Bárhol járunk az európai kontinensen, ma már teljesen egyértelmű, és megszokott, hogy a közutakon a jobb oldalon közlekednek, ennek megfelelően balról előznek, és balra néznek először, ha lelépnek az úttestre. A Brit-szigeteken és az egykori brit gyarmatokon azonban ennek fordítottja, azaz bal oldali közlekedés van érvényben. Volt idő, amikor Magyarországon is így autóztak.
Jobb-bal, miért és mikor?
A közlekedés meghatározó irányának eredetére csak legendák vannak. Az ókori görögök és rómaiak például az út bal oldalán közlekedtek, de a hajózásban világszerte a jobb oldali kikerülési irány lett a meghatározó, akárcsak a repülésben.
A bal oldalra tartást Napóleon rúgta fel egy rövid ideig Európában, császárként elrendelte a jobb oldali közlekedést, bukása után pedig vegyes kép alakult ki. A szokás elterjedt Németországban, Olaszországban, Lengyelországban, Spanyolországban és Svájcban is, Oroszország az első világháború végén tért át a jobb oldali közlekedésre.
Az Osztrák-Magyar Monarchia területén viszont továbbra is a „balra tarts” volt érvényes. Nem volt ez másként Magyarországon sem, ahol a közutakról és vámokról szóló 1890. évi I. törvény 107. paragrafusa értelmében „minden járművel balra kell hajtani, szembejövő járműnek balra kell kitérni, az előtte haladónak pedig jobbról kell eléje kerülni.”
Az elszigetelődés elkerülése érdekében, a II. világháború árnyékában, végül a kontinensen utolsó előttiként Magyarország is átállt a jobb oldali közlekedésre (Svédország csak 1964-ben változtatott). Az 1941. június 26-i 187 000/1941. BM rendelet szerint az áttérés két lépésben történt. Július 6-án hajnali 3-kor Budapestet és környékét kivéve az egész országban, november 9-én hajnali 3-kor pedig a fővárosban és környékén tértek át a jobb oldali rendre.
A jobbkormányos gépkocsik persze továbbra is közlekedhettek, de új forgalmi engedélyt már csak balkormányos autók kaphattak. A zártpályás rendszereknél még sokáig megmaradt a bal oldali közlekedés, jelenleg már csak a gödöllői HÉV vonalán van így.
Hogyan élték meg mindezt a korabeli emberek?
Az Arcanum Újságok archívumában kutatva a témában kiderül, hogy az átállás leginkább a tömegközlekedés miatt volt komoly kihívás a fővárosban.
„Legnagyobb problémát ugyanis a jobboldali közlekedésesetén a villamos és autóbuszforgalom átállítást jelenti. Éppen ezért a Beszkárt (Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság – BSZKRT) vezetősége már hosszabb idő óta éjszakánként olyan próbajáratokat indít, amelyek a jobboldali közlekedésnekmegfelelően járják az útvonalakat és az így nyert tapasztalatokat is felhasználják a problémák megoldásánál.
A bécsi döntések által visszacsatolt területeken már jobb oldali rend volt, itt a magyar hatóságok időlegesen a bal oldali közlekedést állították vissza, hogy majd újra áttérjenek a jobb oldali közlekedésre. Fotó: Ludovika/Fortepan
Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a járdaszigetek áthelyezése helyett valószínűleg beérik azzal, hogy a járdaszigetek világítótesteit helyezik át ésa villamosok a keresztezésen túl lévőjárdaszigeteknél állnak majd meg. Az autóbuszforgalom jobboldaliátállítása is kisebb-nagyobb problémákat jelent. Ez idő szerint a helyzet ugyanis az, hogy a fel- és leszálló ajtók az autóbusz baloldalán vannak, ami jobboldaliközlekedési rendnél nem tartható fenn.” – 8 Órai Ujság, 1941. május (27. évfolyam, 99-124. szám)1941-05-30 / 123. szám
Vidéken sokkal gyérebb volt a forgalom, így az átállás sem okozott akkora problémát, mint Budapesten. A korabeli autós magazin, a Kerék véleménycikke szerint a probléma gócpontját a lovas szekerek jelentették az 1940-es évek elején.
„A jobboldali közlekedés premierje lezajlott a magyar vidék útjain és megállapíthatjuk, minden súlyosabb zökkenő nélkül. Ha az áttérés a novemberi fővárosi közlekedésben sem fog súlyosabb zavarokat előidézni, úgy az átmenet lebonyolításával valóban meg lehetünk elégedve.
Le kell azonban ehelyütt szögeznünk, hogy nézetünk szerint a vidéki jobboldali közlekedés tűzpróbáját nem most állja ki, amikor különböző korlátozó rendelkezések következtében igen meggyérült a vidéki országúti forgalom, hanem akkor, amikor normálisabb idők beálltával az országúti forgalom jelentős megélénkülésére lehet majd számítani.
Budapesten minden lehetőséget kihasználtak az utazóközönség felkészítésére (fotó: Lissák Tivadar/Fortepan)
A magyar országúti közlekedés legszámottevőbb veszélytényezője a parasztszekér, amely az éjszakában vagy akár nappal is elbóbiskoló kocsijával világítás nélkül, helytelen oldalon haladó lovaival, számtalan balesetnek vált okozójává. A baloldali szekérközlekedés begyökereződöttsége évszázados tradíciókon alapult.
Nem tévedünk tehát, ha annak a meggyőződésünknek adunk kifejezést, hogy az ezen a megszokáson alapuló begyökerezettség még sok balesetnek fog okozójává válni, hacsak nem történnek bizonyos alapjában véve egyszerű, de mégis fontos intézkedések, a bajok megelőzésére.
A magyar embert rá kellene szoktatni arra, hogy az ostort sohase helyezze el a bakülés alá olyan módon, hogy az balra kifelé álljon. Kívánatos volna, ha a gazda egylovas szekerébe, a lovat a kocsirúd jobboldalára fogná be. A kocsirúd érintése a ló baloldalán ugyancsak a jobboldalra való közlekedésre fogja az állatot ösztökélni.” – A Kerék, 1941 (14. évfolyam, 1-5. szám)1941-09-01 / 2. szám
Budapest felkészült
A fővárosban lázás készülődés előzte meg a közlekedők életét alaposan felforgató változást. A döntéshozók megtettek mindent annak érdekében, hogy az emberek értesüljenek a jobbra hajtás bevezetéséről. Erről szólt a Nemzeti Újság beszámolója 1941 novemberében:
„Csütörtökön délutántól kezdve a rádióhíradásaiban naponta kétszer beolvassa a figyelmeztetőt: „Vigyázz! November 9-tőljobbrahajtás!“ Huszonnégy elsőosztályú mozi pedig ugyancsak csütörtöktől kezdve minden előadás előtt a reklámok megelőzésével figyelmezteti a vászonról a közönséget a jobbrahajtás közeli életbeléptetéséről.
Gondoskodás történt arról, hogy november 9-én és az azt követő napokon megfelelő számú rendőrőrszem irányítja majd a forgalmat.A külvárosokban kerékpáros és motorkerékpáros rendőrök fognak cirkálni, hogy a megtévedt járműveket még jóval a város belterületébe való érkezéselőtt a helyes irányba terelje.
Egy ideig külön remdszer volt Budapesten és vidéken (fotó: Négyesi Pál/Fortepan)
A főelv: lassan és óvatosan haladni.
Utasítást kaptak az összes közlekedési vállalatokemberei, hogy ne törődjenek a késéssel, fő, hogy elkerüljenek minden balesetet. Kilencedikén és az azt követő napokon lefog lassulni a minimumra a budapesti élet. Figyelmeztetjük a közönséget, hogy vigyázzak a le- és felszállásoknál, ne ugorjon fel mozgó kocsira, vagy ne ugorjon le arról, mert feltétlenül szerencsétlenség áldozata lesz. Mindenki minden balesetért csak saját magát okolhatja. Nember 9-én tehát olyan lesz Budapest, mintha lassított felvételt készítenének róla.” – Nemzeti Ujság, 1941. november (23. évfolyam, 251-274. szám)
Tanulság egy év után
A 8 Órai Újság egy évvel a bevezetés után levonta a következtetéseket: az autósok jól vizsgáltak, de a gyalogosok nehezen álltak át az új rendre.
„A gépkocsivezetőkkel nem volt semmi baj az első napokban, természetesen a villamos és az autóbusz zökkenő nélkül alkalmazkodott a változáshoz, csak a villamosok utasai és a gyalogjárók törtek be nehezen. Még mindig a régi, megszokott oldalon várták a villamost és az autóbuszt és csak akkor tértek magukhoz, amikor az ellenkező irányból tűnt fel a Beszkárt kocsija. Mindezen túl, a bemutató sikerült: Budapest is megtanulta a jobboldali hajtást.
Az átállás egész simán ment, a fővárosban inkább a közösségi közlekedés okozott kihívást. Fotó: Négyesi Pál/Fortepan
1289 villamos-megállóhely közül 584 változott meg, 822 autóbuszmegállóból 634 a helyén maradt, a többit áthelyezték. — Természetesen az egyirányú utcák rendje is megváltozott: 44 budapesti utcában fordult ellenkczre az irány. Mindez természetesen főkapitányi rendelet alapján történt.” – 8 Órai Ujság, 1942. november (28. évfolyam, 248-272. szám)
