Lehet, hogy laikusként nem tűnik agysebészetnek a burkolatjelek festése, de hidd el, ez is egy szakma, tele trükkökkel, és persze itt is lehet nagyokat hibázni. Akkorákat, mint amilyen egy délceg SOTP felirat. Mi most azt mutatjuk be, mivel, milyen körülmények között és hogyan lehet hibátlan végeredményt letenni az asztalra. Vagy inkább az aszfaltra.
Addig nem is nagyon tűnik fel, mennyire fontosak az útburkolati jelek, amíg nem hiányoznak. Vagy azért, mert már lekoptak, vagy azért, mert egy frissen aszfaltozott szakaszon autózol, amire még nem kerültek felfestések. Utóbbinál különösen az éjszakai vezetés lehet kalandos, de egy összetettebb kereszteződésben is sokkal könnyebb a megfelelő sávba találni befordulás után, ha terelővonalak segítik a kanyarodást.
Ki, és hogyan festi fel ezeket a jeleket?
A pályaválasztási tanácsadóban hiába keresed a „csíkhúzót”, biztosan nem találsz ilyet. Sőt, képzés sincs, ezt legfeljebb egy forgalomtechnikai eszközök telepítésével foglalkozó cégnél tanulhatod meg, akik burkolati jelek festésével is foglalkoznak. Furán hangzik, de a szakmai titkok itt ha nem is apáról fiúra, de mesterről mesterre szállnak.
És mint minden szakmának, ennek is megvannak a saját fogásai. Hogy hogyan lehet szép, egyenletesen futó, szabályos ívet festeni, vagy, hogy hogyan kell rendbe hozni, amit a kivitelezés során mások elfuseráltak. Mi is egy ilyen forgalomtechnikával foglalkozó cégtől kaptunk szakmai segítséget, a CSP Trade Kft. telephelyén nézhettük meg a festéshez szükséges eszközöket, alapanyagokat. Jártunk már náluk korábban is, legutóbb a KRESZ táblák készítésének titkait mutatták meg. Erről itt olvashatsz:
Mi kerül az útra?
Alapvetően kétféle festékkel találkozhatunk az utakon, az egyik oldószeres festék, a másikat pedig termoplasztikus anyagnak hívják és ahogy a nevéből sejthető, melegítés után kerül a felületre. De nem ez az egyetlen különbség köztük. Míg az oldószeres festéket aszfaltra, betonra és műgyantára, térkőre is fel lehet hordani és aránylag kicsi a festékigénye, addig a termoplasztik leginkább aszfaltburkolatra való, a beton felületről a hőtágulás miatt előbb utóbb lepereg, nem köt hozzá úgy, mint az aszfalthoz és jóval nagyobb az anyagigénye is, 1-3 milliméter vastagon fedi az utat.
Tartósságban is nagy a különbség, az oldószeres festésre általában egy év jótállást adnak, míg a tartós változatra kb. három év a garancia. Hogy ez tényleg tartható legyen, érdemes a gyártóval is egyeztetni, aki a klíma, és a használat körülményeit mérlegelve – járnak-e rajta szöges gumival, télen hóekézik-e az utat – ajánlanak megfelelő tulajdonságú anyagot a munkához.
Hogy kerül a jel az aszfaltra?
Az útburkolati jelek festése előre meghatározott terv, rajz alapján történik, a terepi munka pedig méréssel és jelöléssel kezdődik. Persze, ha meglévő, de lekopott jelet kell újra láthatóvá tenni, akkor egyszerűbb a munkamenet, csak követni kell a már meglévő felfestést. Ha kész a jelölés, akkor a körülményektől függően önjáró, vagy kézi mozgatású festőgéppel hordják fel a feladathoz megfelelő festékanyagot. Ezeket leginkább az út szélét jelző, hosszan húzódó optikai jeleknél, illetve a terelővonalaknál használják, de képesek fésűs jelet is készíteni.
Az önjáró gépek egy töltéssel akár kilométernyi festékcsíkot is képesek az útra vinni, és a számítógépvezérelt festőgép mindet megcsinál automatikusan, csak irányban kell tartani. A kézi eszközöknél már több a feladat, itt a kocsi mozgatása, íven tartása és a festékadagolás mellett a gyöngyszórást is az operátor végzi, ami még így leírva sem tűnik könnyűnek, kint a terepen pedig kifejezetten megterhelő feladat.
A gyalogátkelőhelyek festésénél maszkolni szoktak, de sablon használatával is kerülhetnek különféle burkolatjelek az útra. A legérdekesebbek mégis az előregyártott, tartós jelek, amelyek kartondobozban érkeznek, és mint az IKEA-s bútorokat, a felhasználás helyén kell őket összeállítani, majd az aszfaltra melegíteni.
Egész összetett jelzések is készülnek ebből az anyagból, – mint például a kerékpárutat, vagy gyalogátkelőhelyet jelzők – és akár több színű elem is előfordulhat egy egy készletben. Bár ezek nem olcsók, a telepítésük gyorsasága és viszonylagos egyszerűsége – nem igényelnek különleges, drága gépeket – miatt mégis gazdaságos a használatuk.
Sárga csík
Az ideiglenes jelek tereléskor kerülnek az útfelületre, jellemzően sárgák és ragasztják őket az útra. Ezeket ha elvégezték a feladatukat, könnyű nyomtalanul felszedni, de a tartós jelek eltávolítására is létezik módszer, bár az nem túl kíméletes. Gyakran látni ilyet, ahol az útfelület felső rétegét egyszerűen lemarják a feleslegessé vált jelzéssel együtt. Van erre finomabb módszer is, amikor homokszóróval távolítják el, illetve az is előfordul, hogy egyszerűen fekete festékkel lefedik. Utóbbi persze nem végleges megoldás, mert a fekete festék is lekophat egy idő után.
Mennyi idő alatt szárad meg?
Ez nyilván hőmérséklettől, páratartalomtól függ, de az oldószeres festés 20 fokon legfeljebb 30 perc elteltével késznek tekinthető, de a gyakorlatban ez inkább 15 percet jelent. A tartós jel ennél sokkal gyorsabban, nagyjából 5 perc alatt kihűl, hozzátapad az aszfalthoz. Ebbe az időbe bele kell még férnie az üveggyöngy bedolgozásának is, ami a festés sötétedés utáni láthatóságáért felel. Éjszaka az autók fényszórójából érkező fény az üveggyöngyök belsejében megtörik, visszaverődik és ettől látszik úgy, hogy világítanak a felfestett jelek.
Az oldószeres festékre kisebb méretű gyöngyöket szórnak kézzel, ezek belekötnek a festékbe, míg a termoplasztikus anyagba nagyobbak kerülnek, amik egy része belesüllyed, beletapad a vastagabb anyagba. Sőt, utóbbiba gyárilag is kevernek gyöngyöt, amíg így a festék kopásakor előbb utóbb a felszínre kerülnek, és elvégzik a feladatukat. Bár felhordás után aránylag hamar rá lehet hajtani a friss festésre, mégis van olyan autós, aki ennyit sem bír ki és a terelésre fittyet hányva a friss festésen áthajtva pecsételi végig az utat. Őket nyilván sokan szeretik.
Lehet rosszul csinálni?
Persze, bármit el lehet rontani, így a burkolati jelfestést is. Akár a jelöléskor, akár a kivitelezéskor. Esőben, vizes felületre például nem lehet festeni, és a poros, olajos felszínen sem marad meg a festék úgy, ahogy kellene. Egy útépítésnél általában a burkolatjelek festésének kellene az utolsó fázisnak lennie, akkor, amikor már az utolsó munkagép is elhagyta a területet. Ennek ellenére gyakran előfordul, hogy a felfestések, táblák már kikerültek az útra, de még utána is végeznek komolyabb munkákat, amik a festést és az útmenti infrastruktúrát is károsíthatja.
Logikátlannak tűnik, de a friss aszfaltra egyáltalán nem lehet burkolatjelet festeni. Ilyenkor még az aszfalt alatti emulziós réteg szép lassan szivárog felfelé, amit a festék magába szív és megszürkül tőle. Ez visszafordíthatatlan változás, a jelből sosem lehet már újra fehéret csinálni. Hogy ez ne fordulhasson elő, időjárástól, páratartalomtól függően 1-7 napnak el kell(ene) telnie az aszfaltozás befejezése és a burkolati jelek felfestése között.
A technológia mellett a kivitelezés is rejt magában hibalehetőséget, a túl hideg, vagy túl meleg termoplasztik sem úgy viselkedik, ahogy kell, de a kijelölésnél is lehet hibázni. Például egy gyalogátkelőhelynél nem igazán elegáns fél, vagy töredék jellel kezdeni, vagy éppen befejezni – a csíkszélesség adott, ez 50 centiméter – míg a legkisebb „zebra” szélesség 3 méter. Itt arra is oda kell figyelni, hogy a jellemzően az úttest közepén húzódó bitumenes illesztésre sem tapad rendesen a festék.
Emellett olyan banális hibák is előfordulnak, – bár ez egyáltalán nem a jelfestő cég sara – hogy a terveken nem számolnak a felfestett vonalak szélességével. Pedig az elkészült úton csak a felfestések közötti szakasz számít sávnak, ennek kell elérni az előírásokban szereplő minimális szélességet. Ami pedig igazán el tudja csúfítani a legprofibb felfestést, az a girbegurba aszfalt. Na, ezen a vonalzóval húzott egyenes is rémesen néz ki. És persze az út szélére halt állaton is át lehet tolni a festőgépet, vagy a STOP felirat betűit is lehet unortodox módon sorba rendezni.