Számos alkalommal jártunk az elmúlt években versenypálya környékén. Láttuk már őket üresen, nézőkkel teli, vagy éppen felújítás alatt, de olyat még nem, amivel Nogaróban szembesültünk. Franciaország első épített (azaz nem közutakból összeollózott) ringjére ugyanis nem a sebesség hajszolásáért látogattunk el május második felében, hanem azért, hogy úgy lássunk mozogni járműveket, hogy ehhez szinte alig használnak energiát.

A program a jelenlegi formájában 1985 óta megrendezett Shell Eco-marathon legfrissebb kiadása volt. A  környezettudatosságra és energiahatékonyságra összpontosító globális esemény a világ egyik legnagyobb diákoknak szóló mérnöki tudományos versenye, melynek ötlete 1939-re nyúlik vissza: a Shell akkori kutatási igazgatója baráti fogadást kötött kollégáival, hogy ki tud a legtávolabbra jutni ugyanannyi üzemanyag felhasználásával.

Habár a május közepi-végi időpont több helyen is a zárthelyi dolgozatok idejével ütközik, minden egyetemistának (vagy akár középiskolásnak) megéri itt lenni. Egytől egyig zsenikről van szó, akik autóikkal olyan eredményeket érnek el, melyek egy hagyományos utcai kocsiból kiszállva felfoghatatlannak tűnnek.

Százmilliós koporsókban születnek a jövő autói 1

Senkit sem szabad lebecsülni, bárki okozhat meglepetést

Jó néhány, napjaink autóiban alkalmazott megoldást például ennek a versenynek köszönhetünk: a start-stop rendszer vagy a hengerlekapcsolás mai precíz működése nagyban az itt megforduló diákoknak köszönhető, de a különféle alacsony súrlódású csapágyak terén is hozzájárultak az előrelépésekhez.

Nem csoda, hogy gyakorlatilag minden automobilitással foglalkozó cégnél dolgozik olyan munkatárs, aki valaha eco-maratonista volt. Ráadásul épp az idei verseny során jelentette be a Ferrari, hogy a legjobbaknak szakmai gyakorlatot kínál, és minden résztvevő jelentkezését örömmel várják.

Persze ki is kell érdemelni ezt a lehetőséget, melyet a Shell meghívása előz meg.

Hazánk fiai és lányai idén is képviseltették magukat: a Budapesti Műszaki Egyetemről a BME SharkTeam, a Kecskeméti SZC Kandó Kálmán Technikumból a Kandó Racing, a győri Széchényi István Egyetemről pedig a SZEnergy Team vett részt a versenyen.

Százmilliós koporsókban születnek a jövő autói 2

Három magyar csapat volt jelen Franciaországban

Az Eco-marathonra idén három különböző energiakategóriában lehetett nevezni: belső égésű motorokkal (az üzemanyag lehet benzin, dízel vagy etanol), akkumulátoros elektromos hajtással, valamint hidrogénüzemű üzemanyagcellákkal.

Ezekben a kategóriákban két különböző járműtípus létezik: a prototípus járművek, amelyek kifejezetten a technológia hordozói, és az Urban Concept kategória, ahol már számít, hogy külsőben, funkcióban és működésben is hozza a legfontosabb személyautós tulajdonságokat az épített modell. A járművek szabályosságát komplex és szigorú technikai ellenőrzések szavatolják, csak ezt követően gurulhatnak pályára a kocsik.

Százmilliós koporsókban születnek a jövő autói 3

Technikai ellenőrzésen a SZEnergy autója. A bírák ketté is szedették a kocsijukat, mindent alaposan átnéznek akár szúrópróbaszerűen is

A cél tehát eltér a versenypályán megszokottaktól, de alapvetően ugyanolyan munka zajlott ezekben a garázsokban, mint bármilyen sorozatban. 108 csapat több mint 1200 diákja foglalkozott valamivel a nap 24 órájában – igen, sokszor még éjjel is akadtak megoldandó feladatok, felmerülő problémák a kocsival.

A versengés óriási, melynek legfontosabb hajtóereje az ész, a tudás. Ezt sosem pótolhatja teljesen a projektekbe befektetett pénz – gondolnád, hogy ezek a kád- vagy koporsószerű, olykor kartonpapírból is készülő autók több százmillió forintot érnek? A BME SharkTeam forradalmi dízel-hibrid prototípusa például 250-300 millió forintra tehető, a SZEnergy évente kb. 30 ezer eurós (11,6 millió forintos) költségvetésből dolgozik 2019 óta ugyanígy kinéző, belülről azonban folyamatosan átalakuló autóján. Van azonban olyan német csapat, ahol az eddigi 300 ezer eurós (116 millió forintos) éves büdzsét épp most tervezik megduplázni.

Százmilliós koporsókban születnek a jövő autói 4

A végletekig húzta BME csapata új autóját, mellyel a szimulációik szerint mindenkit megvertek volna. Sajnos ez a tesztidőszak rovására ment, előbb egy vezetékezési probléma ütötte fel a fejét Franciaországban, majd a motor nem akart beindulni, így eredmény nélkül távoztak

Százmilliós koporsókban születnek a jövő autói 5

A műegyetemisták egyedi fejlesztésű, 80 köbcentis, kb. 1 kW teljesítményű egyhengeres dízel-hibrid erőforrásuk értéke alsó hangon tízmillió forintra tehető, mindenféle tervezési költségek nélkül – a rendszert titkolják a riválisok elől, így mi sem nagyon fotózgattunk arrafelé. Egy elemet azért mi is a kezünkbe vettünk: ennek az ultrakönnyű, nagy szilárdságú alumíniumból vágott szíjkerék mindössze néhány száz grammot nyom. Könnyűsége mellett az is különleges benne, hogy működés közben a belső gyűrű és a külső gyűrű egymáshoz képest egy centit is elforoghat: ez a torziós rugalmasság szintén az ellenállás csökkentésében játszik szerepet

A befektetett munkának és pénznek meg is lett az eredménye magyar oldalról: a SZEnergy csapata a városi koncepcióautójukkal két első helyet is bezsebelt. Egyrészt a tavalyi világrekordjukat túlszárnyalva ismét ők jutottak a legmesszebb: 1 kWh energiával 309 kilométert értek el, 18 km/kWh-t javítva a csúcson.

Ezen felül az önvezetés bajnokai is a győriek lettek: a folyamatosan változtatott pályán, bójakerülést és önálló parkolást is tartalmazó versenyben 75 km/kWh-s eredménnyel nyertek. Itt a fogyasztás jóval magasabb volt, elmondásuk szerint az autonóm rendszerek mögött álló számítógépek energiafelvétele magasabb, mint amit a 96 kilós jármű mozgatásához használtak fel.

Százmilliós koporsókban születnek a jövő autói 6

A két győzelemmel kétszer 3000 dollárt is nyert a SZEnergy csapata

Százmilliós koporsókban születnek a jövő autói 7

Jól szerepeltek a kecskemétiek is, a Kandó Racing elektromos prototípusa 901 km/kWh-val épphogy lecsúszott a dobogóról, negyedikek lettek

A 2024-es Shell Eco-marathon legjobbjai

Prototípusok:

  • belső égésű motor: Microjoule (etanol üzemanyag) – 2336 km/l
  • hidrogén üzemanyagcella: ThaiGer-H2-Racing – 1073,9 km/m3
  • akkumulátoros villanyautó: Polyjoule – 1259 km/kWh
    • Kandó Racing – 901 km/kWh (4. hely)

Városi koncepciók:

  • belső égésű motor: DTU Roadrunners (etanol üzemanyag) – 413,8 km/l
  • hidrogén üzemanyagcella: Cityjoule – 311 km/m3
  • akkumulátoros villanyautó: SZEnergy Team – 309 km/kWh

A képek láttán felmerülhet az emberben, hogy milyen is lehet vezetni ezeket az autókat. Ránézésre mindennek tűnik, csak felemelőnek nem: gyakorlatilag guruló koporsókról van szó, főleg a prototípusok esetében, ahol a kocsik magassága nagyjából mindössze fél méter. Legtöbbünk be sem férne, hiszen úgy tervezik meg a járműveket, hogy a lehető legkisebb tömegű pilóta (prototípusoknál 50, utcai koncepcióknál 70 kilós) még épp tudja vezetni a masinákat.

Százmilliós koporsókban születnek a jövő autói 8

Az átlátszó autó előnye, hogy pontosan látjuk, hogyan vezetnek a pilóták. Nem feltétlen kényelmetlen a póz

A Shell azért mégis átadta nekünk az élményt, ugyanis építettek a média képviselői számára egy elektromos prototípust. Első ránézésre akár a versenyen is megállná a helyét a háromkerekű jármű, építője sokéves tapasztalattal rendelkezik az Eco-marathonról.

A tesztvezetéskor igyekeztünk követni azokat a protokollokat, melyeket az éles versenyen résztvevő, javarészt filigrán lányversenyzőktől elvárnak. Nálunk ez egy korábbi, az FIA által homologizált versenyzői overállból, egy kesztyűből és egy sisakból állt. Egy pályabejárós kör után ismertetik a szabályokat: próbáljunk mi is 25 km/órás átlagsebesség felett maradni, hogy érvényes legyen az egy körös próbálkozásunk.

Százmilliós koporsókban születnek a jövő autói 9

Tapasztalt Eco-marathon konstruktőr épített a média képviselői számára egy elektromos prototípust, melyet kipróbálhattunk

Százmilliós koporsókban születnek a jövő autói 10

A versenyruházat már rajtam, épp az ötpontos biztonsági övet kötik be

Az autóba viszonylag könnyű beszállni, de a menetkész állapothoz segítség kell. Először az ötpontos biztonsági övet csatolják be, majd a pedálokat állítják a lábamhoz. Két pedál van a két lábfejem előtt, melyeket ideális esetben egyáltalán nem kellene használni, ugyanis csak fékezni tudok velük, külön-külön a tengelyeket. Gyorsítani a szarvkormány jobb oldalán lévő pöcökkel lehet, úgy, mint egy elektromos rolleren.

Középen a kijelző mérföldben mutatja a sebességet, úgyhogy a 16 mérföld/órás érték a cél. Kapunk jó tanácsot is: határozottan gyorsítsunk magasabb tempóra, majd csak vitorlázva guruljunk, mintsem konstans erőadagolással tartsuk a sebességet.

Ezt követően rám kerül a koporsó fedele, mely hozzáér a sisakom tetejéhez. Úgy érzem, nem fogják tudni rám rakni a tetőt, de végül csak megoldják. Megkapom a rajtjelet és indulok is az 1,6 kilométeres körre.

Százmilliós koporsókban születnek a jövő autói 11

Az autó építője adta meg a rajtjelet. Telefonján ezzel egyidejűleg elindított egy alkalmazást, ahol az energiafogyasztásomat figyelte

Sokáig emlékezni fogok erre, több ok miatt is. Meglepő módon a kényelemmel kapcsolatos előzetes feltételezéseim például megdőltek, pozitív meglepetés ért a volán mögött. Végső soron szinte kényelmes pózban, jól alátámasztva feküdtem, talán a lapockámnál lehetne szélesebb a műanyagból készült merevítő. A csapatok ezt persze jobban megoldják, a BME-nél például purhabból öntik a teljesen személyre szabott ülést versenyzőjükre.

Sokkal inkább zavart az, hogy óriásiak a holtterek. A kanyarcsúcspontokat rendkívül nehezen találtam, az oldalsó plexiken figyeltem, hogy inkább ráhagyással forduljak, nem akartam szétverni az érzékeny gépeket a rázóköveken – így is volt már egy nyolcas valamelyik első kerékben. A konstruktőr később elmondta, ez a versenygép még egészen baráti, ami a kilátást illeti, az élesben futó prototípusok jelentős részéből még nehezebb kilátni.

Hangélmény nincs, leszámítva az elektromos surrogást. Ebből a szempontból talán jobb is egy villanyprototípust vezetni, mint egy láncfűrész motorját hallgatni közvetlen közelről, ahol az erőforrás rázkódása az egész kocsira kihatással lehet.

Megérkezésem nem volt az ideális, a rosszul ütemezett gyorsításaim miatt csúcssebesség körüli tempóról kellett lassítanom magam fékekkel, hogy megálljak a garázsnál. Ez fogyasztási szempontból nem volt optimális, viszont így kipróbáltam a fékeket is. Maradjunk annyiban, hogy működtek: a tárcsafékek nem sokban térnek el a jobb bringákon található változatoktól, csakhogy ott kisebb tömeget kell megfogniuk. Persze tudom, én voltam a hülye, hogy nagy sebességről akartam fékkel megállni, ez ebben a műfajban nem rendeltetésszerű használat.

Százmilliós koporsókban születnek a jövő autói 12

Két pedál a két tengely fékezésére

Kiszállásnál megint külső segítségre voltam utalva. Leemelték rólam a tetőt, majd kicsatoltam magam, és közölték az eredményt:

99 km/kWh.

Messze elmaradt az egyetemisták értékeitől, de még a Shell házi listáján is alulra kerültem, voltak 130-140-es értékek is. Viszont így is elképesztően alacsony volt a fogyasztásom, ha utcai autókkal vetjük össze: az egyik legjobb fogyasztású villanyautó jelenleg a Tesla Model 3 a 7,1 km/kWh-s értékével. Tudjuk persze, hogy az ilyen összehasonlításokat érdemes a helyén kezelni. Itt egyedül megyünk, csomag nélkül és nem is gyorsan.

Százmilliós koporsókban születnek a jövő autói 13

99 km/kWh-s teljesítményem a csapat legrosszabbjának bizonyult. Nem meglepő módon így is toronymagasan vertem minden korábbi utcai eredményemet

A mérnöki munka és teljesítmény azonban dicsérendő az ilyen projektek mögött. Nem valószínű, hogy valaha ilyen jó fogyasztási értékkel fogok vagy fog bármelyikünk közlekedni közutakon.

A Shell Eco-marathon megmutatja, hogy a jövő nem pusztán egyféle lehet. Jelenleg dominálnak ugyan az akkumulátoros elektromos járművek, de a hallottak alapján a következő népszerű vonal a hidrogén lehet: többek között a BME SharkTeam is saját üzemanyagcellát fejleszt. Ne feledkezzünk meg a kőolaj alapú megoldásokról sem, melyek még mindig hajthatnak olyan innovatív vagy eddig kevésbé alkalmazott technológiákat, mint a hat- vagy nyolcütemű motorok, vagy az olyan hibridek, melyek az energiát nem akkumulátorban, hanem például lendkerekekben tárolják el.

Bármi is legyen a folytatás, az az olajcégtől kezdve az autógyártókon át az utca emberéig mindenki érdeke, hogy a fogyasztását csökkentse, mert hosszú távon fenntarthatatlan az, amit jelenleg művelünk erőforrásaink kiszipolyozásával.

Számos érdekességet és extra információt tartalmaz még galériánk a Shell Eco-marathon kapcsán, kattints és lapozd végig a képeket!

Százmilliós koporsókban születnek a jövő autói 14