Meghatározó volt a Type 3 a Peugeot történetében, ugyanis az volt a francia márka első kiforrottnak számító típusa – már amennyiben a 19. század végén beszélhetünk kiforrottságról. Akkoriban viszont még Gaetano Rossi olasz gróf érdeklődését is felkeltette a modell, annyira, hogy be is hozatta Olaszországba – még 1892-ben.
Ez volt a Peugeot harmadik konstrukciója, az 1886-ban bemutatott, Serpollet-féle gőzüzemű tricikli (Type 1), valamint a benzinmotoros, ugyanakkor inkább kísérleti járműnek tekinthető Type 2 után. 1891-ben következett a Type 3. Elődje továbbfejlesztésével nemcsak robosztusabbá, de megbízhatóbbá is vált, így egyfajta tömeggyártás is kezdetét vette: három év alatt 64 darabot adtak el belőle világszerte.
Annak 565 köbcentis, kéthengeres V-motorját a hátsó tengely fölé építették be, mely 2, azaz két lóerős teljesítményével 18 km/órás csúcssebességre volt képes – ami abban a korban szédítőnek számított, miközben manapság a sebességrekord már jócskán meghaladják a 400 km/órát. Függőleges kormányoszlopú és láncos áttételű, de még kezdetleges kormányművel is ellátták a Type 3-at, ami négy utast tudott szállítani – igaz, ketten a menetiránynak háttal foglalhattak helyet.
Manapság meglepően hangzik, de a Type 3 marketing szempontjából is úttörőnek bizonyult a Peugeot-nál: az egyik példányt ugyanis átadták a Párizs-Brest-Párizs maratoni kerekpárverseny szervezőinek – érdekesség, de a megmérettetésen a kerékpárgyártásban is érdekelt alapító, Armand Peugeot is részt vett, így azt is ellenőrizhette, valóban ott vannak-e az út mentén azok a szervizpontok, amik 60 kilométerenként gondoskodtak az autó olajozásáról.
Végül érdemi meghibásodás nélkül teljesítette az 1200 kilométeres távot a Peugeot Type 3, csupán a sebességváltó egyik fogaskereke tört el menet közben, amit egy cipészműhelyből kölcsönkért szerszámokkal orvosoltak. Az autónak ráadásul nemcsak a kerékpárverseny útvonalat, hanem további – oda-vissza – 800, összesen pedig 2000 kilométert kellett teljesítenie, 15 km/róás átlagsebesség mellett.
64 darab készült az első nem kísérleti Peugeot-ból. (Fotó: Stellantis)
Ezek után lett a Type 3 az első Peugeot, amit magánember vásárolt meg: a francia márka – az előző év augusztusában leadott megrendelés után – 1893 első napjaiban szállította meg Rossi gróf megrendelését, amire az újdonság erejével az egész környék felkapta a fejét. Már csak azért is újdonság volt, mert akkoriban nagyon kevesen engedhettek csak meg maguknak egy ekkora kiadást, ami egy textilgyári munkás hatévnyi bérének felelt meg.
Az események persze gyorsan követték egymást, egy évvel később Carlo Ginori gróf egy Panhard & Levassorral hajtott végig Firenzén – sokáig ezt tekintették Olaszország első automobiljának –, Milánóban Carlo Brena vásárolt egy Benzt, és Marino Torlonia gróf jóvoltából Rómában is feltűnt egy ma már nem beazonosítható, négykerekű jármű.
A századfordulóra az automobil már nem váltott ki megdöbbenést az olasz emberekből. Mégis tény, hogy a Peugeot Type 3 teremtette meg az olasz autógyártás alapjait. Egyrészt közvetlenül, amikor a Milánó közelében működő Costruzioni Meccaniche di Saronno üzem 1894-ben megkezdte a Peugeot Type 3 összeszerelését és forgalmazását.
A Type 3, a háttérben pedig az Olaszországban nemrégiben bevezetett Peugeot 408. Van különbség… (Fotó: Stellantis)
Ennél nagyságrendekkel fontosabb volt azonban az a hatás, amelyet a Peugeot Type 3 egy piemonti község, Villar Perosa ifjú polgármesterére gyakorolt. A műszaki végzettségű fiatalember katonai karrierjét követően 1893-ban tért haza szülőfalujába, hogy elhunyt édesapja helyébe lépve igazgassa a település ügyeit. Politikusként hamar eljutott hozzá Gaetano Rossi gróf csudálatos szerkezetének a híre. Nem nyugodott, amíg ki nem járta a grófnál, hogy maga is kipróbálhassa a Peugeot-t, az élmény pedig lenyűgözte.
Innentől fogva Giovanni Agnellit semmi más nem foglalkoztatta, minthogy ő maga is az autóiparban tevékenykedjen. Álma 1899-ben vált valóra, amikor Emanuele Cacherano gróf tőkéstársaként megalapította autógyárát, amit egyszerűen torinói olasz automobilgyártó üzem – azaz Fabbrica Italiana Automobili di Torino, röviden F.I.A.T. – néven jegyeztettek be. A többi pedig már történelem…
Valamivel több mint öt évvel ezelőtt, 2017 utolsó napjaiban a torinói Museo Nazionale dell’Automobile büszkén mutatta be gyűjteményének egyik üzemképes állapotba hozott tagját. A több éves előkészület után megvalósult helyreállítást a Peugeot olaszországi importőre finanszírozta, megvalósítását pedig egy bizonyos Alessandro Rossi, Schio város történelmi egyesületének tiszteletbeli tagja vezényelte le. A névegyezés nem a véletlen műve, hiszen Alessandro Rossi egyik felmenője volt az a bizonyos Rossi gróf.
