Kerestem a szavakat, de egyáltalán nem találtam. Még órákkal később is csak a levegőt és a fényképezőgépet kapkodva tudtam belépni a Villa Erba mellett felhúzott kör alakú kiállítóterembe a Comói-tó partján. Kétévente itt tartják az RM Sotheby’s aukciósház árverését, egybekötve a Concorso d’Eleganzával. Akkor jártam itt, amikor a Villa Estében is beléphettem abba a közegbe, ahol mindenki egy kicsit a föld felett jár rajtam, rajtunk, újságírókon kívül.
Ráadásul az eddigi legerősebb aukció volt az idei a Villa Erbában, 15 autó ment el egymillió euró felett, és összesen 52 953 100 euró értékben cseréltek gazdát az eladott autók. Segítek, az hajszál híján 20 milliárd 60 millió forint, autókért, egyetlen napon, egyetlen helyen elköltve a világban. És ez nem több száz autó, hanem nagyjából 40, ennyit sikerült eladni 2023. május 20-án a Villa Erbában.
Ezeket az autókat három napon keresztül állították ki, az elsőn és a másodikon csak a vevők és a meghívott vendégek láthatták, a harmadikon viszont bárki, aki földi halandóknak szánt sajtóakkreditációval rendelkezett (én), és aki fizetett érte fejenként 35 eurót. Akkor ez sok pénznek tűnt, de tekintve az autók értékét, hogy ezek valódiak, eredetiek, gyűjtemények részei és csillagászati összegeket érnek, azt mondom, aki éppen ott van, annak nagyon is megéri kifizetni.
Persze nem csak ezeket, hanem a Villa Estében kiállított autókat is meg lehet itt nézni közelről, kordonok nélkül. És ki ne akarna BMW M1-et, Ferrari 250 GTO-t, Pagani Huayra CodaLungát nyálazni testközelből? Ugye.
A Villa Erba melletti kerek kiállítóterem most csak az aukcióra szánt autóké volt
Most viszont azokról az autókról mesélek, amelyek gazdát cseréltek ezen az utólag is felfoghatatlanul drága helyen. Az idei azért is volt különleges, mert az autók nagy része egy gyűjteményből érkezett, 12 autó, nagyrészt Ferrarik az Aurora Kollekció tagjai voltak, de a többi autó nagy része is Ferrari, így a válogatásom jelentős része is olasz sportautó, majd megértitek, miért. Nézzük most a hat legmagasabb áron elkelt autót, ami azért nem a Top 5, mert van egy holtverseny is.
1972 Ferrari 312 PB – 12 042 500 euró – 4 552 065 000 Ft
Utólag visszagondolva, nem véletlenül tették ezt az autót a lehető legmesszebb a nézelődőktől. A kordonon túl én sajnos nem jutottam, így messziről bámultam csak ezt a játékautó szerű Ferrarit. Ez a versenyautó talán az egész motorsport történelem legfurcsább időszakából származik. A kor hosszútávú versenyeinek prototípus kategóriájában indult, tulajdonképpen annak a Ferrari 499P távoli elődjének számít, ami idén, 58 év után újra nyert a Le Mans-i 24 órás versenyen.
Ott a háttérben a piros sárga festésű 312 PB versenyautóért több mint 4,5 milliárd forintot fizettek
Ez a 312 PB először 1972-ben állt rajthoz a Buenos Aires-i 1000 kilométeres versenyen, ahol három induló PB közül ez, a 0886-os alvázszámú volt az egyetlen, amelyikkel műszaki hiba nélkül teljesítették a versenyt. Motorja 3,0 literes 120 fokos hengerszögű, vagyis lapos V12, ami őrületes, 10 800-as fordulatszámra képes és akár 460 lóerőt teljesít.
Több hosszútávú verseny után teljes javításra vonult vissza, majd 1975-ben gurult újra pályára és cserélt többször gazdát. Leghosszabb idejét az amerikai szupermarket lánc tulajdonosánál, S. Robson Waltonnál töltötte, aki a lehető legtöbb veterán autóversenyen indult vele, nem csak kiállítási tárgyként élt. Az autó összes száma megegyezik azzal, ahogy 1975-ben a gyári renoválás után kikerült a műhelyből, vagyis ez az eredeti formája és az eredeti alkatrészeiből áll, kész csoda, hogy így létezik. Őrült összegeket költöttek a felújítására, így nem csoda, hogy csak ezért az autóért 4,5 milliárd forintot fizettek ki.
Az autó tökéletesen működőképes, eredeti alkatrészekkel és elképesztő előélettel rendelkezik
1961 Ferrari 250 GT SWB Berlinetta – 5 586 250 euró – 2 111 602 500 Ft
Nem az eredeti motorja van benne, még csak nem is volt féltve őrzött darab és több tulajdonosa volt, mint egy megkímélt A8-as Audinak, mégis egy vagyont ért meg egy gyűjtőnek. Hogy miért? Mert az összes tulajdonosa pontosan ismert, az autó előélete tökéletesen lekövethető, több bekezdésen keresztül sorolhatnám a korábbi tulajdonosok neveit és a műhelyekét, amelyek foglalkoztak vele és az adott évben és napon éppen milyen javítást végeztek rajta. Ilyen portéka pedig még ebben a körben is ritkán fordul meg.
A második legdrágább autó ez a 250 GT SWB volt, szerepelt az első Herbie filmben is
Az autó a 250-es széria 2400 milliméter rövid tengelytávú változata (Short Wheel Base). A 62. legyártott darab a 165 SWB-ből, de az utolsó, ami az 1960-ban rajzolt karosszériát kapta. Motorját 1964-ben kiszerelték, felújították és egy hosszú tengelytávú, Tour de France kivitelbe szerelték át, az autó pedig kapott egy másik motort, majd filmszerepet is kapott az 1968-as A kicsi kocsi kalandjai (The Love Bug), vagyis a Herbie filmben, ez az autó is elszáguld mellette a versenypályán.
1956 Ferrari 500 Testa Rossa Spider – 3 717 500 euró – 1 405 215 500 Ft
Néhány autó kiemelve állt a csaronkban, ez a TR is magaslatra került és szerencsére a kordonhoz közel, így bele tudtam lesni. Ott látszik igazán, hogy egy ilyen Ferrari versenyautó nem a tökéletességről szólt, legalábbis ami a külsőségeket illeti. Csupasz alumínium és fém odabent minden, látszanak a kalapácsütések nyomai a burkolatokon, a kifurkált, könnyített pedálok kopásai is sokat mesélnek, ez itt kérem harci technika, nem a luxus.
1956-os Ferrari Testa Rossa versenyautó elképesztő állapotban
Összesen 17 darab készült belőle ezzel a karosszériával, ez a harmadik, amit egy olasz nemes rendelt eredetileg, Gaetano Starrabba di Giardinelli herceg, aki az első évben rögtön 10 versenyen indult vele. Az első futamát 1956-ban teljesítette Monzában és nyert is. Utána hamar tulajdonost váltott többször is, indultak vele a Mille Miglián, a Targa Florión és lényegében az összes fontos versenyen.
Nem teljesen ez az eredeti formája, az 1957-ben hozott új szabályoknak megfelelően alakították át a Ferrarinál – széles szélvédő, utastértakaró rögzítő fülek kerültek rá, később pedig össze is törték egy versenyen, ami után a későbbi, TRC orrát építették rá újjá. Mégis rendelkezik Ferrari Classiche igazolással, a márka 60. évfordulóján pedig ki is választották a márka szűk körű kiállítására, ami megint csak növelt az értékén.
Könnyítettek még a pedálokon is, az összes kalapácsütés nyoma látszik a lemezeken
2019 Bugatti Chiron – 2 817 500 euró – 1 065 015 000 ft
Elnézve a teremben álló autókat, őszintén mondom, hogy a Bugatti Chiron volt a legérdektelenebb és ezen a tripla fekete összeállítása sem segített. A modell mégis a negyedik legdrágábban elkelt autó lett – holtversenyben a következő autóval – ami az értékét és keresettségét nagyon is jól mutatja. Persze csak egy ilyen környezetben lehet „unalmas” egy Chiron, minden más tekintetben az autóipar fontos mérföldköve.
2019-es ez a Bugatti Chiron, amiért 2,8 millió eurót fizettek, pedig semmi különlegesnek nem tűnik
Ezt a 2019-es példányt teljesen feketében rendelték, de mint minden Bugatti, így ez is teljesen egyedi összeállítás. Első, egyetlen tulajdonosa, egy berlini üzletember, aki alig használta az autót, 1339 kilométer volt benne csupán az eladáskor, amiből 300 a gyártás utáni tesztkilométer.
Motorja az a 16 hengeres alumínium blokkra épülő, négyturbós szörnyeteg, amivel a Bugatti jelentkezett, miután a Volkswagen felvásárolta a márka jogait. Eredetileg a Veyronhoz készült, de átdolgozták a 8,0 literes motort és felhasználták a Chironhoz is. 1500 lóerős, amivel a Chiron 2,4 másodperc alatt gyorsul fel 100 km/h-ra és akár 420 km/h-val képes száguldani.
1967 Ferrari 275 GTB/4 – 2 817 500 euró – 1 065 015 000 ft
Sokáig álltam szemtől szemben ezzel a 275 GTB-vel, mert végre egy bátran nem piros Ferrari! Annyira csodálatos tárgyak, műalkotások ezek mégis annyira kevésszer látni a 60-as évek Ferrarijait más színben, hogy már unalmasnak is tűnhet. Aztán itt ez az arany 275, ami tökéletesen jellemzi a 60-as éveket mutatja be nekünk, hogy a versenypályán kívül milyen volt egy Ferrari, amit közúton lehetett használni.
Már azért is különeleg ez a 275 GTB/, mert nem piros, hanem pezsgő metál
Enzo Ferrari kétféle autót szeretett, nyilván első sorban a versenyautókat, de ő maga sem szeretett volna olyannal közlekedni versenypályán kívül. A GT-k, vagy gran turismók, túraautók már a kezdetektől fogva ott voltak a márka történetében. A commendatore persze technikailag nem engedett a csúcsból, 3,3 literes Colombo V12-es motor került a 275 GTB/4 orrába négy vezérműtengellyel és összesen hat dupla torkú Weber karburátorral, a teljesítménye pedig 300 lóerő.
Trensaxle elrendezésű, vagyis a váltót a hátsó tengelyre építették a jobb súlyelosztás érdekében. Összesen 330 darab készült belőle, pontosan nem említik, hogy ez hányadik legyártott darab, de a Ferrari irattárában minden eredeti feljegyzés pontosan megtalálható róla. Ahogy a Ferrari Classiche igazolása is, miszerint az autót a gyár is eredetinek igazolja, még úgy is, hogy nem ezzel a fényezéssel és belső térrel készült el eredetileg, azonban a 90-es években jó ízléssel, gyári árnyalatokkal újították fel.
Fantasztikusan eredeti, újszerű állapotban cserélt gazdát
2019 Ferrari Monza SP1 – 2 623 250 euró – 991 588 500 ft
Nem csak az a Ferrari érhet milliárdokat, ami sokat látott, az is borzasztóan értékes, ami nagyon keveset. Ezt a Monza SP2-t szinte megbújt a mellette emelvényen álló 1961-es 400 Superamerica és Lamborghini Miura között, pedig ez lett az ötödik legmagasabb összegért elkelt autó. Elképesztő formavilágú sportkocsi, közel felfoghatatlan ez a sziluett. Az SP1 és SP2 modelleknek nincs teteje, ráadásul az előbbi csak együléses. Se szélvédő, se bukókeret, a vezetés brutálisan tiszta élményét szolgálja, olyat, mint a 60-as évek nyitott versenyautói.
A Ferrari Monza SP1-ből csak 500 darab készül, 810 lóerős szívó V12-es motorja van, több mint 2 millió euróért ment el
Összesen 500 darab készül belőle egy és kétüléses kivitelben, újkori ára 1,5 millió euró és bár erről nincsen információ, valószínűleg már nem lehet rendelni, különben miért adtak volna érte több mint 2 millió eurót? Ez az autó a tökéletes befektetés mintapéldánya, a gyártás még nem fejeződött be, mégis már most többet ér, mint újkorában.
Ez egy 2020-ban készült autó és láthatóan pont a befektetés volt vele a cél és nem használták úgy közúton, mint Zlatan Ibrahimovic a sajátját. Ebben az autóban csupán 26 kilométer van, aminek a jelentős része a gyári tesztkör, a maradék a tárolás közbeni mozgatásból került bele. A Ferrari 812 motorját kapta, ami 6,5 literes szívó V12-es, az SP1 és SP2 modellekben 8500-as fordulatszámon 810 lóerőt teljesít.
Formaterve lehetővé teszi, hogy ne kelljen szélvédőt használni, a motorháztető és a kormány előtti idom, úgy vezeti el a levegőt, hogy közben légbuborékot képez a sofőr körül. Minden gyári tartozékával együtt került új gazdájához, vagyis a méretre szabott takaró és a színben passzoló bukósisak és a hozzá tartozó táska is járt hozzá.
Pódiumot kapott ez a hófehér Lamboghini Miura
Szédítő autós rendezvény a Concorso d’Eleganza és mellette a Villa Erba autókiállítása. Ép ésszel felfogni is nehéz sokáig, hogy mit lát az ember maga körül. Ilyen helyre mindenképp érdemes olyan társaságot vinni, akit kevésbé szólítanak meg ilyen autók. Ha egyedül lettem volna, valószínűleg végkimerülésig kattintgatom a fényképezőmet és szolidan pergő nyálcsóvával a szám szélén leheltem volna ki a lelkemet valahol a Testarossa sor és az M3 generációk között félúton.
Ez a Bentley Speed Six nem kelt el, de 17 autó gazdát cserélt
Annyi mesélni valóm van, hogy nem tudom ennyiben hagyni. Hamarosan újabb gyűjtéssel jelentkezem, amiben azokat mutatom meg, amik szerintem a legérdekesebbek voltak az árverésen.
