„A legnagyobb antialkoholista partiarcok” – évek óta így hívta magát Anna és Luca, akik rendszeres résztvevői voltak a kelet-magyarországi kisváros és környéke éjszakai életének. Még pólójuk is volt ezzel a felirattal, soha nem ittak, de mindig jól érezték magukat.
Habár ez soha nem fordult meg korábban a fejükben, az alkohol elkerülésének különös jelentősége lett egy őszi hajnalon, amikor majdnem tragédiával zárult az előző esti csapatás – így indul a közlekedési balesetek bírósági utóéletét bemutató sorozatunk e heti története.
Elgázolták, továbbmentek
Azon a szeptemberi éjszakán tényleg volt mit ünnepelni, Luca új munkahelyre került, amit élete addigi legjobbjának tartott. Nagyjából hajnali egyig szórakoztak, majd bepattantak Anna kicsi, öreg Audijába, és jókedvűen elindultak hazafelé. A 22 éves nő – gyerekkori barátnőjéhez hasonlóan – nem csak az italozást kerülte, az autójával is mindig szabályosan közlekedett. Tizenhét éves korában egyből megszerezte a jogsit, azóta öt év alatt egyetlen gyorshajtásos bírsága, egyetlen büntetőpontja nem volt.
Elmondásuk szerint azon a hajnalon is szabályosan, a két település közötti erdős részen átvezető úton a megengedett 90 km/óra helyett „olyan 80-nal, nyugisan” haladtak. A Hold éppen nem világított, fás részen haladtak, teljes sötétségben, tompított világítással. Útközben intenzíven beszélgettek, Anna vezetés közben folyamatosan ugratta Lucát, akire egy ideje hajtott a környék egyik közismert playboya, de a lány nem akart újabb trófea lenni a gyűjteményében. Közben hangosan szólt a zene, majd hirtelen puffanás ijesztette meg őket.
„Basszus, ez mi volt?” – kérdezgették egymást. „Nekimentünk valami tuskónak?” vagy „Vaddisznó lehetett?”. „Nekünk repült egy madár?”, „Esetleg őz vagy kisebb szarvas volt?” A későbbi kihallgatásaik során sorolták ezeket, állításuk szerint fogalmuk sem volt, mi lehetett, a lényeg, hogy ijedtükben nem álltak meg.
Sajnos nem állatot, hanem egy éppen velük egyidős fiatalembert gázoltak el, aki az út szélén azonos irányban bandukolt hazafelé. Mint később kiderült, egy ideig még ugyanazon a szórakozóhelyen is volt a lányokkal, azonban velük ellentétben fogyasztott némi alkoholt, bár a baleset utáni vizsgálat már csak minimális befolyásoltságot mutatott nála.
Óriási szerencséjére az Audinak éppen hogy csak a jobb első sarka kapta el őt, így is több hónapig tartott a gyógyulása. Több csontja eltört a balesetben, mivel Anna és Luca továbbhajtottak, az utánuk nem sokkal arra haladó autós állt meg a földön fekvő fiatalembert meglátva. Ők hívták a mentőket és a rendőröket. Utóbbiak másnap találták meg az elöl sérült Audit és a gazdáját, akit bevittek a közeli kapitányságra. Az előző esti buliknak is helyt adó kisvárosba.
„Azt hittük, állat”
Néhány kitört lámpadarab bizonyította, hogy az Audival gázoltak. Anna egy percig sem tagadta, hogy volt valami puffanás, elmondása szerint az viszont sokkolta, és „nehezen hihető” szerinte, hogy embert gázoltak. Az elkövetkező hetekben a rendőrségen, majd a bíróságon is egységesen, ugyanazt mondta a két fiatal nő.
„Azt hittük, állat” – ez volt a magyarázatuk. Mondták, hogy hallottak a szeptemberi szarvasbőgés időszakáról, azt ugyan nem tudták, hogy az ősz-e az állatok vonulásának időszaka, de hogy őz, madár vagy vaddisznó lehetett, „ami hozzáért a kocsihoz”, abban utólag biztosak voltak.
Természetesen a két alapkérdés úgy hangzott, hogy egyrészt miért nem vették észre a gyalogost? Másrészt a puffanás után miért nem álltak meg?
Az elsőre nem tudtak érdemi magyarázatot adni. Attól még, hogy szól a zene az autóban és beszélget a sofőr az utasával, még nyilván előre néz vezetés közben. A későbbi szakértői vizsgálat szerint az 1998-as évjáratú A3-as Audi meglehetősen rossz műszaki állapotban volt, a tompított világítása sem biztos, hogy átment volna a műszaki vizsgán, ami öt héttel a baleset után lett volna aktuális.
A cserbenhagyásra – amit ők nem annak éltek meg – egyszerű és egységes választ adtak: féltek. Eleve megijedtek a puffanástól, nem ítélték komoly dolognak, és féltek attól, hogy ha megállnak a sötétben, még „nekik ugrik valami sérült állat”. Eleve „nem akartak sérült állatot látni”.
Azon ugyan bosszankodott Anna a hazaérkezése után, hogy kitört elöl a lámpa. De részéről ennyi volt.
Az ügyészség részéről azonban nem csak ennyi, megvádolták a fiatal járművezetőt közúti baleset okozásával és segítségnyújtás elmulasztásával.
Védelmét a Vezess olvasóinak is rendszeres jogi segítséget nyújtó Janklovics Ádám közlekedési ügyekre szakosodott ügyvéd látta el.
Hogyan döntött a bíróság?
Fontos kérdés volt még a gyalogos viselkedése, ugyanis bebizonyosodott (és ezt a sértett el is ismerte), hogy nem a padkán, hanem az úttest szélén gyalogolt. De miért? Erre nem kapott egyértelműen elfogadható választ a bíróság, a balesetben megsérült fiatalember ezt egyáltalán nem az enyhe ittasságára fogta, „a három sör nélkül is ott gyalogoltam volna, hogy ne menjen ki a bokám a gödrös útszélen” Elmondása szerint legalább öt autó elhaladt mellette normálisan, mielőtt a hatodik elgázolta. „Van lámpája az autóknak, láthattak a sofőrök.”
Végül minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, és ezt a bíróság kimondta az ügy végén, hogy Anna bűnös közúti baleset okozásának vétségében, és bűnös segítségnyújtás elmulasztásának bűntettében. A bíróság egy év és hat hónap szabadságvesztésre ítélte őt, és két évre eltiltotta a járművezetéstől. A szabadságvesztés végrehajtását két év próbaidőre felfüggesztette.
Ítélete meghozatala előtt a bíróság figyelembe vette a sértetti közrehatást, magyarán azt, hogy egy ittas gyalogos közlekedett az úttesten a hajnali sötétségben.
Enyhítő körülmény volt ugyanakkor Anna makulátlan közlekedési múltja, az, hogy jóval a megengedett sebesség alatt haladt a baleset idején (78-80 km/órára tették a szakértők az Audi sebességét), az eljárás alatti együttműködő magatartása, és a rendezett életvitele.
Az ügy rendőrségi szakasza alatt derült ki, hogy állapotos, az ítélethirdetésre már a néhány hónapos kisbabájával együtt érkezett.
Magyar valóság
A jogi, bírósági ügyeket bemutató sorozatunkban megjelent cikkek mind valós, Magyarországon megtörtént eseteket dolgoznak fel, a helyszíneket,
időpontokat, az érintettek személyes adatait azonban általában – részben vagy teljesen – megváltoztatjuk.