Ha valahol egy biciklis balesetet szenved, – elütik, vagy ő maga hajt autó alá az most lényegtelen – foteltudósok hada kezd bele, hogy a biciklisek mind szabálytalanok, kötelező KRESZ vizsgára kéne őket küldeni, stb. De vajon tényleg jogos a kritika? Tényleg fogalmuk sincs a KRESZ-szabályokról, vagy csak tesznek rájuk?
Esetleg ócska rágalom az egész? Rászántunk egy napot, hogy a végére járjunk a dolognak. Álltunk közlekedési lámpánál, a piroson áthajtókat nézve, figyeltük, hányan állnak meg a zebránál, elengedve a gyalogost, és hogy mi a helyzet a táblák, útburkolati jelek értelemzésével, illetve a szabályok betartásával.
KRESZ-ismeret. Kell, nem kell?
Aki autóval, vagy gyalogosként a járdán találkozik kerékpárossal, az azonnal a KRESZ tudást kérné számon, aki pedig a biciklissel szimpatizál, az arra hivatkozik, hogy mivel nem kell KRESZ vizsgát tennie a bringásnak a közlekedéshez, így nem is kell tudnia értelmezni a közlekedési táblákat, jelzéseket. De kinek van igaza? Tényleg mindenféle ismeret nélkül részt vehet valaki a közlekedésben?
Mit mond a KRESZ?
Elég gyorsan rövidre lehet zárni a kérdést, ugyanis már az első sorok megadják a keresett választ:
A közlekedésben résztvevőkre vonatkozó általános rendelkezések
3. § * (1) Aki a közúti közlekedésben részt vesz, köteles
a) a közúti forgalomra, valamint a közútnak és környezetének a védelmére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket megtartani;
b) a közúti jelzések rendelkezéseinek, továbbá a forgalom irányítására, ellenőrzésére jogosultak utasításainak eleget tenni;
A kerékpár a KRESZ értelmében jármű, így a vezetéséhez ugyanazok a feltételek szükségesek, mint más jármű esetében: a bringásnak a járművezetésre alkalmas állapotban kell lennie, – annak ellenére is, hogy a biciklis az egyetlen, aki alkoholfogyasztás után is vezethet – és ismernie kell a KRESZ-t.
Szóval nincs mese, két keréken közlekedve is érvényes a KRESZ, még akkor is, ha ezt nem kérik számon, nem kell belőle vizsgázni, mielőtt a biciklis beveti magát a forgalomba.
De nem is olyan vészes a kerékpárosok és a KRESZ viszonya, legalábbis az ismeretek tekintetében, ugyanis egy 2022-es felmérés szerint a legalább hetente kerékpárral közlekedők 59 százalékának van jogosítványa, így sanszos, hogy a szabályokkal is tisztában vannak. Igaz, a közlekedőknél – autósokat, gyalogosokat is beleértve – nem is azzal van baj, hogy nem ismerik ezeket, sokkal inkább az alkalmazásukkal.
Piros lámpa
A kerékpárosok és a jelzőlámpák pirosának kapcsolata elég sajátos, és nem a szabályokhoz való ragaszkodás az, ami áthatja. Rögtön háromféle viselkedési mintát is felfedezhet, aki hozzánk hasonlóan kiáll egy lámpa mellé a kerékpáros forgalmat figyelni. Az első típus, aki nem hisz a KRESZ-ben és totálisan ignorálja a piros jelzést.
Ugyan nem hajt lassítás nélkül az áthaladó gyalogosok közé, de ahol már nem áthatolhatatlan a zebrán átkelők tömege, ott szívbaj nélkül átteker közöttük. A második típus valamivel érzékenyebb, ők ha kell megállnak, elengedik az átkelőket, és a már kiürült, biztonságosnak vélt gyalogátkelőhelyen, vagy éppen kereszteződésen hajtanak át a tilos jelzés ellenére.
Ők nem zavarnak senkit, jobb esetben nincsenek veszélyben sem, de mégiscsak piroson mennek át. (Autóval ez 65 ezer forintos mutatvány lenne, és kamerafelvétel alapján, utólag is befuthat a bírság, nem csak a helyszínen.) Végül az utolsó csoport, – ők vannak a legkevesebben saját vizsgálatunk szerint- akik szabályosan megállnak a pirosnál, és tényleg csak zöldnél indulnak tovább.
Ezen felül volt egy különleges eset is, aki valamiért az autóknak szóló jelzőlámpa pirosát vette figyelembe és megállt, miközben a kisebb, kerékpárosoknak szóló lámpa zöld volt. Na, többek között ezért sem árt ismerni a KRESZ-t. De nem csak a közúti, hanem a vasúti kereszteződések tilos jelzése sem szent, a nap végére HÉV előtt áttekerő kerékpárosok is kerültek a feljegyzésbe.
Gyalogátkelőhely
A zebránál két irányból is jöhet biciklis. Előfordulhat, hogy neki kell elsőbbséget adnia a gyalogosnak és az is, hogy ő menne át keresztbe az úton, akár a zebrán, gyalogosként, akár a gyalogátkelő mellé festett bicikliúton, kerékpárosként. Olyan zebrát, ami csak bickliutat keresztez, nem könnyű találni Budapesten, de nem is lehetetlen. A többivel nem volt értelme foglalkozni, mert a tapasztalat szerint a jelzőlámpával védett gyalogátkelőhelynél sem feltétlenül állnak meg, adnak elsőbbséget a bringások, nemhogy olyan helyen, ahol nincs lámpa.
Az egyik ilyet a Batthyány téren, a másikat a Bazilika háta mögött találtuk. Míg az első helyszínen kevés kivételtől eltekintve mindig előzékenyen elengedték a gyalogosokat, addig a Bazilikánál, az úttesten átvezető zebrához igyekvők csak elvétve kapták meg az elsőbbséget. Itt gond nélkül hajtanak a tébláboló turisták közé a kerékpárosok, nem ritkán vadul csengetve, lassítás nélkül.
Tanulságos a gyalogosok hozzáállása is. Mármint a bicikliutat keresztező zebrához. Míg az úttestre, az autók elé bátran, körbenézés nélkül lelépnek, addig a kerékpárúton lévő zebránál óvatosan kémlelnek mindkét irányba és csak akkor mennek tovább, ha tiszta a pálya.
A zebrán kerékpárját áttoló biciklis ritkább, mint az irányjelzőjét használó BMW-s, egész nap alatt alig néhányat sikerült megfigyelni. Lámpás kereszteződésnél nem lenne ez akkora baj, de mint ahogy az egyirányú utcákba is kivétel nélkül behajtanak tetszőleges oldalról a biciklisek – holott csak a kiegészítő táblával jelöltekbe lenne szabad – így valószínűleg a zebráknál sem tennének különbséget lámpás és lámpa nélküli között, így marad a tolás.
Járdázás
A KRESZ szerint a járda a gyalogosoké, ott kerékpárral csak akkor lehet közlekedni, legfeljebb 10 km/órás sebességgel – ha az úttest kerékpározásra alkalmatlan. Ez fizikai akadályokat jelent – például útjavítás – de a nagy forgalom nem indokolja a járdán kerékpározást. 12 éven aluliak viszont főúton nem kerékpározhatnak, így nekik marad a járda, de szintén legfeljebb 10-es tempóval.
A belvárosban nem nagy kunszt a járdán szlalomozó biciklist látni, de ők nem közlekedők, hanem szinte kivétel nélkül ételfutárok. Jellemzően ázsiai figurák, télen nyáron fekete kapucnis kabátban, és kézben tartott telefonnal igyekeznek célba érni, láthatóan veszélyérzet nélkül. (A korábban már hivatkozott felmérésben az is szerepel, hogy a budapesti kerékpárosok 40 százaléka simán teker szabálytalanul a járdán, ha el kívánja kerülni az autóforgalmat)
Rég elmúltak azok az idők, – bár mindannyian visszasírjuk – amikor még csak a Hajtás Pajtás futárai cikáztak az utakon. Ha nem is voltak a szabálytisztelés zsinórmértékei, de úgy tűnt fel, ismerték a várost, és tudtak vigyázni magukra, másokra. Na, ez már a múlté, ma már mindenki lehet biciklis futár, akinek van egy rozzant bringája és egy telefonja, amit bámulhat, miközben próbálja megtalálni a címet. Felfoghatatlan, hogy a külföldi, teljesen más típusú forgalomban szocializálódott biciklis futárok hogy szabadulhattak rá a budapesti utakra. Autósként annyit tehetünk, hogy mindig, mindenhol számítunk rájuk, mert teljesen lehetetlen helyekről is elénk eshet egy.
Táblák, jelzések
A jelzőtáblák, útburkolati jelek dekódolása már bonyolultabb feladat, nem is megy minden közlekedőnek. Az egyirányú utca, behajtani tilos táblapárt a kerékpáros azóta meg sem látja, mióta vannak olyan utcák, ahová a menetiránnyal szemben is be lehet hajtani biciklivel. Valószínűleg valamire emlékeznek, hogy nekik be szabad menni, de az már nincs meg, hogy nem mindenhová, hanem csak oda, ahol ezt kiegészítő tábla jelzi.
A kerékpárral behajtani tilos azért nem egy összetett tábla, elég jól felismerhető rajta a bicikli és a határozott vonal is, amivel át van húzva. Ilyen található a Tímár utcai felüljáró előtt is, ahol ezt még az aszfaltra felfestett figyelmeztetéssel is kiegészítették. Ám ennek ellenére itt senkit nem lehetett látni, aki leszállt volna és feltolta volna a bicajt.
Más kérdés, hogy itt teljesen észszerűtlen a tiltás, mert miért ne lehetne feltekerni egy rámpán? Közel 10 évvel ezelőtt már megkerestük a problémával a BKK-t, akkor sikeresnek tűnt a kezdeményezésünk, megígérték, hogy átgondolják a dolgot és leveszik a tiltó táblát, de végül mégsem lett kerékpározható a felüljáró. Helyette pár hónapja az Árpád fejedelem útján alakítottak ki kerékpársávot, és azon, a HÉV síneket szintben keresztezve lehet lejutni a rakpart mellett futó bringaútra.
Szintén ennél a felüljárónál, a kerékpárúton található egy biztonságos, balra bekanyarodó sáv is, amit szintén egyetlen biciklis sem vesz észre, hanem a „rendes” forgalmi sávból kanyarodnak balra a lakótelep irányába. Pedig a felfestés elég egyértelmű, csak ismerni kéne, hogy mit jelent.
Amikor az autós szabálytalan
Nem csak a kerékpárosok lehetnek szabálytalanok, hanem az autósok is, ha bringás kerül az útjukba. A felújítás óta autómentes Lánchíd pont ilyen problémás hely, ahol középen záróvonal választja el a sávokat. Persze a biciklis felfelé tekerve közel nem biztos, hogy eléri a hídon megengedett 30 km/órás maximális sebességet, és a sarkában lihegő, mindig siető taxis simán megelőzi – nem 30-cal – úgy, hogy közben átlépi a záróvonalat.
A taxik mellett buszok is járnak erre, amelyeket szintén feltartanak az emelkedőn lelassuló biciklisek. A buszsofőrök viszont mérhetetlen önuralommal vánszorognak a bringások mögött, több tucatnyi közül csupán egy nem bírta ki, hogy ne előzze meg a kerékpárost. Viccesen épp akkor, amikor két motorosrendőr gurult mögötte. Pedig záróvonalat átlépve előzni nem csak sokba kerül, hanem még büntetőpont is jár érte. A Lánchídon óránként százezreket lehetne vele keresni. Igaz, egy traffipax-szal is. Mert a biciklisen kívül mindenki gyorsabban megy, mint 30 km/h.
Tanulságos nap volt. A budapesti biciklisek döntő többségét láthatóan nem izgatja a piros lámpa, nem szívesen tolják a bringát zebrán, és a közlekedési táblákat is bármikor ignorálják, ha kellemetlen amit jeleznek. Viszont a gyalogosokra úgy fest, jobban odafigyelnek, mint gondolnánk. És mivel bármelyik percben találkozhatunk olyannal, aki nem ismeri, vagy éppen tartja be a szabályokat, figyeljünk rájuk még jobban!