Több mint 5800 ember halt meg közlekedési balesetben Magyarország útjain az elmúlt évtizedben. Az ezt megelőző tíz esztendőben még ennél is többen. A gyászoló családok közül rengetegen döntenek úgy, hogy a szerettük földi maradványait őrző temetői sírhelyeken felül kisebb-nagyobb keresztet, emlékhelyet, szobrocskát is állítanak közvetlenül a tragédia helyszínén, vagyis az országút szélén. Hogy pontosan mennyi ilyen van országszerte, nem tudni.
„A kegyhelyek számáról társaságunk nem vezet külön nyilvántartást, így pontos számot sajnos nem tudunk megadni. A kegyhelyek száma vármegyénként százas nagyságrendűre tehető” – írta a Vezess megkeresésére a Magyar Közút (MK).
Ebből következően több ezer ilyen apró emlékhely lehet Magyarországon, amelyeket mindenszentek és a halottak napja hetében tízezrek látogathatnak keresztenként akár több alkalommal is. Mivel ezek legnagyobb része közvetlenül a járműforgalmat bonyolító aszfalt mellett helyezkedik el, könnyen veszélyhelyzetet teremthetnek.
Szerencsére kevés létesült gyorsforgalmi utak és sztrádák mellett, ezek különösen veszélyesek lehetnek.
Adott a kérdés, hogyan engedhetik meg az állami szervek, hogy egy tragédia után létesített emlékhely újabb közlekedési baleset esélyét hordozza magában? Akár száz-, vagy ezerszámra országszerte.
A közúti közlekedést szabályozó 1988. I. törvény 37. §-ának első három pontja és a 42/A. § első pontja vonatkoztatható ide.
„37. § (1) A közút területének nem közlekedési célú igénybevételéért – az úttesten kívül végzett közműépítési vagy fenntartási munka kivételével – igénybevételi díjat kell fizetni, közút nem közlekedési célú igénybevételéért az igénybevételi díj mellett óvadékfizetési kötelezettség írható elő.
(2) Ha a közutat nem közlekedési célból a kezelő hozzájárulása nélkül, vagy a hozzájárulásban előírt feltételektől eltérően vették igénybe, a közlekedési hatóság – a közút kezelőjének kérelme alapján – az igénybe vevőt az eredeti állapot helyreállítására, a hozzájárulásban előírt feltételek betartására, illetve a közút állagának védelme és a forgalom biztonsága érdekében szükséges intézkedések megtételére kötelezheti, továbbá pótdíj fizetésére kötelezi.
(3) Ha a közút úttesten kívüli területét közmű építése vagy fenntartása céljából a kezelő hozzájárulása nélkül vagy a hozzájárulásban foglaltaktól eltérően vették igénybe, az (1) bekezdésben meghatározott díjat meg kell fizetni, és a (2) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni.”
Folytatva a jogszabályidézést, a 42/A. § (1) a) pontja szerint „külterületen a közút tengelyétől számított ötven méteren, autópálya, autóút és főútvonal esetén száz méteren belül építmény elhelyezéséhez, bővítéséhez, rendeltetésének megváltoztatásához, nyomvonal jellegű építmény elhelyezéséhez, bővítéséhez, kő, kavics, agyag, homok és egyéb ásványi nyersanyag kitermeléséhez, valamint a közút területének határától számított tíz méter távolságon belül fa ültetéséhez vagy kivágásához, valamint
b) belterületen – a közút mellett – ipari, kereskedelmi, vendéglátóipari, továbbá egyéb szolgáltatási célú építmény építéséhez, bővítéséhez, rendeltetésének megváltoztatásához, valamint a szabályozási tervben szereplő közlekedési, közműépítési területen belül nyomvonal jellegű építmény elhelyezéséhez, bővítéséhez” engedély szükséges.
Habár konkrétan nem nevesíti a közlekedési törvény, mégis nyilvánvaló, hogy a fenti mondatok szerint engedélyköteles az ilyen keresztek és emlékhelyek elhelyezése, valamint díjat kell fizetni, ezek hiányában az eredeti állapot visszaállítására kötelezhetők a gyászolók. Ennek ellenére a hazai utak mellett rengeteg engedély nélkül állított kegyhely áll, amelyek létrehozóit és gondozóit kegyeleti okokból jellemzően mégsem büntetik a közutasok, és nem bontatják el velük a kis építményeket, nem szedetik ki velük a fakereszteket.
Arra ugyanakkor már volt példa Békés vármegyében, hogy az ottani útkezelő sajtóközleményben kérte az engedély nélküli kegyhelyek elbontását, hangsúlyozva, ők is csak bizonyos feltételek mellett adhatnának engedélyt ilyenre. Mint akkor közölték, a társaság útellenőrei rendszeresen járják az országos közúthálózatot, tapasztalataik alapján viszont nagyon ritkán kérnek a hozzátartozók ilyen ügyben hozzájárulást, pedig az kötelező lenne.
Nyilvánvalóan közlekedésbiztonsági okokból köti engedélyhez az útkezelő bárminek is az építését az úthálózat közvetlen közelében, hiszen ezek látogatása és gondozása balesetveszélyes lehet. Különösen sötétben, pláne vasúti átjárók közelében, mert sajnos ilyen kereszteződésekben is vannak bőven idehaza emlékhelyek.
Nem ad országos megoldást a problémára, de a Magyar Közút létrehozott egy központi emlékhelyet az M1 autópálya 72. kilométerénél lévő Grébics pihenőben a határ felé vezető oldalon. Védett helyen van, szabályosan megközelíthető, mindenki biztonságban és nyugodtan emlékezhet itt.
A gyászolók többsége azonban nem ide jár, hanem a saját maga által állított kegyhelyhez, ahol fontos, hogy az útról – ha lehet – teljesen lehúzódva parkoljanak, viseljenek láthatósági mellényt, és még abban se járkáljanak az úttesten. A közlekedő autósok pedig nagyon figyeljenek ezekben a napokban, a megszokottnál is jobban, hiszen lesznek az útszélen parkoló, ott gyalogoló emberek. Már így is túl sok a kereszt.