Valószínűleg az autózással egyidősek a különféle fogyasztáscsökkentő adalékok, csodaszerek, eszközök, amikkel valamilyen módon spórolni lehet az üzemanyagköltségen. Láttunk már belőlük eleget, leginkább persze a semmiresejó kategóriából, amik csak a lehúzásról szólnak. Persze így is vannak olyan vásárlók, akik megesküsznek rá, hogy használatukkal tényleg érezhetően kevesebb üzemanyag fogy a tankolások között.
Még akkor is, ha csupán egy LED-et tápláló, vagy a bonyolultabb darabokban villogtató elektronika található az eszközben. És rengetegen vannak – a válaszadók 14 százaléka – aki a leleplező cikk elolvasása után is elhiszik, hogy a gyártónak van igaza és a szivargyújtóba dugott, kondenzátorból, ellenállásból és LED-ből álló kacat működik, 6 százalékuk óvatosabb, ők csak lehetségesnek tartják. Elkeserítő a helyzet, így nem meglepő, hogy jól megélnek ezek a cégek a balekokból.
Amit most kaptunk kipróbálásra, abban viszont lehet valami. Már csak azért is, mert nem szivargyújtóba, vagy OBD csatlakozóba kell dugni, hanem egyenesen a tankba pottyantani a picike, fél grammos tablettát, ami az írás szerint 11-20 gallon – 41-75 liter – üzemanyaghoz elég. Bár Amerikában már ismert egy ideje az MPG Xtreme nevű kis pasztilla, nálunk egyelőre nem indult meg a forgalmazása. Mi ötdarabos, gyógyszerszerű kiszerelésben kaptunk belőle pár mintapéldányt, hogy próbáljuk ki, írjunk róla, de van belőle kisebb és professzionális felhasználásra, szánt – teherautókba, kamionokba – nagyobb méretű és több darabot tartalmazó kiszerelés is.
Viszont ezzel a termékkel bajban voltunk, mert nem lehetett ránézésre megállapítani, hogy működik-e, vagy sem. Szét sem lehetett szedni, így ki kellett próbálni. De hogyan? Tesztautóba biztos, hogy nem teszünk ismeretlen eredetű dolgot, és mivel papíron mindegy a szernek, hogy milyen belsőégésű motorba kerül, és a jármű kora is lényegtelen, végül Horváth Zsolt kollégám a dízel BMW-je tankjába ejtette bele a csodaszert, én pedig a kétütemű, ezeréves robogómmal kísérleteztem. Zsolt továbbra is úgy közlekedett az autóval, ahogy szokott, úgy mért, nekem a robogóval könnyebb dolgom volt tesztköröket járni, hiszen abban egy tanknyi üzemanyag jóval hamarabb, durván 100-120 kilométer alatt elfogy.
Emellett ellenőrizhetően ugyanannyit is egyszerűbb tankolni, hiszen a benzinszint szemmel tartható, csak a töltőnyílásig kell tankoláskor csepegtetni a benzint. Az adagolás viszont jóval macerásabb, mert az 5 literes tankba kb. egy tized tablettát kellett volna bedobni. Tízbe törni viszont még egy óriási pezsgőtablettát sem lehet, nemhogy egy ilyen körömnyi izét. Egy liter benzinben feloldva a tablettát, viszont már remekül lehet akár milliliteréként is adagolni a már folyékony varázsszert és ez a palack befér a robogón lévő boxba is, hogy mindig kéznél legyen.
Hogy kell használni?
Bár a picike tabletta a teli tankban is könnyedén, a gyártó szerint másodpercek alatt feloldódik, mégis az a legbiztosabb módja a használatának, ha tankolás előtt ejtjük a tankba és rátöltjük az üzemanyagot. Benzint, vagy dízelt, mindegy. Aztán ha szerencsések vagyunk elsőre, ha kevésbé, akkor pár ilyen kör után már örülhetünk is az eredménynek. Ha nem tetszik, vissza lehet küldeni, de a gyártó weboldala szerint csak a bontatlan, újraértékesíthető csomag árát térítik meg. Visszaküldeni a vásárlástól számított 90 napon belül lehet.
Mit ígér?
Alacsonyabb fogyasztást, nagyobb teljesítményt és kisebb károsanyag-kibocsátást. A szer katalizátorként – ez nem az autóból flexszel kiszerelhető, majd kétes alakokon keresztül jó pénzért értékesített változat, hanem az, amiről kémia órán tanultál. Emlékszel, „a katalizátor olyan anyag, amely az aktiválási energia csökkentésével gyorsítja a reakciót, de a reakció végén változatlanul visszamarad”– felgyorsítja és optimalizálja a hengerben az égést, bármit is jelentsen az optimalizálás. Ha minden jól megy, állítólag 22 százalékos fogyasztáscsökkenést lehet vele elérni. Ami egy 8 literes átlagfogyasztású autónál majdnem 1,8 litert jelent mínuszban, 100 kilométerenként.
Ez már szabad szemmel is jól látható mennyiség, sőt, tankolásnál is megérezni. Viszont ezt a maximális megtakarítást csak az ötödik tankolás után lehet jogosan elvárni a tablettától, a leírás szerint. A szkeptikus énem itt már jelez: ha az égést katalizáló anyagról van szó, akkor miért is kéne átengedni a motoron 5 tanknyi adalékolt üzemanyagot a sikerhez? Szerencsére nem kell, a neten található amerikai tesztelők beszámolói szerint már az első tabletta használatánál 23 százalékos fogyasztáscsökkenés tapasztaltak. Jól hangzik, igaz? Kipróbáltuk, és most jönnek az eredmények!
Zsolt a BMW-vel nagyjából úgy autózott, ahogy szokott, – hol több autópályás szakasszal, hol inkább városban vezetve – így nehéz az összehasonlításból kihámozni bármi változást. A tesztek előtt egy 500 kilométeres autópályás szakasszal megspékelt 860 kilométer körüli úton 6,88 literes átlagfogyasztás lett a mérés eredménye, még a tabletta használata előtt. Aztán elkezdte használni a fogyasztáscsökkentőt, de közben inkább városban autózott, így nem meglepő, hogy a fogyasztás is felugrott 7,15 literre.
A második tablettás tankolás, közel azonos használat mellett már 6,42 literes eredménnyel zárult, majd jött egy újabb tankolás, csak most már tabletta nélkül, aminek 6,38 liter lett az átlaga. Végül újra egy tablettás mérés jött, ahol a mérés végén 6,82 liter lett az átlag. Ebből leginkább az derül ki, hogy valószínűleg többet számít, milyen stílusban és milyen környezetben, forgalomban vezet valaki, mint a különféle fogyasztáscsökkentő szerek. De nézzük, mi a helyzet a kétütemű, ezeréves járgánnyal.
Újpestről észak felé indulva aránylag egyszerű olyan utat találni, ahol folyamatosan lehet azonos tempóval motorozni fel-alá. Baromi unalmas elfoglaltság, de megoldható. A 61 kilométeres úton tabletta nélkül 2,4 liter szaladt le a torkán (ez 3,9 liter / 100 km) majd jöttek a tablettás eredmények, még aznap lett egy 2,6 literes átlag is. Pár nappal később 2,3 literrel ment le a 61 kilométer. Majd jött egy 3,4-es mérés, ami nyilvánvaló baromság, valamit rosszul írhattam fel, így ezt töröljük a jegyzőkönyvből. Legközelebb, egy esős napon 2,1-re csúszott a fogyasztás, az utolsó mérés átlaga viszont újra az eredeti közelébe jött vissza a 2,5 literrel. Mindez ugyanazon a 61 kilométeres szakaszon. Én nem igazán látom a kimutatható, tuti eredményt, igaz, az öt teletank nem is volt meg.
Placebo?
Meglepő, de simán lehet mérhető fogyasztáscsökkenést elérni úgy is, hogy semmi nem történik az autóval, csak a sofőr elhiszi, hogy működik a benzincsőre tapasztott mágnes, vagy a tankba öntött adalék. Ismer ilyet az orvostudomány is, amikor mindenféle hatóanyag nélküli, gyógyszernek látszó dolgot adnak a betegnek, és ő varázsütésre jobban érzi magát. Ez tapasztalható a fogyasztásnál is, például egy tetőcsomagtartó-kölcsönző tulajdonosa mesélte, hogy az emberek úgy hozták vissza a bérelt síboxot, hogy állították, kevesebbet evett úgy az autó, hogy az rajta volt.
Pedig valószínűbb, hogy egyszerűen óvatosabban, lassabban vezetett a megrakott tetőboxszal, mint anélkül, esetleg a tengerpartra vezető autópályás úton eleve kevesebbet eszik az autó, mint a hétköznapi ingázás közben. Végülis, ha valaki meggyógyul attól, hogy egy darab kavicsot szopogat, akkor a kavicsot is nevezhetjük gyógyszernek. A végeredmény a fontos. Valahogy így lehet a fogyasztáscsökkentőkkel is, mindegy, hogyan, ha a végén kevesebbet kell tankolni, akkor már megérte. Csak arra kell vigyázni, hogy végül több legyen a megtakarítás, mint amennyi pénzt kiadunk a fogyasztáscsökkentőért.
Ami viszont tuti működik és még pénzt sem kell érte adnod, azok a hagyományos módszerek: ne vigyél magaddal nehéz kacatokat az autóban, kapcsold ki az éppen felesleges elektromos fogyasztókat, okosan használd a klímát, nagyobb sebességnél viszont húzd fel az ablakokat. Ha pedig a guminyomásra is odafigyelsz, karbantartod az autód és használat után a tetőcsomagtartót is leszereled, valamint ésszel gyorsítasz, használod a motorféket, akkor tuti, hogy kevesebbet kell majd tankolnod.
További, valóban működő tippeket pedig itt találsz: