Autós bakancslistám meglehetősen hosszú. Ezen nem csak autók, hanem rendezvények, helyszínek is szerepelnek, és közöttük a Concorso d’Eleganza Villa d’Este az elsők között kapott helyet. Most végre kipipálhattam, de semmiképpen nem húzom ki, mert az még biztos, hogy visszamegyek, ahányszor csak tudok. Mert ilyen rendezvényből alig egy maréknyi létezik.
Az olaszországi Comói-tó alapvetően is mesés környék. Elképesztőek a színek, a táj, a szinte függőleges hegyoldalak között fekvő tó látványa. Nem csoda, hogy már a középkorban alaposan körbe lakták a nemesek, ma színészek, hírességek, kőgazdagok otthona. Az 1400-1500-1600-as években épült villák, nyaralók, paloták nagy része ma is áll, sőt, tündököl. Olyan kertek, lugasok, udvarok és parkok mellett köt ki a menetrend szerinti hajó járat, amilyenekről legfeljebb Tolkien regényekben olvashat az ember. Itt viszont nem kell elképzelni, ez valóság.
Miért beszélek én ilyenekről egy autós oldalon? Mert 2008 óta minden évben itt rendezik meg Európa egyik legfontosabb autós rendezvényét a Concorso d’Eleganzát a Villa Este parkjában. Pontosabban itt, és a mellette álló, szintén nem szerény Villa Erbában. A három napos rendezvény első napja a meghívott vendégeké, zártkörű, a második napra pedig média képviseletként lehet akkreditálni, a harmadik nap pedig publikus, de ezt már a Villa Erbában tartják. A belépés fizetős (35 euró), de brutálisan tömény mennyiségben kapja meg az ember a világ legjeinek autócsodáit.
Elképesztő a hangulat még ilyen eős időben is a Concorsón
Ebben a csodás parkban meseszép zöld a fű, tökéletesen állnak a bokrok, és egy levél nem lehet rossz helyen. Erre a pár napra pedig elképesztő autókkal pakolják tele, amik tényleg a csúcsok csúcsát jelentik. Hogy helyére tegyük kicsit a szintet, amit ez a rendezvény jelent; idén Horacio Pagani személyesen prezentálta a Huayra CodaLungát, Mate Rimac a Bugatti Mistralt, Ken Okuyama (például a Ferrari Enzo tervezője) új önálló sportautóját, de Alois Rufot is meg lehetett találni saját, gyerekkorában kapott első 901-es Porschéja mellett. De Christian von Königseggbe, Frank Stephensonba és Giorgetto Giugaroba is bele lehetett futni. Hangsúlyozom, többek között.
Milyen autókat láttam? Mindent, amiről csak álmodhat egy valódi autóbuzi. BMW M1, Lamborghini Miura, Ferrari 288 GTO, Aston Martin DB4, hogy a „modern” autókról legyen szó, de itt az 1920-as évektől kezdve bele lehet botlani mindenbe. A cikk második felében nagy képek között olvashattok róluk, mert ennyi mindent írva átadni szinte lehetetlen, látni kell hozzá.
A zsűri körbejár, be kell mutatni nekik az autót és működtetni kell minden lehetséges elemét
Ez nem csak egy kiállítás, hanem szépségverseny a válogatott meghívott kiállítók között. Az autók pedig nem csak azzal versenyeznek, hogy állnak és mennyire csodálatosak. Egy 4-5 főből álló zsűri sétál végig az autókon, beszélgetnek a tulajdonossal és szigorú check listjüket szorongatva járják körbe a vasakat. Működtetni kell a lámpákat, dudálni kell, és be kell indítani az autót amellett, hogy körbemutatják a zsűrinek. Ez különösen érdekes, mivel 100 éves Rolls-Royce-t, Duesenberget ritkán hall az emberjáró motorral, de idén ez még inkább érdekesnek bizonyult.
Idén ünnepli 100. évfordulóját a Le Mans-i 24 órás verseny, naná, hogy a Concorsóra versenyautókat is hívtak. Valahol a kavicságyból kapargattam össze az államat, amikor megláttam az 1968-as Gulf festésű Ford GT40-et és a 70-es Porsche 917-et egymás mellett állni, de ott lehettem, amikor ezeket beindították. Ferrari 250 GTO, Testa Rossa, Mercedes 300 SL versenyautó, Porsche Mobydick, utcai 911 GT1.
Koenigsegg CC850, 1385 lóerő, ugyanennyi nyomaték és pont ugyanennyi kilogrammot nyom. Kézi váltós. Maga Christian von Königsegg érkezett vele
Szinte felfoghatatlan, hogy ezek élnek és mozognak, sőt, tökéletes, de eredeti állapotúak. A Két Le Mans-i nagyágyú például kopott, sérült, látszik, hogy a pályáról jöttek, nincsenek patyolatra felújítva. Szemben mondjuk a Ferrari 250 GTO-val, ami tulajdonképpen újszerűnek tűnt, annak ellenére, hogy megjárta Le Mans-t 63-ban és megnyerte a Tour de France-t 1964-ben.
Általában így májusra már tökéletes időjárásban tudják megtartani a Concorsót, de most pont világvége van Olaszországban, ami a Comói-tavat sem kímélte. De az autók ott álltak a zuhogó esőben is, velem együtt, aki legszívesebben a vízcseppek közé olvadva szánkáztam volna végig a Duesy hosszú fenekén.
A szakadó eső nem tett jót a fényeknek, de szinte senkit nem zavart, hogy bőrig kell áznia az autók miatt
Balatonfüred Concour d’Elegance
Ez a rendezvény ihlette a Balatonfüred Concour d’Elegance-t, mely épp egy héttel az olaszországi előtt volt esedékes. A kiállítókat ott is igyekeznek a lehető leginkább színesre és exkluzívra tervezni. Olyan autókat hívnak meg, amiket itthon nem igazán látni. A színvonal minden évben nagyon magas, és egyszer talán sikerül elérni azt is, ami a Comói-tó partján történik. A helyszín adott hozzá, a kiállítók pedig minden évben változnak.
Testközelből nézheti meg mindenki a legritkább hazai és nemzetközi veteránautókat
Hiányolsz olyan sztárokat, mint a Ferrari F40? Kint az utcán állt egy mentazöld, és nem hallucináltam. Kevés a halandó veterán autó? Ide még a meghívott vendég is Porsche Carrera 2.7 RS-sel érkezik (2 volt a kiállításon kívül), de ha kicsit valami ember közelibb veteránra vágynál, a városban bármelyik pillanatban szembe jöhet egy E9-es, 911-es, vagy Kacsa, de Dino, Lancia HF Integrale, és még amiket fel sem tudtam dolgozni, mik jöttek szembe.
Fantasztikus hely ilyenkor ez a környék. A Concorso csak egy rendezvény, lépten-nyomon kisebb nagyobb találkozókba, kiállításokba botlik az ember. Ahol kikötött a kishajónk, mire Cernobbióba értünk, mindenhol láttunk brutálisan ritka veterán autókat. Még úgy is megérné ott lenni, ha nem jutnék be egyetlen helyszínre sem. Ezek az autók ott mozognak – igen, a versenyautók is – és minden percben el lehet csípni valami izgalmasat. De mutatom, miket láttam, amiket még mindig nehezen hiszek el.
Közép, hosszmotoros sportautó a BMW M1, még a Lamborghinit kérte fel hozzá a BMW, hogy segítsék a fejlesztést az új versenyautó alapnak szánt sportautóhoz
Bármennyire is tűnik Mercedesnek, ezt Isdera Spydernek hívják. Miután a Mercedes mégsem küldte gyártásba az Eberhard Schultz által tervezett CW311-et, saját terveit felhasználva megalkotta az autóját Mercedes lapokon, Mercedes motorral
A legkorábbi fellelhető 901-es Porsche, amikor még nem 911-nek hívták. Ez az autó Alois Rufé, aki maga is részt vett a rendezvényen…
…mi mással érkezett volna ő maga, mint egy RUF SCR-rel, ami 1250 kilója mellé 510 lóerős, csak ránézésre Porsche.
Korai Rolls-Royce modellek egy indiai gyűjteményből
Duesenberg SJ 1935-ből, a kor leggyorsabb autója volt
Majdnem 80 éves, nyolchengeres motorja van, amivel 220-szal tud menni
Legalább annyira érdekesek a tulajdonosok is, mint az autóik
Ferrari 288 GTO, a csúcskategória előfutára az olaszoknál, 2,9 literes turbómotorja 400 lóerős, 5 másodperc alatt gyorsult 100-ra a 80-as években
Középmotoros poszterautók egymás mellett, a Miurának több köze van az M1-hez, mint gondolnánk, a 288 GTO pedig szinte ártatlan, annak ellenére, hogy a Ferrari egyik első szupersportautójáról van szó
Csodás forma, Colombo V12-es motor, élőben is elképesztően szép tárgy
Sokan régóta visszajáró vendégek, lehet nevezni, de kiválasztásos, hogy milyen autókat állítanak ki az adott évben
Bugatti Type 57S, a legendás Atlantic alapjait is ez a modell adta
Ez az 1959-es Ferrari 250 TR, Testa Rossa 1960-ban kategória győztes lett Le Mans-ban, nem is gondolnánk róla, annyira szép
314 kört nyomtak le benne 24 óra alatt folyamatosan száguldva
Nevét magasságáról kapta, csupán 40 incs magas a GT40
Idén a 100 éves Le Mans-i 24 órás verseny volt a középpontban
A K rövid hátsó részére utal, versenyzett Sebringben és Le Mans-ban is
Porsche 917K 1970-ből, szintén Le Mans-i versenyautó
Porsche 935, felfoghatatlanok az arányai és a dimenziói
Az utolsó 16 hengeres Bugattit is meg lehetett csodálni közelről, ez a Mistral
Pagani Huayra CodaLunga, vagyis hosszú farkú
Igazi csodálni való autó, magát Horacio Paganit is el lehetett kapni mellette, aki szerencsés volt
Mindene kézzel készül, a kivitelezése elképesztő
Daytonát és Le Mans-t is megjárta, most pedig a Comói-tó partján röfögött a GT40
