Lassan végéhez ér a motoros jogosítvány felé tartó vesszőfutásom. Van már elméleti vizsgám, túlestem a járműkezelési, vagy más néven rutinvizsgán is, és jelenleg az M3-as bevezetőjének környékén szokom a forgalmat és fogyasztom a legalább 17 órányi kötelező óraszámot.
A környék ismerős, de az élmény teljesen más úgy, hogy nem egy biztonságos fémdobozban ülök, kényelemben, kellemes klímában, hanem két keréken egyensúlyozok. És közben dől rólam a víz, ha épp nem a 80-as szakaszon haladunk, hanem az egyirányú utcákban, jobbkezes kereszteződésekben csorgunk.
Az A-s jogosítvány felé az utolsó stáció a forgalomban vezetés, ami annak ellenére, hogy elsőre könnyűnek tűnik, mégsem olyan egyszerű. Különösen nem az, ha valaki bő harminc éve vezet, és nem pont úgy, ahogy az betű szerint le van írva a KRESZ-ben.
Nem kell forgatni a szemed, te sem úgy közlekedsz, csak esetleg még nem is tudsz róla. Hiszen millió olyan dolog, helyzet van, amit teljesen másként csinálsz az életben, mint ahogy az írva van.
Nem kell nagy, vagy éppen veszélyes dolgokra gondolni, de ritkán életszerűek a 30-as táblák – ember nincs, aki ezeket szigorúan betartja –, és például a stoptáblánál sem minden esetben a vonal előtt áll meg az autós, még ha igazából így is kellene. Pláne, ha onnan semmit nem látni a kereszteződésből, és pár méterrel később úgyis újra megállsz.
Tanulóvezető
Viszont egy forgalmi vizsgán simán buktatnak ennél kevesebbért is. Így hetek óta úgy közlekedem autóval is, mint egy idióta. Szigorúan betartom a 30-at, rettegek a gyalogostól – ha a kapualjból csak a zebrára sandít, már megállok –, akkor is használom az irányjelzőt, amikor előzés után visszatérek a sávomba, és annyit nézem a tükröt, mintha vállalhatóra akarnám sminkelni magam egy húzós hétvége utáni hétfő reggelen.
Ha a gyalogos csak gondol arra, hogy átmenne, már megálltam
Szerencsére a többi közlekedő is elnéző a nagy, kék T betűvel a hátán irgalmatlanul szabályosan, vagy legalábbis arra törekvő tötymörgővel. Azért ha ezt valaki nem tanulóvezetőnek öltözve csinálja, azt tuti meglincselik.
Mikor merre?
Autóban, ahol az oktató melletted ül – és akár a kormányzásba, pedálkezelésbe is bele tud nyúlni –, nem okoz problémát, hogy megmondja, mikor merre haladj az úton. Motoron kintről már nehezebbnek tűnik a dolog, de egyáltalán nem meglepő: rádión megy a kommunikáció. Illetve pontosabban csak egy irányba megy, a motorostanuló a fülhallgatón keresztül kapja az utasításokat.
Válaszolni pedig nem tud, legfeljebb kézfeltartással jelezheti, ha valami nem tiszta, vagy nem hallotta jól az utasítást. Minden utasítás egyszerű – következő lámpánál jobbra, kereszteződésben jobbra stb. –, és biztos, ami biztos, kétszer is elmondják.
Nem látszik rajta, de ez 40 kilométernyi forgalomban vezetés
Mi a teendő, ha lerázod az oktatót és/vagy a másik tanulót?
Nyilván nem cél, hogy magad mögött hagyd a többieket, de előfordul, hogy egy nehezebben átjárható kereszteződésben már a zöldön nem tud átjönni a másik tanuló – általában kettesével zajlanak a forgalomban vezetések és a vizsgák is – vagy az oktató. Ilyenkor a forgalomtól függően vagy lassan haladva praktikus őket bevárni, vagy egy kapubeállón, vagy egyéb szabályos módon megállva.
Bár a rádiós kommunikáció nem ad lehetőséget arra, hogy az oktató belenyúljon a fékbe, bármibe, de a folyamatos kapcsolat arra megfelel, hogy azonnal visszajelzést kapj arról, ha valamit rosszul csinálsz vagy elfelejtettél. Utóbbi általában a kint felejtett irányjelző szokott lenni, ami motoron nem kapcsol ki magától, miután befordultál.
Mennyit és hol kell vezetni?
A rendes, vagyis korlátozás nélküli A-s vezetői engedélyhez legalább 28 órát kell vezetni. Ebből 11 óra jut a rutinra és 17 óra forgalomban vezetésre. Utóbbi általában a lehetséges vizsgaútvonalakon történik, amelyekből több is van, ahol én tanulok, ott hét. Ezeket az útvonalakat úgy jelölik ki, hogy lehetőleg minden forgalmi szituációból jusson belőle.
Egyirányú utcától a bonyolult lámpás kereszteződésen, 30-as zónán, gyalogátkelőhelyen, villamospályás útig, megfordulásig lehetőleg minden. Persze az összes tesztutat nem lehet bemagolni, de aki gyakorlás közben találkozik az összes problémás helyzettel, az jobb esetben csak megtanulja ezeket kezelni.
Nem elég egy kormány? Nesze, itt van még egy!
Van, ahol teljesen más módszerrel dolgoznak, ha motoros oktatásról van szó. Nem is kell nagyon messzire menni, elég átnézni a szomszédos Szlovákiába. Vagy egy kicsivel távolabbra, Csehországba. Ott nem autóban követ az oktató, hanem sokkal közelebbről tartja szemmel minden mozdulatodat, ugyanis mögötted ül. Egész közel, a hátsó ülésen.
A szlovák Autoškola Líška dupla kormányos oktatómotorja
Ez önmagában is elég rémes helyzet lehet, de hogy legalább az oktatónak ne legyen folyamatosan halálfélelme, neki is van saját kormánya, féke és kupl… izé, tengelykapcsolója. Fékből mindkettőhöz van hozzáférése, jobb kéznél az első fék, jobb lábnál pedig a hátsó.
Egy dologba nem tud beleszólni a mögötted ülő oktató, gázt nem tud adni. Igaz, aránylag ritka az a pillanat, amikor csak gyorsítással lehet megúszni a közelgő bajt.
Nem mai találmány
Aránylag régi ötlet a tanuló motoros mögé ültetett oktató, illetve a megkettőzött kormány és egyéb kezelőszervek ötlete. 1938-ban a prágai JAWA-gyár építette meg az első, megduplázott kezelőszervekkel ellátott tanuló-motorkerékpárt.
Nem kellett sok idő ahhoz, hogy népszerűvé váljanak, a második világháború után Csehszlovákia összes autósiskolájában használták az ilyen speciális kialakítású motorkerékpárokat.
Abban az időben a JAWA motorkerékpárokat az egész világba exportálták, beleértve az Egyesült Államokat is. Később aztán más modellekből is készültek dupla kormányos változatok világszerte.
A kormányberendezés eredeti része mechanikusan, rudazattal van összekötve a második, az oktató által használt kormánnyal. Ezt az oktató a tanuló hónalja alatt előrenyúlva éri el.
Elég bizarr lehet így motort vezetni, pláne, hogy még optimális esetben is 70-90 kilós plusztömeggel kell manőverezni, szerény, vagy épp nulla motoros rutinnal. Szlovákiában élő ismerős szerint bármennyire is furán néz ki, még sincs ezzel semmi baj. Működik és kész.
Régóta így megy, és a cseh, szlovák motorosok semmivel sem rosszabbak a másként tanulóknál. Svájcban viszont vizsgázni is úgy kell, hogy mögötted ül a vizsgabiztos. Az ott közel nem olyan nyugalmas meló, mint mondjuk itthon. Romániában szintén felül mögéd az oktató, de azt, hogy megkapod-e a jogsit, azt egy rendőr dönti el, aki autóval követ.
Magyarországon szerencsére az a veszély nem fenyeget, hogy bárki felüljön mögéd, hiszen kezdő motoros jogosítvánnyal nem is szállíthat senki utast. A vezetői engedély pedig 2 évig ilyennek számít – kivétel, ha már korábban megszerzett B kategóriád is van –, így ennyit kell kibekkelni, míg valakit felültethetsz magad mögé. Bár lehet, hogy a vizsgabiztossal kivételt tennének.
