Egy igazi, jó értelemben vett motorbolond nagy célt tűzött ki maga elé: az évek során itthon gyűjtött tapasztalatok, kapcsolatok birtokában 2024-től saját, hozzá hasonlóan lelkes tagokból álló magyar csapattal vágna neki a motorkerékpáros hosszútávú világbajnokságnak, a FIM EWC-nek. Erősek az alapok, jó néhány dolog összeállt már, mesélte a Vezessnek a Moto Jungle Racing-csapat vezetője, Horváth László.
Vezess: Kezdjük az elején – honnan jött az indíttatás, valamint miért pont az endurance szakág?
Horváth László: Beleszülettem a motorsportba. Édesapám motokrosszversenyző, majd -edző volt, úgy nőttem fel, hogy minden délután ott álltam mellette az edzéseken, és minden hétvégén, április elejétől október közepéig versenyen voltam vele. Tizenéves koromig így telt az életem, beleszerettem a motorsportba. Az alapvégzettségem is autó-motorszerelő.
Aztán más irányba vitt az élet, de tizenhárom évvel ezelőtt belecsöppentem az egyetlen magyarországi 24 órás viadal, a kunmadarasi veteránmotor-verseny világába. Kezdetben csak segédkeztem, aztán irányítottam valakinek a csapatát, 6-7 éve pedig saját csapatom van.
Beszélgetőpartnerünk, Horváth László az osztrák motorépítő-bajnokságon elért 2. díjával
Ott megtanultam, hogy miről szól egy 24 órás verseny, és bár tudom, hogy sokan megmosolyognak ezért, hiszem, hogy a pilóta, a szerelők, a csapatirányító szempontjából ugyanazokat a kihívásokat hozza, amit a nagyoknál látunk, csak kisebb a büdzsé, kisebb a motor. De vallom, hogy ha egy 1974-es gyártású Pannóniából lehet olyan motort összehozni, ami képes 24 órát nyélgázon lenyomni, akkor az M1000 RR-es BMW-ből is.
Mivel beleszerettem az endurance-motorozásba, több mint egy évtizede követem a világbajnokságot is, és miután láttam, hogy van osztrák csapat, szlovák csapat – ott versenyez például a mezőny jelenlegi egyetlen magyar pilótája, Kovács Bálint –, három lengyel csapat, adta magát a kérdés, hogy miért nincs magyar alakulat. Morogtam ezen pár évig magamban, a cimborákkal, aztán jött az ötlet, hogy megpróbálhatnánk mi összehozni egy magyar csapatot. Két és fél évvel ezelőtt volt az első próbálkozásom, az hamvába holt, de sokat tanultam belőle, és idén nyáron újra nekifutottam.
EWC – az meg mi?
Az inkább az autózás iránt érdeklődő olvasóink többsége minden bizonnyal legfeljebb a MotoGP-ről, esetleg a superbike-ozásról hallott, de ahogy az autóversenyzésben a Forma-1 mellett ott van az igen rangos WEC, úgy a motorkerékpár-versenyzésben is rendeznek hosszú távú világbajnokságot, ez az FIM EWC (Endurance World Championship).
A széria hosszú múltra tekint vissza, az első hosszú távú motorversenyt 1922-ben rendezték, a Párizs közelében bonyolított Bol D’Or képében, majd az évtizedek során számos hasonló futam jelent meg, leginkább Európában. Előbb kupaként szervezték ezeket össze 1960-ban, ez lépett aztán világbajnoksági rangra (EWC) 1980-ban. Azóta szezononként 4-6 fordulón mérik össze a pilóták, csapatok a képességeiket 8, 12 és 24 órás futamokon.
Alkony Le Mans-ban (Kép: F.C.C. TSR HONDA FRANCE)
Csakúgy, mint az autóversenyzés világában (WEC), a világbajnokságon több kategóriában, jelenleg kettőben zajlanak a küzdelmek. A Superstockban nagyjából az utcai szériamotorokkal megegyező gépek futnak, ezeken mindössze az üzemanyagrendszert, a kuplungot, a kipufogókat lehet finomhangolni, míg a magasabb sorozatban, a Formula EWC-ben a járgányok külsőre ugyan nagyjából egyeznek az utcai testvéreikkel, a villák, a lengéscsillapítók, a fékek, a hűtés és a kipufogórendszer is módosítható. A motorok a Formulában a Bridgestone, a Dunlop és a Pirelli termékei közül választhatnak, a Superstock-motorok egységesen a Dunlop versenyabroncsain futnak. A motorok mindkét kategóriában 175 kg-ot nyomnak a 24 literes üzemanyagtank nélkül.
A közelmúltban- és jövőben négy forduló adja a szezont, a már említett, legnagyobb múltú és presztízsű Bol D’Or mellett az autóversenyzésben is kiemelkedő rangú Le Mans-ban, a belgiumi Spában, valamint Japánban, a szuzukai pályán vannak a versenyek. A végeredményt a három legjobb forduló alapján számítják, így a Japánba való elutazás gyakorlatilag nem kötelező.
Bokszutcai ünneplés a Bol D’Oron (Kép: BMW Group)
2024-ben április 18-21-én indul a szezon a Le Mans-i 24 órással, azt június 6-8-án követi a Spái 8 órás, a mezőny egy része július 19-21-én csap össze a Szuzukai 8 óráson, a finálé pedig szeptember 12-15. között zajlik majd a 24 órás Bol D’oron, Le Castellet-i Paul Ricard-on.
És eddig kik vannak meg, egyáltalán, hány fős csapatról beszélünk?
Hadd induljak egy kicsit távolabbról: jelenleg folynak a tárgyalásaink az utánpótlást nevelő Magyar Motorkerékpár Technikum és Szakképző Iskolával, a MAMI-val a szerelői és motorsport-versenymérnöki képzések terén való együttműködésekről, a Testnevelési Egyetem irányából pedig – ha talpra áll a projekt – tananyagként is megjelenne a csapat a sportmarketing oktatásában.
És akkor vissza a konkrétumokhoz: már sikerült olyan magyar szakembereket, pilótákat megnyernünk, akiknek komoly nemzetközi versenytapasztalata van. A Superbike-vb Supersport kategóriájából ismert Sebestyén Péter versenyzőt talán be sem kell mutatnunk. A másik meglévő versenyzőnk az Alpok-Adria Kupa-győztes Molnár Gergő. Az idei évtől már négy pilótát lehet nevezni a versenyre, a további két versenyzői helyre még folynak a megbeszélések.
A szakmai stábunk 80%-ban összeállt, a mérnökeink, a szerelőink megvannak, a tűzoltónk – ez is kötelező minden csapatnál – megvan, a konyhai személyzettel együtt 23-25 fős a csapat.
A Moto-Jungle Pannónia P20-asa a kunmadarasi 24 órás viadalon
Ki lenne a csapatfőnök? Elválna az alakulat általános igazgatása és a pályán zajló versenytevékenység irányítása?
Jogos kérdés, a válasz pedig igen. A csapatot általánosságban én menedzselném, de versenyigazgatói posztot egy másik, ezen a téren komoly nemzetközi tapasztalattal rendelkező ember töltené be – még folynak a megbeszélések a posztra esélyes személlyel, egyelőre nevet nem említhetek. Kora tavaszra ezt is rendeznünk kell, hiszen onnantól elindulna az érdemi felkészülés.
Láthatóan a saját szenvedély megvalósítása az elsődleges cél, de látva a hangsúlyos magyar vonalat, emellett van bármilyen más szándék – országimázs, marketinges megfontolás?
Igen, ha már tényleg van osztrák, szlovák, lengyel csapat, mi szeretnénk arra helyezni a hangsúlyt, hogy ez egy magyar csapat legyen, magyar versenyzőkkel, magyar mérnökökkel, magyar szerelőkkel, lehetőleg magyar támogatói háttérrel. Sokakat megfoghat ez, kicsit úgy, mint ahogy az olimpia vagy a foci Európa-bajnokság környékén is tömegek figyelik honfitársaink, válogatottjaink szereplését. Az endurance-világbajnokság versenyeit a sorozat résztulajdonosa, az Eurosport közvetíti, amit közel 200 millió ember kísér figyelemmel. Ezzel a beszélgetéssel is szeretnénk megmutatni magunkat a nagyközönségnek és természetesen a lehetséges támogatóknak is.
Az előzmények alapján sejthető, de azért tisztázzuk: az EWC cél, vagy inkább csak egy köztes állomás, későbbi tervként az ismertebb, gyorsasági szakágak (Superbike, MotoGP) felé való továbblépéshez?
Nekünk kimondottan a hosszútávú bajnokság a cél, ezt imádjuk, ráadásul egy 24 órás futamon többet megy a motor, többet vezetnek a pilóták, mint egy teljes MotoGP-szezon alatt az ottaniak. Minden tiszteletem a többi szakágak felé, de mi ezt tartjuk a motorversenyzés csúcsának, hatalmas szakmai és sportkihívás.
Azért ezen belül is van hova továbblépni…
Igen, így van. Mi kezdésként a Superstock kategóriában indulnánk. Elsőre hiú ábránd is lenne a Formula kategória, mert annak sokszoros a büdzséje, nem ott kell kezdeni. Ha egy-két évet sikerülne itt eredményesen teljesíteni, akkor gondolkodhatnánk a feljebb lépésben, hiszen mégis az a csúcs.
A Moto-Jungle EWC-versenymotorjának látványterve – hangsúlyos a magyar vonal
Mi a pontosabb program, terv – ha minden jól megy, mikor figyelhetjük a magyar csapatot az EWC-ben?
Felvezetésként, tapasztalatgyűjtésként 2024-ben a világbajnoki sorozat egy futamán szeretnénk részt venni, a szeptember közepi Bol D’Oron. Utána 2025-ben a Le Mans-i 24 órás versenyen indítanánk az első teljes idényt, azaz mindhárom európai fordulón – Le Mans, a Spái 8 órás, valamint a Bol D’Or 24 órás – is részt vennénk. Mivel a kiírás szerint nem kötelező – ráadásul az elszabadult logisztikai költségek miatt könnyfakasztóan drága –, az EWC szuzukai fordulóját egyelőre kihagynánk. Persze amint ránk szakad a lottóötös, első dolgunk lesz oda is megvenni a jegyeket.
A legendás Bol D’Oron egyébként már négy ízben volt magyar csapat a múltban, 1956-ban a Pannónia gyári csapata kategóriát is nyert, ’59-ben másodikak lettek, majd ’71-72-ben mérettették meg magukat, akkor kevesebb sikerrel. Őket követnénk most.
Mennyi is az annyi, azaz kb. milyen büdzsét kíván akkor egy bajnoki szezon?
Első lépésként felvettük a kapcsolatot a BMW magyarországi vezérképviseletével, akikkel együttműködési megállapodást kötöttünk, amelynek értelmében BMW M 1000 RR motorkerékpárokkal veszünk részt a versenyeken.
Kép: F.C.C. TSR HONDA FRANCE
A csapat nulláról való felépítése, valamint a 2024-re kitűzött egy futam költsége nagyságrendileg 100 millió forintos tétel. Ebből kifolyólag a teljes szezon költsége több száz millió forintra rúg. Nyilván ezen a téren is keressük a jó megoldásokat, az utazás, szállítás esetében például szívesen társulnánk utazási irodával, nemzetközi szállítmányozási céggel, ilyen-olyan arányú barterrel mindkét fél jól járhatna.
Természetesen nekünk ez az egész szívügyünk, nagy álom, melynek megvalósításán keményen dolgozunk, de várunk minden hazai támogatót, aki segítené a projektet, hogy aztán együtt vegyünk részt ebben a kalandban és együtt osztozhassunk majd a sikerekben.
Kedves László, sok sikert kívánunk, nagyon köszönjük a beszélgetést!
