Hajnali pecázásból autózott hazafelé Zoltán és a legjobb barátja, ezúttal meglehetősen jókedvűen. Vagy húsz éve horgásznak együtt Nyugat-Magyarország különféle tavaiban és folyóiban, de ritka jó fogásuk volt azon az októberi hajnalon. Mivel gyakran indulnak útnak, és olykor 20-30-40 kilométeres távolságokra is felfedeznek új vizeket, a benzin pedig köztudottan egyre drágább, pár éve kötöttek is egy haveri megállapodást.
A „ki fog ma nagyobb halat” verseny éles és örök közöttük, azonban az autóhasználaton korrekten feleznek: egyik alkalommal egyikük kocsijával mennek, máskor a másikéval, és alkalmanként mindketten a sajátjukat vezetik. Ezen a napon Zoltán kormányozta hazafelé a családja Skoda Octaviáját a szokásos nyugalommal – így indul a közlekedési balesetek bírósági utóéletét bemutató sorozatunk e heti története.
Eltűnt az autó alól az út
Reggel fél kilenc körül szépen sütött az októberi nap, az autóban ülve már lehetett érezni némi melegséget, ahogy a későbbi rendőrségi vizsgálat kimondta, kiváló látási viszonyok voltak. Két falunyira haladtak az otthonuktól, amikor egy általuk jól ismert, de élesebb bal kanyarban egyszer csak teljesen váratlanul becsúszott a jobb oldali árokba az Octavia. Mintha jégre szaladtak volna minden előzmény nélkül, mintha eltűnt volna az aszfaltút az autó gumijai alól.
Zoltán sérült meg jobban, eltört a jobb csuklója és két ujja, mert a kicsúszás pillanatában próbálta magát reflexből kitámasztani a középkonzolon. Az orvos szerint törései bőven nyolc napon túl gyógyulnak. Mindketten mellkasi zúzódásokat és enyhe agyrázkódást szenvedtek, a barátjának a jobb válla is megsérült, és a térdét is csúnyán beütötte. Ugyan nem lett totálkáros az autó, de a jobb oldalán az összes karosszériaelem erősen behorpadt és kitört a jobb hátsó kerék.
70 kilométer/órás sebességkorlátozás volt a kanyart magában foglaló mintegy százméteres szakaszon, a baleset utáni helyszíneléskor felvett adatokból készített vizsgálat később kimondta, hogy a Skoda haladási sebessége 58-62 kilométer/óra között lehetett. Ez megegyezett a rendőrségi kihallgatások során a járművezető és barátja által tett vallomással. Körülbelül 60-ra mondták mindketten a váratlan kicsúszás előtti tempójukat. De mi történt?
Földet rá! De hol van föld?
Miközben a baleset előtt nagyjából fél órával Zoltánék éppen a kocsiba pakolták a horgászfelszerelésüket, László bepattant a szomszédja mellé, aki előző este megígérte neki, hogy elviszi a mellettük lévő faluba. A férfi autószerelő, és a terv az volt, hogy a mintegy nyolc kilométerre lévő községben elbúcsúzik a fuvarozójától, átvesz és átül egy javításra váró másik személyautóba, amellyel hazavezet a műhelyébe. Ez a neki hazafelé vezető út és menetirány éppen ugyanaz a kis forgalmú, harmadrangú utacska, amelyen utána pár perccel Zoltánék is haladtak.
Köztudottan 16 év a személyautó-állományunk átlagéletkora, ami kisiskolás matekpéldával szemléltetve azt is jelenti, hogy az évente nálunk értékesített és forgalomba kerülő bő százezer vadonatúj személyautó esetén szintén bő százezer 32 éves kocsi kell az átlaghoz. A László által felvett BMW ezt az ijesztő kort ugyan nem érte el, de így is vénséges jószág volt, 27 éves.
A szerelő későbbi vallomása szerint „működőképes, de javítandó” autót vett át, amivel menet közben nem is volt különösebb probléma „a korából adódó nyavalyákat” leszámítva. Lassan haladt vele a műhelye felé, amikor az elmondása szerint egy őt megelőző autós dudálgatott neki, és az út aszfaltja felé mutogatott elég feltűnően. Erre ő megállt, elmondása szerint egy kanyar külső ívén, ahol felfedezte, hogy „picit folyik az olaj” a BMW-ből. Felnyitotta a motorháztetőt, félig alá feküdt, ekkor látta, hogy olajfoltot hagyott az úton.
A későbbi vallomása szerint földet akart szórni rá, de az idegen autóban nem volt ásó, az út széle is köves volt. Így állítása szerint a kezével kapargatott össze valamennyit az árokból, majd elindult, hogy minél előbb aknára állhasson a garázsában a kocsival.
Éppen ezen az olajfolton veszítették el tapadásukat pár perccel később egy Skoda Octavia abroncsai. A rendőrségi vizsgálatnak, majd utána a bírósági eljárásnak több részlet mellett azt kellett megállapítania, hogy milyen felelősség terheli Lászlót a horgászok sérüléseiért. Ami biztos, az ügyészség megvádolta a szerelőt közúti baleset gondatlan okozásával. Az ügyben sértett Zoltánt a közlekedési ügyekre szakosodott ügyvéd, Janklovics Ádám képviselte.
Utolsó hely?
Hónapról hónapra közzétesz egy statisztikát a rendőrség, amely százalékos arányokkal mutatja a közlekedési balesetek okait. Ezen utolsó helyen áll 0,5 százalékkal a műszaki hiba. Valószínűleg a gyorshajtás sokkal több balesetet okoz, de éppen a sebességtúllépésekkel kapcsolatban írtunk egy rendőr alezredes kutatásáról idén, amely szerint ez a statisztika nem teljesen pontos. Ugyanis a baleset után felvett adatok alapján áll össze, márpedig egy ilyen történetben, mint amiről most írtunk, könnyen lehet, hogy hónapokkal a baleset után mondja ki a vizsgálat, hogy egy műszaki hiba volt a folyamat elindító oka.
Mit bizonyítottak, és mi lett a sztori vége?
László az ügy kezdetétől nem ismerte el a felelősségét. Elmondása szerint nem érzékelte autóvezetés közben az olajfolyást. Amikor ezt egy másik autós látta, és jelzett neki, ő azonnal megállt. Mikor felfedezte, hogy a kanyarban olajfoltot hagyott, arra földet próbált szórni. Ezután pedig azonnal a műhelybe vitte a kocsit.
Sima jogosítványos autóvezetőként is nyilvánvalónak tűnik, hogy ez azért nem a nagy könyvben megírt tökéletes módja a vészhelyzet elhárításának.
Az ügy végén a bíróság elfogadta László védekezésének az egyik részét. A szakértői vizsgálat bizonyítottnak találta, hogy vezetés közben nem érzékelhette a visszapillantó tükörben az olajfolyást (aminek 200 méteren át rögzítették a vékony nyomát). Az igazi probléma azonban a megállása után keletkezett olajfolt volt, és Zoltánék balszerencséjére maradt. Eleve nem lehetett volna ezzel a BMW-vel közúti forgalomban közlekedni, az olajfoltot egyértelműen le kellett volna takarni homokkal, jelezni a többi autós számára a vészhelyzetet, intézkedni az olajfolt eltávolításáról, nem elhagyni a helyszínt stb.
Ítéletében a bíróság kimondta, hogy a vádlott „fenti magatartásával megszegte a KRESZ 3. § (1) bek. c. pontjában foglalt rendelkezést”, eszerint, aki a közúti közlekedésben részt vesz, köteles úgy közlekedni, hogy a személy és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse, másokat a közlekedésükben indokolatlanul ne akadályozzon és ne zavarjon.
Megszegte továbbá a KRESZ 63. § (1) bekezdésben az utak igénybevételéről szóló részt, eszerint, aki a közutat vagy a közúti jelzést megrongálta, beszennyezte, vagy a közútra a közlekedés biztonságát, zavartalanságát, hátrányosan befolyásoló tárgyat juttatott, köteles a keletkezett veszély elhárításáról gondoskodni, ill. ameddig az nem lehetséges, a veszélyről a közlekedés többi résztvevőjét tájékoztatni.
Mivel az ítélet kerek perec kimondta, hogy a vádlott fenti szabályszegései és a baleset között közvetlen okozati összefüggés van, bűnösnek mondta Lászlót közúti baleset gondatlan okozásában. Mikor a tárgyalóteremben megkérdezték tőle, hogy egy javításra szánt, 27 éves személyautót miért nem trélerrel szállít a saját műhelyébe, azt felelte: neki nincs ilyen, bérelhetett volna ugyan, de az sokba kerül.
Az ítélet szerint az autószerelő pénzbírságot kapott. A büntetés összegének megállapításakor enyhítő körülményként értékelte a bíróság a büntetlen előélete, a négy gyermeke (ebből három kiskorú) mellett vállalkozásának szerény bevételét. A 400 ezer forintos pénzbüntetés és a 240 ezer forintos bűnügyi költség együttes összege így messze fölötte van egy tréler kétórás kibérlésének.
Magyar valóság
A jogi, bírósági ügyeket bemutató sorozatunkban megjelent cikkek mind valós, Magyarországon megtörtént eseteket dolgoznak fel, a helyszíneket, időpontokat, az érintettek személyes adatait azonban általában – részben vagy teljesen – megváltoztatjuk.