Óriásiak a dugók, amikor úgy áll a forgalom, mint a beton hosszú-hosszú perceken keresztül, aztán általában lesz rés a pajzson, ami viszont már tényleg a „mindent szabad, még ami tilos is” elvnek köszönhető, azaz elindulnak a szembeforgalommal, kicsit felmegy a járdára, hacsak nem 30 centi magas a szegély, mely nem ritka – jelenti vendégszerzőnk, Fábián László, a Sport Auto magazin főszerkesztője Nepálból.
De haladjunk sorban: családommal körülbelül 7 hónapra Katmanduba költöztünk úgy, hogy már nem először vagyunk itt. Magam ötödik alkalommal utaztam ide, korábban turistás intervallumokban jöttünk Nepálba, tehát nagyjából két hétre. Legelőször 2008-ban voltam itt, amikor Nepál még királyság volt – ma már köztársaság – és kevesebben is éltek a fővárosban: a hivatalos adatok szerint 890 ezren. Most, szintén a hivatalos adatok szerint 1,6 millióan élnek itt, és általában 3-4 százalék között nő a lakosok száma évről-évre. Bár igazából a „lakosok” szót a szóismétlés elkerülése miatt használtam, mert sok a hajléktalan.
Galéria
Ahogy hallani, a 2015. áprilisi földrengés miatt lakhatatlanná, vagy még nehezebben élhetővé vált területekről sokan jöttek a központi régióba, ami a hivatalos statisztikai adatokban nem látszik. Becslések szerint a Budapestnél tízszer kisebb fővárosban, és annak agglomerációjában nagyságrendileg 3-3,2 millióan élnek.
A helyzetet fokozza a rengeteg turista is. Nepál nem a bhutáni modell szerint – ahová nagyon magas napidíjért, jelenleg 100 amerikai dollárért lehet beutazni, tartózkodni – óvja az országot. Itt az alap turista vízum 30 dollár 15 napra, és nagyobb átvizsgálás nélkül bárki megkapja, tehát leginkább bevételi forrás, nem más.
Sokan kimondottan Katmanduba jönnek abból a havi 50-100 ezer turistából, akik beteszik a lábukat a Magyarországnál körülbelül másfélszer nagyobb területű, a becslések szerint 30 millió fő lakosú országba. Nyáron a monszun miatt kevesebben jönnek, tavasszal és ősszel-télen van a szezon (december és január szintén kevésbé népszerű, mert bár a nappalok kellemesek, akár 20 Celsius-fok körüliek, az éjszakai hőmérséklet fagypont közelébe is süllyedhet, és kevés a fűtött szállás, bérelhető lakás). Rengeteg a buddhista és hindu látványosság, műemlék errefelé – a buddhisták, pontosabban buddhizmus iránt érdeklődő nyugatiak zarándokhelyként tekintenek a Katmandu-völgyre.
De a hegymászók is legtöbbször itt kezdik a trekkelést, ugyanis a nemeztközi repülőjáratok ide érkeznek a Tribhuvan Nemzetközi Repülőtérre, ráadásul az európai áraknál itt olcsóbban szerzik be a mászáshoz szükséges kellékeket (a hamisítványokat, melyekből van dögivel, jóval olcsóbban). Egyúttal itt lépnek kapcsolatba egy ügynökséggel, akik kötelezően kísérik őket a Himaláján. És vannak, akiket „csak” az ország egzotikuma, a nyugati világhoz képest markánsan különböző kultúrája, életvitele vonzza.
Nepálról
A Nepáli Szövetségi Demokratikus Köztársaság tengertől elzárt ország Dél-Ázsiában. Főként a Himalájában fekszik, ám egy része átnyúlik az Indo-Gangeszi-síkságra is. A világ tíz legmagasabb hegycsúcsa közül nyolc itt található.
Északról Kína, délről, keletről és nyugatról India határolja. Területileg Magyarország másfélszerese. A becslések szerint 30 millió lakosa van.
Az ország egy többnemzetiségű, többnyelvű, több vallású és multikulturális állam, amelynek hivatalos nyelve a nepáli. Fővárosa és legnagyobb városa Katmandu, amely a világ egyik legrégebbi, folyamatosan lakott helye.
Itt található a Föld legmagasabb pontja a 8848 méter magas Csomolungma, (angol nevén Mount Everest), amely a Himalája része. a csúcson halad át Kína és Nepál határvonala. A Csomolungma név tibeti eredetű, jelentése „a Föld istenasszonya”, míg a nepáli Szágarmantha jelentése „a mennyország csúcsa”. A Himalája elnevezés a szanszkrit hima (’hó’) és alaja (’otthon, haza’) szavakból áll, ami annyit jelent: „a hó otthona”, „a hó hazája”.
Forrás: Wikipédia
Érzem a különbséget a forgalom növekedésén az elmúlt 15 évben, bár ez még akkor is eléggé szubjektív, ha ezzel foglalkozom. A statisztikai adatok szerint a nepáli családok mindössze 3 százaléka rendelkezik autóval, ez a szám a Bagmati tartományban, ahol Katmandu is fekszik, jelentősen nagyobb arányú (48 százalék). Ezt tetézi a rengeteg motorkerékpár – azon belül magas számban a robogók –: országosan 27 százalék (Bagmati: 31 százalék). Nagyságrendileg tehát Bagmatiban 1 millió motorkerékpár, 50 ezer busz, 8000 mikróbusz, és 150 000 személygépkocsi és terepjáró közlekedik. Ez sok(k).
A tömegközlekedés kizárólag buszokból áll, melyek általában rozoga, egyajtós buszok, mikrobuszok vagy tuk-tuk-szerű valamik, melyekbe ránézésre 4-5 ember fér be, egyáltalán nem kényelmesen, ellenben testméret függvényében 8-10-en is betuszkolják magukat. Katmandu legturistásabb negyedében, a Thamelben még riksák is közlekednek, de leginkább turisztikai céllal.
A taxi is népszerű és sok van belőle. A város egyik végéből a másikba 2000-3000 forint körüli összeget lehet kialkudni a turistának (általában sokkal magasabb, leginkább duplaárról indul a licit). Az összeg meg is felezhető, ha a számos app valamelyikét használjuk.
Ezekről – a tömegközlekedésről, a taxizásról – majd külön írok. Még az is lehet, hogy megpróbálok autót bérelni, hogy azt is megtapasztaljam, mert utasként egyszerűen nem bírok rájönni a katmandui közlekedés törvényszerűségeire. (A nemzetközi jogsit kiváltottam otthon.)
Ami majdnem biztosnak tűnik, hogy a nagyobb autóknak van elsőbbsége, tehát egy nagy és új Mahindra, tele aggatva króm díszítőelemekkel relatíve keresztülsuhan a forgalmon. Sőt, a teherautók ebből a szempontból a legmenőbbek: ütött-kopott Taták még a szűk utcákban is bátran haladnak, „vigyázzanak a többiek” elv alapján. A gyalogos a tápláléklánc legalja: észnél kell lenni, főleg úttesten átkeléskor.
Ugyanígy egyszerűen nem bírok rájönni a folyamatos dudálás „rendszerére”, hatékonyságára – értelmére. Taxizásokkor tapasztalom, hogy a nagyon dudálós nem halad jobban a kevésbé, vagy egyáltalán nem dudálóshoz képest. Nagyon ritkán tényleg balesetmegelőzési célzata van, és akkor hatékony is.
Nagyon nagy a por, mert az utak és a környéke piszkos, növénnyel nem fedett. Ezt tetézi, hogy Katmandu átlagos tengerszintfeletti magassága 1400 méter, ahol – bár érezhetően nem ritkább a levegő – a környezetterhelést fokozza.
A hatalmas forgalom ellenére a közlekedésben résztvevők látszatra nem idegesek, tehát például a budapesti közlekedésben tapasztalható neurózis nem tapintható itt. Az amerikai Atlantic International University tanulmánya mégis azt mutatta ki, hogy a közlekedési nyomás miatt öt százalékkal nőtt a mentális egészségügyi problémákkal küzdő emberek száma Katmanduban.
Itt minden lassú és zsúfolt. A nyugati turistáknak egzotikus kaland mindez, a bátrabbak még a tömegközlekedést is kipróbálják (én is), de érdemes belegondolni, hogy az itt élők számára ezek a súlyos mindennapok, melyeken mostanában próbál változtatni a város és az ország vezetése. Egyelőre nem látható eredménnyel.
Megnézheted videón is a nyüzsgést:
Folytatjuk….
