A rakpartok már zárva vannak és ezúttal nem pár kósza, aszfalton piknikező mazochista és kerékpáros kedvéért, hanem ezúttal a Duna magas vízszintje az ok. Ha nem lenne lezárva, akkor sem lehetne jó darabig autózni ezen a szakaszon. Kivéve, ha kétéltű, úszó autóval indulsz neki.
Ha nem is a lezárt és elöntött rakparton krúzolás volt a cél, amikor kifejlesztették a szárazföldön és vízen is használható autót, de az elmúlt évtizedekben számos jobb és kevésbé sikeres próbálkozás is volt a témában. Megkerestük a legérdekesebbeket.
Amphi Ranger
Kezdjük gyerekkorom egyik meghatározó autójával, ami az Amphi Ranger volt. Sajnos nem élőben győzött meg, hanem egy rongyosra lapozgatott nyugatnémet autós lap oldalairól nézett rám vissza. Emlékszem mennyi gyötrődést okozott az a magazin, hiszen órákat töprengtem hason fekve azon, hogy vajon az Amphi Ranger, vagy a Lamborghini LM002 legyen-e a kedvencem az aktuális magazinból.
Mindkét autónak megvolt a varázsa, de akkor a V12-nél nagyobb vonzereje volt annak a ténynek, hogy az Amphi Ranger bármikor képes áthajózni egy lakatlan szigetre. Persze a 110 ezer márkás árral nem kellett törődnöm.
Amphi Ranger rendőrségi festéssel. Szárazföldön és vízen is lehet belőle traffipaxozni. fotó: Wikipedia – Hydro
A felsorolás többi modelljéhez képest az Amphi Ranger jóval nagyobb és erősebb volt, hossza 4,7 méter, saját tömege 2 tonna volt. Motorból a gyártás során többféle is került bele, 2.8 és 4.0 liter közötti lökettérfogattal, 135, és 157 lóerő közötti teljesítménnyel. Ezzel már közúton 140-160-as tempó is elérhető volt és vízen is értékelhető, 16 km/órás sebességre volt képes. Vízen irányítani a kerekek elforgatásával, vagy az opciós kormánylapáttal lehetett.
Épp van belőle eladó példány, bár nem olcsó, az 1986-os, 69 ezer kilométert futott darabért 156 ezer fontot – 73 millió forintot – kérnek.
Ránézésre egy hosszú orrú G-osztályra hasonlított az autó, ami gombnyomásra engedte a vízbe a hajócsavart. Kasztnija tisztességes tömítéseket kapott, érdemes megnézni az alábbi, nem túl fényes minőségű videót, ami egy tesztcsobbanást mutat be:
Amphicar
A világ ezidáig egyetlen sorozatgyártású, polgári felhasználásra szánt kétéltű autója az 1961-ben Amerikában bemutatott Amphicar. A modell gyártásának 1968-as leállításáig 3878 darab kelt el belőle, pedig nem volt egy erőgép. Farmotorja 43 lóerős volt, ami szárazföldön a hátsó kerekeket, vízben pedig az ikerhajócsavart hajtotta.
Általában azok a dolgok, amik elméletben mindere jók, igazából semmire sem tökéletesek és erős kompromisszumot kell hozni a használatukkor. Ilyen volt az Amphicar is, amely sem vízben, sem szárazföldön nem volt igazán elemében, közúton 110 km/óra, vízen 7 csomó – 13 km/h – volt a csúcssebessége.
Vízen az első kerekek elforgatásával lehetett irányítani a járművet. Bár ránézésre egy kiszáradófélben lévő horgásztóba sem hajtanánk be vele nyugodt szívvel, pár bátor bolond a La Manche csatornán is áthajózott két darab Amphicar-al. Habár használat értéke csekély, a mókafaktor amit nyújt, még akkor is óriási, ha minden vízből kikecmergés után a jármű 13 pontját kellett újrazsírozni.
Inkább egy szomorú balesetnek tűnik ez a kép a vízben szomorkodó autóval, mint bulinak – fotó: Wikipedia, Danica Dog
Hogy mennyire elmebeteg irányba tart a világ, arra a legjobb példa, hogy a márka rajongói idén tarthatták meg utoljára Amszterdam csatornáiban lebegve a márkatalálkozójukat. Kitalálod hogy miért van vége a bulinak? Igen, a szigorú károsanyag-kibocsátási előírások miatt. De itt még belekóstolhatsz a kissé keserédes, utolsó márkatalálkozójukba:
Mivel aránylag sokat gyártottak belőle, a piacon is van kínálat Amphicar-ból. Jelenleg 50 és 160 ezer dollár körüli árakon mennek ezek a mókás járgányok.
Schwimmwagen
Katonai célra már jóval nagyobb darabszámban gyártottak úszó járműveket, a második világháború alatt, 1942 és 1944 között bő 15 ezer darab készült a Kübelwagen alapjaira épülő Schwimmwagen-ből. A négykerék-hajtású, kétéltű autót 1131 köbcentis, négyhengeres, léghűtéses, csupán 25 lóerős boxermotor hajtotta. Váltója négyfokozatú, aminek különlegessége, hogy az összkerék-hajtás csak az első és a hátrameneti fokozatban működött. Terepen a mindkét tengelyen megtalálható önzáró ZF differenciálzár segítette ki a sofőrt.
Schwimmwagen a vízben fotó: Jason Vogel
Szárazföldön legfeljebb 80, vízen 10 km/órás sebességgel haladt a Schwimmwagen, vízreszállás után pedig a motor főtengelyéhez mechanikusan kapcsolódó hajócsavart kellett a vízbe engedni. A megoldás egyik hátránya volt, hogy csak előrefelé tudott haladni vízen, nem lehetett megfordítani a hajócsavar forgásirányát. Így a hátramenetet vagy evezőkkel, vagy a rükvercbe tett váltóval, a hátrafelé forgó kerekekkel lehetett megoldani.
A Schwimmwagen baromi ritka, így a megmaradt példányoknak megkérik az árát. Ez itt például 220 ezer euróért kaparintható meg.
Autóval a vízben
Az autók és a víz alapvetően nem barátok. Nem kell feltétlenül tetőig meríteni egy autót ahhoz, hogy használhatatlanná váljon, néha elég egy nagyobb pocsolya is. Zivatarok után érdemes elkerülni a rossz lefolyású aluljárokat, és nem ajánlott a nagyobb tempó sem az úton. Pláne ismeretlen útszakaszon, ahol nem tudni, mi van a víz alatt. A víz kárt tehet a generátorban, önindítóban, egyéb elektromos alkatrészekben. Illetve a motorba jutva akár a motort is tönkreteheti.
Terepjáróval nagyobb biztonságban lehet kisebb nagyobb vízben autózni, de itt is praktikus szem előtt tartani a műszaki leírásban szereplő gázlómélységet. Ez az a vízmélység, amit biztonsággal elvisel az autó. Természetesen a megfelelő sebesség megválasztása itt is fontos.
Ha valamiért a gyár által garantált gázlómélységnél mélyebb vízbe kell gázolni, akkor jöhetnek az utólagos átalakítások, az extra szigetelések, tömítések és a tetőre kivezetett szívócsonk. Emellett minden vizes kaland után érdemes újrakenni az ezt igénylő, tartósan víz alá került alkatrészeket.
LuAZ
Méretben hasonló, de kivitelében nagyon különböző a szovjetek 1961-tól több módosítással egészen 1991-ig gyártott kétéltű katonai járgánya a LuAZ. Megalkotása meglehetősen döcögős volt, elszüttyögtek vele vagy 20 évig. Végül egy könnyű, légi szállításra is alkalmas kétéltű jármű lett a végeredmény. 1,2 literes, V4-es, léghűtéses motorral, 39 lóerős csúcsteljesítménnyel. Szokatlan módon a motor alapesetben az első kerekeket hajtotta, és a hátsókat lehetett hozzákapcsolni a rendszerhez.
Egész sokféle változatban készült a LuAZ, ez egy 967M – fotó: Wikipedia – Boris1960
Szárazföldön 75, vízen 3 km/órás sebességgel lehetett vele csorogni, utóbbi azért ilyen rémesen kevés, mert semmiféle hajócsavarral nem rendelkezett az autó, csupán a forgó kerekek által keltett hajtóerő vitte előre a kétéltűt. A gyalázatos tömítések miatt fenékszivattyúval is ellátták. Ennek ellenére így is csak az szerepel a technikai leírásában vállalásként, hogy garantáltan legalább 30 percig képes a víz felszínén maradni, nyugodt vízen.
Itthon a hasznaltauto.hu kínálatában is találsz eladó, kétéltűt. Ugyan a Luaz 967 és 969-es modellek nem túl délceg példányok, de legalább úsznak a vízen. Bár egy túlméretes, mosolygós gyerekkádra hasonlítanak inkább, mint katonai járműre és attól függ, melyiket szeretnéd, már 1,6 millió forintért is lehet kétéltű autód.
Angol hülyék
Kétéltű témában a személyes kedvencem az Alvis Stalwart nevű rémség. A britek már sok rettenetes formájú járgányt adtak a világnak és ezek közé tartozik ez az úszó förmedvény is. Hajtásáról egy soros, nyolchengeres, 6,5 literes Rolls-Royce B81 MK 8B motor gondoskodott, ami 220 lóerőt adott le, és akár 64 km/órás tempóig is lehetett vele hajszolni a kétéltű járgányt. Ötfokozatú váltójához irányváltó is tartozott, így előre és hátra is megvolt az 5-5 fokozat.
Vízen sokkal szerényebb, mindössze 5 csomós – 10 km/h-s – tempóra képes, és érdekes módon nem hajócsavar, hanem vízsugár mozgatta. Terepen mind a hat kereket össze lehet zárni a differenciálzárral, ami aszfalton felér egy öngyilkossággal, mert az autóval ilyenkor képtelenség bekanyarodni. Ha valahogy mégis sikerül, akkor meg törik a hajtás.
Vezetni amúgy sem lehet túl kényelmes, vízben meg kifejezetten félelmetes, ahogy a szélvédő félig a víz alatt van. Hat kereke és nagyon fura formája miatt scifi filmben is alkalmazták a modellt, csak rá kellett kendácsolni valami futurisztikusnak tűnő felépítményt. Persze ebben az állapotában nem volt szempont az úszóképesség. Ezt az oldalt böngészve 6-18 ezer font körüli árakat lehet találni az Alvis Stalwart mellett. Őt például szó nélkül hazavinném a menhelyről.
8X8
Határeset, de még talán belefér a felsorolásba az Argo 750 HDI is, amely ugyan gumikerekes – összesen nyolc van neki – de közúton már csak erős kompromisszumokkal használható. Legalábbis itthon, a furcsa szabályozás miatt, ami nem engedi meg, hogy egy járműnek kétféle hatósági jelzése, magyarul közúti rendszáma, és hajózási lajstromszáma is legyen. Ennek ellenére van ahol egész jól el lehet vele boldogulni, ilyen hely például a Tisza-tó is.
Ezt az apró, kétéltű jószágot jó pár éve mi is kipróbálhattuk, az akkori teszt itt olvasható:
Truxor
Végül jöjjön egy totál kakukktojás, a lánctalpas munkagép Truxor. Nem csak árvízkor dolgoznak mindenféle érdekes géppel a vízügy szakemberei, hanem akkor is, ha valami szennyezéstől kell megmenteni az élővizet. Emlékszel még, amikor 2020 év végén valami senkiházi rengeteg olajat öntött ki a Duna mellett, ami aztán eljutott a folyómenti nádasba is?
Na, ott is ezt az alapvetően tavak karbantartására tervezett kétéltű munkagépet vetették be a szennyezett terület megtisztításakor. A gumilapátos lánctaplas szerkezet biztonsággal mozog a nádasban, sekély vízben és roppant mobil, a trélerről önerőből képes beevickélni a vízbe.
Persze hiába van kétéltű járműved, a Dunát most mindenképpen kerüld el vele, mert sok helyen még evezős járművel – kajakkal – is tilos a megáradt folyón közlekedni.
