Az alábbi néhány gondolat mind-mind saját tapasztaláson alapul, és szinte nincs olyan hét, hogy ne találkoznék ilyen autóvezető-típusokkal. Ha nem is értesz egyet mindennel, amiket most leírok, jussanak eszedbe ezek majd akkor, amikor találkozol velük élesben.
1. Tudom, a parkolás sokaknak stresszes művelet, pláne ha egy forgalmas helyen kell kivitelezni azt. De ha nem megy zökkenőmentesen, ne tartsd fel „bénázással” a forgalmat, mert a többi autós egyre türelmetlenebb lesz, dudálni fognak, lehet, még ki is kiabálnak (a magyarországi autóvezetők nem túl toleránsak, sajnos), amitől csak még idegesebb leszel és még tovább fog tartani a manőver.
Nem szégyen gyakorolni:
- Kérj segítséget tapasztaltabb sofőröktől, esetleg oktatótól,
- menj ki éjszaka a városba gyakorolni, vagy nappal olyan helyre, ahol gyér a forgalom (például egy bevásárlóközpont parkolójának legtávolabbi csücskébe).
Hidd el, ha rászánod az időd, sokkal stresszmentesebb lesz a volán mögött töltött időd, és nem azon fogsz kattogni már előző éjszaka, hogy „jaj istenem, hogy fogok leparkolni holnap”. Van ilyen ismerősöm, nem is egy…
2. Az indokolatlan lassú tempó legalább annyira veszélyes, mint a gyorshajtás. Pillanatok alatt utolér a többi autós, akik nem számítanak ilyen lassú tempóra, ha pedig feltorlódik mögötted a sor, az bizony egy patent kis ráfutásos baleset melegágya. Miért? Mert a magyar autósok a követési távolságot sem szeretik betartani.
Ha nem tudod felvenni a forgalom tempóját, autópályán 100 km/órával araszolsz, városban 50 helyett 30 km/órával, országúton alig éred el a 70-et, akkor inkább gondold át, beülsz-e a volán mögé. Ha rettegve ülsz autóba, félsz a sebességtől, akkor a vezetést lehet, nem neked találták ki.
Ha nem érzed magad biztonságban, és nem vagy magabiztos a volán mögött, menj inkább busszal, vonattal, telekocsival stb…
3. Dugóban, kereszteződésben, piros lámpánál előrepofátlankodsz? Szemét dolog, ne csináld, senki nem szeret tökölni, miért gondolod, hogy a te időd fontosabb?
Mostanában egyre többször találkozom azzal a jelenséggel, hogy állunk pirosnál a jobbra kanyarodó sávban, mellettünk az egyenesen haladó sávnak szintén piros, de ott nem várakozik senki. Erre érkezik egy autós, beáll előre az egyenesen menő sávban, és amikor zöldre vált a lámpa, fogja magát és mindenki elé bevágva elfordul ő is jobbra. Nem szép dolog…
4. Sajnos még mindig nagy divat storboszkópmódban közlekedni az autópályán. Az, ha már több száz méterről, egy villantással jelzed valakinek, hogy ne jöjjön ki eléd, vagy ideje visszasorolni, azt még el tudom fogadni. De amikor 130-140 km/órával belekezdek egy sor kamion előzésébe, majd ő a semmiből megérkezik mögém olyan 200 km/órás sebességgel és 5 centire tőlem izeg-mozog jobbra-balra, közben folyamatosan vereti a reflektort, na olyankor nem lennék a helyében, mert tuti agykárosodott.
Mire számít ilyen esetben?
- Felgyorsítok, hogy jócskán átlépjem a megengedett sebességet, mert ő siet? – Nem fogok!
- Húzódjak be két kamion közé az egyautónyi helyre, ezzel megzavarva az ő tempójukat is, mert emberünk siet? – Nem fogok!
- Más ötletem nincs…
5. Lakott területen belül 100-150 km/órás száguldozással nem saját magadat, hanem ártatlan embereket sodorsz veszélybe. Gyerekek, idősek, bringások, akik mind ki vannak szolgáltatva neked. Mi van, ha kiszalad egy macska, kutya, kislabda, és reflexből félrerántod a kormányt egy óvoda parkolója előtt? Utána hogy számolsz el a lelkiismereteddel? Az megnyugtat majd, hogy „de hát én csak siettem…”, és még oda sem értél időben…
Azt gondolod, ez túlzás? Lapozd végig a Police.hu-t, minden hétre akad egy gyorshajtó, akit rajtakapnak lakott területen belül, és durran a több száz ezres bírság.
6. Zebránál milyen ciki már lassítani, várjon a gyalogos, nem igaz? – Nem! Akár vissza is kanyarodhatnánk az 5-ös pont lényegéhez, hogy ne veszélyeztesd mások életét a figyelmetlenségeddel és nemtörődömségeddel. Gondolj bele abba, te mennyire szoktál felháborodni, ha neked nem adják meg az elsőbbséget a zebrán, amikor sétálsz.
A rendőrök is tudják ezt, egy ideje elég radikális módszerrel vadásznak a gyalogosátkelőknél nem lassítókra:
7. Kérlek, ha megtankoltad az autód, fizettél, visszaültél a járműbe és látod, hogy mögötted várakoznak, előbb állj arrébb, csak aztán kezdj el tollászkodni, inni, orrot fújni, pénzt visszarakni a pénztárcába, telefont a tartóba, bekapni egy rágót vagy kibontani a kúton vásárolt csokit. Ezt a töltőállomás parkolójában is megteheted, szép nyugodtan, és senki nem kap agyvérzést, amíg rád vár.
Az a gond egy ilyen szituációban, hogy ha valaki siet, akkor a tankolással elveszített időt az úton próbálja meg majd behozni, ami senkinek sem jó. Szóval minél kevesebbet tölt a tankolással, annál kevésbé lesz frusztrált és ideges a volán mögött. Szóval ne tartsuk fel egymást, ha nem muszáj.
8. Tartsuk be a „Jobbra tarts” szabályt autópályán, indokolatlanul ne haladjunk a belsőbb sávokban, ha üres a külső. Háromsávos szakaszon ne ragadjunk a középső sávba, az nem azért van, hogy te kényelmesen autókázz benne, hanem azért, hogy ha lassabb jármű megy a külsőben, akkor ki tudd előzni könnyedén, aztán szépen sorolj vissza a külsőbe. Ha tartósan a középső sávban haladsz, a nálad gyorsabb autósokat arra fogod kényszeríteni, hogy jobbról előzzenek ki (ha balról nem teszi lehetővé nekik a sűrű forgalom és gyorsan haladó járművek), ami szabálytalan.
Például a Balatonról haza, a Budapest felé tartó háromsávos szakaszon sem szabad jobbról előzni, még akkor sem, ha vannak autósok, akik előszeretettel ragadnak a középső sávba, mert nekik úgy komfortos. Ez valóban nagyon idegesítő, de ilyen esetben is engedjük el a jobbról előzést!
9. Ne parkolj mozgáskorlátozottaknak fenntartott várakozóhelyre! Örülj, hogy nem vagy rokkant, és el tudsz sétálni akár egy messzebb lévő parkolóhelyről is a célhoz. Ha pedig kamu/hamis mozgáskorlátozott-igazolványt használsz, akkor nem testi, sokkal inkább szellemi fogyatékossággal küzdesz.
10. Ha előzés előtt úgy érzed, hogy ez még éppen bele fog férni, az már általában nem férne bele és a szemből érkező járművet lassításra, fékezésre fogod kényszeríteni. Csak rajta múlik, hogy elkerülöd-e a balesetet, nem rajtad, mert ő fékezni fog, te pedig tövig nyomni a gázt, hogy beférj. És ezt sokszor nem is veszed észre – mert nem mindenki villog, dudál vagy lóbálja az öklét, ha veszélyes előzésbe keveredsz –, csak a manőver után megveregeted a vállad, hogy „de jó vagyok, tudtam, hogy sima lesz, lép ez az 1.9 TDI, megérte a csipppp….”
