19:52-t mutat az órám, a BRFK Közlekedésrendészeti Főosztályának kívülről kissé lehangoló épülete előtt téblábolok, van még pár percem este 8-ig, a megbeszélt találkozóig. Alig pár napja küldtem a kérést, hogy elmehessek a járőrökkel egy éjszakai razziára, és nem is kellett sokáig várni az alkalomra.
A dolog szomorú apropóját valószínűleg mindenki ismeri, az Árpád hídon történt halálos baleset miatt voltam kíváncsi arra, mit is csinálnak a rendőrök, hogy elejét vegyék a hasonló tragédiáknak. Megpróbálják-e kiszedni a hasonló őrülteket a forgalomból, ránéznek-e az éjszakai gyorsulási versenyek zajától hangos, jól ismert fővárosi helyszínekre, vagy kimerül a cselekvési terv az autóban ketyegő traffipax használatában.
Ha minden jól megy, hamarosan kiderül, mert valódi akcióra kaptam meghívót, nem egyszerű sebességmérésre. Közben eljön a nyolc óra, jönnek is értem. Felkaptatunk a másodikra, gyors bemutatkozás, közben előkerülnek az este kellékei.
Már a helyén a legújabb traffipax. Egy masszív vasráccsal biztosított szobából előkerül az új csodatraffipax – Lencsés Csaba kollégám már írt róla, akit a technikai részletek, árak érdekelnek, azok ide kattintva elégíthetik ki tudásvágyukat – és közben elkezdődik az eligazítás is. Én sem tudom még a ma esti programot, de feltűnően sokan vannak a helyiségben.
Közben kiderülnek a részletek is, már tudom, hová és miért megyünk ennyien ma éjszaka. Felkapjuk a technikát, lepakolunk, mindenki felveszi a fényvisszaverő mellényt, mérőeszközöket, helyére kerül a traffipax és egy civil Škodával kiegészülve indulunk Soroksárra.
Soroksár
Alig férünk be a rendőrőrs parkolójába, ami nem is kicsi, de már tele van rendőrautóval. Škodák, Mercedesek, Opelek, és az épület előtt még pár VW is parkol, bőven van itt 12-15 darab autó. Plusz a személyzet. A soroksári rendőrőrs vezetője ismerteti a részleteket, miért vagyunk itt, és mi a terv. A problémát a bevásárlóközpont parkolójában hétvégenként este összegyűlők jelentik, illetve pontosabban nem is ők, hanem az a pár figura, akik driftelnek, gyorsulgatnak, randalíroznak a parkolóban. És nemcsak driftelnek, hanem néha fel is kenődnek erre-arra, kárt okozva a saját autójuk mellett az infrastruktúrában is.
Várakozás közben megkérdem az őrnagytól, mégis, mi a baj a drifteléssel? Nem veszélyesebb, mint egy 80 pluszos sofőr, aki forgalommal szemben hajt fel az autópályára, de egy átlagos biciklis futárnál is kevesebb kockázatot jelent. A válasz lényege, hogy másokat veszélyeztet a driftelés, és anyagi kár is keletkezhet – történt is ilyen már a parkolóban –, amit ugye jobb elkerülni. Meg persze a prevenció, a ráérős fiatalok ne érezzék menőnek, követendőnek a közúton randalírozást.
Feszegettem még a témát, a legutóbbi, körforgalomban Camaróval drift… izé, szerencsétlenkedő figurát említve, aki tök egyedül volt, amikor kamerafelvétel alapján megbüntették és a jogsijától is megszabadították egy időre. Ha a környéken nincs élő ember, akkor mégis kit és mivel veszélyeztet? De nem is ez a lényeg, hanem hogy mindennek megvan a helye. Hiába lövök remekül célba, a Kossuth téren akkor sem mutathatom be a tudásom, ha csak tízest tudok lőni, csukott szemmel is. Síelni is sípályán szokás, driftelni, versenyezni is tessék pályanapra járni. Ezzel meggyőzött, itt elengedtem a kérdést.
Közben még mindig várunk. A szúnyogok felébredtek, a legtöbben a telefonjukba mélyedve töltik az időt, beszélgetnek. Én még megtudom, hogy hiába az új csodatraffipax, a sok automatizmusával, egy képzett rendőr hatékonyabban tud dolgozni a régebbi, kézzel zoomolos eszközzel. Később aztán az autóban is látom, mennyire küzdelmes éjszaka, menet közben használni a kamerát.
A jel
Megkaptuk a jelzést, a parkolóban elérte a létszám a kritikus tömeget, indulunk. Mindenki a bevásárlóközpont óriási parkolójának neki kijelölt kijárata felé tart, a mi autónk pedig egyenesen az összevissza leparkolt autók és a látszólag ártalmatlan közönség mellett áll meg. A dinamikus megérkezés kicsit veszít a lendületéből, amikor látszik, hogy csak kempingszékeken ücsörgő, beszélgető, békés fiatalokkal és autóikkal van tele a környék, ma este nincs bajkeverő sehol.
Ugyan a parkoló másik szegletéből jönnek motorhangok, hogy ott mi történik, azt nem tudom. Nálunk egy hiányzó első rendszám mellett egy furcsa audis a fogás, kirívó szabálytalanság nincs. Mondjuk a komplett kerékcserét végző brigád fura látvány a mázsás krokodilemelővel, de illedelmesen megkérdezték, hogy folytathatják-e a megkezdett cserét, és mivel nem volt ellene kifogás, békében szereltek tovább. Itt ajánlanám a főpolgármester figyelmébe a közösségi autószerelő tereket, mint lehetőség. Tuti népszerű ötlet lenne a sok közösségi bármi mellett ez is.
Nincs itt semmi látnivaló
Az igazán nagy fogás ezúttal elmaradt, de hosszú még az éjszaka, és a városnak vannak még problémás részei. Szétválunk, átülök egy másik autóba és elindulunk Újpestre, ahol péntek-szombat éjjel éjfél körül felhangosodik a környék. Az Árpád hídnál fordulunk rá a széles, végtelennek tűnő útra, de hiába érkezett bejelentés is, az égvilágon senki nem megy itt ma gyorsabban a megengedettnél. Bevallom, kicsit már csalódott is vagyok.
Szinte egész a Megyeri hídig gurulunk, majd vissza. Aztán újabb kör, és elnézünk az Óceánárok utca felé is, ahol mindig vastag gumicsíkok szabdalják a hívogatóan széles aszfaltot. Semmi. Vissza a Vácira, az OMV kúton áll vagy 6-7 autó, az egyiknek mostanában rosszul csengő RACE-XXX a rendszáma, és láthatóan nem 1,6-os szívódízel rotyog az orrukban. Beszélgetnek, elvannak, nem zaklatja fel őket a rendőrautó látványa.
Közben nézem a Wazét, hogy bekerült-e már az autó az adatbázisba, de sehol nem látom a rendőri intézkedésre figyelmeztető jelet. Igaz, egy mozgó autót nehéz is lenne egy fix helyszínre bejelenteni. De a menet közben történő sebességmérés sem leányálom. A háttámlára szerelt állványba kapaszkodva, a hátsó ülésről bármit is „eltalálni”, komoly összpontosítást igénylő feladat. A kamera teszi a dolgát, egymás után méri a közlekedőket, de még éjfél után sincs nemhogy jelentős, de semmilyen sebességtúllépés sem. Én erre lakom, tudom, hogy ilyen nincs. És ma éjjel mégis ez van.
A sokadik kör után a rádión szólnak, hogy az Árpád hídon lévő, telepített sebességmérést még megnézhetném. Kiszállok a Budára vezető oldalon a buszmegállónál, ahol két rendőr áll a tripod mögött. A kezelő finom tenyérmozdulatokkal mozgatja a készüléket – ez ma a harmadik típus, amit látok –, közben nézzük az adatokat. Hopp, 108 km/h, azért ez már nem kevés. Szinte kinevetnek, és megmutatják a gép memóriájában lévő mai rekordert, akinél laza 167 km/óránál készült a fotó. 167! (Az Árpád hídon 70 km/óra a sebességhatár.)
Nem kell sokat várni, sorban jönnek a gyorshajtók, pedig még szinte meg sem száradt a festés a kijavított szalagkorláton. Három óra alatt 81 gyorshajtóról készült felvétel, de így is volt, aki megúszta. Például az a teslás, aki 150 körül rombolt át a híd belső sávjában, csak az éppen megállóba befutó busz kitakarta a kritikus pillanatokban. A másik nyertes szintén egy Tesla taxi volt, aki nem is ment vészesen gyorsan, de a lézerblokkolója tette a dolgát.
Tényleg ennyire hülyék?
Három óra alatt úgy hárommillió forintot fotózott össze az Árpád hídra vezényelt kamera. Bár nem hiszek a fixen telepített sebességmérőkben, de úgy látszik, az Árpád hídon tényleg volna értelme. Akár többnek is, ha egyetlen éjszaka alatt, pár nappal egy itt bekövetkezett baleset után is ennyi gyorshajtót lehet vele lefotózni. Amik nem is kis sebességtúllépések, a 81 gyorshajtóból 20-ról 100 km/órás sebesség fölött készült a felvétel.
Tanulság
Leginkább az, hogy a rendőrök, ha nem is mindig látványosan, de kitartóan próbálják kiszűrni a forgalomból a veszélyesen közlekedőket. Ezen az éjjelen a Pofátlan-tan-ító videók főszereplő autója is végig dolgozott – valószínűleg abból is lesz majd idővel kisfilm – és traffipax is akad bőven az utakon, mozgó és fix is.
Ha pedig gyorsulni akarsz, vagy a drift az életed, nincs azzal semmi baj, a fővárosban jelenleg nyomott trend ellenére nem bűn rajongani az autóért, a vezetésért, de tényleg csináld ott, ahol senkit nem zavarsz, vagy épp veszélyeztetsz vele. Pályanapon, zárt versenypályán, a saját, vagy a haverod tanyáján a csalitosban, mindegy. Azzal a rendőröknek sem lesz bajuk.