Megbolondult a világ, már nem csak a városi utakat, hidakat sajátítják ki, lepik el a kerékpárok, hanem már egy közlekedési múzeumban sem látsz nagyon mást, szinte csak biciklit. Mi történik itt? Mindenki megőrült?
Nem, nincs ekkora baj, csak új, időszaki kiállítást nyílt a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Északi Járműjavító Dízelcsarnokában, ami a kerékpározás bő 200 éves történetét mutatja be, Karl Drais mázsás, fa futóbiciklijétől a legmodernebb elektromos rásegítésű e-bike-okig, több mint 100 kiállított, többségükben valamilyen magyar szállal is rendelkező bringa segítségével. A Közlekedési Múzeum „Bringára váltva” című új időszaki kiállítása október 23-áig látogatható. Mi már megnéztük.
Bár a korábbi közlekedési múzeum nem igazán volt egy gyerekbarát intézmény a kriptaszerű világításával, felnőttek szemmagasságában lévő vitrinekkel, minimális interakcióval – emlékeim szerint mindössze egy vasúti kereket lehetett kalapáccsal ütögetni, és hangból kideríteni, hogy sérült-e rajta az abroncs, vagy sem, de amúgy nem, nem ezt hívják krampácsolásnak –, de az újban, legalábbis a bringás kiállításon, már gondoltak a gyerekekre is. Jó, nem vitték túlzásba, de például itt már van mit fogdosni, nyomkodni, kipróbálni nekik is és a felnőtteknek is.
Például aki érez magában késztetést arra, hogy a lábai közé kapjon egy irgalmatlan méretű kereket, az felpattanhat egy velocipéd nyergébe, bár a felpattanás itt erős túlzás, mert inkább elkeseredett, görcsös küzdés után lehet felülni a félelmetes magasságban lévő keskeny nyeregbe.
Ha másféle járművek, gépek érdekelnek, akkor ide is érdemes ellátogatni
Szintén nem egy belvárosi, a lezárt rakparton andalogva elérhető program, de az Aeropark is klassz nyári program járműfixált gyerekkel. Itt még a régi repülőkbe is be lehet kukkantani, de vannak földi kiszolgáló autók, teherautók is a szabadtéri kiállításon. Ha a vasútfétis jeleit véled felfedezni a gyereken, akkor irány a Vasúttörténeti Park, vagy akár a hűs, budai hegyekbe is mehettek egy jót a gyermekvasúttal, és ha mázlitok van, még a gőzőst is elcsíphetitek.
Szerencsére menni nem kell vele, a magyar mester által készített replika bringa stabil állványra szerelve várja, hogy felüljenek rá. Állítólag amúgy a haladás is roppant fura vele, ugyanis az első tengelyen lévő fix pedál miatt minden egyes taposásánál kézzel ellen kell tartani a kormánnyal a taposás miatt elforduló keréknek. Viszont a szakértő szerint ez hamar megszokható, de a kissé imbolygó haladás hozzátartozik a velocipédes életérzéshez.
Aki inkább földközelben maradna, annak ott egy rekumbens – magyarul hanyatt- vagy fekvőkerékpár –, amire szintén fel lehet ülni. Aki nem csak ücsörögne, annak ott a bringaszimulátor is, ami nem egyszerű játékszer, hiába van előtte óriási monitor. Sokkal inkább sporteszköz, amivel a szomorú, esős, undok téli időjárás mellett is formában tarthatja magát a sportoló, miközben akár Barcelona utcáin is tekerhet, nézelődhet, persze csak virtuálisan. Közben a rendszer a pedál ellenállását, a nehézséget hozzáigazítja a képernyőn látható domborzathoz. Boszorkányság.
A rendőrség tapasztalatai szerint a kerékpárosok nem igazán vannak képben a KRESZ-szabályokkal kapcsolatban, így a gyerekek a kerékpár kötelező felszerelését is végigtanulmányozhatják, kipróbálhatják, hogyan működik és mire való egy modern bicikliváltó, és a belsőpumpálásba is belekóstolhatnak. Emellett van néhány közlekedési tábla is, amiket hasznos dolog ismerni, illetve betartani az utasításait.
Akik jobban vonzódnak a szénhidrogén-származékok által hajtott járművekhez, azok kénytelenek beérni két motorkerékpárral, amik mögött a szélárnyékban természetesen kerékpárosok döntögettek rekordokat, illetve egy látszólag príma állapotban lévő Fiat 131, aminek szintén van bringás kötődése, mert akár a Giro d’Italián is dolgozhatott anno. Ezen kívül a bringák között egy Dongó segédmotor is megtalálható, ami szintén benzint éget, miközben besegít a kerékpár hajtásába.
A kiállításon olyan, a kerékpár egyedfejlődésében kulcsfontosságú darabok is megtalálhatók, mint az 1860-as évekből fennmaradt Michaux pedálhajtású kerékpár, vagy a már említett, komikus méretű első kerékkel rendelkező velocipéd, de van itt bőröndbe rámolható, szétszedhetó canga, és a Fatbike egyik ősének is nevezhető, három darab egymás melletti első kerekű jószág. De vannak versenygépek, sebességrekordra törő, felfoghatatlan áttételekkel ellátott bicajok, elektromos hajtású, mázsás prototípus, és régi Camping bringa ugyanúgy, mint ki tudja, mióta védőfóliában pihenő, null kilométeres bicikli.
És persze hétköznapi kerékpárok is – például olyan, mint ez itt lent, ami a legolcsóbb bringa volt, amit Balin egy kereskedésben talált Mátyás Zoltán, mégis alkalmas volt arra, hogy néhány defektet leszámítva gazdája lenyomjon vele egy 10 ezer kilométeres kalandtúrát –, amelyek azt bizonyítják, hogy nem kell milliós befektetés ahhoz, hogy életre szóló kalandokat szerezz nyeregben ülve. Baliról egy strandpapucsban indulva, Budapest érintésével Portugáliáig tekert, ahonnan repülőn eljutott Amerikába, majd még 1500 kilométert tett teljesen mezei kerékpárjába.
Ha rápörögtél a furcsa kerékpárokra, akkor mutatunk még néhányat. Olyanokat, amiket mi is kipróbáltunk már, és szerettük őket:
Itt két- és háromkerekű hanyattbicikliket próbálunk ki:
Ez itt egy nagyon spéci villanybringateszt:
Ezzel olyan terepen is bicajozhatsz, ahová épeszű ember nem megy biciklivel:
Itt a világ legjobb összecsukható kerékpárjának tesztjét olvashatod el:
Végül egy menő, fából készült biciklit is kipróbáltunk: