A most 30-as évei végén járó Petra „halmozottan előnyös” helyzetből indult, ami a vezetést illeti, nagynénje autós oktató, egyik nagyapja amatőr raliversenyző volt, így már tizenévesen, vidéki mellékutakon elsajátította az alapokat, majd – nem meglepő módon – első próbálkozásra sikerrel vette a jogosítvány megszerzéséhez szükséges akadályokat.
Imádta és élvezte az autózást, de sosem vagánykodott, a jogsi megszerzése után is jó ideig valamelyik tapasztalt rokonnal az anyósülésben vezetett, sőt, később vezetéstechnikai tréningeken is részt vett.
Fizikailag és lelkileg is megtört
Petra közel két évtizedet tudott le baleset nélkül, makulátlan közlekedési múlttal, ám aztán hirtelen kétszer is elbánt vele a sors. Előbb egy – vélhetően inkább a telefonját figyelő, a megengedettnél gyorsabban hajtó – fiatal rongyolt bele frontálisan egy városi kereszteződésben, akkor az autó métereket repült, kigyulladt, Petra pedig súlyos, csak műtéttel helyrehozható lábsérülést szenvedett, majd nem egész két hónappal később egy idős, bőven 80 feletti, a vezetésre talán már nem alkalmas idős hölgy húzta rá az autót, amikor feleszmélt, hogy elfogyott a sávja.
Hiába a képzettség, hiába a rutin, Petra azóta nem vezet, sőt, az elmúlt egy évben utasként is csak egyszer, a közelmúltban, mindössze pár percre ült autóba, oda az ön- és a többi közlekedő iránti bizalma, folyamatosan kétségek, félelmek, időnként rémálmok gyötrik.
Az, hogy ennyi év rutinnal és tapasztalattal a háta mögött elveszik valakinek az önbizalmát… És nem az autótól félek, de amint megjelenik egy másik közlekedő, ott van bennem a bizonytalanság, hogy vajon most rám rántja a kormányt, átjön-e a sávomba, butáskodik valamit előttem, hátulról belém hajt, telefonozik, csajozik, alszik-e a volánnál, akármi – nem tudom ezeket a gondolatokat kizárni. Én egyelőre csak keresem a visszautat a vezetéshez, és azt gondoltam, a történetem megosztásával felhívhatom a figyelmet a jelenségre, mert biztosan nem csak én vagyok ilyen helyzetben
– magyarázta a Vezessnek a szerkesztőséget megkereső hölgy.
Mit mond a pszichológus?
Petra szakemberhez fordult segítségért, pszichológushoz jár a poszttraumás stressz feldolgozására. A Vezesstől is megkerestünk egy, a témában jártas szakembert, a korábban a Közlekedési Alkalmassági és Vizsgaközpontnál (KAV) pályaalkalmassági területen is dolgozó, immár csak alkalmi szakértőként besegítő, magánpraxist vivő Mazányi Judit tanácsadó szakpszichológust.
„Minden ember veleszületett temperamentummal rendelkezik, amely több vonásból tevődik össze: az egyik ezek közül, hogy kinek mennyire érzékeny az idegrendszere. Ez már gyerekkorban megmutatkozik: vannak nyugodtabb babák és vannak, akiket könnyebb ingerületbe hozni. Ez a személyiségvonás felnőttkorra is megmarad, így lesz, aki a külvilágból vagy akár a saját testéből érkező ingerületekre is érzékenyebben fog reagálni” – kezdte a Vezessnek nyilatkozva a szakember.
Ördögi kör
Pánikrohamok esetén hasonló mechanizmus figyelhető meg: a stresszhelyzet beindít egy stresszreakciót, a különböző stresszhormonok miatt érszűkület lép fel, emiatt a szív is erősebben kezd el pumpálni, megemelkedik a vérnyomás, a pulzus, az ember elkezdi kapkodni a levegőt, az izmai megfeszülnek. Ősi reakció ez, az üss vagy fuss, idegen szóval fight or flight, ami annak idején a túlélést segítette. A jelenben a stresszreakciót bármilyen inger kiválthatja, amit a személy veszélyesnek értékel, akár egy közlekedési szituáció is. Ilyenkor az, aki a saját testi jelzéseit érzékenyebben éli meg, még jobban megijed azoktól, ami egy-egy ördögi kört indít be: ez újabb stressz, ami tovább erősíti a jelenséget.
A vezetési szorongás vagy fóbia gyakran úgy alakul ki, hogy összekapcsolódik két össze nem illő elem, például a gépjárművezetés és valamilyen veszélyélmény. Ez olyan, mint egy tanulási folyamat. Akik eleve szorongóbbak, azért félnek a vezetéstől, mert az objektíve kockázatos helyzeteket a valósnál kockázatosabbnak ítélik meg, mint a nem szorongó típusok. A szorongás gyakran távol tartja az embert a szorongás tárgyától, így nem kell azt újra megélni, szembenézni vele. Az elkerülő viselkedés azonban épp azt nem teszi lehetővé, hogy ezt újabb tapasztalatokkal felülírja az illető, például megtapasztalja, hogy bár valóban sok minden megtörténhet az utakon, ezek azért általában nem történnek meg. Akikre ez jellemző, javasolható, hogy a testi tünetek ellenére is próbálják ki magukat a félelmetesnek tűnő szituációkban, hogy megélhessék, hogy végül nem történik semmi nagy baj.
„Volt egy kliensem, aki alapvetően az autójában élt, mondhatni vécére is azzal járt, de a munkájából eredően is sokat vezetett. Mivel teendőivel túlterhelte magát, gyakran és sok energiaitalt fogyasztott. Ez felpörgetett állapotba hozta, és egyszer pont vezetés közben tört rá az erős szívdobogás, ami miatt le kellett húzódnia. Ez az élmény aztán hozzákapcsolódott a vezetéshez, így annak ellenére, hogy semmi rendkívüli esemény nem történt, utána már nem mert autóba ülni, mert szorongatni kezdett attól, hogy rosszul lesz vezetés közben, és balesetet okoz” – idézett fel egy esetet magánpraxisából Mazányi.
Unszolásra se ugorjunk a mély vízbe!
Tegyük hozzá gyorsan, hogy nem a nagyvárosok legnehezebb forgalmi helyzeteiről beszélünk, azok még a nyugodtabb személyiségtípusoknak is stresszesek lehetnek, az alapvetően szorongóbbak keressenek relatíve biztonságosabb közeget a megszokáshoz, (re)habilitációhoz, azaz a fokozatosság kulcsfontosságú, emeli ki a szakember.
„A kezdőknek vagy újrakezdőknek ez hasznos stratégia is lehet: először gyér forgalomban, jó látási, időjárási viszonyok között, majd lassan új kihívásokkal, több inger mellett – sötétség, eső, hó-jég, sűrűbb forgalom, gyorsforgalmi út stb. – szoktatni magukat a közúti vezetéshez” – folytatta a pszichológus.
Hamis biztonságtudat, énközpontúság
Érdekes, de fontos mellékszál, hogy az idősebbekre is igaz ez, félig-meddig fordítva: sokuk tisztában van azzal, hogy bár rutinjuk van, a képességeik megkoptak, ezért eleve – részükről teljesen logikusan – nem is szívesen vezetnek a fentebb is említett nehezebb körülmények között. (És ahogy feljebb láttuk Petra elbeszéléséből, aki ezt nem tudatosítja magában, akár balesetet is okozhat.)
Extra adalék, hogy azok a személyek, akik közlekedési előéleti pontok összegyűjtése, ittas vagy bódult vezetés vagy egyéb feltűnő közlekedési viselkedés miatt gépjárművezetéstől való eltiltás hatálya alatt állnak, a szakértő személyes tapasztalatai alapján gyakran ítélik jobb vezetőnek magukat az akár a komoly vezetéstechnikai tréninget kapott, értelemszerűen csakis józanul vezető rendőröknél is. Ennek fonákja, ami visszavezet az eredeti vonalhoz, hogy az empatikusabb, együttérzőbb, elfogadóbb, önzetlenebb alkatok talán biztonságosabb vezetők, jobban érzik a veszélyt.
„Hogy értsük: aki kockázatvállalóan közlekedik, annak nagy valószínűséggel kevésbé működnek a személyiségszabályozó funkciói, ami lehet állandó személyiségvonás, de okozhatja például tudatmódosító szer, életkor miatti képességromlás, vagy akár a hamis biztonságtudat, ha valaki jól felszerelt, drága gépjárművel autózik, vagy hosszú évek óta balesetmentesen közlekedik. Aki az utakon szándékosan veszélyeztet másokat, annál jellemzően az történik, hogy a saját frusztrációi miatt a benne felgyülemlett agressziót a közlekedés egy másik résztvevőjén vezeti le.”
A pszichológiának a szorongások, fóbiák oldására számos különböző módszere van, melyek segítenek a nehézségek feldolgozásában, megoldásában.
A Vezessen a Forma-1-es versenyzők nyilatkozatai alapján is sokszor megírtuk már, hogy szerintük/nekik egy-egy balesetet követően érdemes minél hamarabb visszaülni a volán mögé. A szakember szerint ez – korlátozottan – a hétköznapi életben is igaz lehet. Fontos ugyanakkor, hogy az akár teljesen jó szándékú környezet nyomására se erőszakoljuk magunkra az önálló vezetést, ha nagyon szorongunk; a pszichológusnő végszóként így summázott:
Én kevésbé támogatom a mélyvíz-megközelítést, mert aki szorongóbb alkat, az megrémülhet és lefagyhat, ha elárasztják az ingerek, a kontrollvesztés érzése pedig be fog indítani egy elkerülő viselkedést. Bármilyen félelmet keltő esemény okozza, hogy egy személy nem mer autóba ülni – akár gépjárművezetőként, akár utasként –, hasznos lehet minél előbb újra próbálkoznia, mielőtt végleg eltávolodik az autózástól. Azonban ha valaki szorong a gépjárművezetéstől, főleg, ha intenzívebb testi tüneteket él át az autóban: rosszul van, leblokkol, pánikrohama van, akkor érdemes pszichológust felkeresnie a jelenség hátterének megértése és feldolgozása érdekében.
Kit keressünk?
Fontos azonban kiemelni, hogy a gépjárművezetéssel kapcsolatos félelmek kezelésével hazánkban nem a közlekedéspszichológusok foglalkoznak, mivel ők elsősorban közlekedéspszichológiai alkalmassági vizsgálatokat végeznek, vagy szakértőként mérlegelik, hogy az illető alkalmas-e a közúti közlekedésre.
„Ha a szorongó gépjárművezető nem érzi ennyire súlyosnak a helyzetet, segíthet egy, a jobbegyben ülő, nyugodt, vezetési tapasztalattal rendelkező családtag, vagy egy türelmes, empatikus, jó pedagógiai érzékkel rendelkező gépjárműoktató, akinek a segítségével biztonságosan újra begyakorolhatja a vezetést, a forgalomban való részvételt” – tanácsolta a pszichológus.
Speciális képzés is elérhető
Mazányi Judit ugyan konkrét, ilyenre specializálódott oktatót nem tudott mondani, de jó hír, hogy Budapesten és környékén akad erre egy szolgáltató, a (lapunktól teljesen független) VezessJol, melynek alapító-vezetőjével, Bányai Lászlóval is beszélgettünk.
„Szokták mondani, hogy véletlenek nincsenek, de mégis, én korábban is tréningekkel, coachinggal foglalkoztam, és volt egy ismerősöm, aki megkért, hogy segítsek neki visszaszokni az autózáshoz. Korábban járt autósiskolában, de ott kevés órát kapott, nem volt elégedett, azt mondta, szerinte sokkal többet kapott tőlem egy óra alatt, mint ott, ő kezdett unszolni, hogy akár foglalkozhatnék ezzel. Elgondolkodtam, hogy az autókat és a vezetést szeretem, az emberekkel is tudok és szeretek foglalkozni, szóval tényleg összeköthetném a kettőt” – idézte fel a cég elindítását.
„Gyorsan kiderült, hogy a felnőttek visszaszoktatása mögött sokkal több van, mint az autó kezelése, sokan többéves, évtizedes félelmet görgetnek maguk előtt, mélyre kell ásni, akár a gyerekkorig, traumákat kell megtalálni, hogy kezelni tudjuk az illető problémáját.”
A VezessJol az elmúlt négy évben közel 3000 ügyféllel dolgozott. A szolgáltató a korábban szabálysértés, bűncselekmény miatt a vezetéstől eltiltottakkal nem foglalkozik, de rajtuk kívül széles a kör, különböző okokból jelentkeznek náluk az emberek.
Vannak például, akik vidéken tanultak vezetni, de valamilyen okból Budapestre kerültek, ahol aztán félelmek miatt akár évekig nem vezettek, a tömegközlekedést választották, ám új élet-, munkahelyzet miatt immár rákényszerülnének, és ehhez kell nekik segítség. Sok anyuka is jön hozzánk, aki korábban jó ideig nem vezetett, de a gyerek, gyerekek óvodába, iskolába szállításához újra autóba kell ülnie, ezért keres biztonságos visszaszokási lehetőséget. Természetesen vannak olyanok is, akik akár hosszú évekkel korábban elszenvedett baleset miatt hagytak fel a vezetéssel, de idővel mégis szeretnének visszatérni a közutakra.
Feltárástól a vezetésig, mindvégig szakértőkkel
A VezessJolnál minden képzésünk egy ún. nulladik órával, amolyan feltárással kezdődik, beszélgetünk arról, mióta nem vezet, miért nem vezet, ha fél, annak mi lehet a gyökere, ha balesete volt, azt hogy élte meg stb. Ezek alapján állítjuk össze az illetőre szabott képzési programot, tematikát. Ha úgy látjuk, akár pszichológus felkeresését is ajánljuk, hogy párhuzamosan, egymás munkáját támogatva sikerüljön feldolgozni a háttérben meghúzódó problémát – magyarázta Bányai László.
Ha az ügyfélnek nincs saját pszichológusa, a VezessJol is tud ajánlani általuk ismert szakembert. Ami a cég saját szakembergárdáját illeti, ők az alapítóhoz hasonlóan tréneri, coaching, mentálhigiénés, pedagógiai területről érkezett, gépjárműoktatói képzettséget szerzett és folyamatosan továbbképzett emberekből áll. Hivatalos szakoktatói képesítéssel ugyan nem minden munkatársuk rendelkezik, de a cég belső szabályzata szerint minden munkatársuknak végig kell mennie egy képzési folyamaton, mely elméleti és gyakorlati képzésből áll, illetve sikeres vizsgát kell tenniük KRESZ-ből. A belső képzés folyamatos és rendszeres, amihez külső szakértőket is bevonnak.
A hagyományos, két pedálszettes oktatói autókban eltöltött forgalmi órák mellett a VezessJol havonta tart csoportos stressz- és konfliktuskezelési tréninget az aktuális vagy leendő ügyfeleknek.
Közel 100 százalékos siker
Természetesen nagyon egyénfüggő, nagy a szórás, de azt tudom mondani, hogy átlagosan nagyjából 30 órás programot jelent a visszaszoktatás, a rehabilitáció, a többség ezalatt sikerrel talál vissza a vezetéshez. A vezetéstechnika egy dolog, az gyorsan frissíthető, de az ön- és/vagy a mások iránti bizalom felépítése, a félelmek oldása eltarthat egy darabig – mondta a cégvezető.
Hozzátette, hogy az elmúlt négy évük alatt mindössze két olyan kliensük volt, aki „menthetetlennek” bizonyult. Egy illetőről a 10. óra környékén derült ki, hogy olyan súlyos figyelemzavarral küszködik, hogy már annak idején is ötször bukott a jogosítvány megszerzése előtt, majd 20 évig nem is vezetett. Megkérdezték, hogy biztos akarja-e ezt, ő is belátta, hogy nem. A másikuk egy közel 80 éves hölgy volt, akit néhány óra tapasztalatai alapján inkább lebeszéltek a további autózásról.
Kudarc tehát igen kevés van, a VezessJol nemrégiben, korábbi ügyfeleik körében elvégzett felmérése szerint 94%-uk a képzés óta folyamatosan vezet, 92%-uk azt állította, hogy egyenesen meg is szerette az autózást.
A cikk megjelenési ideje szempontjából véletlen, de szerencsés egybeesés, hogy a VezessJol pont ezen a hétvégén tartja első konferenciáját, melyre mindenkit várnak, aki a feljebb taglalt problémákkal küszködik, akit érdekelhet az autóvezetéshez való visszatérés. A rendezvényről itt lehet tájékozódni bővebben.