November 10-én pénteken földrengés rázta meg Izlandot, másnapra már vagy 800 rengést regisztráltak, és már a fővárosban, Reykjavíkban is 5-ösnél is erősebb rengéseket éreztek. Szombaton Grindavík város alatt megmozdult a lávafolyam, ezért teljesen kiürítették a települést, 4000 embernek kellett hátrahagynia az otthonát, a földmozgások tönkretették az utakat és több száz házat is. Nekem meg repülőjegyem volt vasárnapra Izlandra.
A kiürített település úgy 25 kilométerre fekszik Izland nemzetközi repülőterétől, Keflavíktól, a kettő között pedig az egyik legnépszerűbb, aktív vulkánt lehet látogatni, már amikor lehet. Bármelyik percben feltörhet a Grindavík alatt csupán 800 méterre húzódó lávafolyam, ami olyan mérgező gázokkal és hamuval, meg még ki tudja, mivel töltené el a levegőt, ki tudja, mekkora mértékben, hogy a reptér lenne az első, amit lezárnak, és Keflavík a következő település, amit kiürítenek.
Aki ilyen körülmények között oda utazik, azt kockáztatja, hogy nem fog hazajutni. Mert bár Izlandon rengeteg a repülőtér, ez az egyetlen, amelyik nemzetközi járatokat fogad. Jelen pillanatban ez a világ egyik legveszélyesebb helye, egy időzített bomba. Egyben az egyik, ha nem a legkülönlegesebb hely is, úgyhogy oda utaztam.
Mazdával a világ tetejére
Ha bárki kérdezte volna korábban, mi az a hely, ahová egyszer szeretnék eljutni, kapásból Izlandot mondtam volna. Aztán kaptunk egy meghívót a Mazdától az éves Epic Drive-ra, amit most már 10 éve rendeznek meg a világ legkülönlegesebb helyein. Így autóztunk a befagyott Bajkál-tavon, tavaly pedig Törökország legveszélyesebb útjain. A 2023-as túra eredetileg Marokkóban lett volna, aztán indulás előtt egy héttel romba döntötte a város egy részét a földrengés. Átszervezték az egészet Izlandra, ahol meg ki akart törni egy vulkán. Ez valami jel lenne?
Mindenesetre eszem ágában nem lett volna kihagyni. A terv szerint 550 kilométeres autóút várt rám Reykjavíktól északra Hólmavíkig és vissza. Egy olyan helyen, ahol van autópálya, ez nem lenne több 5-6 óránál, Izlandon viszont olyan nincs, de sok helyen még szilárd útburkolat sem, ráadásul a legtöbb, amivel mehetsz, az 90 km/h, így ez egy majdnem félnapos túra autóval még úgy is, hogy csak néhány helyen állsz meg nézelődni.
Lesben álló Teslák, irdatlan magas büntetések, szöges gumik
Semmihez nem hasonlítható hely Izland, de igyekszem az autózás oldalán maradni, különben az életben soha nem szabadultok ki ebből a cikkből. Városban 50-nel mehetsz, az országot körbeölelő körgyűrűn és az aszfaltozott utak nagy részén pedig maximum 90-nel. Nincs vonat, az autó és a busz az egyetlen távolsági közlekedési eszköz, így fontos is az ország számára a biztonságos közlekedés.
Vasszigor van, a telepített sebességmérők mellett mozgó mérőkocsikkal, konkrétan vadásznak a rendőrök, ráadásul szemből.
Amint meglátod, már késő is, villogva megfordul és utánad megy, kiszed a sorból, te pedig fizetsz. Az egyik szervezőt 120-szal kapták le 90-es szakaszon, 600 eurójába fájt, ezután durván ráfeszültem az MX-30 sebességmérőjére.
Az egész szigeten alig 400 000-en élnek, ez úgy Budapest 20%-a, és a népesség kétharmada csak a fővárosban. Vagyis az úthálózat finoman szólva sincs leterhelve, ezért nem is túl bonyolult. Körbejárható egy körgyűrűn, a kisebb települések között pedig néhány úton lehet közlekedni. Ezek vagy aszfaltozottak, vagy döngölt kavicsos földutak, sokszor még váltakozik is, több út pedig olyan minőségű, vagy annyira magasra visz, ahol már fagy, hogy csak négykerék-hajtású autóval lehet rajta közlekedni, ez törvény, nem ajánlás.
Mivel a Mazda MX-30 csak elsőkerék-hajtású, a zordabb vidékek felé nem mehettünk, de így is kellett a szöges gumi. Északon már tartósan 0 fok alatti a hőmérséklet, orkánerejű a szél, és még enyhe időt kaptunk ki végig napsütéssel, ami télen nem túl acélos, 10–17 óra között van csak fent, és akkor is a horizont közelében marad, semmihez nem hasonlítható fények játszanak így Izlandon, már csak ettől is varázslatos hely.
Az igazán durva helyeken és a gleccsereken épített expedíciós autókkal járnak a helyiek vagy viszik fel a turistákat. Ezekből Hyundai Santa Fétól kezdve mindenféle Land Cruiseren keresztül a full size amerikai, nem ritkán hat ajtósra hosszított pick-upokig és SUV-k is sokféle modellt láttam. Onnan lehet megismerni, hogy úgy egy méterrel magasabban gurulnak, mint a szériamodellek óriási, lufira fújt, több mint 40 colos kerekekkel.
Percenként változó táj, vulkánok, birkák és lovak
Koromsötétben indulunk el Reykjavíkból 8 órakor, még legalább 1,5 órán keresztül nem lesz rendes fény, úgyhogy haladunk. Úgy 50 kilométerre a fővárostól bukkan elő a nap fénye az egyik hegy mögött először. Egy mélyebb pontról érkezünk meg éppen, ahogy átbukik az út, és meglátjuk a mély pirosban úszó felhőket, bennem akad az összes szó. Mintha a Mazda Kodo bordójával locsolták volna össze őket. Azt hittem, ilyen filtert csak az Insta tud, aztán tessék, a való élet is.
Rétegenként kezdenek előbújni a hegyek egymás mögött, végtelennek tűnnek, de Izland nem csak ezekből áll. A következő kanyar az óceán felől a sziget belseje felé fordít, aztán hirtelen eltűnik az aszfalt. Igazából ez a döngölt vulkanikus fekete kő nem sokkal rosszabb némelyik budapesti utcánál. Ahol tábla nem mutat kevesebbet, ott 80-nal lehet rajta menni, néha azért ez soknak tűnik, nem is a lyukak miatt, az nem annyira jellemző, inkább a féktáv miatt.
Rengetegen élnek itt állattartásból, ami főként birkát és lovat jelent, de marhából is láttunk rengeteget. Az izlandi ló különleges faj, több mint 1000 éve nem változott a génállománya, mivel 985 óta tilos bármilyen fajta importálása a szigetre, beleértve az izlandi pónit is, kifelé lehet vinni a szigetről, de vissza már nem. Inkább póni, mint ló, kis termetű, hosszú sörényű, és sokszor hosszú szőrű is, ha épp nem birka, akkor ló bámult minket, ahol éppen megálltunk.
Hirtelen képes változni a táj Izlandon, a kopár területeket kontrasztosan váltják élénkzöld fenyőerdők, amit a talajerózió miatt telepítenek sok helyen, majd mintha teljesen kihalt területre érkeznénk pár kilométerrel odébb. Egészen frissnek tűnő, értsd alig pár száz éves lávakőmezőn fut keresztül az 1-es számú főút, mintha alig pár éve borította volna be a tájat az égből lepotyogó láva, és csak később veszem észre, hogy a nagyobb, domboknak tűnő halmok is az apró szivacsoknak tűnő kövekből állnak. Észbontó és semmihez nem hasonlítható.
Egyedülálló helyen különleges technikával
A Mazda Wankel-motorja az autóipar Izlandja, mintha semmi nem indokolná a létezését, mégis újra itt van, beépítve egy sorozatgyártású autóba. A hosszú nevű MX-30 E-Skyactiv R-EV, vagyis a hatótávnövelő benzinmotoros elektromos hajtású Mazdába került bele a legújabb verzió.
Legutoljára az RX-8-ban szerepelt ilyen motor, a 13B egy kétrotoros, bolygódugattyús szívómotor volt. A különleges technika összeforrt a Mazdával, még akkor is, ha eredetileg nem tőlük származik a fejlesztés. Inkább érdekes, mintsem hasznos, pláne nem tartós technológia volt eddig, a kényes, ritka vékony éltömítések hamar kopnak, elhajlanak, eltörnek a motorban, ami miatt pillanatok alatt tönkremehet a rotorház, ráadásul még az olajat is üzemszerűen fecskendezi az égéstérbe kenésként.
Nem csoda, hogy eddig várt a Mazda azzal, hogy újra használhassunk Wankel-motort egy friss modellben, igaz, nem egészen úgy kaptuk, ahogy azt szerettük volna. Az MX-30 Wankelje csak egy áramfejlesztő, ráadásul csupán egy rotoros, az viszont nagyobb, mint a korábbi Wankel-motorban, a kamratérfogat 654 helyett 830 köbcenti.
A nagyobb méret főként a tartósság miatt fontos, így 2,0 helyett 2,5 milliméter vastag a forgótárcsa éltömítése, ami segít, hogy nem legyen annyira sérülékeny. Emellett nincs igazán terhelés sem a forgótárcsán, nincs hirtelen fordulatszám változás, mivel elektronika szabályozza, és csupán egy generátort hajt meg.
Minden technikai részletet megtaláltok Szörényi Andris cikkében, aki Münchenben már vezette az autót:
Inkább érdekes, mint hasznos
Mivel az MX-30 R-EV tulajdonképpen villanyautó, a 17,8 kilowattórás akkumulátor tölthető külső áramforrásról is. Ez ugyanaz, ami a CX-60-ba is kerül, csak más a formája, vagyis kapacitásban kisebb, mint a sima MX-30-é. Ez azt jelenti, hogy nagyjából 85 kilométer jön ki a teljesen feltöltött akkumulátorból, mielőtt elkezdene dolgozni a Wankel.
Mivel mi összesen 555 kilométert mentük az autóval, tulajdonképpen végig működött a Wankel áramfejlesztő. Ezek a körülmények egyáltalán nem voltak ideálisak a számára, sőt, ennél rosszabb már csak akkor lehetett volna, ha autópályázunk is. A tempó még rendben, maximum 90-nel mentünk, de –4 és 7 fok közötti hőmérsékletben, kb. egynegyed részt földúton és szöges gumikon.
Utóbbi legalább egy literrel dobta meg az átlagfogyasztást, mondjuk, hogy a hideg még egyel és a földút miatt is adnék neki egy felet. A teljes távra 9,5 literes átlagfogyasztás jött ki a Wankellel, vagyis útközben még tankolnunk is kellett, ha levesszük a jó indulattal számolt pluszt, akkor is 7 körül lenne a valóság. Ahogy apám szokta mondani, ez még gombócból is sok.
Illúzióitok se legyen, az ég világon semmit nem ad hozzá a vezetési élményhez, vagy a hanghoz, a fűtés ventilátorát jobban hallani, mint a Wankelt, így nem hogy brap-brap, de még rendes zümmögése sincs. Viszont az olyan benzinvérű techgeekek, akik vezetés közben folyamatosan azon gondolkoznak, mi történik a géptérben, és lelki szemeikkel látják a dolgozó mechanikai elemeket, imádni fogják, hogy ami az autójukban az áramot fejleszti, az egy bolygódugattyús Wankel.
Klasszikus értelemben véve az MX-30 olyan igazán autószerű. Feszes és pontos a futóműve, nagyon jó a rugózása is, ügyesen kimozogta a földutas részeket, viszont éppen itt érződött a kormány lazasága is leginkább. Aszfalton pontosnak és jól súlyozottnak érződik, de leginkább a remek összeszereltség tűnik fel, ez az autó össze van rakva. Kicsit érződik a hiányzó B oszlop, a rosszabb utakon megszólaltak a hátsó ajtók, de ennyit tudok felhozni a negatív oldalon.
Tűztől jégig, madártól fókáig mindent láttunk
Egy működő vulkán közeléből indultunk, szédítően látványos fjordok közé érkeztünk, de a jeges öblökben punnyadó fókák jelentették az egyik csúcspont nálam az 1000 közül. Izlandon minden négyzetkilométer érdekes, és kis túlzással teljesen más. Mind kulturális, mind természeti élményekben és aktív vagy passzív időtöltésekben is a világ legkülönlegesebb helyei közé tartozik.
Közel megfizethetetlen, egy liter benzin 311, egy korsó sör 1700, rántott hús sült krumplival egy benzinkúton 1800, csak nem forintban, hanem izlandi koronában! Szorozd meg mindet 2,4-szer. A benzin így 750 forint, ami a helyieknek majdhogynem aprópénz, de nincs is más lehetőségük a közlekedésre.
Izland egy igazi kincses sziget, egy maréknyit pedig most megpróbáltam átadni nektek abból, amivel teletömtem az emlékezetem összes létező kis zsebét. Ezt a helyet bejárni autóval igazi álom, de legközelebb nem adom lejjebb egy expedíciós Land Cruisernél.