Nemrég Szingapúrban jártam az új Porsche Macan világpremierje kapcsán. Egy ilyen rendezvény mindig érdekes önmagában is, miután egy új autót akkor láthat a közönség és én is először. Ebben az esetben izgalmas helyszínt választott a Porsche, mert Szingapúr nem arról híres, hogy egyszerűen lehetne autózni, vagy olcsón, sőt, a világ legdrágább helye ilyen szempontból.
Bejártam a várost, amennyire a szabadidőm engedte. Igyekeztem magamba szívni annyit belőle, amennyit csak sikerül, és hiába tűnik erősen korlátozottnak az autózás – majd mindjárt elmondom, hogy miért –, emiatt egészen koncentrált és teljesen másként működik, mint ahogy mi azt ismerjük. Az autó itt kiváltság, az olyan autóőrülteknek, mint mi, itt a Vezessnél vagy Te, aki olvasod ezt a cikket, teljesen másként kell megoldania a hobbiját.
Beleláttam ebbe is, kaptam egy adagot az igazán gazdagok oldaláról, és megnéztem, milyen annak, akinek nem jut pénze autóra, vagy egyáltalán nincs rá szüksége. Szingapúr a világ egyik legérdekesebb helye, ahol szinte bármelyik épületből átjutsz a másikba egy erősen légkondicionált föld alatti plázában, vagy hidakon, és ahol több tíz- vagy akár százmillió forintba is kerülhet, ha egyáltalán autót akarsz venni, és még egy Suzuki Swift is majdnem tízszer annyiba kerül, mint nálunk.
Engedélyhez kötött a vásárlás
Fizetned kell, hogy autót vehess. Szingapúrban vásárlási jogot kell vásárolni (Certificate of Entitlement, mostantól COE), ennek külön kategóriái szólnak autóra, motorra, teherautóra és ezeken belül is külön kategóriákat határoznak meg teljesítmény, szállítható személyek és egyebek szerint. 1990 óta él ez a rendszer, ez korlátozza a forgalomban részt vevő járművek számát 800 000 darabban, vagyis ennél nem lehet több. Ezért is tudtam reggel 8-kor bárhol átsétálni a 4-5 sávos utakon, szinte alig van forgalom.
Ezek a jogok állami kézben vannak, és mindenki csak 10 évre válthatja meg az autózás lehetőségét. Ha egy COE lejár, az automatikusan újra az államé lesz, amit meg lehet vásárolni, tenderen keresztül. Licitálni lehet rá, ezért változik az ára folyamatosan, mivel mindig van, aki többet fizetne érte. Szingapúrban nem az átlagemberek próbálnak meg autót vásárolni, hanem legtöbbször a kőgazdagok, a cégek, az autókölcsönzők, a taxitársaságok és fuvarozást vállaló magánvállalkozók.
Kéthetente tartanak liciteket a kategóriákra. A legutóbbi árak szerint a motorkerékpárra vonatkozó COE 9 696 szingapúri dollárba került (kb. 2,5 millió forint), a legolcsóbb autókategóriára, a C-re, ami a kisbuszoké és teherautóké, 71 319 dollár az ár, ami közel 19 millió forint. Személyautóra 84-113 000 dollár közötti összeget kell fizetni és van egy nyílt kategória is 109 000 dollárért, ami az utóbbi évekhez képest olcsónak számít, 140-150 000 körül volt 2020-ban.
Ezért látni a legtöbbet az úton Toyota Hyace-ből és a Toyota különböző évjáratú MPV-jeiből, köztük az Alphardból, ami családi autónak, taxizásra és VIP utasszállításra is alkalmas. Ilyenekben ültem a legtöbbet a rendezvény alatt, ezekkel és néha Hyace-ekkel vittek minket a városban, jobbra-balra. Európában az Alphardhoz hasonló, Ázsiában annak örökébe lépő modell a Lexus LM. A luxus MPV-k kategóriája hozzánk csak most érkezik meg.
Tízszer annyiba kerül egy autó, mint nálunk
Egyetlen plázán kívüli autókereskedést nem láttam és hirdetésből is csak egy BYD-t. Úgy már érthető, ha azt nézzük, hogy 120 000 szingapúri dollár alatt nem lehet kapni új személyautót, ami 31,8 millió forintnak felel meg jelenleg. A legolcsóbb a Toyota Yaris Cross 123 000 dollárért (32,6 millió forint), villanyautóból pedig a régi BYD e6 140 800-ért, ami 37,3 millió forint lenne. Egy BYD Dolphin már 37,6 millió forint, de mivel az ország egyáltalán nincs berendezkedve az elektromos autókra, így ezek nem jellemzőek az utakon.
Benzines és hibrid a legtöbb autó, de azok sem olcsók. Egy Suzuki Swift ára 137 900 dollár, 36,5 millió forint, a Kia Stonic, SEAT Arona 145 000, 38,4 millió forint, ezekre pedig A vagy B kategóriás COE kell, ami plusz 22-30 millió forint. Láttam az utcán McLaren 720S-t, amit használtan 270 millió forintért lehet megkapni plusz a legmagasabb COE, egy új 765LT ára pedig 438 millió forint. Rolls-Royce Phantom és Cullinan is jött szembe, ezek 640-720 millió forint közötti árakon indulnak újonnan.
A népszerű Toyota Alphard 73 millióról startol, a 20 milliós C kategóriás COE-val és magasabb felszereltséggel ez simán egy 100 milliós autó Szingapúrban. Persze az átlagkereset is más, havonta 1,5 millió forint a jelenlegi statisztikák szerint, de az európaihoz képest még mélyebb a társadalmi szakadék, így az igazán gazdagok nagyon magasra húzzák az átlagot.
Két autókereskedést láttam összesen, egy BYD-t, ahol az éttermi rész – mert volt olyanja – nagyobb volt, mint a bemutatóterem, és egy Tesla szalont az egyik plázában. Emellett az Autobahn Motors luxus használtautó-kereskedésének egyik több mint 10 emeletes automata tornyát néztem meg, ami pont olyan, mint egy csokiautomata, csak éppen valódi autókkal van megtöltve. Náluk kaphatóak a legexkluzívabb használt autók, a két Ferrari 612 Scaglietti árai pedig 75 és 78 millió forint, és ezekre már veterán COE érvényes, ami a kereskedés szerint 70 000 dollár, vagyis egészen kedvező a többi kategóriához képest.
A COE alapvetően 10 évre érvényes, ehhez tartozik a rendszám is. Ezután a tulajdonos dönthet, hogy megújítja a COE-t még 5 évre (15 év a maximum egy engedélyre), vagy újra forgalomba helyezteti az autót. Ez utóbbi komoly költség, viszont így lehet fenntartani autót 15-35 éves kor között. 35 év felett már lehet veteránengedélyt kérni, ami meg is marad. Vagyis irdatlan sok pénzből lehet öreg autót fenntartani Szingapúrban, de nem lehetetlen.
„Olcsó” benzin, komoly büntetések
Pénzbüntetés, büntetőpontok, bírósági eljárás, jogsi elvétel már 1 km/h-s sebességtúllépésnél is előfordulhat. 40 km/h-s túllépés esetén automatikusan elveszik a jogosítványodat és visznek egyenesen a börtönbe három hónapra. Ebben az esetben nincs kérdés, nincs bírósági eljárás, kisebb esetekben viszont vannak egész jó lehetőségek.
4 büntetőpontot lehet kapni már 1 km/h gyorshajtásért is, a maximum 60 km/h felett 23 pont, ami automatikus jogosítvány elvesztéssel is jár. Meg is lehet szabadulni azonban a büntetőpontoktól, ha például 12 egymást követő hónapban nem kap további büntetést. Emellett lehet vezetéstechnikai tréninget is végezni 10 évente kétszer, a sikeres vizsgával pedig 4 pontot lehet alkalmanként lefaragni a büntetőpontokból. Ezt akár Magyarországon is bármikor bevezethetnék, legalább valakit ez ösztönözne a vezetéstechnikai tréningre.
Ez csak az autósok része, viszont minden járművet rettentően szigorúan vesznek a hatóságok a rollerektől kezdve. Súly- és teljesítménykorlátozás van, egy elektromos rásegítésű kerékpár például nem lehet nehezebb 24 kilogrammnál, ha mégis és valakit rajtakapnak, 20 000 dollár a büntetés és egy hónap rács mögött. Egy Szingapúrban élő magyar ismerősöm szerint pont ezért nincs szinte egyáltalán elektromos roller vagy kerékpár is csak alig a városban. Bár a legtöbb járdán el lehet karistolni biciklivel, páran tekernek az úton is, amit az autósok nem néznek jó szemmel, és teljesen igazuk is van, ilyen összegek után pláne ne zavarja őket semmi az úton.
Ha az alapvető autóvásárlási joghoz, az autók árához és a büntetésekhez viszonyítjuk, akkor simán lehet azt mondani az üzemanyagra, hogy olcsó. 92-es oktánszámtól van benzin a kutakon 2,81 dollártól (745 ft), a 95-ös pedig 2,85-től (755 ft), a gázolaj literjét pedig 2,66 dollárért, 705 forintért lehet átlagosan tankolni, ami nincs messze a magyar áraktól.
Végtelenül érdekes az autós kultúra
Egészen más irányból kell megközelíteniük a helyieknek az autós kultúrát. Van, akinek a bőre alatt is pénz van, sok a Ferrari, a Lamborghini, a McLaren, rengeteg a csúcskategóriás autó, de sokkal érdekesebb, a „hétköznapi” autósok kultúrája. Megy a tuning, látszólag eszetlenül, mert minden autó mókolva van a Yaristól a legnagyobb teherautókig, viszont ezekre az átalakításokra nem lehet felkészülni.
Prius négydugattyús Brembo fékekkel elöl, kétdugattyússal hátul plusz külön kézifék? Minden második ilyen.
Hatdugattyús AP Racing-nyereg a Mazda CX-5-ön? Bármikor! Rays-felnik, karbonszárnyak, ültetés, küszöbök, komplett body kitek és csüngő mindenfélék az utastérben. Személyautó, kisbusz, MPV, teljesen mindegy, mivel legtöbben ezekkel dolgoznak és ezekkel élnek, ezeket teszik egyedivé is.
A legutolsó Toyota Hyace kisbuszban is bőrözött a tetőkárpit, volt, amelyikben komplett egyedi építésű bútorzat, változó hangulatvilágítás, egyedi kárpit és rengeteg kényelmi apróság figyelt. Minden elég ázsiai, ne egy Maybach belsőre gondolj, viszont egytől-egyig olyan érzete volt mindegyiknek, mintha többszörösen ráhúztak volna minden csavarra, itt nincs rossz állapotú autó, csörgő-zörgő beltér, vagy nyikorgó ajtó.
Pluszműszerek azért akadnak, a világító turbónyomás-mérőtől kezdve a digitális fordulatszám-mutatón keresztül a 15 colos érintőkijelzős multimédiáig minden. A Toyota Alphard pont olyan, mint valami luxuslimuzin. Középen két óriási fotel, plüss szőnyeg, tárolók, bekészített zsepi, víz, cukorka, minden a sofőrtől függ. Minden közül mégis a tuningolt fékrendszerek akadtak meg, pedig a legtöbb autó hibrid, úgy néz ki, ez mégis fontos lehet a helyieknek.
Olcsó és nagyon jó a tömegközlekedés
Mint a legtöbb ázsiai országban, Szingapúrban is a tömegközlekedés a legfontosabb eszköz. Az egyik ok, hogy télen-nyáron minimum 30 fok van kint és 75% páratartalom. Gyalog, biciklin, lábbal hajtott rolleren 10 percet bír ki fulladás nélkül az átlagos emberi szervezet, éppen ezért minden, szinte még az aluljárók és a nyitott bejáratú csarnokok is légkondicionáltak a városban.
Összesen hat metróvonal és kettő földfelszíni, néhol függővasút szerű kötöttpályás járművonal működik a városban. Naponta több mint 3 millióan használják az MRT-t és az LRT-t, plusz a buszokat, minden légkondicionált és jól szervezett. Lehet jegyet venni 1,5 dollártól, de minden működik kártyás vagy mobiltelefonos NFC fizetéssel.
Egyik alkalommal két metrómegállóért 26 kerek magyar forintot fizettem sorban állás, jegyvásárlás és minden maszatolás nélkül. Ez Budapesten 450 forintomba került volna. Mivel sokszor esik az eső, mindig van a lejáratoknál ingyenes esernyőzsák, hogy ne vizezd össze a járműveket és oké, de van azért megkötés is. Nem dohányozhatsz, nem vihetsz fel fegyvert a metróra és duriant, ami kb. azzal egyenlő, a világ legbüdösebb gyümölcse.
Többnyire megosztós közösségi bringákat használtam, amikor nem esett az eső, hogy minél többet lássak a városból és a közlekedésből. Ezek leginkább a turisták számára vannak, a helyiek ritkán bicikliznek, futni is legfeljebb hajnalban, mert máskor lehetetlen túlélni. A megosztós bringa első fél órája 1 dollár, vagyis 265 forint, aztán minden megkezdett 30 perc 50 cent. Miután a MOL Bubi percenként 40 forintba kerül, 30 percért 1200 forintot von le a kártyádról. Szóval még turistaként sincs lehúzva az ember Szingapúrban.
Végtelenül érdekes hely, ahol olyan rendet tartanak, mint sehol máshol. A szemetelést kőkeményen büntetik, a rágót épp ezért már a 90-es években teljesen betiltották, viszont mindent, de tényleg mindent meg tudsz venni a városban, ami a világon létezik. Élni biztosan más ott, mint meglátogatni, de ezt a helyet egyszer látni kell, akár szereted az autókat, akár nem, minden szempontból érdekes.