Az autózás a tömegeknek közlekedés, de itt a Vezessen sokan vagyunk, akiknek többet jelent. Talán te is ilyen vagy, kedves olvasó! Nem kell száguldani ahhoz, hogy élvezd, de némi szintkülönbség és 4-5 egymást követő kanyar már mosolyt csal az arcunkra. Magyarországon viszont vadászni kell a jó minőségű, az autózás élményét támogató utakat.
Van számos különleges út a Európában, mint a Stelvio-hágó Olaszországban vagy a Großglockner Hochalpenstrasse Ausztriában. Ezekben az utakban közös, hogy fantasztikus, ámulatba ejtő természeti látványt kínálnak, miközben az út rengeteg kanyarra tűzdelt, így maga az autóvezetés is elsőrangú élmény.
Az is közös bennünk, hogy rendkívül népszerűek, így sok látogatót vonzanak, jót autózni alig lehet rajtuk, ahogy a hazai kedvencemet – a Mátrafüred-Parád-Eger-Répáshuta-Lillafüred-Miskolc szakaszt – is csak hétköznap ajánlom, hiszen hétvégén nagy a forgalom. És bár közel van, az elsőkkel ellentétben nem alpesi környezetben fut.
Van azonban egy út nem is annyira messze tőlünk, amelyet még nem bénít meg a turistaforgalom, és hozza az összes faktort, ami álomszerűvé teszi. Ez a Transalpina.
Várkonyi Gábor évek óta hív, hogy az általa szervezett autórajongó-csapathoz csatlakozzak és Szörényi Andris kollégám is lelkesen csábított, hogy menjek, mert életre szóló élmény. 2024-ben velük tartottam, hogy felfedezzem. Idén június 1-én nyitották meg a teljes forgalom előtt a télire a lavinaveszély miatt zárva tartott út legmagasabb részét, így nemrég neki is vágtunk.
Néhány hete már kipróbáltam a 2024-re megújult Mazda MX-5-öst, amikor Zadarban jártam vele a modell 35 éves évfordulóján rendezett bemutatón. A Mazda importőre pedig ismét ideadta, hogy Romániába is azzal menjek.
Hol fut a Transalpina?
Budapesttől nagyjából 500 kilométerre találjuk a Transalpinát, hivatalos nevén a DN67C nevű utat. Nemcsak közelebb van, mint a Transzfogarasi, de mivel kevésbé is ismert, úgy ide kevesebb figyelem, kevesebb autós, motoros jut.
Az észak-déli irányú út a Fehér megyei Szászsebestől fut a Gorj megyei Novaci településig, de érinti még Vâlceát és Szebent is. És bár említettem, hogy nincs messze, aki erre a kalandra vállalkozik, annak fejben kell tartania, hogy 1000 kilométert autózik azért, hogy autózhasson. Ezzel mind időben, mind anyagilag számolni kell. Az MX-5 ebből a szempontból is jó választás, hiszen normál körülmények között autópályán 7-7,5 liter körüli fogyasztással beéri.
Az MX-5 egy apró roadster, de 180 centis magasságig nyújt annyi helyet és kényelmet, hogy egy ilyen túra sem megerőltető, a csomagtartója pedig néhány napos kiránduláshoz elég nagy. Autópályán a szélzaj megjelenik a vászontetőnél, de bőven megéri, hogy cserébe lassabb tempónál lenyithatjuk. Megkönnyíti az utazást a tempomat és a sávtartó rendszer is, de jól jön, hogy vezeték nélkül kezeli az AndroidAutót, így a Waze és a Spotify is az autó rendszerein keresztül működhet.
Irányonként majdnem 150 kilométeres a Transalpina. A főutak használata is díjköteles Romániában, a 10 napos e-matrica az autópályákra is érvényes és kb. 1300 forintba kerül
Utazás
Én az M5-ös autópályán haladva, Szeged után Nagylaknál léptem át a határt odafelé, visszafelé viszont egy kishatáron jöttem át a többiek és a Waze által jelzett torlódás miatt, és az M44-esen haladtam hazafelé. Úgy tapasztaltam, Romániában nem jelent akkora gondot országúton, mellékúton autózni, mert amerre csak jártam, sokkal jobb az útminőség, mint Magyarországon. Mikor visszajöttem a határon, sajnáltam az autót, mert annyi ütést kapott a futómű a magyar mellékutakon.
Korábbi útjaim után már nem lepett meg hogy az autópályát leszámítva általánosan gyorsabb forgalom ritmusa. Mintha népszokás lenne a gyorshajtás, lakott településeken inkább 60-70-nel hajtanak az autósok, országúton 110 környékén, a kamionok is. Rendőrt pedig alig látni.
Ha nincs torlódás, nagyrészt autópályán meg lehet közelíteni a Transalpinát, hiszen Szászsebesig mehetünk rajta, kivéve egy szakaszt, ahol leterelnek országútra. Reggeli indulással délután már csapathatunk a Transalpinán.
1,1 tonnás tömeg és 184 lóerős motorteljesítmény, a Mazda MX-5 ideális autó egy ilyen kalandhoz
Romániában nemcsak az autópálya-használatért kell díjat fizetni, hanem a főutakért is. A rovinieta meglétét hazánkhoz hasonlóan elektronikus úton ellenőrzik. A virtuális matricát benzinkutakon is meg lehet vásárolni, de én előre online elintéztem ezt. 1 napos, 10 napos, 30, 60 napos vagy 12 hónapos e-vignetta van. A 10 napos személyautóra 3,3 euróba (kb. 1300 forintba) kerül.
Az üzemanyag valamelyest olcsóbb volt ottjártunkkor Romániában, 570-590 forint körüli áron mérték a 95-ös benzin literjét.
Szállást találhatunk a környező településeken, mi a két szekció találkozásánál foglaltunk egy hangulatos szállodában két hálószobás, ötfős „lakosztályt”, hármunknak. Három éjszakára ez 120.000 forint volt.
Egyes helyekről hosszan belátható az út. Fotó: Getty Images
A Transalpina
Többféle történetet hallani a Transaplina út létrejöttéről. Egyes források szerint a római légiók alakítottak ki először itt utat, a dákokkal vívott háborúk során, ezért a történelmi térképeken „IV. római stratégiai folyosó” néven is szerepel. Máshol azt mondják, a szebeni juhászok „taposták ki” a korábbi évszázadokban, akik Erdélyből errefelé terelték nyájaikat Havasalföldre. Ekkortájt az Ördög útjának is nevezték.
Úgy tudni, az utat az első világháború alatt a németek katonai okokból felújították és részben szilárd burkolattal látták el. Pont a háború tapasztalatai nyomán az 1930-as években II. Carol király a román szárazföldi erők mozgásának támogatására helyreállítási munkálatokat indított itt. 1939-ben adták át, ekkor a Királyi út nevet kapta. Ezt követően a második világháborúban a német hadsereg is dolgozott a karbantartásán, majd 70 évig nem nyúltak hozzá.
Egy vagyont költöttek a felújítására
Állítólag azért sem, mert Nicolae Ceaușescu a kommunista rezsim idején építtette meg a Transzfogarasi utat, és az ő útja élvezett elsőbbséget. A Transalpinát végül 2009-2015 között felújították. Nem is akárhogy: 2,6 millió eurót, azaz 1 milliárd forintot költöttek rá kilométerenként, úgy, hogy ez nem autópálya.
Maga a Transalpina 148 kilométer hosszú, legmagasabb része a Páring-hegységben húzódik, ahol mintegy 20-25 kilométeres szakasza 2000 méter feletti magasságban fut, a legmagasabb pont az Urdele-hágó közelében vezet, 2145 méteren. E szakasz előtt található az a Transalpina tábla, ahol a legtöbben fotózkodnak, ahol a mi képünk is készült és ez az a szakasz, amit télre lezárnak és hivatalosan nyáron is csak 8-18 óra között használható.
Azt mesélik, érdemes „belógni” hajnalban, olyankor felhőbe burkolódzik a felső rész, ami izgalmas látványt ad.
Még hegyi szakaszokon sem válik nagyon iszákossá az MX-5 2,0 literes motorja
Autós szemmel
Két eltérő részre osztható a Transalpina. Az északi része, a Szászsebeses és Obarsia Lotrului közötti nagyjából 90 km, kevésbé meredek emelkedőkkel és lejtőkkel tarkított, dús erdőben vezet, ez hasonlítható valamelyest a hazai szerpentinekhez.
Az út másik – Noviciig tartó – része az, ami magasabban, kopárabb, nyitottabb környezetben vezet. Itt kapjuk meg az látványélményt, amit Magyarországon sajnos nem. Óriási tér, néhol kilométerekre előre látni a kanyargó útszakaszt. Igazán életre szóló élmény itt csapatni.
A Transalpina másik vonzó értéke, hogy ez nem 4-5 kanyar, nem tízperces élmény, hanem órákig tartó.
Kiváló útminőség, rengeteg kanyar, csodás látvány. Ez a Transalpina. Fotó: Getty Images
Különösen izgalmas az MX-5-tel, hiszen ilyen magasan júliusban sem volt forróság, hanem ideális kabriós idő. Hajnalban ugyan még 8-10 fok körüli a hőmérséklet, napközben viszont 20-24 fok lett. A nyitott tető megsokszorozza a japán roadster adta élményt. A 184 lóerős teljesítmény az 1,1 tonnás tömeggel mindenre elég, ráadásul a kis súly miatt a fékek és a gumik is sokkal kevésbé használódnak el, intenzív használat mellett. Különösen meggyőzőek voltak a fékek, amelyek pillanatnyi megingást sem mutattak.
Az általam használt modell a csúcsfelszereltségű kivitel, Bilstein-lengéscsillapítókkal, Recaro-ülésekkel, kovácsolt könnyűfém felnikkel. Előbbi kettő különösen hasznos ilyen környezetben, hiszen segítik a gyors fordulókat, de az igazi fegyverzet az önzáró differenciálmű volt, amely 2024-re megújult az MX-5-ösben. Most már gyorsításkor és lassításkor más az önzárás a differenciálműben, amitől elsősorban fékezéskor lesz stabilabb az autó.
Még júniusban is kellemes időben lehet kabriózni. A képen a szerző
Persze továbbra is nagyon jól rásegít a játékra, hiszen szinte bármelyik szűkebb kanyarban elmegy keresztbe az autó, de a precíz kormányzással és a gázpedállal maradéktalanul irányítható. Mindezt úgy, hogy soha nem kelt félelmet, nem kerülsz veszélyes szituációba. Mindez csak kikapcsolt menetstabilizálóval működik, de annak is van egy új köztes állapota, amely nagyon engedékeny, csak a megpördülést akadályozza meg.
Az MX-5 ide született, hiába a sokkal nagyobb teljesítmény, ha az nehezebb autóban van, a Mazda tartja vele a lépést.
A Sebes folyó gátjánál érdemes pihenőt tenni. Nem a természet alkotta, de igen látványos. Fotó: Getty Imgaes
Legyél észnél!
Olvasva talán nem tudatosul elsőre, de komoly összpontosítást, és tudatosságot igényel, ha valaki itt autózik, pláne, ha azt dinamikusan teszi. Miért is?
A Transalpina átlagos emelkedése és lejtése 6%-os, a legnagyobb viszont eléri a 23%-ot is. Egy ilyen környezet megterhelést jelent az autónak. Itt valóban kell a KRESZ-vizsga előtt tanult ellenőrzés. A gumikat, a fékeket és a folyadékszinteket csekkolni kell, különös tekintettel a motorolajra is. Figyelni kell az üzemanyagszintre is, mert a Transalpina két végén találunk benzinkutat. A tempós részekkel együtt az MX-5 is benyakalt itt átlagosan 12-14 litert, gyorsan ürült a tank.
Érdemes szakaszokban teljesíteni a távot és pihenőket beiktatni. Nem szabad elfelejteni, hogy közel 150 kilométer szerpentinről beszélünk, amit egy teljes napon oda-vissza leautózhatunk. Ez nemcsak az autónak, a sofőrnek is kimerítő lehet.
Fontos az autó ellenőrzése, mert komoly igénybevétel egy ilyen túra
Figyelni kell a többi közlekedőre is, akik között vannak a turisták, az autózni érkezők és a motorosok. Talán utóbbiakból van a legtöbb. Ottjártunkkor éppen egy Porsche csoport is felfedezte a Transalpinát, de egy BMW M4-es csapattal is összefutottunk. Magyarországról vegyes alakulat gyűlt össze, néhány BMW mellett többek között volt Porsche 911, Honda S2000, két Alpine A110, Audi S3, Renault Clio RS, Toyota GR86 és több Mazda MX-5 is a csapatban.
A motorosok különösen nagy figyelmet követelnek, hiszen nagyon más ritmusban mozognak, mint az autók, kanyarban lassabbak, de egyenesben gyorsabbak és általában csapatban haladnak, leelőzni őket nehezebb. De jó tapasztalatom van, ahol lehetett, segítettek.
Bár tömeg nincs, izgalmas járművekből nincs hiány a környéken
Állat is akad útközben. Nem, medvével nem találkoztunk. Szamarakkal igen, amelyek elég nagyok, hogy messziről kiszúrd őket és nem is nagyon rohannak sehova, elég kiszámíthatóak. Mellettük viszont sok kóbor kutya flangál az utakon. És úgy viselkednek, hogy te érezd rosszul magad, hogy miért is mész arra, nem nagyon szaladnak el az érkező autó elől. Ha megállsz, odajönnek barátkozni.
Az út mellett számos olyan hely van, ahol biztonságosan meg lehet állni, fotózni gyönyörködni a tájban. A magasabb részeken a nyitottság, a távoli hegycsúcsok látványa fogad, míg az erdei szakaszokon a sziklákat, tavakat vagy épp az Oasa-tó völgyzárógátját – amin átvezet az út – is megnézhetjük.
Nem szaladnak el, mert autó érkezik, ha megállsz, jönnek barátkozni
Érdemes legalább három napra tervezni, az utazások melletti félnapos autózások mellett egy teljes napot csak a hajtásnak szentelni a helyszínen. Ha ismerkednénk a helyi látványosságokkal is, jó tudni, hogy Déva vára mellett amúgy is elhajtunk az autópályán, de kisebb kerülővel elérhető Vajdahunyad vára is.
Sőt, ne higgyük, hogy csak ez az egy út, ami élményt ad. Ott van például az említett két részt elválasztó, keresztben futó DN7A út, azt is érdemes felfedezni, illetve, ha már elautóztunk Romániába, egy napot szánhatunk a Transzfogarasira is. De az már egy másik történet.
