az ott forgalomba helyezéshez szükséges engedélyeket.
1953 – Pegaso Z-102
Gondolhatnánk, hogy a második világháborút követő első békés évtizedben – már ha az éppen egyre forróbbá váló hidegháborútól eltekintünk – inkább a világégés legnagyobb nyertese, az Egyesült Államok valamelyik autógyártója állt elő az akkori leggyorsabb autóval, de nem.
Pegaso Z-102 (Fotó: Getty Images)
Hiába nyögte még a háború utóhatásait az öreg kontinens, 70 évvel ezelőtt is onnan, még pontosabban Spanyolországból került ki a csúcs a Pegaso Z-102 képében.
Az 1951-től ’58-ig összesen 84 példányban, kupéként és kabrióként gyártott kocsit legerősebb kivitelében 3,2 literes, 360 lóerős V8-as mozgatta, mellyel a hátsókerék-hajtású autó állítólag 243 km/óráig tudott kapaszkodni.
Érdemes azért megemlítenünk a Pegaso Z-102 kortársait is: 1949-ben a Jaguar XK120 egyik tuningolt prototípusa 200,5 km/órás csúcssebességet ért el, míg 1955-ben a Mercedes-Benz mára legendává nemesedett, Forma-1-es génekkel rendelkező sirályszárnyas modellje, a 3 literes, 212 lóerős 300 SL az Automobil Revue tesztjén – egy irányban – 245 km/óráig jutott.
Összevetésképp: a népautó Volkswagen Bogár 1950-es évekbeli példányai nagyjából 115 km/órával tudtak haladni.
1963 – Studebaker Avanti
A források nagyjából egyetértenek abban, hogy 1963-ban a leggyorsabb közúti autó az USA-ban készült – nem, a Wikipedia listája téved, az Iso Grifo csak ’65-ben került gyártásba –, konkrétan a Studebaker Avanti volt az.
Szokni kell a külsőt – Studebaker Avanti (Fotó: Getty Images)
Az azóta megszűnt gyártó modelljét 1962-ben mutatták be a New York-i autószalonon, a Studebaker pedig rögtön „Amerikai legfejlettebb” és „a világ leggyorsabb sorozatgyártású” típusaként hirdette az ízlés szerint csúnya vagy futurisztikus autót, mindenesetre az akkor igen modern, üvegszálas kasztni alatt 4,7 literes V8-asából 240 lóerőt kihozó Avanti bizonyított is.
A modell számos, az Amerikai Autóklub (USAC) által szankcionált, felügyelt rendezvényen bemutatózott, a bonneville-i sós tómederben pedig két irányban, visszafelé egészen 178,5 mérföld/órás, azaz 287,3 km/h-s, átlagban 170 mérföld/órás, 270 km/h-s sebességet ért el.
A VW Bogár – ahogy az egyéb tömegtípusok – végsebessége továbbra is 115-120 km/óra körül mozgott.
1973 – Lamborghini Miura/Countach LP400
Az 1970-es éveket végig a Sant’Agata Bolognese-i gyártó uralta a leggyorsabb utcai autókat tekintve.
1973-ban hosszú évek óta tartotta a végsebességrekordot az eredetileg 1966-ban bemutatott Miura P400, a 3,9 literes, 350 lóerős V12-essel a középmotoros sportkocsi 1970-ben a Sport Auto tesztjén 288,6 km/óráig ment, de már előtte is mértek a típussal 280 körüli értékeket.
Lamborghini Miura (Fotó: Getty Images)
Egy évvel később a gyártó újabb típusa, az ikonikus Countach LP400 vette át a stafétát, a szintén Marcello Gandini tervező kezei alól kikerült, ék alakú járgány egy példánya szintén 288 km/órás tempót bírt egy teszten.
Egy mondatot még megérdemel a Porsche 911 Carrera RS 2,7 is, ugyanis az 1972-ben eredetileg csak versenyautók kis szériás homologációs változataként piacra került típus hamar közkedvelt lett. Ugyan 245 km/órás végsebességével messze volt a csúcstól, ám ha a leggyorsabb nem is, egyértelműen kora legfürgébb autója volt: az első közúti modell volt ugyanis, mely 6 másodperc alatti – egészen pontosan 5,8 mp – értéket produkált a 0-100-as gyorsulásban.
Porsche 911 Carrera RS 2.7 (Fotó: Getty Images)
Az 1974-ben bemutatkozott első Volkswagen Golf 145 km/órás csúcssebességre volt képes.
1983 – Lamborghini Countach LP500/Ruf BTR
Jól bizonyítja, hogy mennyire jól sikerült autó volt a már említett Countach, hogy az 1982-es frissítéssel, amikor a beltér mellett a hajtást is korszerűsítették, újra csak a csúcsok csúcsa volt az olasz szupersportkocsi.
Az első változatban szereplő 3,9 literes, 270 lóerős V12-est 4,8 literes, 375 lóerős darabra cserélték, és bár a frissítéssel közel 190 kg-mal nehezebb lett az autó, így is 293 km/órás végsebességet produkált a német Auto, Motor und Sport tesztjén.
Lamborghini Countach LP500 (Fotó: Getty Images)
1983-ban a szaklap egy hazai, kis szériás autót még gyorsabbnak talált: a Ruf BTR egy, a Porsche 911 alapjaira épített, de jobb aerodinamikájú változat volt. 3,4 literes sorhatos motorja 369 lóerőt produkált, ami az AMuS tesztjén egészen 305 km/óráig repítette a BTR-t.
A VW Golf 1983-ben érkezett második generációját nagyjából 165-170 km/óráig lehetett kihúzatni.
1993 – McLaren F1
Mit is lehetne mondani erről a modellről, amit eddig nem írtak, nem írtunk meg? Az akkor még szigorúan autóverseny-csapatként működő McLaren a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján úgy döntött, hogy a sztártervező Gordon Murray ötlete alapján, de a kevésbé ismert Peter Stevens irányítása alatt megépíti minden idők leggyorsabb, legmenőbb sportkocsiját. Talán az első igazi, mai értelemben vett hipersportkocsi lett az eredmény.
A McLaren F1 első prototípusai 1992-re lettek készen, az elképesztő aerodinamikájú, a típusjelzésnek megfelelően számos területen pár évvel korábbi Forma-1-es technológiákat alkalmazó, 1+2 üléses autóba a BMW-től származó V12-es benzines szívómotor került.
Évtizede rekordtartó volt a McLaren F1
Az alumíniumból, magnéziumból és kevlárból összerakott sportkupéban középre épített, 6,1 literes benzines szívómotor termelt 618 lóerőt, ami elképesztő teljesítmény volt a nagyjából 1140 kilós járgány mozgatásához.
Nehéz kijelenteni, hogy pontosan mikor és hol futotta meg legjobb tempóját a McLaren F1, többször is összejött vele a 370 km/óra, mindenesetre az biztos, hogy 1998. március 31-én a Volkswagen ehra-lessieni tesztpályáján 391 km/órás csúcsot, két irányban 386,4 km/órás átlagot hozott egy példány.
Ezzel a McLaren F1 óriási fölénnyel verte a Jaguar XJ220 1993-as 349 km/órás rekordját, és ma, negyed század után is birtokolja minden idők leggyorsabb benzines szívómotoros autónak járó sebességrekordját. A McLaren F1-ből összes 106 példány készült, ezekből 64 darab volt „tiszta” utcai változat.
A McLaren rekordjának évében, 1998-ban piacra dobott IV-es Golf 1,6-os motorral 188 km/órát tudott.
2005 – Bugatti Veyron
A McLaren F1 rekordja sokáig érintetlen maradt, olyannyira, hogy 2003-ban sem volt még nála gyorsabb utcai autó, csak 2005-ben sikerült túlszárnyalni, igaz, akkor nagy különbséggel.
Bugatti Veyron – az első közúti autó 1000 lóerő és 400 km/órás végsebesség felett
A Volkswagen-csoport által feltámasztott Bugatti abban az évben mutatta be a Veyront, mely a világ első 1000 lóerő feletti – pontosan: 1001 LE-s – utcai autója volt. 8 literes, négyturbós W16-os motorjához 7 sebességes, duplakuplungos automata váltó csatlakozott, az erőt összkerékhajtás vitte az aszfaltra. A Michelin külön a modellhez gyártott abroncsokat.
Elképesztő számokhoz elképesztő eredmény is jár: az ehra-lessieni tesztpályán a Veyron 2005. április 19-én 407 km/órás csúcssebességet ért el, ezzel a világ első, 400 km/órát átlépő közúti autója is lett.
2003-ban mutatkozott be a VW Golf ötödik generációja, a tömegautó 1,6-os, 101 lóerős benzines motorral 185 km/óráig tudott gyorsulni.
2017 – Koenigsegg Agera RS
Pontosan tíz évvel ezelőttre hiába tekintünk vissza, ugyanis akkor is a Veyron tartotta a csúcsot, mindössze a rekord lett magasabb, miután 2010-ben az 1183 lóerősre vadított Super Sport-változat egy, kiiktatott limiterű példányával 431 km/órát értek el.
Koenigsegg Agera RS
A trónfosztásra 2017-ig kellett várni, amikor svéd Koenigsegg 1,4 tonnás, 5 literes, 1160 lóerőt produkáló V8-as turbómotorral szerelt Agera RS-e 447,14 km/óra sebességet ért el egy nevadai sivatagi pályán.
A Volkswagen Golf aktuális, 2019-ben érkezett nyolcadik generációs modelljei motortól, sebeségváltótól függően 200-215 km/órás végsebességre képesek.
A mindössze 25 példányban készült fenevad azóta már utódot kapott a még „hiperebb” Jesko képében, ahogy az elmúlt években több más trónkövetelő is megjelent, de hogy melyik is napjaink leggyorsabb közúti autója, azt egy későbbi cikkben vesézzük majd ki.
